Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-01 / 12. szám

1954 december 1. 5-1K OLDAL Verhovayak Lapja PUSZTÍTÓ Mikor 1945-ben az első atombom­bák két japán várost pozdorjává rob­bantottak, nagy volt az elszörnyü­­ködés, hogy milyen pusztító fegy­vereket tud az emberi agy kitalálni. Pedig ezek a bombák csak apró já­tékszereknek látszanak ma már a hidrogén bombával szemben. Ha igy haladunk, nemsokára az egész föl­det szét lehet majd robbantani. Min­denkinek az volt az első gondolata, hogy nem volna-e jobb eltiltani még azt is, hogy a tudósíok ezekkel a bombákkal foglalkozzanak. Csakugyan a kísérletek a legfőbb1 kísérleti központban, Los Alamos­­ban egyidőre szüneteltek is. Csak­hogy kettőn áll a vásár. Amerika abbahagyta a kísérletezést, de an­nál jobban erőlködött a szovjet, hogy nyitjára jöjjön a bomba titkának. Nem is annyira saját tudósaiban bíztak a kommunisták, mint inkább kémeikben és sikerült is az összes titkokat megvásárolni az egyik tu­dóstól dr. Claus Fuchs-tól. A los alamosi tudósok, köztük legerősebben Oppenheimer Róbert, egy csomó politikussal egyetemben még mindig azt vitatták, hogy a kísérletezést abba kell hagyni. Vi­szont, hogyha az , oroszok ezalatt folyton dolgoztak és már-már'közel' voltak a titok nyitjához, Amerika mégse várhatta jámboran, hogy az oroszok könnyedén elpusztíthassák Amerika városait és az ellen semmit se tegyen. Az atombizottságban van azonban egy magyar tudós, dr. Teller Ede, aki felszólalt a halogatás ellen. Mi­kor aztán Los Almosból kiszorítot­ták, ő Californiában folytatta tovább kísérleteit, amig rájutott az uj pusz­tító bomba nyitjára. Tehernek két harcot kellett megvívnia. Az egyi­ket Oppenheimer és azok ellen, akik ölhetett kézzel várták, mikor főzi le a szovjet az amerikai tudósokat. A másik harc magával a vívódás ne­hézségeivel folyt, amelyen minden feltalálónak át kell esnie. A találmány ugyanis nem ugrik ki készen a tudós agyából, hanem alaposan kell törnie rajta a fejét, úgy hogy sokszor bele is fájdul. A fogas kérdést két oldalról kell meg­fogni. Egyfelől hosszú, nehéz számí­tásokat kell végeznie. De harcolnia kell ötletekkel, próbálkozásokkal is. A siker néha már úgy látszik a mar­kában van a tudósnak. Egyik ötlet a másik után jön. Még egy kevés és megvan a megoldás. Nagy lelkese­déssel töprenkedik, fur-farag és vé­gül is oda lyukad ki, hogy hónapo­kig hiába dolgozott, újra kell kezdeni. Tudóstáisai segítségére is rá van utalva, sok számítást azok végeznek, sok ötletet azoktól kap. Töprengés közben hányszor csap a fejére: “Hogy lehetek ilyen buta?!'’ Hányszor adja föl a meddő harcot. De aztán jön néha egy ötlet, amely első pillanat­ra ostobának látszik, és mégis a cél­hoz vezet. Amikor aztán rájöttek arra, hogy kell a bombát megcsinálni, azon kel­lett újból vesződni, hogyan tudjon a repülőgép ilyen nagy bombát a cél-, ba vinni. Az idő pedig haladt, Orosz­ország bármikor feltalálhatja a bom­bát, mig itthon Los Almosban állt a munka és Oppenheimer Téliért támadta. A magyar tudós erős akarata mégis győzött és a két robbantás a Csendes-Óceánon megmutatta, hogy feladatát kitünően