Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-08-01 / 8. szám

2-IK OLDAL 1951. augusztus 1. Vemovayak Lapja EGYESÜLETÜNK NÉVVÁLTOZTATÁSI VERSENYÉNEK FELTÉTELEI (Folytatás az 1-ső oldalról) vania Állam törvényes hatóságai azt jóváhagyják, az 500 dolláros dij szétosztatik azok között, akik azonos nevet terjesztettek be. HIVATALOS PÁLYÁZATI ŰRLAP (A Verhovay Segély Egylet részére.) (Névváltoztatás.) / ÉN, .................................................................................................... (A tag neve.) A számú fiók tagja, beterjesztem a következő ne­vet, melyet alkalmasnak gondolok arra, hogy Egyesületünk uj nevévé váljék................................................................................ Ezennel kijelentem, hogy e verseny szabályainak és előírá­sainak minden tekintetben alávetem magamat. (A tag saját kezű aláírása) (Házszám) (Utca neve) (Város vagy község) (Állam) (A pályázatban résztvenni kívánó fiókok i§ ezt az űr­lapot kell hogy használják.) Ez az űrlap kivágandó, pontosan kitöltendő, és gondo­san leragasztott borítékba zárandó. A boríték így cimzendő: “VERHOVAY NAME CONTEST.” 436 Fourth Avenue, Pitts­burgh 19, Pa. . a_________—--------—.......................................... .............................................. Szervezési irányelvek a nagygyűlés mérlegén (Folytatás az 1-ső oldalról) főszervezőjét egyletpolitikai változások miatt elveszítse, de annak sem, hogy esetleg be nem vált és hozzá nem értő főszervezőjét kénytelen legyen megtartani a következő konvencióig. Ugyanis, ha ennek az állásnak betöltésével, vagy a főszervező kicserélésével minden esetben négy évet kell várnunk, akkor annak a szervezés) életbevágó fontosságú terén csak az Egyesület fogja kárát látni. MIBŐL ÁLL A SZERVEZÉS? Egyesületünknek az állandó előrehaladás érdekében szüksége v"n jelenleg legalább 24 teljes időt dolgozó szervezőre. Ez nem azt jelenti, hogy a 24 embernek az egész országot kell járnia, hanem főként azokra a vidékekre kell összpontosítania munkáját, ahol az ipari és gazdasági helyzet különösképen kedvez a tagszerzés mun­kájának. A szervezők körében is történnek megbetegedések. Ha 24 szervezőnk van legalább, akkor egynek-egynek megbetegedése mi­att nem fog mindjárt hanyatlásnak indulni a tagszerzés, mert a: többi pótolni tudja, amit a megbetegedett szervező nem tud elvé­gezni. Ma, megfelelő számú munkaerők hijján még mindég az a gyakorlat, hogy ha egy szervező megbetegszik, az ő kerületében vagy körzetében megáll a tagszerzés. Ma már nem úgy megy a tagszerzés mint régen. Oly emberek kellenek, akik el tudják adni a biztosítást, mert ma már nem lehet egy tagot megszerezni csak azért, mert magyarok vagyunk, vagy mert Verhovayak vagyunk. Ez megszűnt. Ma főként az ame­rikai piacon keil dolgoznunk, tehát oly embereket kell alkalmaz­nunk. akik képesek felvenni az eladási versenyt a nagy biztositó társaságokkal. Ez nem jelenti a fraternalizmus megszűnését: ellenkezőleg, annak feléledését hozza magával, mert a fraternalizmus felfrissí­tésére alkalmas viszonyokat teremt meg a tagság körében. Tag­jaink ugyanis ma már kiszolgálást követelnek, gyűlésekre na­gyobbrészt nem hajlandók eljárni, s a megfelelő, versenyképes ki­szolgálást csak úgy tudjuk biztosítani, ha kellőleg meg vannak szervezve a munkaerőink. A3 ÜGYKEZELŐK KINEVEZÉSE Itt kapcsolódik be az ügykezelők központi kinevezésének so­kat hánytorgatott kérdése. Ebbe a helyzet kényszeríti bele az Egyesületet, mert ma ugv áll a dolog, hogy a meglévő ügykezelők nagy része nem szívesen csinálja a munkát, belefáradt, viszont a fiatalok nem hajlandók az egyleti bajlódásokat elvállalni oly he­lyeken, ahol a kis taglétszám miatt az aránylag kevés fizetés nyújtására ad lehetőséget. Nem akarom lekicsinyelni az ügykezelőket, sőt! Hiszen ők voltak úttörői és naggyáépitői az Egyesületnek. Amikor ezt meg­állapítom, akkor meg kell mondanom azt is, hogy ha most nem vigyázunk s az Egyesület fejlődése elé akadályokat gördítenek, akkor akaratlanul is leépitői