Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1952-10-01 / 10. szám

8-IK OLDAL 1952. október 1. A kétezer dolláros kötvény nem drága Az idők változnak. Ezer dol­láros biztosítás, ami azelőtt sok pénzt jelentett, ma már nem rsokat számit. Ugyan mi lehet ennek az oka és hogy lehetne1 rajta segiteni? . Manapság sokat halljuk e^t az idegen szót, hogy “infláció.” Mit is jelent voltaképen ez a .szó? Jó magyar nyelven, kerte­­lés nélkül megmondva az inflá­ció anyit jelent, hogy az a pénz, ami ma van a kezemben, légy idő múlva kevesebbet ér. Mig a második világháború előtt és egy ideig utána is a, gulyáshus fontja 35 centbe ke­rült. ma ugyanannyi és ugyan­olyan husért 85 centet kell fi­zetnünk. Épigy a tej ára lite­renként 16 centről 23 centre emelkedett. Egy villamosjegy még öt év előtt Pittsburghban 8 cent volt, ma 20 cent. Ker­telés nélkül kimondhatjuk,, hogy az élet nagyon megdrá­gult. Amit régen ötven centért kaptunk, az ma egy dollárba kerül. Más szóval egy dollár értéke ma nem több, mint öt­ven cent. Ne is emlegessük azokat a régi jó időket, amikor 25 centért jobban meg lehetett ebédelni, mint ma másfél dol­lárért. Egy nagy darab sonkát három tojással “ham and eggs”-nek kisütve tiz centért vesztegettek az éttermekben. Ahogy a mindennapi apró kiadások emelkednek a drága­ság, az infláció következtében, úgy a nagy kiadások is meg­kétszereződnek. Ezer dollár (még öt év előtt szép pénzt, jelentett. Most, ha valaki egy ezer dolláros kötvény értékét,, ezer dollárt, megkapja, sava­nyú arcot vág hozzá. Mi a drágaság oka? A leg­fontosabb ok, amelyen asajnos, nem lehet segiteni az, hogy Amerika ellenségektől van kö­rülvéve és nagy hadsereget kell tartania, hogy ellenségei meghúzzák Valamennyire ma­gukat és ne köphessenek a gal­lérunk alá. De nemcsak a hadi kiadások okoznak drágaságot. Az inflá­cióban a legnagyobb bűnös a könnyelműen vásárló közönség. Sokan, akik látják, hogy a pénz, értéke esik, viszont az emel­kedő bérek mindig több pénzt hoznak a házhoz, kezdenek ki­vetkőzni a maguk igazi mi­voltából. A könnyelmű asz­­szony ma azt mondja: “Az öíegem ma több pénzt hozott haza, most már meg lehet ven­ni azt a szép gyémánt függőt, vagy gyűrűt, amire úgy fájt a fogam. Hadd pukkadjon- meg a szomszéd asszony az irigy­ségtől.” Gazduram se bQlond, ő meg azt mondja: “Eb ura a fakó!” Én mindig csak törjem magam és soha se rúghassak iki a hámból. Itt az erszényem, tele pénzzel. Gyertek pajtások, jma jól kimulatjuk magunkat.” Verhovayak Lapja A pajtások isznak mint a ke­fekötő, a pénz szalad, gazd­uram megszeppen, hogy mi vár rá otthon, ha> üres az erszény. A megmaradt kevés pénzen number-eket vásáról és azon aztán az a pénz is elúszik, ami maradt. A fényűzés, a felesleges mu­latságok mind hozzájárulnak lahhoz, hogy a pénz értéke ro­moljon. Ezek a kiadások feles­leges dolgokra mennek és el­vonják a pénzt a szükséges! cikkektől. A gyémántok, a sze­rencsejátékok a levegőbe kido­bott pénz, mert elvonják a, pénzt igazi céljától, az ipari és mezőgazdasági termeléstől. Hova tehetjük tehát azt a többletet, amit a bérek emelé: iséből kapunk, ha nem akarjuk, hogy az infláció még erősebb legyen? Olyan helyre, ahol azt épitő munkára forditják. Ilyen hely pedig csak kettő van: a biztosítás és a bankbetét. A biztosításra befizetett pénzt ■a társaságok nem hagyják par­lagon heverni házi pénztáraik­ban, hanem befektetik. És nem megy szerencséjátékosok vagy .fényűző asszonyok támogatásá­ra. A biztosítási pénzeket a tár­­isaság értékes dolgokba fekteti, amelyek termelnek és hasznot hajtanak: ingatlanba vagy ipa­ri részvényekbe. És az ebből a pénzből nyitott bányák, gyá­­, rak vagy vasutak fizetik a bá­nyászokat és mupkásokat, mig a fényűzés elvonja a pénzt a gyáraktól és a bányáktól és ágy végeredményben a bányá­szoktól és munkásoktól is. Mikor a biztositó testvéri egyesület virágzik, minden ere­jével igyekszik támogatni tag­ijait, élénkíteni a társas életet, hazafiasságra, istenfélelemre, sportszellemre tanítani a tago­kat, Ha a biztosítási kedv csökken, akkoí hova lesz a testvériség érzése? A biztosítás tehát nemcsak üzlet, hanem társadalmilag szükséges intézmény, amely komoly józanságra vezet és meghiúsítja azok igyekezetét, akik inflációra spekulálnak és könnyelműségre buzdítják az, .embereket. De nem elég, hogy ezután ,is aban a mértékben biztosít­suk magunkat, mint eddig tet­­ítük. Ez,er dollárból régen majd­nem kis családi házat is lehe­tett építeni, de ma már jóval kevesebbet ér. Nekünk meg kell vernünk a mi legnagyobb ellenségünket, a drágaságot. Ne engedjük, hogy a spekulán­sok és a drágaság kifogjon raj­tunk és végül is a földre terít­sen bennünket. Az üzletszerzőkhöz is volna .szavunk a drágasággal kapcso­latban. Ha a lepkefogóval kö­rüljáró egyházfi csupa nikke­leket és tiz centeseket gyűjt össze, méltán megróhat ja a papja. Ma huszonöt centnél kevesebbet tenni a templomi borítékba szégyen. Az Ur szol­gájának is élni kell a drága­ságban. Épigy ha az üzletszer-Vége a nyári mulatságoknak a szabadban (Folytatás az 1-ső oldalról) ember gyöngének érzi magát egymagában. Érzi. hogy az élet nehéz harcában megértő társakra van szüksége, baráti és test­véri tömörülésre, hogy ne kezdhessen ki akárki vele büntetlenül. Ha semmi nagyobb szervezetbe. nem tartozik bele, senki sem bánja, ha elpusztul is egyedül. Senkinek el nem mondhatja pana­szait, senkivel meg nem beszélheti kétségeit. Az asszonyok tudják .legjobban, hogy nem jó egészen elszakadni a világtól. Még mulatni, magunkat jól érezni se tudjuk, ha nem kere-< sünk társakat. Ha a tél nem hozná meg örömeit, mit csinálná­nak a fiatalok? Ha télen jó kedve kerekedik a magyar embernek, az Egyesület táncestélyein megmutathatja, hogy még ő is helyre: legény. Rátartian járja a lassút, azzal a méltósággal, ami csak; a szép szál magyar emberben van meg. Majd a friss csárdásban alaposan megpergeti a párját, hogy csak úgy repülnek végig ,a tánctermen. A Verhovay Egyesület gondoskodik jó mulatságokról tagjai részére a téli évadban is. De jó mulatság sem jön létre magától. Azt előre, már most, meg kell tervezni és alaposan előkészíteni. Az ősz és a tél az ideje, hogy kivegyük részünket az Egyesület! munkájából. És ez mindenkinek saját érdeke is, ha nem akarja elrontani a téli mulatságokat. Minél nagyobb egy társaság, annál; jobban érezzük magunkat benne. A tudat, hogy a sok nehézség közt nem állunk egyedül, bizalmat ad. Érdekünk tehát mind-í egyikünknek, hogy erősítsük az Egyesületet és uj tagokat hoz­zunk. Ha valaki a mi tagtársunknak a barátja, az a mi jóba­rátunk is. Aki hozza, az biztosítja, hogy derék uj tagtársati kaptunk. Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akiknek az Egye­sület virágzását köszönheti. Ha valamelyik fiók vagy az Egye­sület valamely érdemes vezető tagja jubileumot ül hosszú évek fáradságos munkája után, nagyon is megérdemli, hogy ünnep­lésében a tagtársak minél nagyobb számban résztvegyenek. Az; ily ünnepélyek nemcsak megtiszteltetést jelentenek érdemes tag­­társainknak, hanem alkalmat adnak kedélyes baráti összejöve­telekre is. Hol máshol találkozzunk jó pajtásainkkal, mint egy ilyen ünnepi ebéden vagy vacsorán, ahol a jó ételek illata csik­landozza orrunkat, ahol asszonyaink megmutathatják konyha­művészetüket, ahol a jó ételeket pompás borokkal öntözhetjük le, ahol a fiatalság igazán elemében érzi magát. A fiatalságról beszélve nem felejtkezhetünk el a színi előadá­sokról sem. Darázsdereku, jóhangu tagtársnőink szívesen vesznek föl díszes színpadi ruhákat, hogy szép tartásuk, ügyes mozdula­taik, behízelgő hangjuk, táncos jókedvük megreszkettesse a fiatalemberek szivét. Nem feledkezik meg az Egyesület azokról sem, akik nem érdeklődnek a tánc vagy a színi mulatságok iránt. A Verhovay Egyesület jól sikerült kuglizó mérkőzései alkalmat adnak arra, hogy bárki megmutathassa — öreg és fiatal, férfi és nő egyaránt milyen biztos és ügyes a keze és a szeme. Az idősebb ember1 bebizonyíthatja a mérkőzésben, hogy a higgadtság sokszor töb­bet ér, mint a nyers erő. A sok mulatság közt ne felejtkezzünk meg azokról sem, akik nem mulathatnak velünk együtt, akik betegeskednek vagy nél­külöznek. Ne felejtkezzünk meg otthon maradt rokonainkról és barátainkról sem, akiket most az orosz csizma a sár fenekére tapos. A jótékonysági bazárokon jószivü nőink ügyessége sok pénzt hozhat össze a szegény nélkülözők megsegítésére. Minden .mosoly egy könnyet törülhet le a szenvedők arcáról. Verhovay asszonyok és leányok, ne fukarkodjatok a mosolyokkal! Egy kedves pillantás sokszor többet-ér, mint a legszebb szavak. Sok-sok módja van annak, hogyan élvezhetjük a tél örö­meit, hogyan élvezhetjük azt, hogy mi egy erős egység tagjai! vagyunk. Ezért tehát dolgozzunk, és az Egyesület fiókjai ne dibdáb, anyámasszony, módjára pangjanak, ahol a látogatók csak úgy lézengenek. Élő, eleven, csupa tűz és lelkesedéssel telt) Egyesület kell nekünk. Minél mozgékonyabb az Egyesület, annál fényesebbek a mu­latságai és minél jobban érezzük magunkat mulatságain, annál! jobban erősödik az Egyesület is. A kettő neny lehet meg egymás nélkül. ző azzal jön be körútjáról, hogy ő épannyi értékű biztosítást! 'Szerzett most ugyananyi idő ■alatt, mint öt évvel ezelőtt, akkor nem tudja mit beszél. Az öt évvel előbb szerzett ezer dollár biztosítás ezer dollárt, ért, a ma szerzett ezer dolláros biztosítás csak 500 dollárt ér. Ha ugyanannyi értékű biztosí­tást akar szerezni, akkor név­értékben kétszer annyit kell •szereznie. * Ne elégedjünk meg tehát, nyomorúságos ezer dolláros biz­tosításokkal, hanem értessük meg az ügyfelekkel, hogy a Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen. Nehéz a feladat, de lás­suk, melyik üzletszerző tud ma­gasabb cimletü kötvényeket el­adni.

Next

/
Thumbnails
Contents