Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9. szám
Tférhovayakdgpja (VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVII. 1954 SZEPTEMBER 1. afg&c 51 NUMBER 9. BENCZE JÁNOS HUSZONÖT ÉVE HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk utasítása értelmében ezennel tudtára adom a Verhovay Segély Egylet minden fiókja vezetőségének, tisztviselőjének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES ŐSZI GYŰLÉSÉT 1954. szeptember 27.-i, hétfői kezdettel tartja meg. Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, ebbeli szándékukat legkésőbb 1954. szeptember 20-ig jelentsék be az Egyesület KÖZPONTI TITKÁRÁNAK. E határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem veheti figyelembe, hanem azok tárgyalását a hat hónap múlva összehívandó 1955. évi márciusi gyűlésre halasztja el. BENCZE JÁNOS, Központi Elnök. Tagsági jogok megtartása egyesülés esetén E sorokat julius 26-ikán gépelem papirra. Ezen a napon van 25-ik évfordulója annak, hogy Bencze Jánost a Verhovay Segély Egylet általános köztiszteletnek örvendő elnökét első ízben választották a legnagyobb magyar testvérsegitő testületünk központi tisztviselőjévé. * * * Ahogy most itt ülök az írógépem előtt és papirra kopogtatom e sorokat lelkiszemeim előtt szinte magam előtt látom annak a rendkívüli Verhovay konvenciónak a képét, ahol Bencze Jánost az akkori elnököt arra kérték a delegátusok, hogy az elnöki széket cserélje fel a központi titkári hivatallal, vállaljon teljesidejü munkát az egyletnél. Izzó, talán a legviharosabb Verhovay konvenció volt az 1929 évi júliusi rendkívüli konvenció! Annak szükségét nagyon szomorú ügy hozta elő. E lap olvasói tudják, hogy a Verhovay Segély Egylet 1923 évi konvencióján szavazták meg az egyes államok biztosítási hivatalainak sürgetésére azt, hogy áttértek a mai rendszerre, olyan kötvények kiadására, melyeknek tartalék értékük is van. Ettől az időtől gyűlik a vagyon a tagok befizetései és a felgyülemlett tőke gyümölcsöztetése nyomán. A kezdetnél: nem értettek az akkori vezetők a felgyülemlett tőke helyes befektetéséhez, lelkiismeretlen értékpapír kereskedő kalandorok kezeibe kerültek, akik olyan “értékpapírokat” adtak el nekik, melyekről hamarosan kiderült, hogy azok bizony nagyon rossz befektetések. Hire ment ennek — és épen a Magyar Bányászlap és testvérlapjai voltak az elsők és végig a legharcosabbak, melyek felvilágosították a tagokat a bajokról és követelték egy rendkívüli konvenció összehívását. Pontosan ismertettük, melyik “értékpapír” rossz, melyik nem fizeti már a kamatot—és felvilágosításaink nyomán az akkori elnöknek mennie kellett, mert az ő kezei erősen benne voltak Chicagóban az “értékpapírok” Vásárlásaiban. Bencze János az alelnöki székből az elnöki székbe került és az ő feladata volt amennyire lehetett csillapítani a kedélyeket. De akkor még Magyar Amerika fiatalabb volt 25 évvel, az egyleti tagok még jobban érdeklődtek egyleteik dolgai iránt, a gyűléseken még erősen tárgyalták ügyeiket és a lapok felvilágosítása nyomán özönével hoztak határozatokat, melyekben az elnöktől rendkívüli konvenció összehívását kívánták. Bencze János megfelelt a tagok kívánságának, 1929 julius 17-ikére összehívta a konvenciót. Napról napra vihar vihart követett. A rossz befektetéseket eszközlő tisztviselőket, a vásárlásnál bábáskodó igazgatókat ostromolták. Nem irok neveket, halottakról jót vagy semmit, tartja a magyar szokás — és az akkori bajok okozói már többségükben a temetőben pihennek. A konvenció elmozdította őket hivatalaikból. A titkári hivatal élére a közbizalom Bencze Jánost állította, akkor még a titkár volt úgyszólván az egylet irányítója, az elnökség még nem -jelentett akkor központi hivatalt is. Bencze János akkor valóban áldozatot hozott, hogy abban a viharos állapotban, melyben akkor a Verhovay Segély Egylet volt, vállalta a hivatalt. Jól fizető és kényelmes munkát hagyott Newark, N. J.