Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-06-03 / 6. szám

(VERHOVAY JOURNAL)

VOL. XXXVI. 1953 JUNIUS 3. <**Zg*~ 51 NO. 6.

A SZALÁNCZY-SZABÓ TAGSZERZÉSI VERSENY SIKERE

DRÁGA EMLÉK MARAD

Az 1953 május 30-81.-Í Verhovay Testvériségi Napok és az Országos Kuglizómérkőzés To'edoban nagy események a Verhovay tagok életében. De egy Egyesület nem élhet meg csupa dicsőségből. Az egész csak nesze semmi, fogd meg jól, ha nem tudunk kézzel fogható eredményeket felmutatni.

Egy újdonsült egyesület, ha felhívná tagjait, hogy szerezzenek annyi uj tagot, amennyit csak tudnak, édes-keveset érne el. Hiszen ki tudja azt, hogy a most alakult egyesület vezetősége konyit-e valamit az üzlethez, vagy csak úgy találomra próbá’gat itt is, ott is és megszeppen, ha a legkisebb baj van.

Egy napon se lehet említeni ilyen egyesülettel a Verhovayt, amely 67 éves dicső múltra tekint vissza, lelkesedéssel te'i napokra, de nehéz napokra is. A háborúk, járványok és depresszió alatt és után igen sok biztositó társaság adta be a kulcsot, mig a Verhovay állta, mint kemény tölgy a viharokat.

Természetes volt tehát a vezetőség részéről, hogy felhívott ezidén is, éppen úgy mint tavaly minden Vei'hcvay fiókot, hogy legalább egy uj felnőtt és egy uj gyermektagot; szórezzen a Testvériségi Napokra. Tavaly a Bencze-Révész tagszerzési verseny nagy sikert hozott. Illő, hogy mikor a tagszerzési verseny Szalánczy és Szabó érdemeit akarja ünnepelni, mutassa meg minden fiók, hogy a derék, önzetlen és célravezető munkát megbecsüli. Mindkét főtisztvise'ő, Szalánczy János épugy mint Szabó János sokat fáradoztak azon is, hogy az évi sportösszejöveteleken közelebb hozzák a magyarság apraját-nagyját az ország legtávolabbi részeiből. Amikor jól mulatunk, kuglizunk, táncolunk, ne felejtkezzünk meg arról sem. hogy mily nagy munka volt ez összejövete'eket előkészíteni és rendezni. A tavalyi két ünnepelt főtisztviselő épugy fog örülni a sikernek. Elismerés ez nekik is, akik hosszabb múltra tekintenek vissza az Egyesület szolgáltában.

Bencze János és Révész Kálmán a tavalyi októberi körlevélben meghívta Toledoba nemcsak a kuglizókat, hanem mindenkit, aki szereti nézni a sportokat. Ennek köszönhetjük, hogy ily négy számban sereglettek össze a vendégek a toledoi Magyar Napokra. A férfiak itt tudomást szerezhettek más vidéken lakó tagtársaiktól, hogy megy a munka az ő vidékükön, hol fizetik meg a jó munkásokat; az asszonyok, pedig láthatták régi jó ismerőseiket vagy hallhattak róluk. Ki tudja hány uj munkaalkalom kerü't itt, szóba és hány ismeretség fonódott szorosabb lánccá ezen a két napon, ami máskép lehetetlen lett volna.

A körlevél legfontosabb része mégis a Szalánczy-Szabó tagszerzési verseny volt. A tagszerzés nemcsak megtisztelés és hála je'e, hanem azt is mutatja, hogy Egyesületünk évről- | évre erősödik, mindig uj és uj tago- j kát nyer. Ki merte volna remélni 67 évvel ezelőtt, hogy a Verhovaynak 1

valaha több mint 60,000 tagja lesz, hogy kormányzók és polgármesterek vetekedni fognak dicséretében. A Verhovay Egyesület, amely egy kis bányavároskában a pennsylvaniai Hazleton-ban kezdődött, most országos tényező, mely erősen emeli és fenntartja a magyarság tekintélyét és súlyát.

Fiataljaink azzal áltatják magukat, hogy szétszéledve a nagy Amerikában könnyen megállnak a maguk lábán is. A legtöbb esetben bizony csak hiú álom ez. Csak az egységnek van tekintélye. Ha valakinek senki sincsen a háta mögött, hamarosan elgáncsolják. De ha valakinek oly erős és tekintélyes egyesület áll a háta mögött, mint a Verhovay, amelynek értékét Amerika vezető emberei is elismerik, az biztos lehet a maga dolgában. Ha a fiatalok elhagyják szüleik egyesületét, szétszélednek ki erre, ki arra, céltalanul sodródnak, mint a széltől kergetett levelek. Csak akkor lehetnek erősek, ha együtt maradnak. Az Egyesületnek mindig szivéhez voltak nőve fiai; istápolta őket a főiskolákon, hirt adott róluk, mikor elvégezték a főiskolákat, vagy ha hősiességükért kitüntetéseket kaptak a háborúkban. Mellettük állott, mikor ügyvédi vagy orvosi irodát nyitottak és hűséggel ragaszkodott hozzájuk, mikor vezető állásokba kerültek.

Örömmel látjuk az ifjú uj tagokat is ,de még jobban örülünk azoknak a gyermektagoknak, akiket szüleik hűségesen, hálásan régi kipróbált Egyesületükbe iratnak be. Mire ezek felnőnek, már egy hatalmasabb 100,000 tag’ból álló Verhovay Egyesületet fognak találni és még több érdekük lesz, hogy a Verhovay me lett kitartsanak.

