Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVI. 1953 ÁPRILIS 1. No. 4. Ha költözünk, helyeztessük magunkat a legközelebbi fiókhoz Kuglizómérkőzés és Verhovay Testvériségi Napok Ilyenkor tavasszal viszket az ember talpa. Már nagyon megunta a fülledt, zárt téli világot. A mindennapi kenyérhajszából vágyódik egy-két napra kiruccanni, a napi munka egyhangú zakatolásából egykét napra kiesni. Mindenki alig várja már, hogy eljöjjön május vége, a Decoration-Day hétvége. Asszonyok, leányok, öreg emberek és fiatalok egyformán alig várják már az idei Verhovay Testvériségi Napokat, amikor találkozhatnak régi pajtásaikkal, uj pajtásokat szerezhetnek, a lányok vőlegényre találnak, az asszonyok táncolhatnak, ahogy csak a magyar asszonyok tudnak táncolni. Hát még a kuglizók! Mit mondjunk róluk? Mind járja a kuglipályákat gyakorolni magát és elképzeli, hogyan győz majd az ő csapatja a kuglimérkőzésen, hogy szerez magának dicsőséget. A sportolás minden ember vérét megmozgatja Amerikában. Nem is tekintik igazi embernek azt a fiatal embert, aki nem sportol. A sport mutatja meg, ki' a legény a gáton. Az idősebb Verhovay tagok is találnak itt olyat, amiben ők is versenyezhetnek, ha nem is sportolnak. Itt van mindjárt vi Szalánczy-Szabó Tagszerzési Mozgalom. Most van alkalma megmutatni minden egyes tagnak, minden fióknak, mennyi uj tagot tud szerezni és hogy mennyire becsüli az Egyesület e két főtisztviselőjét, akiknek a tiszteletére rendezik ' a mozgalmat. Mind Szalánczy János, központi pénztárnok, mind Szabó János, központi számvevő, megérdemlik azt, hogy érettük mi is dolgozzunk és ne várjuk, hogy csak ők dolgozzanak helyettünk. A múlt évi tagszerzési mozgalom, melyet Bencze János, központi elnök, és Révész Kálmán, központi titkár tiszteletére rendeztünk. nagy sikerrel járt. Reméljük, bogy az idén sem marad el a Verhovay tagság, mikor a Szalánczy-Szabó Tagszerzési Mozgalomról van szó. A két név elég biztositék a mozgalom sikerére. Már eddig is szép eredménnyel folyik a mozgalom de reméljük, hogy a jövő t'ét hónán _ folyamán még jobban megerősödik. Az ünnepély nagy eseménye persze a kuglizó-verseny lesz. Amennyire ismerjük kuglizó tagtársainkat, biztosak vagyunk benne, hogy már most lázasan készülnek a nagy versenyre. ahol kézügyességüket bemutathatják. Ne maradjanak azok se el az előkészületekben, akik még csak most próbálkoztak meg a kuglizásbal. Ha látják, milyen szép sport ez, igyekezni fognak minél jobb eredményt érni el. Nem szabad az elején elcsüggedni, mert az ügyesség fokozatosan jön meg. A mostani kezdőkből lesznek kuglizóbajnokok, egy-két évi erős munka után. A készülő kuglizóversenyen ők is megmutathatják, hogy tudnak már valamit és akarnak a náluknál jobbaktól is tanulni. így egyik tagtárs a másikat buzdíthatja és a lelkesedés átragad azokra is, akik eddig lefitymálták a sportokat. A sportmozgalom lassan nő, mint a gurított hógolyó. Hiszen már asszonyaink is idestova elérik ügyességben a férfiakat, ha még egy kicsit kitartanak. A Verhovay Testvériségi Napokon tehát mindenki megtalálja azt a tennivalót, amellyel megmutathatja, mit tud, hogy többet tud, mint a másik tagtárs. Versenyzőnk Toledoban nemcsak a sporttal, hanem azzal is, hogy ki tudott több uj tagtársat szerezni. Aki még az óhazában kezdett kuglizni, mosolyogva gondolhat vissza az otthoni falusi kűglipályákra, döngölt földjükkel, ami az eső után sárrá folyt szét, a szárazságban pedig megrepedezett. A pálya talaján volt egy félig korhadt deszka, ide-oda vetemedve, hogy a kugligolyó nem tudta merre fQrogjon kínjában. Hát még a pálya hátulsó oldalán levő hajlott deszkafal, ami a golyókat kidobta a vályúkba, hogy visszaguruljanak a játékosok felé! Néha bizony megtörtént egy-egy erősebb dobás után, hogy a golyó kiugrott s a szerencsétlen fiút, aki a bábukat állította, jól fejbe vágta. Miiven nehéz volt ott egyénein a célba találni! Akár