Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-07 / 3. szám
4-IK OLDAL 1951. március 7. Verhovayak Lapja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: CO LOM AN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: 4*6—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19. PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ........................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................. $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. A VERHOVAY ÉLET FONTOS KÉRDÉSEI AZ IGAZGATÓSÁG, A KÖZPONTI TISZTVISELŐK ÉS AZ EGYESÜLET HAJÓJA Vájjon tagtársaink gondoltak-e már arra, hogy mint a Verhovay Segély Egylet tagjai nemcsak biztosítottak, hanem biztosítók is? Mint testvérsegitő egyesület tagjai élvezzük az intézményünk által nyújtott kedvezményeket s ugyanakkor ügyvezetésünk irányításának előjogával is rendelkezünk. Mint egy nagy család együtt dolgozunk, nem haszonért, hanem azért, hogy a lehető legolcsóbb áron a lehető legjobb biztosítási védelemben legyen részünk. De Egyesületünknek közel hatvanezer tagja van. Elképzelhetetlen volna, hogy mindezek a tagok ténylegesen irányítsák Egyesületünk működését Ép ezért képviseleti kormányzat keretében működűnk. Minden legalább 25 taggal rendelkező fiók delegátust választ a kerületi gyűlésre és a kerületi gyűlések választják meg a delegátusokat a nagygyűlésre, melyet minden negyedik évben tartunk meg. A konvenció tehát legfőbb kormányzati szervünk és a konvenciós delegátusok képviselik a hatvanezer tagot, mint biztositót. E delegátusok kötelessége áttekinteni az Egyesület elmúlt négy évi működését és megszabni az irányt a következő négy esztendőre. Legfontosabb ténykedéseinek egyike az alapszabályoknak a szükséges módosítások szempontjából való áttekintése A konvenció eszközli azt a sok változtatást, melyek a biztosítási felügyelőségek uj rendelkezései és követelményei, valamint a változó gazdasági viszonyok miatt válnak szükségessé. Az alapszabályok módosításai minden esetben a konvenció idején fennálló viszonyokon alapszanak. Nagyon könnyen lehetséges azonban, hogy a konvenciót követő négy évi időszak folyamán oly előreláthatatlan fejlemények merülnek fel, melyekről a konvenció alkalmával nem történt gondoskodás. Természetes, hogy azért nem lehet hibáztatni senkit sem, mert hiszen nem vagyunk próféták s a jövőben felmerülő fejleményeket nem tudjuk megjósolni. Azonban, mielőtt a delegátusok hazamennének, a delegátusok köréből Igazgatóságot választanak, mely évente kétszer gyűlik egybe, hogy átvizsgálja az Egyesületnek elmúlt hat havi működését és ügyeljen arra, hogy az Egyesület működése sikeres irányban folyjon a következő hat hónap folyamán. Ennek az Igazgatóságnak hatáskörébe tartozik a konvenció által előre nem látható fejleményekkel való megbirkózásnak feladata is. Ugyanakkor a delegátusok tisztviselőket is választanak, akik teljes munkaidejükkel kormányozzák az Egyesület hajóját, ők a hajó kormányánál állanak állandóan, szüntelenül, s időnként jelentést kell tenniök az Igazgatóságnak arról, hogy hogyan folytatja útját az Egyesület hajója. Az Igazgatóságnak és a Központi Tisztviselőknek kötelesége azon lenni, hogy az Egyesület hajója sikeresen folytassa útját és biztonságban elérje a kikötőt, a következő konvenciót. Ha bármilyen előre nem látott fejlemény merülne fel és a konvenció által elfogadott alapszabályok rendelkezései nem biztosítják az Egyesület hajójának az előre nem látott zavaros vizeken való átkelését, az Igazgatóságnak és a Központi Tisztviselők- ! nek még sokkal inkább kötelessége azon lenni, hogy az Egyesület hajója sikeresen folytassa tovább az útját. Veszedelem okozta szükség esetén az Igazgatóság megtehet bármily lépést, amit szükségesnek lát, — még az alapszabályt is módosíthatja vagy kibővítheti, — csakhogy az Egyesület biztonságát megvédje. Mert a legfontosabb dolog a hajónak és a hajó utasainak a biztonsága! Álljunk meg egy pillanatra, hogy erre példával szolgálhass sunk. Egy hatalmas óceán-járó gőzös az utasok ezreivel elindul az Egyesült Államokból egy európai kikötő felé. Mielőtt a hajó elindult volna, az illetékes közegek mindent átvizsgáltak, min-* denről gondoskodtak. De az Atlanti óceán közepén váratlan, fenyegető veszedelem