Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-08-01 / 8. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXIV. 1951. AUGUSZTUS 1. NO. 8 Szervezési irányelvek a nagygyűlés mérlegén Irta: MACKER GYULA, Alelnök, Az Igazgatóság Elnöke. Most, hogy már volt alkalmam számos kerületi gyűlés jegyzőkönyvét áttanulmányoznom, sajnálattal kell megállapítanom, hogy e jegyzőkönyvek tekintélyes része egyáltalán nem foglalkozik azokkal a kérdésekkel, melyek Egyesületünk jövője szempontjából alapvető fontossággal birnak. A szervezési munka célkitűzéseire, alapelveire és irányítására gondolok, mert hiszen minden komolyan gondolkozó embernek be kell látnia azt, hogy a szervezés Egyesületünk főütőere. Mint 12 éves Igazgató, nyugodt lelkiismerettel kívánok hozzászólni a szervezés irányításához, mert meggyőződésem, hogy ebben a mi szabad hazánkban Egyesületünknek pontosan oly lehetőségei vannak a naggyáfejlődésre, mint bármely más nagy biztositó intézménynek. Bátran hozzászólhatok e kérdéshez, mert engem nem fűznek az Egyesülethez kenyérkereseti érdekek, tehát függetlenül, minden egyéni érdektől mentesen próbálhatom meg latba vetni 12 éves igazgatói tapasztalataimat. Kezdenem kell azzal, hogy utóbbi időben széltében-hosszában kritizálták és támadták az Igazgatóságot a szervezés hanyatlásáért, de mikor az Igazgatóság a helyzet megváltoztatása érdekében intézkedett, akkor meg azért kritizálták. NEM AZ ELSŐ KRITIKAI HADJÁRAT Szabad legyen rámutatnom arra, hogy tulajdonképen miből is áll a szervezés terén megyidult forrongás és kritikai hadjárat. Ezt megelőzőleg azonban el kell mondanom azt, hogy pénzügyi helyzetünk rendezését a 43-as konvenció előtti években hasonló, bár csendesebb forrongás előzte meg. Mit értünk el pénzügyi téren bevezetett változtatásainkkal? Azt, hogy ma pénzügyi téren helyes irányban haladunk, a mai kor követelményeinek megfelelő módszereket alkalmazunk, bevált tanácsadókra hallgatunk és befektetési téren hozzáértő, becsületes irányítás van. Mindezek' következtében az utolsó 12 év alatt Egyesületünk vagyona na-* gyobbra nőtt, mint az azt megelőző 54 év alatt. Ez az átalakulás nem ment simán: sok energiát őrölt fel és sok akadályt kellett leküzdeni, míg végre rendes üzleti alapra lehetett felépíteni pénzügyi rendszerünket. Harcolni kellett azokkal, akik a helyes befek< tetési módszereknek kerékkötői voltak. E kérdés utóhullámzásaival még a 47-es konvenció is több napot töltött el. De az eredmény bizonyítja eljárásunk helyességét és ma megelégedéssel jelenthetem ki, hogy pénzügyi helyzetünk tiszta és jó. MIÉRT MARADTUNK LE A VERSENYBEN? Már most tudnia kell minden tagnak és delegátusnak, hogy az Egyesület kettős íőütőere a pénzügy és a szervezés. Ha nincs szervezés és taglétszám növekedés, akkor nincs jövő. Viszont ha befektetési módszereink helytelenek, akkor nincs megfelelő kamatjövedelem. Rátérvé'" a szervezésre, 12 éves tapasztalatom alapján meg kell vallanom, hogy a szervezés munkája mindég hiányos volt, csak ódonként, átmenetileg voltak jobb eredmények, de ezekefi többnyire az időnkénti kedvezőbb viszonyok okozták. Az utóbbi időkben, amikor már komoly versenyt kellett felvenni a nagy biztositó intézményekkel, lemaradtunk, mert nem volt kiépítve szervezési erőnk, mely versenyképessé tett volna bennünket. Látván a mulasztást, az Igazgatóság akkor változtatta meg szervezési irányelveit, mert kénytelen volt felismerni azt, hogy központi irányítás nélkül lehetetlenség állandó tagszerzési eredményeket várni. Amikor a szervezési munkamezőn ténykedő erők gyengék és ügykezelőink gyárakban^ műhelyekben, bányákban nehéz munkát végző munkások, akkor nem lehet oly tagszerzési eredményeket követelni, amilyenekre az Egyesületünknek feltétlen szüksége van. Bármennyi biztató levelet küldött is ki Körponti Elnökünk, a legjobb esetben a válasz az volt, hogy ügykezelőink kifáradtak, kifogytak az uj tagokból, legrosszabb esetben pedig az volt, hogy nem érnek rá, vagy egyáltalán nem válaszoltak. EGYESÜLETÜNK NÉVVÁLTOZTATÁSI VERSENYÉNEK FELTÉTELEI Egyesületünk névváltoztatási versenyének feltételeit az alábbiakban közöljük: 1. ) Az Egyesület minden rendes fizető tagja valamint az Egyesület bármelyik fiókja jogos arra, hogy a névváltoztatási versenyben résztvegyen. 