Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-02-07 / 2. szám

14-IK OLDAL 1951. február 7. TISZTVISELŐ VÁLASZTÁSOK A FIÓKOKNÁL (Folytatás a 13-ik oldalról) St., ügykezelő Kámány János, 198 First St., Barberton, O. Gyűlés a hó 3-ik vasárhapján 2- kor az ügykezelő otthonában. 534.) PEORIA, ILL. — Elnök S. T. Weber, 1417 Garden St., ügykezelő Szentes János, 1417 Garden St., Peoria, 111. Gyűlés a hó 2-ik vasárnapján az ügy­kezelő otthonában. 538.) BRAEBURN, PA. — Elnök Fred Suci, Box 11, ügy­kezelő Manna A. József, Box 24, Braeburn, Pa. 542.) HUTCHINSON, PA. — Elnök Kolenc Márton, ügyke­zelő Kail (Kajla) György, Box 64, Hutchinson, Pa. Gyűlés a hó 2-ik vasárnapján az ügyke­zelőnél. 544. ) VINTONDALE, PA. — Elnök Hegedűs József, ügyke­zelő Butala V. Bruce, Box 70, Vintondale, Pa., beteglátogató Antal Gyula. Gyűlés a hó első vasárnapján. 545. ) CONWAY, PA. — El­nök Gradanik Ferenc, 1205 Third Ave., ügykezelő Nagy Fe­renc, First Ave. és 16th St. sar­kán, Conway, Pa. Gyűlés a hó 3- ik vasárnapján a Horváth Hallban. 546. ) HOMER CITY, PA. — Elnök Dénes Mihály, ügykeze­lő Sipos Gyula, Homer City, Pa., telefon 8944. Gyűlés a hó 3-ik vasárnapján az ügykezelő otthonában. 548.) RIVESVILLE, W. VA. — Elnök üveges János, ügyke­zelő Nagy Sándor, Box 43, Rivesville, W. Va. Gyűlés a hó 3-ik vasárnapján az ügykezelő otthonában. 550.) SAN FRANCISCO, CALIF. — Elnök Weiss Sándor, 301 Richland Ave., San Fran­cisco, Calif., ügykezelő Shoffa János, 206 Sequoia Ave., Red­wood City, Calif. 554. ) WILLOUGHBY, O. — Elnök id. Papp István, 14316 Darwiné Ave., Cleveland, O., ügykezelő Hajas Antal, 195 Stevens Blvd., Willoughby, O. Gyűlés a hó 3-ik vasárnapján az ügykezelő lakásán. 555. ) MARTIN, PA. — Elnök Padar Julia, ügykezelő Padar Péter, Box 17, Leckrone, Pa. Gyűlés a hó 3-ík vasárnapján az ügykezelő otthonában. 559.) INDIANAPOLIS, IND. — Elnök Vetési István, 154 Geisendorff St., ügykezelő As­­los Márton, 410 Limestone St., Indianapolis 2, Ind. Gyűlés a hó 2-ik vasárnapján a Magyar Házban, 1021 Sharon Ave. 565. ) BOLTZ, PA. — Ügyke­zelő Myers István, Box 8, Boltz, Pa. 566. ) FARMINGTON, W. VA. — Elnök Elekes László, ügy­kezelő Hornyák A. János, P.O. A VERHOVAY FEJLŐDÉS KULCSA: A JÓL KIVÁLASZTOTT - SZAKKÉPZETT - LELKES ÜGYKEZELŐ! — Őszinte írás a Verhovay szervezés munkaprogramjáról és a megvalósítását gátló ellenvetésekről. —---------------------------------------­­Verhovayak Lapja __________________________ Sok esztendő elmúlt már az- J óta, hogy az egyik nagy ame­rikai biztosítási társaság alkal­mazott engem, de még ma is jól emlékszem a kiképzési idő­szak alatt szerzett benyomása­imra és tapasztalataimra. Mint nekem mondották, a ki­képzési időszaknak kettős célja van: alkalmat adott a biztosí­tó társaságnak annak megálla­pítására, hogy megvannak-e bennem a sikeres biztosítási ügynöknek az adottságai s u­­gyanakkor alkalmat adott ne­kem is annak megállapítására, hogy egyéni hajlamomnak és képességeimnek megfelel-e az életbiztosítási pálya s igy meg­védett attól a lehetőségtől, hogy e hivatás követelményei­nek