-ben. Az ő feladata volt hivatalba lépése után lecsendesiteni a Verhovay tagságot, visszaállítani a tagokban az egyleti tisztviselők iránt a bizalmat. Kemény, nagyon nehéz feladat volt ez. Bencze János türelmére, higgadtságára volt szükség, hogy a viharokat lecsendesitse a bizalmat visszaállítsa. Az ő nagy népszerűségének köszönhették akkor, hogy lassan lassan visszatért a Verhovay tisztviselőkben a bizalom. A tagok érezték és tudták, hogy Bencze Jánosban olyan központi tisztviselőt kaptak, akinek kezei tiszták voltak, amikor a hivatalt elfoglalta — és azok maradtak ott is. Bencze János az a magyar egyleti tisztviselő volt kezdettől fogva, aki a tagtársaival szeretettel, szolgálatkészséggel (Folytatás a 2-ik oldalon) Különböző helyekről olyan kérdések merültek fel és jönnek a központba válaszért, melyek egészen téves felfogáson vannak magyarázva az egyesülést illetőleg. Azt kérdik, igaz-e az, ha a Rákóczi és Verhovay Egyletek egyesülnek, akkor elvesztik az egyik egyletnél megszerzett biztosítási jogaikat? ... Minden megjegyzés nélkül azt a választ adhatjuk az ilyen érdeklődőnek, hogy NEM IGAZ. Senkisem veszti el azt a jogot, aminek birtokában van. Aki tagja a Rákóczi Egyletnek és ha van 300 dollár biztosítása, vagy van tízezer dolláros biztosítása, egyesülés esetén is ez érvényben marad. Aki tagja mind a két egyletnek, mind a két biztosítási kötvény érvényben marad. Akinek van betegsegélyezési biztosítása a Rákóczinál és ugyancsak van ilyen biztosítása a Verhovaynál is, az is éppen úgy érvényben marad, mint jelenben van. Minden más kedvezményes biztosítás, akár baleset, akár teljes munkaképtelenség ellen való biztosítása van egy tagnak nálunk is vagy a másik egyletnél is, az érvényben marad éppen úgy mint ha nem volna egyesülés. Egy tény lehetséges és ez az, hogy amely kisebb városban vannak osztályok az egyik egyletnek és a másik egyletnek is, azokat egyesitik és egy helyen fogják fizetni továbbra is azt a dijat, amit eddig két helyen fizettek. Tehát. sem a biztosítási' jog, sem a havidij-fizetés változni nem fog. Aki ezeket másképen magyarázza, az vagy rosszakarattal teszi, vagy kitalált gondolatokat tolmácsol mások megtévesztésére. Vegye tudomásul az egylet minden tagja azt, hogy sem az egylet vezetősége, sem az állami törvények nem engedik azt meg, hogy olyan egyesülés jöjjön létre, amely bármennyiben is megsértené akár az egyik, akár a másik egylet tagjainak megszerzett jogait. Ez nem kényszeregyesülés. Ez kizárólag a tagok érdekeinek jövőjét jobban biztosítani kívánó terv. Hogy fog-e sikerülni vagy sem, az nem az egylet vezetőinek vagy bizottságainak jóváhagyásától függ, hanem először az állami közegek jóváhagyásától és a konvenciók három-negyed többségének jóváhagyásától. Tehát minden száz delegátusból 75 delegátusnak kell ahhoz szavazni, hogy az egyesülés megtörténhessék, másképen ez nem lehetséges. Az elgondolt terv az, hogy a Rákóczi és a Verhovay két egészséges intézményt egyesítsék egy uj név alatt. Megszűnne a Rákóczi és megszűnne a Verhovay név. Ki van választva egy amerikai név és pedig a “William Penn”. Vagyis az uj név lenne “WILLIAM PENN Fraternal Association”. Az uj névben megvan nevezve egy William Penn nevű amerikai nagy hazafi, akinek nevét viseli Pennsylvania állam. És mint ilyen nevet ismer minden Amerikában iskolázott egyén, tehát azoknak nem kell magyarázni ki volt William Penn, éppen úgy, mint a magyarnak nem kell (Folytatás a 8. oldalon)
