Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1952-08-06 / 8. szám

(VERHOVAY JQURNAL) VOL. XXXV. 1952 AUGUSZTUS 6 NO. 8 MIT ÉR A JÓ ASSZONY? A régi anyák szokták mondani szófogadatlan gyermeke­iknek: “Most nem tudod mi vagyok én neked. De majd ha már nem leszek, akkor még a tiz körmöddel is kikaparnál a föld alól.” Épigy van ez a jó asszonnyal is. Csak akkor tudjuk meg igazi értékét, amikor már késő, amikor már nem lehet újra föl támasztani. A feleség, az asszony melegséget, szeretetet ad a háznak, összefogja a családot. Mos, vasal a gyerekekre, meg­főzi a mindennapi ebédet, megvarrja az elszaggatott ruhácská­kat. Ágyba teszi, elaltatja a gyerekeket. Ha a munkában ki­merült férfi hazajön, a családi otthonban újra fölüdül és boldog­nak érzi magát. A jó asszony erkölcsi értéke felbecsülhetetlen. De jöhet idő, amikor a férfi, aki elvesztette feleségét, meg­tudja azt is, hogy anyagi tekintetben mennyit ér a jó asszony. Ha nincs asszony, akár tetszik, akár nem házvezetőnőt kell fogadnia, hogy a gyerekek ne maradjanak magukra és ne züll­­jenek el vezetés nélkül. A jó asszony pénzbeli értékét akkor tudjuk csak meg, ha egyik házvezetőnővel a másik után próbál­kozunk meg. A házasodásra is gondolhat ugyan az özvegyen maradt ember, ha elég fiatal hozzá, de hát melyik lány vagy asszony megy szívesen egy sok gyerekes özvegyemberhez? A ház­vezetőnőt pedig jól meg kell fizetni, ha rendes házvezetőnőt aka­runk tartani. Legalább • heti 35 dollárt kell fizetni neki, ami 12 év alatt 22,000 dollárra megy föl. Aztán nincs több adóenged­mény se a feleség után, ami évi 100 dollár költségtöbbletet jelent, 12 év alatt 1200 dollárt. Ezt mind a férfinak kell pótolni, ha el­vesztette feleségét. Mindez még csak tűrhető volna valahogyan. Az igazi baj ott kezdődik, hogy a házvezetőnő nem gazdálkodik sem a kere­settel, sem a már meglévő vagyonnal. Tudja, hogy akármikor fel­mondhatnak neki, hát duskálkodik ameddig lehet, ott ahol a jó asszony minden centet a fogához vert. Kitakarít, megfőzi j ól­­rosszul az ebédet, kínozza a gyerekeket, ha kicsit hangosabbak. Nem bánja, ha piszkosak, rongyosak is, a világért nem venne tüt a kezébe. Bizony egy közepesen megfelelő házvezetőnő se terem minden bokorban. Legalább egy évig tart, mig 3—4 llázvezetőnővel magpróbálkozik az özvegy ember és sok hiába­való pazarlás után talál egyet, aki ugy-ahogy megfelel. Ezt a pénzt is számítani kell, ha ugyan ki lehet számítani. Min­dent összefogva a jó asszony anyagi értékének pótlása egy kis­­keretü háztartásban legalább évi 2200 dollár többkiadást jelent még akkor is, ha az özvegyember végre megházasodik. Az előrelátó ember annyira biztosítja a házát, amennyit ér. Éppígy van az autóbiztosítással is. Nem akar kevesebbet kapni, ha elveszti. Ha már most egy autóval amit kétévenkint, sok­szor évenkint cserélgetünk, ilyen előrelátók vagyunk, akkor nem lehetünk vakok, a saját feleségünknek, a ió asszonynak az ér­tékével sem. De kötelességünk a biztosítás a gyerekekkel szem­ben is, akik leginkább megérzik a hiányt amit a jó anya el­vesztése jelent. Ezért hát gondolja meg a fiatal férj, a fiatal apa, mennyit ér neki a felesége és aszerint biztosítsa be magát a veszteséggel szemben. Nyomorúságos ötszáz vagy ezer dolláros biztosítás messze elmarad a cél mögött és arra mutat, hogy az illető nem tudja megbecsülni a saját feleségét sem. Hogy aztán mit ér az ilyen férfi az asszonynak, az megint más lapra tartozik. Ne legyünk hát rövidlátók és zsugorik a feleségünk bebiztosításánál se, ne becsüljük még az autónknál is kevesebbre, hanem ismerjük el a jó asszony igazi értékét. MIT ÉR AZ ÖREG EMBER? Régente nagyon könnyű volt erre a kérdésre megfelelni. Az öreg ember nem ért egy fabatkát sem. Azt mondták rá, hogy már nem kell még a vasorru bábának sem. Ha munkát kere­sett, ott ahol évekkel azelőtt fiatal korában még két kézzel kap­kodtak utána, most a bossnak nem volt ideje fogadni. Kény­telen volt a munkába járó fiánál meghúzni magát. De hát annak magának is elég baja volt a gyerekekkel, sokszor a feleségével (Folytatás a 2-ik oldalon) 31 I 1I 83 I I 1 1 1 mmmmmmmmmmm HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Az Igazgatóság utasítása értelmében ezennel tud­tára adom a Verhovay Segély Egylet minden fiókja vezetőségének, tisztviselőjének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES ŐSZI GYŰLÉSÉT 1952. szept. 8-i, hétfői kezdettel tartja meg. Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb 1952. augusztus 29-ig jelentsék be az Egyesület központi titkárának. Ezen határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem vehet figye­lembe, hanem azok tárgyalását a hat hónap múlva összehívandó 1953. március harí gyűlésre halasztja el. Tagtársi tisztelettel BENCZE JÁNOS, központi elnök. A Bencze-Révész tagszerzési kampány beszámolója A BENCZE JÁNOS központi elnök és RÉVÉSZ KÁLMÁN központi titkár tiszteletére, im­már húsz esztendőt meghaladó, érdemekben dús működésűk emlékezetére rendezett tag­szerzési kampány 1952. május 31.-én zárult le, Egyesületünknek ez a kam­pány 1,382 uj taggal való gya­rapodást hozott, ami $1,458,000 értékű érvényben lévő bizto­sítást jelent. Számos olyan felvételi iv ér­kezett be a központi hivatalba a kampány lezárása előtt, amelyek már nem szerepelhet­tek a fent kimutatott ered­ményben, mivel az ezek alap­ján kibocsátott kötvények kel­te 1952. junius 1. Meg kell te­hát említenünk, hogy a való­ságban 1,400 uj taggal növeke­dett Egyesületünk, $1,500,000 biztosítási összegben. A két központi tisztviselő igen büszke ezekre a jelentős eredményekre s hálásak min­denkinek, akinek valami része volt a kampány sikerének elő­mozdításában. Az ügykezelők­nek, a Verhovay Testvériségi Napok alkalmával (Columbus, Ohio-ban) tartott díszvacso­rán fejezték ki forró köszöne­­tüket. A szép karkötőórák ál­landóan emlékeztetni fogják mind Bencze központi elnököt, mind Révész központi titkárt, hogy a tiszteletükre rendezett tagszerzési kampánynak azért volt ilyen sikere, mert minden egyes tagszerző arra töreke­dett, hogy az eredmény méltó kifejezése legyen annak az őszinte elismerésnek és általá­nos szeretetnek, amellyel a két főtisztviselő iránt a munkame­zőn viseltetnek. A termelés a munkaterületek szerint a következőképen oszlik meg: i Field I — Cher J. Ferenc— $156,000 Field II — Charles Elemér— $329,000 Field in — Nameth Gábor — $219,000 Field IV----------------------------$132,500 Field V— Wukovits J. Ferenc—$171,500 Field VI — Joseph Toma — $ 93,500 Field VII — Dus J. László —$334,000 California — $ 21,500 314 fiókunk közül 172 járult hozzá a termelési eredmény­hez. Némelyik többel, mások kevesebbel, mert hiszen a ter­melési lehetőségek függnek a fiók nagyságától, székhelyének kedvező körülményeitől s még sok más tényezőtől, de ami tény és valóság, az az, hogy milyen nagy igyekezettel ipar­kodtak uj tagokat szerezni, az apró fiókok éppúgy, mint a nagyok. 138 fiók, vagyis a fi­ókok 44%-a nem tett eleget a felhívásnak. Ha ezek közül mindegyik csak egy felnőtt és egy gyermektagot szerzett vol­na, akkor az eredmény még fényesebb lett volna nemcsak Egyesületünk, hanem az ünne­pelt központi tisztviselők di­csőségére is. A 172 fióknak, amelyek a BENCZE-RÉVÉSZ tagszerzési (Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents