Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-03-07 / 3. szám

1951. március 7. Verhovayak Lapja 5-IK OLDAL 65 Éves Múltúnk Kötelez A Jövendőt Építő Munkára (Folytatás az 1-ső oldalról) csak néhány előrelátó, haladó gondolkozásu tagtársunk,—köztük Egyesületünk mai Kpi. Elnöke,—folytattak hosszú éveken át ki­tartó harcot e változásért, a tagság többsége indulatos keserű­séggel ellenezte azt. Több mint tiz évi harc s végül is a biztositási felügyelőség nyomása kellett ahhoz, hogy ezt a. változtatást el­fogadja g, konvenció, de még akkor is a tagság tekintélyes részé­nek hangos tiltakozása ellenére, úgy hogy a már akkor hangoz­tatott érvre, a tagság jogfosztására hivatkozva, ezrével hagyták el a tagok a Verhovay Segély Egyletet, későbbi nagy bánatukra, mert azután bebizonyosodott, hogy csak e változtatás életbelép­tetésével lehetett megszilárdítani az Egyesületet és biztosítani tcxábbi fejlődését. De abban az időben a tagok ezrével hirdették a Verhovay Segély Egylet közeli végzetét és azt a konvenciót köz-A Verhovay Élet Fontos Kérdései (Folytatás a 4-ik oldalról) állást. Tudatában volt annak, hogy az Egyesület érdeke kívánja meg azt, hogy a szervezési ügyosztály élén egy teljes időt dolgozó, biztositási szakember álljon. S mint a fenti példázatban, az Igaz­gatóság a Központi Elnök kérelmére megtette ezt a szükség dik­tálta lépést és mi meg vagyunk győződve arról, hogy a jövő meg fogja mutatni, milyen bölcsen járt el az Igazgatóság, amikor igy cselekedett. Egy másik kérdés merül fel némely tagtársunk elméjében az egy, két vagy több fiókból álló szervezési kerületekhez beosztott teljes időt dolgozó szervezőkre vonatkozólag. Egyes tagtársaink határozottan kijelentik, hogy az Igazgatóságnak és a Központi Tisztviselőknek nem volt joguk ily szervezési kerületek megala­kítására és azokba teljes időt dolgozó kerületi szervezők kinevezé­sére. Az igazság kedvéért, de azért is, hogy az igy gondolkozó né­mely tagtársunkat megnyugtassuk, nyomatékosan tudomására hozzuk tagtársainknak azt, hogy a legutóbbi konvenció delegá­tusai megadták az Igazgatóságnak a szervezési kerületek meg­alakításának jogát és továbbá azt a jogot is, hogy az ily kerü­letekbe teljes időt dolgozó kerületi szervezőket nevezzen ki, (lásd alapszabály módosítások 21/B szakasza a módosításokat tartal­mazó függelék 11-ik oldalán.) Az Igazgatóság tudatában volt annak, hogy ahhoz, hogy ér­tékes munkaérők hajlandók legyenek ily teljes időt igénylő állá­sok elfogadására, ezeket az állásokat garantálnia kell ezen mun­kaerőknek mindaddig, amíg hivatali köteleségeiket kielégítő mó­don teljesitik. Ép ezért az Igazgatóság kimondotta, hogy akik az 1947 évi alapszabály módosításokban előirt ily “full-time” állást fogadtak el, a rendes fiókgyülésen választás alá nem esnek mind­addig, amig munkájukat a központi hivatal kielégítőnek tekinti. Kérdezzük: az az ügykezelő-szervező, aki az Egyesületnek jó mun­kát végez, miért legyen arra ítélve, hogy kenyere bizonytalansá­gának félelmében éljen? A múltban sokszor megtörtént, hogy egy jó ügykezelőt nem választottak meg uira, hanem kidobták tiszt­ségéből, mert nem volt olyan ügyes politikus, mint a fióknak, egy másik tagja. Következésképen, az össztagság érdekeit nézve az Igazgató­ság ez ügyben is a legjobb meggyőződése szerint járt el. Mert mi az, amit mi, az Egyesület tagjai, mint biztosítottak, mindennél jobban kívánunk? Ugy-e — kiszolgálást. Azt akarjuk, hogy hoz­záértő, biztosításban jártas férfiak és nők legyenek képviselőink a munkamezőn Olyan férfiakra és nőkre van szükségünk, akik biztositási kérdéseinkben jó tanácsot tudnak adni és akik bizto­sitási terveink keresztül vitelében minden segítséget megadnak nekünk. Ne hagyjuk magunkat elbolonditani azzal, hogy tőlünk, mint biztosítóktól, a jogaink vétetnek el, amikor az igazság az, hogy uj, további jogokat kapunk — azt a jogot, hogy a munka­mezőn jó biztositási munkaerők képviseljenek minket és azt a jogot, hogy megfelelő biztositási kiszolgálásban részesüljünk. Amikor Igazgatóságunkban oly emberek vannak, akik mind­nyájunknak, mint biztosítóknak, az érdekében járnak el azzal, hogy nekünk mint biztosítottaknak több és több jogot nyújtanak és egy jó, szilárd, egfyzséges intézményt adnak, akkor meg kel­lene becsülnünk őket. Az, hogy néhány tag nem tud egyetérteni a többséggel, még nem ok arra, hogy elitéljük a többséget. Az Igazgatóság és a Központi Tisztviselők mindenkor az össztagság érdekét szolgálták és fogják szolgálni ezután is, és mi, úgyis mint biztosítók, úgy is mint biztosítottak, nyugodtak lehetünk affelől, hogy Egyesületünk hajóját nem fogják veszedelmes- vizekre en­gedni. Az öszes tagoknak igazi érdeke az, ami mindenkor a sze­mük előtt van. vetlen követő években szenvedett igazán súlyos taglétszám vesz­teségek