lesznek az Egyesületnek. Mert hiszen napi nyolc órát nehéz munkában eltöltő idős embertől nem köve­telhetjük azt, hogy úgy dolgozzon, mint fiatal korában. De amikor az ügykezelők központi kinevezéséről van szó, ak­kor ezzel nem célunk elmozdítani a ma is jó munkát végző hű­séges ügykezelőket. Eszünkbe sem juthat, hogy egyszerre 3ÖÜ embert válasszunk ki és nevezzünk ki. Sőt, csak örülünk, ha a fiókban akad alkalmas, tevékeny ember, aki a munkát végzi. A fióknak ily ember kinevezésére irányuló kérelmét a központ soha­sem fogja megtagadni, hanem a legnagyobb örömmel teljesiti. Viszont csak méltányos, hogy ha az ügykezelő jó munkát végez, akkor tisztsége ne függjön a fiókgyülésen résztvevő néhány tag könnyen változó jóindulatától. De a szervezés súlypontja a hivatásos szervezői kar kiépítésé­ben van. Ez nem uj dolog. Nem egy több százezer taggal rendel­kező amerikai egyesület már régóta ezzel a módszerrel dolgozik és a fraternalizmus nem hogy megszűnt volna náluk, hanem, sokkal magasabb színvonalú testvérsegitő és társadalmi tevé­kenységet fejtenek ki, mint mi. JÓ MUNKÁÉRT MEG KELL FIZETNI Fent 24 hivatásos szervezőről volt szó és a kérdés az, hogy hon­­nét veszünk olyanokat, akik meg is felelnek. Természetes, hogy lehet találni megfelelő munkaerőket, de ezeknek a mai kereseti viszonyoknak megfelelő jövedelmet is kell biztosítani, mert ma már nem babszemre folyik a játék. Ne felejtsük el, hogy az ügy­kezelőnek mellékfoglalkozás a Verhovay munka, de a hivatásos szervezőnek ez a kenyere. Nem várhatjuk, hogy az erre alkalmas munkaerők hozzánk jöjjenek dolgozni, ha máshol ugyanezért a munkáért nagyobb keresethez tudnak jutni. Mi ép úgy meg tud­juk fizetni a munkást, mint ahogy hasonló munkáért és hasonló eredményekért megfizeti az amerikai biztositó. De ma még a fi­zetésnél is több kell! Ma a hivatásos szervező azt is megkérdezi, hogy mi a biztosítékom a jövőre, öregkoromra és mik az előme­neteli lehetőségeim? Az Igazgatóság ez irányban tett is lépéseket, melyeket a konvenciónak alkalma lesz megismerni, sőt ki is bővíteni. I Mindez nem uj dolog. Hiszen a gyárak is bebiztosítják a mun­kásaikat, öregkorukról is gondoskodnak valamilyen formában éá előmeneteli lehetőségeket is biztosítanak számukra. Ez Egyesület érdeke megköveteli, hogy mindezt mi is megtegyük azokért, akik nekünk dplgozni akarnak. Szervezőinknek jó kereseti lehetőséget kell adnunk, mert ha a kereseti lehetőség megvan, akkor fognak dolgozni és ha dolgoz­nak, eredményesen, akkor az az Egyesületnek van javára és előre­haladására. Az élelmes vállalkozó nem az olcsó munkást keresi, hanem a legjobb munkást, akit meg is fizet, mert a legtöbbet és legjobbat produkálja. Ha olcsó munkaerőket akarunk, akkor nem kaphatunk jó munkásokat, mert a jó munkások odamennek, ahol többet kereshetnek és nagyobb előmeneteli lehetőségeik vannak. ANYAGOT IS KELL ADNI Az eredményes szervezéshez nem elég jó munkaerőket alkal­mazni, hanem oly anyagot is kell a kezükbe adnunk, mely meg­­ielel a mai biztosítási rendszernek. Például a Ford gyár 1925—26- ban nem akarta megváltoztatni az automobil modeleket, mert< szerinte jó kocsikat adott a közönségnek. De a kocsik szerkezetei régi volt, a közönség pedig az újat és modernt kereste, s a többi autógyárak utolérték és elhagyták Fordot .így aztán Ford is rájött arra, hogy bármilyen jó az ő kocsija, a közönség mindég; az újítások után megy. Pontosan ez áll a biztosításra is. A divattal kell menni. Uj stilusu biztosítási anyagot kell adni a szervezőink­nek és akkor lesz ifi üzlet is. Mai hivatásos szervezőink becslése szerint évente legalább négy millió dollár uj üzletet veszítünk, mert nincsenek meg oly biztosításaink, amilyeneket az amerikai közönség akar. S jól je­gyezzük meg, hogy ezzel nemcsak az Egyesület vészit, hanem) hivatásos szervezőink is veszítenek, mert nem tudják ügyfeleik­nek megadni azt a biztosítást, amit akarnak. Egyszerű oka van annak, hogy eddig nem bocsájthattunk ki (Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents