Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
2-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1953 ápi’ilis 1 Egy jónevü amerikai biztosító társaságnál fordult elő a következő eset. A társaság képviselője meglátogatta egyik ügyfelüket Nagy Istvánt, hogy {biztosítási kötvényeket adjon tel és hivatkozott arra, hogy úgy jött hozzá, mint régi üzletfeléhez. A szerencsétlen képviselő nem mondta el egy szóval se senkinek, mit mondott neki a régi üzletfél, de Nagy megírta levélben is a társaságnak. ami a szivén feküdt- Itt a levele, abból megláthat-« juk, mit gondolt. “Tudom — Írja az illető levelében, — hogy a panaszos! embert senki se szereti, de meg nem • állhatom, hogy ne írjak. Nem fér a begyembe, lamit velem tettek. Itt járt nálam a napokban az emberük és rám akart tukmálni újabb kötvényeket. Hát tudják meg, hogy én maguktól többet semmit sem veszek. 13 évvel éztelőtt vásároltam maguktól egy 2000 dolláros kötvényt. Azóta nem láttam egyet sem a maguk emberei közül, felém se (szagoltak. Most végre tizenhárom év után látják, hogy én is itt vagyok még a világon. Azóta jöttek emberek más társaságoktól is és ma 13,000 dolláros biztosításom van náluk. Tudják meg, hogy én ezután is azoknál maradok, akik megbecsülik az embert és nem csak akkor ismerik meg, mikor rosszul megy a dolguk. Többet .ne is tegve be a lábát a házamba az emberük. Maradjon csak otthon.” Nagyon elszontyolodott a társaság vezetősége erre a levélre. Összedugták a fejüket, hogy ki lehet a hibás. Hogy ők ne törődnének az üzletfeleikkel, mikor mindegyiket aranyba foglalnák. A társaság emberei végigjárták az év folyamán az összes gyárakat, bányatelepeket, irodákat a körzetükön belül. Hogy-hogy egy se jutott el á panaszos üzletfélhez. A levél Írójának Nagy Istvánnak igaza volt, nem fér hozzá semmi kétség. Méltán megharagudhatott, hogy enynyire semmibe vették. Itt valami szarvashibának kellett esni, hogy ilyesmi megtörténhetett. Nagy István megbízott a társaságban, ami abból is látszik, hegy 13 évvel azelőtt vett kötvényt tőle. Biztosan vett volna még többet is a 13 hosszú év alatt. De azt csak nem várhatták tőle, hogy maga szaladgáljon utána. A vezetők csóválgatfák a fejüket. Bizony igaza volt a panasztevőnek. Kellett volna gondolni rá, most már aztán eső után köpönyeg, a jó veyőt örökre elvesztették. Talán még másoknak is elmondja a panaszát és elriaszt-I ja azokat is, akik vásárolnának. Hol. lehet ugyan a hiba? Úgy történt a dolog, hogy a : társaság 13 év előtti képviselője nagyon értett ahhoz, hogy kell üzletet szerezni. A társaság a tenyerén hordozta, mert garmadával hozta az uj üzletet. Csak az a baj, hogy a jó eladó után más társaságok is kapkodnak. Egy bank, amelynek nem rég halt meg a helyettes igazgatója, őt hívta meg ebbe az állásba. Egy szép napon felmondta a szolgálatot és uj irodába költözött. A panaszos levelet elolvasva, telefonon kérdezték meg a régi képviselőtől, hogy mit tud a panaszkodó Nagy Istvánról. Neki biztosan voltak följegyzései, hogy hova érdemes elmenni üzleteket kötni. A volt képviselő, most bankigazgató, nevetett a kérdésre és azt felelte: “Hogyne lettek volna Írásaim. Ha ott maradtam volna maguknál, még abban az évben tudtam volna 350,000 dollár értékű kötvényt eladni, talán még többet is. Mikor ide átjöttem, egy egész csomó cim volt nálam az Íróasztalom fiókjában. De senki maguktól nem jött felém, akinek átadhattam volna az írásokat. Mondják csak, miféle ember került az én helyemre a társaságnál? Hogy én azt soha nem láttam. Csak nem várjak el, hogy én szalad- i jak maguk után a jegyzeteim! rnel.” Most már tudták,, mi volt a baj. A volt eladó várt öt hónapig, hogy jön valaki a névsorokért, várt egy évig és még mindig semmi. Végül megunta a dolgot és a följegyzéseket eldobta. Nem is lettek volna azok már jók semmire. Azok a személyek, akik a névsorban szerepeltek, s akiknek 350,000 dollár értékű kötvényt lehetett volna eladni, más biztositó társasághoz vitték a pénzüket. A tanulság ebből az, hogy a tagtársak érdeke az egész egyesület érdeke és ha azt nem becsülik meg, akkor ne csodálkozzanak, hogy a tagtársak /elszéledtek, ki erre, ki arra éselfelejtik az egyesületet. A tagtársak elvárják, hogy a kedvükben járjon az egyesület minden embere és, hogy néha napján meglátogassák őket, van-e valami újabb kívánságuk, nem akarnak-e újabb kötvényeket vásárolni. Kész örömest vesznek újabb kötvényeket is, de elvárják, hogy a szervezők a házuknál keressék fel okét. Boldog nagyapa Egyesületünk a lein őkét, Macker Gyula tagtársunkat mutatjuk a fenti képen be, 1952 december 14.