Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9. szám

2-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1954 szeptember 1. Vajda András ünneplése a 115.-ik fióknál Vizi igazgatónk nyujtja át a kitüntetést (Folytatás az 1-ső oldalról) érintkezett, aki nem tartotta soha se magát tagtársai felett valónak és ez a titka annak, hogy a huszonöt éves szolgá­lata alatt az egyik legnépsze­rűbb, legtiszteltebb magyar egyleti tisztviselő lett. Tizennégy évig vezette hű­séggel, szeretettel a titkári hi­vatalt, mig 1943-ban az általá­nos bizalom és tisztelet az el­nöki székbe ültette. Ott is az maradt, aki addig volt. Szerény, szolgálatkész központi tisztviselő minden tagtársának barátja. • Egyleti tisztviselő, akinek minden ekf elett való gondja 'egyletének fejlesztése. Az ő el­nöksége alatt jött létre a Mun­kás Betegsegélyző Szövetség­gel való egyesülés. A legna­gyobb esemény kétségtelenül ez volt eddigi központi tisztvi­­selősége nyomán — és hihető­leg követi a még nagyobb, amely most van folyamatban. Huszonötévé központi tiszt­viselő Bencze János. Huszonöt év óta az a szilárd pont a Ver­­hovay Segély Egylet központ­jában — aki felé tekintenek az ország minden részéből a Verhovay tagok és aki hivata­lánál fogva ott van minden közérdekű amerikai magyar eseménynél is. Korát meghazudtolóan friss ma is, szerénységben és szol­gálatkészségben nem lehet utolérni. E sorokban kíván az uiság további jó egészséget, boldog­ságot és sok sok örömet Ben­cze Jánosnak további életéhez. * * * Most, hogy a végére értem érmék az Írásnak — és mult­­banéző szemlém végén lelki­szemeimmel 25 év előtti rend­kívüli Verhovay konvenció saj­tóasztalához értem, döbbentem rá, milyen kevesen élünk azok közül, akik akkor ott voltunk és izgultunk: Cherna Endre is köztünk volt, a Szabadság ak­kori tulajdonos szerkesztője Kende Gézával és Szarvas Pál­lal, akkori pittsburghi irodave­zetővel, mindhárman elmúltak, Orosz Antal Trenton,ból volt itt, ő is a temetőben pihen. Bartha Mihály is Lorainból, Neményi Ernő Miklós aki ugyan nem a sajtó, de az igaz­gatói asztalnál ült, Youngs­town, O. temetőjében alussza örök álmait, Fényes Lajos, aki akkor a Népszavától volt jelen, szintén elment az örök hazá­ba, Drozdy Győző aki az írás cimü lapot szerkesztette és visszament Magyarországba, nem tudom életben van-e meg, Gerenday Mór, sincsen az élők között. Akkor még csapatostól voltunk magyar eseményeken, jobban futotta ilyen kirándu­lásokra pénzben is, időben is , mint ma'U'j): ág. És még valakire kell emlé­keznem, akinek nagyon jelen­tős része volt abban, hogy az 1929 évi rendkívüli konvenci­ót össze kellett hivni. Gábor István a Verhovay Segély Egylet volt központi tit­kára akkor a Northern Pa­cific vasúttársaság alkalma­zottja volt. Szabadjegye volt az ország minden vasútvona­lára — és fáradhatalanul jár­ta amikor csak ideje engedte a magyarok által lakott koló­niákat — és felvilágosította tagtársait mi ment végbe az egylet pénzének befektetései körül. Neki is rengeteg barátja volt a tagok körében, ismerték jól és tudták, hogy ha nem is egyleti tisztviselő, de a tagok érdekeit szivén viseli: és hall­gattak rá. Nagyrésze volt ab­ban, hogy a fiókok egymás­után követelték a rendkívüli közgyűlés összehívását, melyen Bencze Jánost 1929 julius 20- ikán központi tisztviselővé vá­lasztották. FAY FISHER ANDOR Magyar Bányászlap A davtoni “Magyar Híradó” egyik legutóbbi számában. Ke­lemen P János kiváló szerkesz­tő tagtársunk, volt igazgatónk teljes egészében leközü Fáy- Fisher Andor pompás cikkét s avval kapcsolatban, még a kö­vetkezőket Írja: Lapunk belső oldalán szindi­­kált cikk jön a Verhovay Se­gély Egylet érdemekben gaz­dag központi főelnökének: Bencze Jánosnak 25 éves köz­életi munkálkodását illetőleg. Fay-Fisher Andor barátunk, kollégánk irta a cikket és mi azt teljes egészében