hire érkezett. Ha a hajó az elinduláskor kijelölt irányban folytatta volna az úti át, oly szörnyű viharba került volna, hogy a hajónak és utasainak biztonsága kockán forgott volna. A helyzet sürgős intézkedést tett szükségessé és igy1 a hajó tisztiéi megegyeztek a kapitánnyal abban, hogy a hajó útirányát azonnal meg kell változtatni, annak ellenére, hogy a hajó útiránya már az elinduláskor meg volt szabva és az utasoknak is teljes tudomásuk volt erről az útirányról. A főszempont a hajónak és utasainak biztonsága volt. S igy a hajó eltért az eredetileg kijelölt útiránytól, biztonságban megkerülte a vihart és azután visszatért a rendes útirányra és sikeresen befejezte útját. Ez a szükség diktálta gyors cselekvés megmentette a hajót és az utasait. Ha a tisztek balgán úgy határoztak volna, hogy megmaradnak a megkezdett irányban azért, mert induláskor ez az útirány lett megszabva, akkor egyenesen a szörnyű vihar kellős közepébe hajóztak volna és ezzel szükségtelenül kockára tették volna a hajónak és utasainak biztonságát. Vájjon az utasok közül ki lett volna oly balga, hogy a kapitányhoz vagy a tisztek egyikéhez szaladjon és panaszt emeljen azon a címen, hogy neki, mint fizető utasnak megsértették a jogait, mert az általa megvásárolt hajójegy egy előre kijelölt útirány követésére jogosította fel őt? Nyugodtak lehetünk affelől, hogy ilyen utast nem lehetett találni azon a hajón! A közelmúltban Egyesületünkben néhány tagot aggodalommal töltött el Egyesületünk hajójának útiránya. Vannak egyes tagjaink, akik kétségbevonták az Igazgatóságnak azon jogát, hogy főszervezői állást létesítsen, mely állás nagy felelősséggel jár és sok utazást kiván meg. Ezek a tagtársak ragaszkodnak ahhoz, hogy az Igazgatóságnak nem volt joga ily állást létesíteni, mert erről nem történt gondoskodás az 1947 évi konvenció által elfogadott alapszabályokban. Már most ezt kérdezzük: mi, az Egyesület tagjai, mint biztosítók, tagadjuk meg az Igazgatóságtól azt a jogot, hogy változtatásokat eszközöljön, amikor e változtatásokra feltétlenül szükség van? S vájjon nekünk, mint biztosítottaknak, az állna-e érdekünkben, hogy egy olyan hajón keljünk át a tengeren, mely hajó tisztjeinek kezei meg vannak kötve s következésképen nem tudják biztonságunkat garantálni? Minden bizonnyal úgy is mint biztosítók, úgy is mint biztosítottak, ahhoz kellene ragaszkodnunk és ahhoz ragaszkodunk is, hogy az Egyesületünk működését irányitó emberek kezei ne legyenek megkötve. Azokat, akik ma állanak a kormánykeréknél, a delegátusok választották meg tisztségükre s a delegátusok és tagok többségének bizalmát bírják, mert tudják, hogy mi van leginkább az össztagság javára. Az igazság az, hogy Egyesületünknek már régen meg kellett volna teremtenie a Field Manager, a főszervező állását. Minden sikeresen működő biztositó intézménynél esztendők hosszú sora óta megvan ez az állás. A biztosítási üzlet terén ma fennálló heves versenyben feltétlenül szükséges, hogy egy megfelelő kvalifikációkkal rendelkező biztosítási szakember álljon a szervezési pror gram élén. óriási feladat beállítani egy munkaképes és kellően kiképzett üzletszerzői kart, mely nekünk, mint biztosítóknak, meg fogja szerezni évről-évre a szükséges számú uj tagot és ugyanakkor meg fogja tartani a már meglévő tagokat és e nagy feladat elvégzéséhez szükségünk van egy képzett biztosítási szakemberre, aki minden idejét e munkának tudja szentelni. Ez a feladat olyan embert kiván meg, akinek megvan a biztosítási tudása, üzletszerzői képessége, diplomáciája, kitartása, törekvő energiája és az az általános tudás, mely az e téren felmerülhető problémák megoldását meg tudja találni. Mi tudjuk, hogy Rettmann F. W. Henry személyében most megvan ez az emberünk. Tulajdonképen sajnálatos, hogy a múltban a főszervezői munkakör a Központi Elnök hatáskörébe volt utalva, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a Központi Elnököt mennyire lekötik hivatalos teendői. A központi elnöki teendőkelj megfelelő módon élvégezni és ugyanakkor a főszervezési munkakört is megfelelően betölteni teljes lehetetlenség s ennek volt tudatában Bencze János Központi Elnök, amikor az Igazgatóságot arra kérte, hogy teremtse meg a nagyon szükséges főszervezői (Folytatás az 5-ik oldalon)