igazolni látszottak a sötét jóslatokat. A tény azonban az, hogy az Egyesület rohamos fejlődése az ezutáni években kezdődött meg és megállás nélkül vitte át az Egyesület hajóját a legutóbbi hoszu depresszió és a II. Világháború viharos évein át egészen a 6 ) éves jubileumig. UJ VÁLTOZÁSOK VÁLNAK SZÜKSÉGESSÉ Azóta anyagi szilárdság tekintetében az Egyesület még roha­mosabban fejlődött, viszont ezidő tájban mutatkoztak meg a szer­vezési munka hanyatlásának végül is taglétszám csökkenésre vezető első tünetei. Bár kritikusaink főként a vezetőséget hibáz­tatták az e téren a 60-ik jubileum után kezdődő hanyatlásért, az igazság az, hogy annak egyik főoka a háború utáni időszakra jellemző közfelfogás terjedésében található meg. A II. világháború1 kitöréséig ugyanis Egyesületünk bízvást támaszkodhatott a fej­lődésért folyó munkában a fióktisztviselők, és főként az ügyke­zelők önzetlen lelkesedésére, mely nagy mértékben volt elegendő arra, hogy a szakképzettség és tapasztalat hiányát ellensúlyozza a többi biztosítókkal folyó versenyben. Azóta azonban változott: a helyzet és az önzetlen lelkesedés fokozatos elmúlásával ogym inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a további fejlődés biztosítása érdekében hivatásos biztositási üzletszerzőkre van szükség. Néhány évvel ezelőtt megállt a taglétszám növekedés és utána taglétszám csökkenés következett. Ennek igazi okai nem a jelen­ben és nem a közelmúltban keresendők, mint kritikusaink állít-*] ják, hanem jóval messzebb a múltban. De ne hánytorgassuk azt' a multat. Elég az hozzá, hogy tekintve az Egyesület anyagi szi-j lárdságának azóta is folyó rohamos fejlődését és az érvényben' lévő biztosításoknak a mai napig is állandó, bár kisebb mértékű emelkedését, az ideiglenes taglétszám csökkenés nem a Verhovay életképességének kimultát jelzi. Veszedelmes, de nem végzetes jelenség az, és az Egyesület Igazgatósága és Központi Tisztikara elég éber volt arra, hogy e jelenség veszedelmét felismerje és ide­jében megtegye a lépéseket arra, hogy a további taglétszám csök­kenést megakadályozza és megnyissa a további fejlődés útját. A szervezési kerületek megalakításának siettetése, az alapszabályok módosítására vonatkozó azon javaslat, hogy az ügykezelőket a központi hivatal válassza, képezze és nevezze ki és ezen munka­­program végrehajtásával megbizott főszervezői állás létesítése — lényeges részei az Igazgatóság idevonatkozó intézkedéseinek. A JÓZAN ÉSZ GYŐZELME Demokratikus alapon működő intézményben persze ilyen vál­toztatásokat nem lehet máról holnapra életbe léptetni. Alapsza­bály módosításokra van szükség és az idevonatkozó javaslatok el­fogadása időbe tart s még további időbe tax*t a módosított alap­szabályok életbe léptetése. A fiókok túlnyomó többsége már ezideig jóváhagyta az Igaz­gatóság idevonatkozó módosítási javaslatait és ha ezek érvénybe lépnek, akkor már nem fog tulhosszu időbe tartani egy nagy tel­jesítményekre képes szervezési gépezet megteremtése és munkába állítása. Időközben, azonban, az emberi természetnek változáso­kat ellenző tulajdonsága továbbra is szabadon érvényesül. Mint amikor az Egyesület törvényes tartalékkal biró biztositó intéz­ménnyé vált, ma is azok, akiket közvetlenül vagy személyes érde­keikben érintenek a javasolt változtatások, minden gátlás és tar­tózkodás nélkül élnek az ellenzékieskedés demokratikus jogával, még ha annak érvényesítésére alapszabályaink rendelkezéseibe ütköző eszközökkel is kell élniök. Szóban és Írásban jósolgatják a Verhovay fejlődésnek megszűntét, a Verhovay testvériség ha­lálát, a tagságot jogaitól megfosztó diktátori uralom bekövet­kezését. Végeredményben persze, mint minden demokratikus intéz­ményben, a józan ész győz, mint ahogy győzött, amikor az Egye­sület törvényes tartalékkal biró biztositó intézménnyé vált és mint ahogy újra győzött a közelmúltban, amikor a fiókok túl­nyomó többsége a javasolt alapszabály módosítások elfogadása mellett szavazott. Időközben azonban drága időt veszítünk, sok egyébként megnyerhető uj tagot elveszítünk, egyletépitő munká­saink tekintélyes részének kedvét szegik a kor és körülmények? követelte változások ellenzői s mindennek következményeképen a szervezési munkának teljes lendülettel való megindulása is ké­sedelmet szenved. KÖTELEZ A MÚLT Elkedvetlenedésre, sötétenlátásra azonban nincs ok. Sőt, Egyesületünk múltjában minden bátorító tényezőt megtalálunk. Hiszen tudjuk, hogy 65 éves fennállása alatt Egyesületünk több mint húsz millió dollárt fizetett ki biztositási kedvezményekben és jótéteményekben. Tudjuk, hogy sok elöregedett, munkakép­telen tagjának gondozását magára vállalta. Tudjuk, hogy balsors sújtotta tagjai számára a vigasztalás és segítség forrása volt. Tud­(Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents