Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-04 / 3. szám
12-IK OLDAL 1953. március 4. Verhovayak Lapja Itt mutatjuk be ifj. IVÁNCSÓ ISTVÁNT a 27. toledoi fiók uj elnökét, szép családjától körülvéve Nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ifj. IVÁNCSÓ ISTVÁN a legfőbb biztositéka annak, hogy az 1953.-Í mérkőzés legalább is oly sikerült1 legyen, %ir.t az eddigi legsikerültebb mérkőzés volt. De az sincs kizárva, hogy ezidei mérkőzésünk valamennyi eddigi versenyt felül fog múlni, szinte előre szavatolják, ezt Iváncsó elnök, a hire's kuglizó és fivérei Ferenc és János, akik elsőrangú versenytársai az uj elnöknek a sport terén. Még hogyha egészen röviden és vázlatosan is soroljuk fel Iváncsó elnök érdekes életrajzi adatait, ebből a néhány odavetett vonalú rajzból is éles körvonalú, nem mindennapi egyéniség bontakozik ki. Abauj megyében, 1920-ban született, de erdős-bérces szép szülőföldjéről már három éves korában került ki az Újvilágba. Később azonban újra hazament és iskoláit Magyarországon végezte. Aztán újból idevándorolt és szervezési tehetsége már 16 éves korában feltűnően érvényesült, amikor ifjúi lelkesedéssel vett részt a Johnstown, Pa.-i magyarság szervezkedéseiben. Ma a toledoi magyarság megbecsült tagja. édesapjával együtt, akivel közösen vezetnek füszerüzietet. A fenti fénykép az uj fiókelnököt ábrázolja kedves feleségével, Máriával és négy gyermekük közül hárommal. A szép család legfiatalabb sarja még csak pár hetes. Ifj. Iváncsó István nemcsak szervezési képességeiről nevezetes, hanem kivá.ó sportoló is. Nyáron baseball umpire. De ami bennünket még jobban érdekel, ékesszólóan bizonyítják kuglizó-teljesitményeit a képen látható kuglizási pályadijak, amelyeket eddig elnyert. Fivéreivel együtt részt fog venni a toledoi versenyben is ezért megismételhetjük, hogy minden okunk megvan arra, hogy ez-idei mérkőzésünk teljes sikerében megbízzunk. Ifj. Iváncsó István, a toledoi 27. fiók uj elnökének lelkesedése és tehetségei. VÁLLAY GYULA kerületi szervezőnk lankadatlan munkája és az Országos Végrehajtó Bizottság szervező' lelke mind olyan tényezők, amelyek szavatolják és előrevetítik az 1953.-i Mérkőzés fér;res sikerét. MINDENKI OKVETLENÜL OTT LEGYEIN, MINDENKINEK MEGÉRI, HOGY ENNEK A NAGY ESEMÉNYNEK SZEMTANÚJA LEGYEN! GYERMEKEKNEK GYALOGBODZA GALAGONYA Csillagfényes szép nyári estén az erdők tündére szétnézett birodalmában. A dombtetőről ellátott egészen a folyóig, hol az opálszinü holdfényben a szépséges Hableány fürdött az ezüstös hullámokban. A tündér már többször gyönyörködött benne és heves szerelemre gyulladt iránta. El is határozta, hogy nőül kéri. de hogy szives fogadtatásban legyen része, előbb követeket küldött hozzá, ajándékokkal (megrakottan. El is indította a gyalogbodzát sok illatos hófehér virággal, a galagonyát korallszinü gyöngyökkel. De azok alig tettek meg egy kis utat, máris versengtek, melyikük viszi a kevesebb értékű ajándékot. Mig igy vitáztak, nem vették észre, hogy eltévesztették az Irányt. Civakodva mentek tovább és messze elhaladtak, de a folyónak még hírét sem hallották. Mikor végre megközelítették, addigra a hold megfogyott s ők nem találtak rá a Hableányra, mert az csak holdtöltekor volt látható. Megrettenve gondoltak most a tündér haragjára és esetleges boszujára. A galagonya hamar be is húzódott az erdőszéli cserjésbe (ott is maradt végleg piros bogyóival). A gyalogbodza pedig azt hitte, hogy a tündérnek csak az erdőben van felette hatalma s máig is az utak mentén ténfereg. Nincs messze az erdő, de nem mer visszamenni. De fehér világainak fűszeres illata messziről elárulja hollétét. A tündér, mint türelmetlen .szerelmes ezalatt megelőzve őket, felkereste a Hableányt, egybekelt vele és boldogan élt, megfeledkezve a követekről. A galagonya végleg ottmaradt rejtekhelyén piros bogyóival. ESKÜVŐ A fenti kép FOMINKO GYÖRGY tagtársunkat és menyasszonyát ábrázolja esküvőjük napján, 1953 január 4.-én, amikor ez a derék katona, 348 (Mona, W. Va.) fiókunk megbecsült tagja, szabadságon volt otthon. Tanúja Gazsi Pál volt, a nyoszolyóleány pedig Fominko Juliana. Pvt. Fominko január 7.-én Németországba utazott. GYERMELI JÁNOS, a 168. fiók, Palmerton, Pa. ügykezelőjét és családját mutatja be a fenti kép, huszonötesztendős házassági évfordulójuk alkalmából. ANDRÉKÓ JÁNOS ÚJABB DIPLOMÁJA ANDRÉKÓ JÁNOS, a Bloomington, Ind.-i Sinclair Refining Company ipari képviselője, — aki a 38. fióknak (Detroit, Mich.) tiz év óta tagja, — a Master of Arts Degree in Business Administration diplomát nyerte el a detroiti Wayne egyetemen, ahol a személyzeti ügyek voltak tanulmányainak főtárgya. Andrékó 1946. februárjában kezdte tanulmányait esti tanfolyamon és 1949-ben mint tanár fejezte be tanulmányait s aztán Bloomingtonba ment. A University of Alaöama egyetemen a Bachelor of Sciences oklevelet nyerte, majd tanári gyakorló tanfolyamokra járt, hogy angol nyelvet és tudományos ' tantárgyakat taníthasson Pennsylvania felső iskoláiban. Ezután esti iskolába járt, az ipari üzemvezetés tanulmányozása céljából. Később Detroitba költözött, ahol a háborús ipart tanulmányozta. A Graduate Schoolt is elvégezte. A második világháború kezdetén a villanyszakmában dolgozott. Ezt azért nem folytatta, mert a polgári termelést megszorították. Ezután egy acélgyárban dolgozott, ahol mint ércgyártási segéd működött s az acél minőségét ellenőrizte. A hadiiparban szükség volt rá, hogy U. S. Ordnance telepen, ahol légitámadás Odeni ágyukat készítettek, a legjobb módszert határozza meg az üzemben. A háború után egy gépgyárba került s a munkaidőt, valamint a költségek ellenőrzését tanulmányozta, mig végül a Sinclair Refining Companynél nyert alkalmazást. Andrékó jelenleg bloomingtoni lakos. ’ Tiz éves korában jött Amerikába. Itt végezte iskoláit és élő példája annak, hogy az Egyesült Államokban mily sok lehetősége van a tanulásra, magasabb képesítés elnyerésére annak, akinek tehetsége és szorgalma van ahhoz.