oldotta meg. Most! tűnt ki aztán, hogy az Oppenheimer­­féle huzódozás csak az oroszoknak vált hasznára és Teller diadala és a tekintélye teljes. Teller 1908-ban született Budapes­ten, ahol apja ügyvéd volt. Anyja bankárcsalád leánya, felesége Har­kányi Mária. Mérnöki tanulmányait Karlsruheben végezte és több ideig Németországban, majd Dániában volt BOMBÁK műegyetemi tanár. Mint zsidószár­­mazásunak menekülnie kellett előbb Angliába, majd Amerikába. Egyáltalán nem látszik komor tudósnak, akit csak számok és elvont kérdések érdekelnek. Magát soha • nem tolja előtérbe, kisebb találmá­nyai név nélkül jelentek meg. A nagy tudóst csak az árulja el, hogy gyor­san forog az esze. Sok esetben, ahol csak hónapokon át tartó számítások­kal lehet pontos adatokat nyerni, szükséges gyors becslést is adni. Ő az ilyen kérdéseket szereti és pár óra alatt tud becslést is adni, amely megközelíti a pontos számokat. Ezek­nek a gyors becsléseknek köszönhet­te nagy tudósi hírnevét. Valamikor szerette a társaságot, ahol szerették könnyed társalgását és jókedvű tréfáit. Most azonban az atombizottságban meg kellett küz­denie tudóstársával, Oppenheimerrel és kénytelen volt bevallani az atom­bizottság januári ülésén, hogy Op­penheimer volt a kerékkötő a bomba megvalósításában. A küzdelem felő­rölte Téliért, régi jókedve eltűnt, visszavonult, szemefénye megtörött« A hidrogén-bomba teljesen kiszívta, életerejét. Pedig most teljes - az el­ismerés tudóstársai részéről. A poli­tikusok pedig az orosz tervek meg­­tíiusitóját magasztalják benne. De őneki mindez már nem kell, ő meg­vívta harcát és győzött, ha bele is adta egész életerejét. Hetv en millió azoknak a száma, akik a So­cial Security törvény legújabb módosítása következtében a társadalom biztosítás védőszár­nyai alá tartoznak. Tiz mil­lióval több amerikairól gondos­kodik 1955 január 1.-től a törvény és kb. 6 millióra tehe­tő azoknak a száma akik már ez év október 1.-től magasabb nyugdijat kapnak. Az emelés nemsok. havonta $5.-és $13.50 között mozog, aki eddig $25. t kapott, az most már $30 -t, aki eddig $85.-t kapott most már $98.50-t kap. A lényegesebb emelés csak 1*956. julius 1-től lép életbe. Azok akiknek átla­gos évi keresete $4:200.- volt, az eddigi $85.- maximális nyug­díj helyett $108.50-re lesznek jogosak. A módosított törvény számos újítást tartalmaz s ezek közül a következőket említjük meg. A jövőben megengedik, hogy aki nyugdijat húz az évi $1,200 - t is kereshessen mellékesen, ha még nem 72 éves. Az aki 72 éves elmúlt 1955. január 1-től bármilyen nagy összeget keres­het mellékesen, nyugdijára jogos lesz. Az átlagos kereset kiszámí­tásánál nem veszik a jövőben figyelembe azt a 4-5 évet, a­­mikor a folyamodó semmit vagy esetleg nagyon kevesett keresett«. Ez különösen azok­nak jelent nagy segítséget, a­­kiknek nincsen állandó munká­juk. Az aki külföldön él, szintén megkapja nyugdiját, kivéve a vasfüggöny * megetti oszágok­­ban letelepedett nyugdíjasokat. AZ UTOLSÓ HÓNAP A BENCZE JÁNOS huszon­ötéves évfordulója alkalmából rendezett tagszerzési verseny, mely 1954. julius 1.