2. ) A hivatalos pályázati űrlap, melyet úgy a Verhovay Journalban, mint a Verhovayak Lapja ezen számában, a 2-ik oldalon, e szöveg hátlapján közlünk, használandó fel arra, hogy a javasolt uj nevet beterjesszük. '3.) Az űrlap pontosan kitöltve egy boi’itékba zárandó, mely boríték a következőképen cimzendő meg: VERHOVAY NAME CONTEST, 436 Fourth Avenue, Pittsburgh 19. Pa. A boríték gondosan leragasztandó és csakis a fenti címzés használandó, különbben a pályázat nem vehető figyelembe. 4. ) Az összes borítékok lezárva fognak átadatni az 1951 szeptember 10-ikén Pittsburghban egybegyiilő konvenció által kinevezendő Hivatalos Verseny Bizottságnak. 5. ) Amennyiben a nagygyűlés nem tenné magáévá a javasolt névváltozást és azt elejti, a verseny semmissé válik. 6. ) A javasolt névnek jelezni kell Egyesületünk fraternális jellegét. A javasolt névben a ‘‘Fraternal” szónak szerepelnie kell. A beadandó név tehát szólhat ilyesformán: “Allegheny Fraternal Insurance Association.” 7. ) Egy tag vagy egy fiók csak egy névváltoztatási pályázatot nyújthat be. 8. ) A Verseny 1951 augusztus 1-jén kezdődik és 1951 augusztus 31-ikén végződik. A verseny lezárásának idejét illetőleg a póstabélyeg kelte lesz a döntő. 9. ) A győztes csak akkor lesz kihirdetve, ha a Hivatalos Verseny Bizottság által kiválasztott nevet a nagygyűlés elfogadta és Pennsylvania Állam törvényes hatóságai jóváhagyták. A győztes $500 készpénzdijban részesül. Amennyiben a nagygyűlés több versenyző által beterjesztett azonos nevet választ ki és Pennsyl(Folytatása a 2-ik oldalon) FŐSZERVEZŐRE SZÜKSÉG VAN Ezeket látva, az Igazgatóság szükségét látta egy főszervező beállításának, ki hivatásánál fogva képes lesz arra, hogy megfelelő szervezési munkaerőket képezzen ki és helyezzen el a küiömböző városokban. A főszervező beállítása nem volt uj gondolat. Az első kisérlel) ily irányban a 39-es konvenció után történt, de sajnos — nem vált be. A 43-as konvenció azonban újból magáévá tette a kérdést, de a kísérlet akkor sem sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem találhatjuk meg a megfelelő embert. Minden hasonló nagy intézménynél mégvan az, hogy csak többszöri próbálkozás után sikerül megtalálni az erre a munkára kiváltképen alkalmas egyént, Figyelembe kell venni itt azt is, hogy az Igazgatóságnak bizonyos nehézségekkel kellett számolnia, amikor arra került a sor, hogy kit is nevezzen ki ez állásra. Arra is kellett ugyanis gondolni, hogy bármily lángészt állítsunk is be, ha az illető a Verhovay Segély Egylet összetételét nem ismeri, képtelen lesz elérni még azt az eredményt is, amit már előzőleg értünk el. Gondolni kellett árra is, hogy Egyesületünk odaérkezett, hol ugyan még nagyobbára az idősebbek vezetik, mert a fiatalok még nem vették át a vezérszerepet, de ugyanakkor a magyar talaj kifogyott és uj tagjainkat az amerikai mezőn kell szereznünk. Ez alkalommal tehát oly embert kellett keresnünk, aki mindkét szempontnak egyformán meg tud felelni. A főszervezési állás betöltésével kapcsolatban le kell szögeznem azt is, hogy bárki legyen a jövőben a szervezés irányitója* főszervező nélkül nem lehet boldogulni, mert ép oly szükség van rá, mint bármely főtisztviselői állásra. Azzal a külömbséggel, hogy a főszervezői állást a mindenkori igazgatóság töltse be, nehogy az Egyesület ki legyen téve annak, hogy bevált és hozzáértő (Folytatás a 2-ik oldalon.) v
