Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-04 / 6. szám
12-IK OLDAL Verhovayak Lapja ap 1952 junius 4 4 RAK, A TÁPLÁLKOZÁS, A FOGAK Borostyán miige A réten és kertekben az (aranyszínű napfényben fürödftek a virágok. Az erdőre mély zsibbasztó csend borult, az árnyékban még szunnyadt minden. A pajkos napsugár bekandi'tott a fák ágai között s erre ébredezni kezdett a növényzet az erdőben is. A borostyán ki;zöldült és nagyot nyújtózkodva felkapaszkodott a tölgy ágaira, hogy onnan nézzen szerteszét a világba. Az erdők disze, a szagos müge is egy-kettőre virágba borult a május örömére. Hogy mutogassa ünnepi ruháját, elkalandozott az erdőszélekre, ott hallgatta a madarak csicsergését, hogy hirt vigyen a külvilág eseményeiről társainak. Egyik este elmondta a borostyánnak, amit hallott, hogy a kertekben meg volt a királynő választás és az illatos szép rózsát ültették a trónra. Büszkén meg is jegyezte a müge, hogy ő hamarosan meglátija a királynőt, mert májusban mindig érte jönnek és a városba viszik. Egy álmatlan éjszaka után, nagy elhatározással útnak indult a borostyán, hogy é is hódolhasson a szép királynőnek. Ment - mendegélt, iindáival kapaszkodva hegynek föl, völgynek le. A nap megpörkölte a lábát, a kő megvé.rezte, de nem csüggedt, kitartóan kúszott előre. Már három nap és három ájjel is elmúlt, de talán három hét is — mert ki tudja a növények időszámitásait —, mikor egy kert elé érkezett. Azon töprengett, hogyan juthat be oda, mikor egy aranyhaju leányka alakjában a virágok tündére megszólította és érdeklődőt: mi járatban van. A borostyán elmondta jövetele célját és megkérdezte a tündér.leánykát, vájjon erdei társa, h müge a kertben van-e már. A tündér felvilágositotta, hogy a müge sohasem jut be a kertbe, mert az Ínyenc városiak azért szedik, hogy a boraikba; fojtsák, hogy italukba lopva a fűszeres illatot, élvezhessék a májusi mügebort. Elszomorodott a borostyán társa ily csúnya sorsán és rémülten gondolta, ugyan reá mi vár. De a kis tündér már vezette is a királyné elé. Mikor a rózsa értesült a borostyán ifárasztó hódoló útjáról, kijelentette, hogV ezért jutalmat érdemel. A jó tündér kijelölte a helyet, ahol a borostyán állandóan maradhat ezentúl már örökzölden a kert diszéül. Azóta mint az állandóság és kitartó erő példaképét emlegetik a borostyánt. Orgoiiavirág A kerítés mellett rügyező bokor áll, az ágai végén fürtös bimbók. Egy reggel arra ébrednek a kerti lakók, hogy a bokor tele van illatos lila virággal. — Az orgona kinyillott. Fellázadnak a kerti virágok: ezt nem tűrjük, elhomályosítja szépségünket, a napsugarat, levegőt elveszi előlünk, egy cserje mit akar itt? De hiábavaló minden intrika, az orgonabokor, ha egy kicsit megnyesve is, de bent marad a kertben. A virágok gyűlölete nem szűnik, mind egyértelműen élete ellen törnek, de ő az erősebb, csak akkor tudnak ártani neki, ha levágva egymás mellé kerülnek. Azért van az, hogy az orgonavirág magában vízbe téve sokáig friss marad, de ha más virágot tesznek mellé csokorba, egy nap alatt elhervad még a vízben is, mert megölik. így állnak bosszút rajta. A Biedermeier korban dédanyáink kertjében nem hiányozhatott, a rózsa, szegfű, rezeda, viola és liliom mellett, a cinia, bazsalikom, égőszerelem és el nem maradhatott a levendula sem. Nagyon bensőségesen éreztek akkor a virágokkal, beszélgettek velük, megértették egymást. A leányok lovagjai virággal tettek vallomást érzelmeikről. Nagy kelete volt akkor a virágnyelvnek. Ebben az időben egy fiatal asszony szomorúan sétált kertjében. A fénypompájában tündöklő nyári napon a sz!n és illatokban tobzódó virágai nem érdekelték, a kert hátrább eső részében levő kedvencét, a levendulát kereste fel, hogy elmondja neki bánatát. A levendula megértette és vigasztalta asszonyát. Életemet is feláldoznám, hogy vidámnak lássalak s a langyos (szellővel simogatta arcát és elküldte hozzá illatát. Az asszony letörölte könnyeit, nagy csokrot szedett a levendulából és szobájába vitte. A csapodár férj, ki oly sok keserűséget okozott asszonyának, érkezésekor megkérdezte, Imiért ezt a semmitmondó virágot hozza a szobába? Mert az is olyan elhagyott, mint én, válaszolta az asszony. A hűtlen férj megértette a (Folytatás a 10-ik oldalról) megemésztése nagy munkát ró úgy a gyomorra, mint a belekre s ha tudjuk, hogy