átvettük közlésre. Nem tudnak ugyanis annyi jót és szépet írni Bencze Jánosról, amennyit mi le nem közlünk lapunk hasábjain és a ió és szép jelzőket magunk is megtoldjuk intim, kedves esetekkel a főelnök ur értékes életéből... Nos talán azzal kez­dem, hogy megvallom ország­világ előtt, hogy nekem Ben­cze János, közel húsz év óta, nagyon bensőséges, nagyon igaz jóbarátom. Verhovay igaz­gatói tisztségem idején, hol én támogattam az elnök urat, hol ő engem. Ne úgy tessék ér­teni, hogy egymásra szavaz­tunk, vagy egymásnak közös barátokat szereztünk, hanem úgy, hogy megboldogult Bum­­bulucz József volt Verhovay fő­ellenőr temetésén, én tartot­tam Benczét karjánál fogva, hogy össze ne essék. Chicagó­ban viszont ő sietett segítsé­gemre, amikor nagybetegen (Folytatás a 8-ik oldalon) A maga nemében igazán pá­ratlan, kettős jubileumi ün­nepség színhelye volt 1954. ju­lius 25.-én, vasárnap Central City, Pa. A 415.-ik fiókunk ot­tani, nagy népszerűségnek ör­vendő ügykezelőjének, VAJDA ANDRÁSNAK vendégszerető otthonában szépszámú közön ség jött össze, hogy jelen le­gyen Vajdáék házasságának negyvenéves, a 415.-ik fiók ala­pításának 21 éves jubileumán melynek során került aztán átadásra Igazgatóságunk “EL­ISMERT” kitüntetése, az ün­nepelt ügykezelőnek. Külön meg kell említenünk, hogy ezt az igazán megható és minden tekintetben emlékeze­tes ünnepséget Vajda testvé­rünk rendezte tágas otthoná­ban és igazán magyaros ven­dégszeretettel látta el a meg­jelenteket. Az ünnepély kereté­ben VÍZI LAJOS igazgatónk, Scalp Level, Pa. nyújtotta át szívből jött szavak kíséretében a Verhovay “ELISMERT” cím­mel járó diszokmányt és arany­jelvényt. Beszédében a legjobb kívánságait tolmácsolta a 40,­­ik házassági évforduló alkal­mából Vajdáéknak és méltatta a kitüntetett fiók ügykezelő ér­demeit. Azután ízletes estebéd fel­szolgálása következett, mely után folyt le az ünnepség mű­sora. DENASTER JÁNOS a 415.­­ik fiók elnöke üdvözölte a ven­dégeket, majd felkérte ifj. Mil­ler Józsefet, az 59.-ik fiók (Scalp Level, Pa.) ügykezelő­­j é t áldomásmesterségre. A magyar Hymnus után—amint már említettük — Vizi Lajos igazgatónk adta át az ünne­peiknek uz általa minden te­kintetben kiérdemelt kitünte­tést, tolmácsolva úgy az Igaz­gatóság, mint a központi tiszt­viselők legjobb kívánságait. Beszéltek még Bosnyák Ist­ván, 302.-ik fiók, (Hoovers­­ville, Pa.) volt ügykezelője, Olexa István a 134.-ik fiók tQue Creek, Pa.) ügykezelője. A megjelentek értékes és szép ajándékokkal lepték meg az ünnepeiteket, ezek sorából hadd említsük meg azt az ér­tékes férfi öltönyt amivel a Johnstown Tailoring Co. lepte meg az ünnepeltet. Kászonyi Mihályné, két gyönyörű, hím­zett párnát adott ajándékba a 40 éves házassági évforduló al­kalmából Az áldott munkában eltöl­tött, hosszú múltra visszate­kintő derék házaspár követke­ző gyermekei voltak jelen a megható ünnepségen: Mrs. John Fierro és férje, New Brunswick, N. J.; Mrs. John Denaster férjével és gyermeke­ivel és Vajda Ernő — utóbbiak Central City, Pa.-ból. A megjelentek közül a követ­kezők neveit sikerült feljegyez­nünk: Bosnyák István és neje, Olexa József és neje, Veréb József és neje (Hooversville, Pa.) Olexa István és neje (Que Creek, Pa.) Szabó József és neje (Nanty Glo, Pa.) Vizi Lajos igazgató és ifj. Miller József (Scalp Level, Pa ) A kettős jubileumi ünnepsé­gen megjelentek mindegyiké­nek, könnyekig meghatott hangon köszönte meg Vajda András ügykezelő testvérünk a köszöntéseket és ajándéko­kat. Egyesületünk központi tiszt­viselői, más irányú elfoglaltsá­guk miatt, csak lé’ekben és szeretetben lehettek ott az ün­nepségen, mely minden tekin­tetben megérdemelt megtisz­teltetése volt egy derék házas­párnak, fáradságot soha nem ismerő, minden áldozatra kész Verhovay ügykezelőnek. BENCZE JÁNOS HUSZONÖT ÉVE

Next

/
Thumbnails
Contents