jól dobott, akár nem a makacs go(Folytatás a 9-ik oldalon) Fiatal korunkban nyugtalan vér folyt bennünk. Hajtott bennünket a vágy, hogy jobb helyzetet teremtsünk magunknak. Kijöttünk Amerikába. Az itteni viszonyok aztán úgy hozták magukkal, hogy ha egy városban nem érezzük jól magunkat, másikban keresünk boldogulást. Benne van a vérünkben. De benne van az amerikai életben is. Az egyik városban megnehezülnek olykor-olykor a munkaviszonyok, de Amerika széles és mindig vannak vidékei, városai, ahol keresik a jó munkást és többet fizetnek munkájáért, mint hogyha folyton a régi helyen marad. Már a múlt világháborút megelőző időkben Amerika népének nagy tömegei változtattak helyet. Főleg a nyugaton az utóbbi időben sok uj gyárat építettek, bányákat fedeztek föl, ezer és ezer uj munkaalka^ lom nyílott. A jó munkaalkalmat pedig nem szabad elmulasztani, mert ki tudja, lesz-e egyhamar hasonló alkalom. Az idősebbek, akik házat építettek maguknak és otthon érzik magukat régi ismerőseik és az ismert viszonyok közt, nem mozognak szívesen. De a fiatalok annál inkább keresik, hol becsülik meg- őket jobban és hol lehetnek függetlenebbek az öregektől. A Verhovay tagoknál is igy van ez. Tagtársainknak elégnagy része nem ott dolgozik most, ahol egy vagy két évtizeddel ezelőtt. Sokszor az a Verhovay tagtárs. aki más vidékre költözött, nem tudja mit csináljon. Szomorú dolog, de meg kell említeni, hogy vannak köztük olyanok, akik alig tették ki lábukat a régi helyről, elfelejtik régi barátaikat és kiesnek a Verhovay tagok kapcsolatából. Pedig az Egyesület ott van Amerika minden részén és arra is van kádenciája, hogy mit csináljon az a tag, aki elköltözik régi otthonából akár nyugat, akár kelet, akár észak felé. Lássuk csak mit mondanak a társaság Alapszabályai erről. A Verhovay Segéiyegylet Alkotmányának és Alapszabályainak V. fejezete a 19 § 5. bekezdése a következőket mondja: “Ha a tag annak a fióknak területéről, amelynél belépett, vagy amelyhez tartozik, elköl* tözik, a fiók kívánságára köteles 60 nap alatt az uj lakóhelyén lévő, vagy ahhoz legközelebb eső fiókhoz való áthelyezését kérni. Egy fiók sem tagadhatja meg a hozzá legközelebb eső területre átköltözött tagnak a fiók kötelékébe való átvételét.” Mi magyarok azonban úgy vagyunk, hogy nem igen szeretjük az ilyen hivatalos Írásokat, a nyakatekert, hosszú lére eresztett beszédet. Nem kenyerünk az hivatalról hivatalra járni. Csak a fiskálisoknak, meg a doktoroknak való a, sok irkálás és huzavona. Legtöbb tagtársunk meg se próbálja, hogy betekintsen az Alapszabályokba. Ha el is olvassa talán hosszú ráfanyalodás után az Alapszabályoknak ezt a szakaszát, azt mondja magában: “Majd bolond leszek irkálni, vagy utánajárni az áthelyezésnek. Aztán meg miféle csúf dolog az, hogy itt vannak az én régi jó Verhovay pajtásaim a régi helyemen és alig, hogy kiteszem a lábamat a régi helyről, úgy elfelejtkezem róluk, mintha soh-se láttam volna őket. Csak nem hagyhatom ott őket, mint Szent Pál az oláhokat.” Sokan meg nem is tudják, mit mondanak az alapszabályok, s ha tudják is: “Fülem mellett gyalogút, nem hallottam ellódult.” De nem oda Buda! Ha nem törődünk az Alapszabályokkal, magunk látjuk a kárát s ha nehézségek támadnak, magára vessen az, «-aki lefitymálja az Alapszabályokat. Nem az a kérdés, hogy mi érdekesebb, újságot olvasni-e vagy a szabályokba belekukkantani hanem hogy van-e valami hasznunk abból, ba megszívleljük az Alapszabályok útmutatását. De ne sokat kerteljünk, ha?nem lássuk, mire jó az, ha átmegyünk az uj fiókba, amelyik közelebb lesz hozzánk, mint a régi volt. Jó az uj fiókba áthelyeztetnünk magunkat, mert: 1. Ha valami baj van, nem kell sokat irkálni a régi fiókhoz, ahonnan néha egy hétig is tart, mig ejut a felelet, hanem uj fiókunknál jelenthetjük azt be. 2. Nem kell money-order-eket kitöltenünk, ha tagdíjat akarunk fi(Folytatás a 2-ik oldalon)