az emberi szervezetben főleg azon helyeken fordul elő a rákos megbetegedés. amely szervek a legtöbb inzultusnak vannak állandóan kitéve, úgy lehetetlen arra a körülményre nem gondolni, hogy milyen fontos tényező az emésztőszervek ellenállóképességének fenntartásában az ételek alapos, gondos megrágása. amihez elsősorban gondozott. jól rágó fogazat az első feltétel. A nem civilizált, egyszerű ételeket fogyasztó népeknél teljesen ismeretlen betegség a rák, amig az utóbbi évtizedben a civilizált országokban mindenütt a rákos megbetegedés elszaporodásáról panaszkodnak, dacára az orvostudomány rohamos fejlődésének és sikerének, dacára a sok uj hatásos gyógyszernek, az emberiség mindig betegebb és betegebb lesz; mondja Liek. Itt is tehát a betegség megelőzése lép előtérbe, mint legfontosabb tennivaló. Mérhetetlen sokat lehetne elérni, ha az egyes tápszerek megválogatásában nagyobb gondosságot és egyszerűséget honosítana meg az emberiség; kevesebb állati , fehérjét (húst) fogyasztana és kevesebb fehér kenyeret és édességet enne. Mint említettem, a civilizálatlan népeknél teljesen ismeretlen a rák, mint betegség, ami annak tudható be, hogy azok egyszerű, nem raffináltan elkészített eledeleket fogyasztanak és egészséges ép fogazatuak. Sok év előtt akadt egy amerikai ember, Fletschert, aki nem orvos létére egész világra szemrehányást, javulást Ígért, amit meg is tartott. Felvidult az asszony és boldogságában egészen megfeledkezett virágjáról. Az ellankadt, meghalt, valóban életét áldozta fel. De később mégis emlékül és hálából az asszony a száraz virágból egy csomót szekrényébe rejtett. Azóta minden nő kis zacskóban szárított levendulát dugott a szekrényébe, hol a friss fehérnemű szaga összevegyült a levendula fűszeres illatával. Azt I tartották, aki ilyen ruhát visel, azt az asszonyt nem csalja meg az ura, mert a levendula telszálló illata, lelke őrködik felette. Újabban ismét divatossá lett a levendula kölni. Talán a mostani asszonyok is ugyanezt akarják elérni vele, mint dédanyáink a szárított levendulával. szóló iskolát nevelt az ételek helyes, gondos megrágásának, mint amely életmóddal a sok gyomor- és bélbeteg emberek százezreit sikerült meggyógyítani. Az ételek alapos megrágását az orvosok is hirdetik és tanácsolják minden gyomor-, bélbajban és máj betegségben szenvedő embernek, mint olyan eljárást, amellyel az emésztőszerveket jelentékenyen megkímélik az emésztés munkájában. De milyen elenyésző kevés azok száma, akik ezt a jó tanácsot be is tartják? Általában túlontúl sokat eszik a legtöbb ember, többet, mint amennyi táplálékot az emberi szervezetnek ép életi működése megkíván, igényel. Ez a többlettápszer az, amely felesleges munkát ró a szervezetre, amennyiben hamarabb, idő előtt koptatja az egyes szerveket. amelyek a szó szoros értelmében elkopnak. Milyen sajnálatos, hogy olyan kevés a magát fegyelmezni tudó ember, mert ha valami kedvenc eledelről van szó, a világért ott nem hagyná a tányérján, ha már nyakig jóllakott légyen is — mert hát az nagyon Ízlik. Azért észszerű a Fletscherizmus szerinti étkezés, amely az ételek lassú, alapos megrágásával jár. mert a jólakottság érzete a nyállal alaposan elkeverődött ételfalatok után sokkal hamarabb beáll, mint a sietve, kellő rágás nélkül lenyelt, behabzsolt ételek fogyasztása mellett. Nem megmosolyogni való az a kijelentés, hogy az emberek még enni sem tudnak s hogy még arra is tanítani kellene már az iskolában őket, mennyi mérhetetlen szenvedéstől, betegségtől mentesek lehetnének, ha ezt a gondos, alapos rágást kicsiny korukban megszoknák és egész életük alatt megtartanák! De ki törődik az ilyen csekélységnek látszó egészségügyi rendszabályokkal, melyek pedig az emberi szervezet ellenáll óképességét szolgálják és mentesitik sok emésztőszervi betegségtől, melyek közé elsősorban a rákos megbetegedés tartozik. Mindezen szomorú megállapítás dacára, akadni fog az emberek egy kicsiny hányadának olyan meglátása az előadottak után, hogy megfogadja a jótanácsot és a helyesnek javasolt táplálkozási tanácsot megtartja, amely abból áll: hogy minden szájba kerülő ételt alaposan és gondosan rágjon meg, amihez persze jól rágni tudó fogak kellenek, egyék barna kenyeret, fogyasszon kevés húst és kerülje a felesleges édességeket, akkor emésztőszervéi nem kapnak — rákot.