-én kez­dődött, a jövő hónapban befe­jezést nyer. . Ezt a versenyt, amint az köz­tudomású, központi dlnökünk tiszteletére rendeztük, a Köz­ponti Hivatalban huszonöt évig lankadatlan buzgalom­mal végzett, odaadó szolgál­tainak elismeréséül. Vájjon mi minden történt en­nek a tagszerzési versenynek az érdekében eddig? Az eddigi eredmények biz­tatók. De különösen jóleső az, hogy az általános együttműkö­dés példás módon nyilatkozik meg minden vona^n. De a jónak mindig ellenfele a jobb — és nekünk Verhovay­­aknak illik a lehető legjobbért küzdeni. Már csak egy hónap választ el bennünket a BENCZE JA NOS tagszerzési verseny lezá­rásától. Reméljük, hogy de­cemberben, a verseny utolsó időszakában el fogjuk érni azt az eredményt, hogy a hathó­napos hasonló versenyek közül ez lesz a Verhovay történeté­ben a legtöbb eredményt fel­mutató verseny. Teljes időt dolgozó szervezési felügyelőink, utazó kerületi szervezőink, röviden egész had­seregünk vállvetve, minden erejét megfeszítve dolgozott a sikerért. És sokan az ügykeze­lők közül is megmutatták, hogy legények a gáton. Milyen többletet kívánha­tunk még? Erre az a válasz, hogy bízunk abban a hatalmas egyéni erő­ben, mely minden egyes tag­társunkban lakozik. Tudjuk, hogy vannak jóakaratu tagja­ink, akiknek segítségével di­csőséges eredménnyel fog a verseny lezárulni. Hiszen min­den tagtársunknak vannak barátai és ismerősei s ezek kö­zött feltétlenül akad tagjelölt. Ha minden egyes tagunk csak egy tagjelöltet ajánl, az ered­mény meglepő lesz. Ez nem légvár-épités, hanem reális szá­mítás. FELKÉRÜNK AZÉRT MIN­DEN VERHOVAY TAGTÁR­SAT, HOGY B ARÁT J AI ÉS ISMERŐSEI KÖRÉBŐL A­­JÁNLJON A VERHOVAY RÉ­SZ É R E TAGJELÖLTEKET, ADJA ÁT NEVÜKET ÉS CÍ­MÜKET SZERVEZŐINKNEK ÉS ÜGYKEZELŐINKNEK.* Tegye meg mindenki a ma­gáét, hogy a BENCZE JÁNOS huszonötödik évfordulójára ren­dezett tagszerzési verseny a lehető legfényesebb, eddig soha nem álmodott sikerei végződ­jék! Áranyiakodalom Cincinnatiben VALENT JÓZSEF és neje 1954. november 20-án ünnepel­ték házasságuk ötvenéves év­fordulóját. VALENT JÓZSEF tagársunk alapitó tagja a 114. fióknak (Cincinnati, Ohio) hosszú esztendőkön át volt fiók titkár és több konvención vett részt mint delgátus. Nem­csak Cincinnatiben ismeri, be­csüli és tiszteli minden magyar ember, hanem a városon kiviil is nagy ismeretsége van. Az ünnepeltek Aradról jöttek az uj hazába, ahol már 48 eszten­deje élnek. November 20.-án reggel 9:30- kor szentmisével ünnepelték a nagy napot, a Bt. Joseph of Nazareth templomban. Más­nap délután 3 órától kezdve nagy dinom-dánom volt 1683 State Avenue, Price Hill-en levő lakásukon, ahol minden vendég nagy szeretettel ünnepelte a még mindig jó erőnek, egészég­nek örvendő, derék házaspárt, nagy jókedv közepette. Mi is szívből kívánjuk a leg­jobbakat, az Úristen soká él­tesse ezt a nagy napot megért szeretett tag társainkat!--------------------------­Ha minden nap csak 10 cen­tet tesz félre s evvel az ösz­­szeggel emeli biztosítását — bebizonyítja, hogy szerettei jö­vőjét szivén viseli. CALL YOUR RED CROSS TODAY! * NATIONAL BLOOD PROGRAM * CONTRIBUTED AS A PUBLIC SER VICS

Next

/
Thumbnails
Contents