-én született első kis unokájával Robert Gyulával. A képhez nem kell magyarázat, láthatjuk, hogy milyen boldog, a kis Verhovay taggal!----------------.-«Íf-S-.---------------•m «I ESKÜVŐ a 87. Passaic, N. J.-i fióknál A fenti kép KLICS ISTVÁN •tagtársunkat és menyasszony át ábrázolja. Esküvőjük 1953. február 14.-én volt. Klics István alig egy éves amerikás és máris tevékeny .részt vesz a 87. fiók társadalmi életében. A menyasszony, Motteler Erika pedig csak egy hónappal ezelőtt érkezett Németországból és természetesen már szintén tag. A 87. fiók tagsága jó egészséget és sok szerencsét kíván a fiatal párnak!------------------------Ha költözik».. (Folytatás az első oldalról.) zptni, hanem magunk bevihetjük a pénzt az uj, a közeli fiókba, vagy kérhetjük a fiókot, hogy küldjön ki valakit érte. 3. Munkaképtelenség esetén telefonon lehet felhívni az uj fiókot* hogy betegsegélyző igényeinket bejelentsük. A többi az ügykezelő dolga. Ha már most valaki^ nagyon okos -akart lenni és nem Íratta át magát az uj fiókhoz, az orvosi bizonyítványt előbb még a közjegyzőnél (Notary Public) kell hitelesítetni. Olyan orvosi bizonyítványt, amelyet a közjegyző nem láttamozott, nem fogadják el a fiók területén kivtil. Nem kevesebb bajjal jár-e, ha mindjárt áthelyeztetjük magunkat. 4. Ha valaki annak rendje-módja szerint átiratkozik a közeli fiókhoz, iiz a halálesetnél is segíti, mellette, áll bajában. Hogy ez mit jelent, legjobban a'zok tudják megmondani, akiknek halottaik voltak. 5. Ha nejn tartozunk az uj fiókhoz, akkor nem lesz belőlünk prédikációs halott, akkor eltemetnek bennünket vagy a hozzátartozókat anélkül, hogy valaki a fiók tagjai közül törődne iezzel, mert hiszen nem akartunk tagtársak lenni az uj fióknál. A régi fiók persze messze van, nem várhatjuk, hogy onnan eljöjjön valaki. Az özvegy vagy az anya teljesen egyedül áll a sirgödör mellett, nincs aki bánatában vigasztalná. 6. A betegsegély igénylés benyújtása is egyszerűbb és gyorsabb. A Verhovay hires arról, hogy mindent gyorsan intéz el. De hogy lehet, gyorsan intézkedni, ha levelezni kell és nem lehet személyesen bejelenteni az igénylést. 7. Ha jó az áthelyeztetés az uj fiókhoz akkor, mikor Isten meglátogat bennünket, még jobb akkor, ha családi örömeinkről van szó. Ha gyermekeinket akarjuk beíratni az Egyesületbe, ha újfajta kötvényeket akarunk vásárolni, amelyeknek jobbak a feltételei, nincs kivel megbeszélni azt, hanem egyik levelet a másik után kell Írni. Tudjuk mit jelent az, ha egyszer az embernek levélben kell megmondani, mit akar. Elsőre rendesen nem értik meg, mit akar iaz ember és mindig több és több levélben kell magyarázkodni. 8. Nem tudhatjuk, mikor ér bennünket vagy családtagjainkat baleset. Jó tudni azt, hogy ilyenkor a Verhiovay Testvériségi Egyesület és a tagtársak megnyitják a bugyellárisukat, ha nehéz helyzetben kell segiteni valamelyik tagtársunkon. De elvárhatjuk-e ezt a segítséget, ha nem vagyunk a fiók tagjai? A Verhovay több mint biztositó társaság, (amelyik —csak kifizeti a haláleseti segélyt s aztán többet nem törődik a taggal. Mi testvériségi egyesület vagyunk^ mi együttérziink jóbanrosszban tagtársainkkal. 9. A Verhovay tagok egy fiók területén belül /ismerik egymást többékevésbbé résztvesznek az egyesület ünnepségein, mulatságain, sportjaiban és mindenütt jó pajtásokat szereznek. Ha már most mi megvetjük fáz uj fiók tagait és tudni se akarunk róluk, akkor nem várhatjuk el, hogy ők törődjenek velünk. Senki nem tudja rólunk, hogy megy a sorunk. Már pedig ha jól megy, szeretjük azt megmutatni, ha pedig rosszul, jól esik, hogy vannak, akik vigasztalnak és segítenek. 10. Minden fiók örömmel és testvéri szeretettel fogadja azt a tagot, (aki területére költözött. Uj barátok, uj jó ismerősök tárt karokkal fogadják és uj berendezkedésében támogatják. Ezért, mihelyt valami ilyen változás esik, legjobb mindjárt jelentkezni az uj fióknál és nem halogatni a jelentkezést. Ha valaki nem tudná, hova tartozik, melyik fiók kerületébe, az Írjon a központba. Onnan hamarosan megtudja az uj fiók és ügykezelőjének címét. A Verhovaynak szive és segítő keze van, ne utasítsuk ■azt el magunktól, hanem úgy tegyünk, ahogy azt legjobb tenni és tagtársaink mindig meg lesznek elégedve szolgálatainkkal. Ezt is csak tagtársaink érdekében mondjuk el. A ..SERVICE” FONTOSSÁGA