Oktalan az a magyar, aki nem használja föl az alkalmat és nem lép be az Egyesületbe. Magára vessen, ha úgy marad mint az ujjam, pártfogók nélkül. Annak is érdemes belépnie, akinek nincsenek messzemenő tervei, mert az Egyesületben mindig talál tagtársakra, akik nehéz kérdésekben jó tanáccsal látják el, akik tudják, hol fizetik meg jobban a jó munkát és akik akkor is barátaik, ha bajba jutnak. Egy pálcát könnyű eltörni, de próbáljon meg valaki egy nyaláb pálcát széttörni.

A finom hulló por is apró, elfujja a szél, de együtt lassan házakat temet el.

SZALÁNCZY JÁNOS központi pénztárnok és SZABÓ JÁNOS központi számvevő, a két ünnepelt, hálás szívvel mondanak köszönetét, munkatársainknak, akik megfogadták Bencze János kpi elnök és Révész Kálmán kpi titkár kérését és legjobb igyekezetük szerint résztvettek az uj tagok szerzésébe. A verseny végleges eredményét még nem tudjuk kimutatni, addig is azonban arnig ezt megtehetjük, egyesületünk nevében is nagyon köszönjük, hogy szervezőink, ügykezelőink hallgattak la kérő szóra és mindent megtettek, hegy uj tagok csatlakozásával szolgálják a Verhovay fejlődését és sikerét.

Az 1953. május 30. és 31.-i Verhovay Testvériség! Napok és az Országos Kuglizómérkőzés sikeréhez a kellő hangot Lloyd E. ROULET, toledoi polgármester, kiáltványa pendítette meg, melyben a polgármester Toledo város részére május 30.-át “Magyar Nap”nak nyilvánította.

E kiáltványban a polgármester dicséri a magyarság istenfélő, becsületes, megbízható, szorgalmas és hazafias jellemét. Roulet polgármester nem feledkezik meg a Verhovay Egyesületről sem. Elismeri testvéries gondoskodását az özvgyek, árvák, elaggottak iránt, tanulmányi segélyeit az ifjaknak és érdemeit a sport művelésében is.

A Toledoban összegyűlt magyarság nem hazudtolta meg a polgármester dicséretét. Felbuzdulva a szép szavakon maga is mindent megtett, hogy a Testvériségi Napok és kuglizómérkőzés kellemes emlék maradjon mindenki részére.

A magyar nem szószátyár nemzet, hiába nem szaporítja a szót. De ha alkalma van rá, derék, magához való pajtásakra akad, nem marad el a jókedvű beszélgetésben sem. Különösen ha jó társaságban van, megered a nyelve és nem hagyja magát könnyen letorkolni.

A magyar fiatalság, a Verhovay reménye, nem marad el sportban sem más amerikaiak mögött. A magyarság izomerejét mindenki ismeri, Toldi Miklós legendás alakja is, aki félkézzel megemelte a malomkövet, szintén ezt mutatja. De megmutatják ezt azok a magyarok is, akik évek óta a legnehezebb munkát végzik a bányákban és gyárakban mindenki megelégedésére. A sporthoz is nemcsak erő, hanem kézügyesség szükséges. Ebben sem lehet felülmúlni az amerikai magyar gyárak ügyes magyar szerszámkészitőit és egyéb szakmunkásait. A fiatal magyarok nem maradnak el apjuk mögött testi erőben és ügyességben. A kuglizásban már az apjuk ügyeskedett az óhazában, hogyne lennének a fiatal magyar férfiak és nők is ügyesek a kuglizó sportban, j

Az “ünnep sikere” üresen kongó szó maradna, ha nem szólnánk a magyar asszonyokról és leányokról. A magyar asszony szorgalmas. Egész nap, egész héten takarit, főz, mos vasal, sokszor varr is, hogy az ura vágyódjon az otthon után. De ha találkozóra jön a sor, ott is otthon érzi magát. A beszédben ötletes, jókedvű. A táncot meg különösen olyan előkelőén lejti, hogy a főhercegnők is megirigyelhetnék őket.

A minden tekintetben hatalmas sikerű ünnepség lefolyásáról részletesen lapunk következő számában számolunk be. Most köszönetét mondunk a vendéglátó Toledo városnak, a város kiváló polgármesterének és toledoi fiókunknak, valamint az előkészítő bizottságnak, hogy ilyen magyaros vendégszeretettel vártak és láttak bennünket. A kitűnő ételek, a szálló szép nagy termei, ének, zene és tánc, mind elősegítette a sikert. Az ország legtávolabbi részeiről ide sereglett a magyarság és akik Toledóban összeismerkedtek, alig várják már a legközelebbi találkozót jövő évben.

Minden elismerés megilleti a Verhovay Igazgatóságot, hogy a toledoi felejthetetlen napokat lehetővé tette.

Hála és köszönet jár azonban az Igazgatóság Sport Bizottságának, — Dr. Kovács Andor alelnök, Phillips Richard és Banes B. Gay igazgatóknak és Szabó János kpi. számvevőnek — azért a minden részletre kiterjedő munkásságukért, amivel a toledoi napokat olyan felejthetetlen sikerűvé tették.

Kilestünk egy pár szót egy newyorki és egy californiai magyar beszélgetéséből. “Ejnye de kár, hogy ilyen messzire vagyunk egymástól”, mondja az egyik. “Sebaj, ha a jó Isten megsegít”, — feleli a másik — “jövőre is újra együtt leszünk. Hála a mi öreg Verhovaynknak, csak összehoz bennünket. Máskép mindig a kuckóban csücsülhetnénk.”

DRAGA EMLEK MARAD A TOLEDO! TALÁLKOZÓ