félreismerése következté­ben nem nekem való pályát vá­lasszak. A kiképzésem huzamos ott­honi tanulmánnyal járt együtt, mert államvizsgára kellett ké­szülnöm s bár korábbi éveim­ben nem egy nagy vizsgán mentem keresztül, mégis vala­hogy életem egyik legbüszkébb élménye volt, mikor megtud­tam, hogy a vizsgát közelesen 100 %-os eredménnyel megáll­tam s felettesem, a Districtv Manager, átadta nekem a Pennsylvania Állam Insurance Department-je által kiadott életbiztosítási ügynöki enge­délyt. Az előkészítő tanulmány a­­zonban együtt járt gyakorlati munkával is. Két héten át a szuperintendens járt velem a nekem szánt “debit” néven is­mert munkaterületen, melyen házról-házra jártunk kollektál­­ni, miközben a szuperintendens bemutatott a feleknek, mint uj ügynöküket és megmutatta,! hogyan kell kezelni a kollektá­­lásokat, hogyan kell beszélni a hátralékos kötvénytulajdono­sokkal s bizony nem utolsósor­ban, hogyan kell biztosítást el­adni uj feleknek. Az első héten ő vitte a vaskos kollektálási Box 553, Farmington, W. Va. Gyűlés a hó 3-ik vasárnapján az ügykezelő házánál. 569. ) WEST MIFFLIN, PA. — Elnök Nagy F. Béla, 221 Virginia Ave., ügykezelő Nagy József, 221 Virginia Ave., West Mifflin, Pa. Gyűlés a hó 3-ik vasárnapján az ügykezelő ott­honában. 570. ) NEWARK, O. — Elnök Hauman Péter, 86 Spring St., ügykezelő Csapó Mihály, 177 j Wilson St., Newark, O., telefon 2-8193, pénztámok Újhelyi Já­nos. Gyűlés negyedévenként a hó 3-ik vasárnapján az elnök I otthonában. naplót s én csak figyeltem, ho­gyan beszél a kötvénytulajdo­nosokkal és két füllel hallgat­tam, amikor biztosítást adott el. A második héten nekem ad­ta a könyvet s ő csak kisért, figyelve, hogy helyesen jegy­­zem-e be a felvett pénzeket s mint beszélek uj biztosításról akár kötvénytulajdonosoknak, akár ismeretleneknek. GYAKORI VÁLTOZÁSOK Amint együtt jártuk a háza­kat, különösen az tűnt fel ne­kem, hogy a legtöbb kötvény­­tulajdonos milyen rossznéven vette az előző ügynök hirtelen eltűntét. Ez az elődöm nagy­szerű ember lehetett, mert a­­holcsak megfordultunk, minde­nütt úgy beszéltek róla, mint a világ “legbarátságosabb,” “leg­kedvesebb,” “legszolgálatké­szebb” ügynökéről. Mikor már jó néhány napig hallgattam a dicshimnuszos siránkozásokat, az az érzés alakult ki bennem, hogy e körzetben a kötvénytu­lajdonosok nem látnak szívesen s bizony féltem attól, hogy en­nek következtében a köztük végzendő munkám sem lesz si­keres. Megkérdeztem hát a szu­perintendenst, hogy mi történt az elődömmel. Röviden azt fe­lelte, hogy “más munkára ment,” de ki lehetett érezni a hangjából, hogy a kompánia sem tartóztatta s igy megkér­deztem, hogy miért engedte el a kompánia, amikor a kötvény­­tulajdonosok olyan nagyon meg voltak elégedve a szolgála­taival? Ma is emlékszem a vá­laszára: “Kétségtelen.” mon­dotta, “hogy ami a kollektálá­­sokat és a törlési átlagot illeti, jó munkát végzett, de uj üzle­tet Írni nem tudott, már pedig annak az embernek, aki produ­kálni nem tud, nem való az életbiztosítási pálya, akármeny­­nyire szeretik is a kötvénytu­lajdonosok.” Jó nagy körzetem volt, úgy hogy minden nap tiz órát is kellett járnom, hogy elvégez­zem a munkámat s úgy érez­tem, hogy ilyen sok kötvény­­tulajdonost kielégíteni magá­ban véve is szép teljesítmény, amit a kompániának is el kel­lett volna ismerni. “Végre is,” mondottam a szuperintendens­nek, “pénzt csinált a kompá­niának és ha nem is tudott elég uj üzletet írni, egyébként na­gyon kielégítő szolgálataiért ezt él kellett volna nézni.” A szuperintendens erre a fe­jét rázta és ezzel válaszolt: “Ővele szemben nem lettünk volna méltányosak, ha hagytuk volna, hogy igy folytassa a munkáját, mert hiszen igy csak pazarolta volna az idejét, melyet más, inkább neki való munkában sokkal kifizetődőb­ben. tudott volna értékesíteni. Mert nézze, a biztosítási ügy­nök keresetének az alapja a kollektálási kommissió, de az igazi jövedelmét az uj üzlet szerzéséből huzza. Elvégre, ma­ga sem akar megelégedni az­zal, hogy élete végéig heti har­minc dollárt keressen, hanem többet akar....” “Minél többet, annál jobb,” —■ bólintottam. “Nos, az igazság az, hogy annyit kereshet, amennyit a­­kar, de akármilyen jól és lelki­­ismeretesen szolgálja is ki a már meglévő kötvénytulajdo­nosokat. sohasem fog többet keresni, hacsak komoly és ál­landó erőfeszítéssel nem megy uj üzlet után. Minél több uj biztosítást fog írni a kompániá­nak, annál többet fog keresni magának.” “Látja, az elődje, — folytat­ta a szuperintendens, — aki­­,hek távozása miatt annyira so­pánkodnak, fele annyi uj üz­letet irt, mint egyik elődje a depresszió legsúlyosabb évei­ben. ő volt az, aki ezt a kör­zetet felépítette. Azóta itt nem volt lényeges gyarapodás. És ennek következtében a kom­pánia igen sok egyébként le­hetséges üzletet veszített. Ezt a luxust egy vállalat sem en­gedheti meg magának. Egy vál­lalat sem nézheti azt el, hogy egyik munkása csak virágokat szedjen egy oly munkamezőn, melyből egy másik ember a­­ranybányát tudna csinálni.” “Ezt megértem,” feleltem, “de nem lesz-e rendkívül nehéz kiszolgálni a feleket és uj üzle­tet írni ebben a körzetben, ahol az előző ügynök elbocsájtása annyi ellenséges érzést kel­tett?” “Sohse féljen attól,” válaszol­ta a szuperintendens, “az igaz­ság az, hogy az emberek hozzá­szoktak a biztosítási ügynökök gyakori változtatásához. Ha (szépen bánik a felekkel és gon­dosan kiszolgálja őket, egy hó­nap alatt megnyeri a bizalmu­kat és senkisem fogja emleget­ni az elődjét.” Igaza is volt. Mert mikor jmár a magam lábán kellett megállnom, — ugyanis ameri­kai biztosító vállalatnál, legyen az akár kompánia, akár test­­vérsegitő egyesület, a kiképzés után se a District Manager, ;sem a szuperintendens nem jár üzletet írni az ügynökkel vagy titkárral, neki magának kell megszerezni az uj üzletet, a­­kárki akármit is mond — né­hány hét alatt körzetemben minden kötvénytulajdonosnak barátja lettem s mindenki úgy beszélt rólam, mint a “legba­­rátságosabb,” “legkedvesebb,” “legszolgálatkészebb” emberről. De, s ez a fontos, nemcsak a kötvénytulajdonosok voltak (Folytatás a 15-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents