Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-10-03 / 10. szám
1951. október 3. 7-IK OLDAL Verhovayak Lapja A VERHOVAY SEGELY EGYLET - IGAZGATÓSÁGÁNAK JELENTÉSE az 1951. szeptember 10-én kezdődő XXII. KONVENCIÓ elé Tisztelt Konvenció! Kedves Tagtársaink! i * Négy esztendővel ezelőtti konvenciós jelentésünket azzal fejeztük be, hogy tisztességet tettünk a második világháborúban elhunyt tagtársaink emlékének, mondván a következőket: “Engdelmeskednünk kell hangtalan ajkuk üzenetének, mely lelkiismeretűnk mélyén hangos parancsot diktál: igyekeznünk kell azon, hogy a béke éveiben méltók legyünk hozzájuk, akik mindenüket odaadták, hogy e világ minden népe szabad és boldog legyen. Az ő emlékük kötelez arra, hogy azokért az igazságokért, amelyekért ők életüket adták, csekély erőnkkel küzdjünk és áldozzunk. Ereznünk kell a történelmi felelősséget és éppen ezért mindent meg kell tennünk magyarországi testvéreink érdekében, mert hiszen, ha mi is elhagyjuk őket, ha mi nem szólunk hallgatásra kényszeritett testvéreink helyett, akkor nem leszünk méltók hősi halottal nk emlékéhez...” Akkor még nem tudtuk, gondolni sem mertünk arra, hogy a négy évvel ezelőtti fogadalmunk négy évvel később még aktuálisabb lesz, mint volt 1947-ben. Az áldozatok hosszú négy esztendejével nem ért véget a megpróbáltatások ideje, mert hiszen még jóformán vissza sem térhettünk a normális béke éveibe, arrrkor ránkszakadt messze keleten egy újabb háború, melytagjaink sorából is megkövetelte az újabb áidozathozatalt. Százkilencvenkettőnél nem állt meg hősi halottaink száma és csak a Mindenható tudja, hogy mikor lesz vége ennek az egész világot állandó feszültségben tartó harcnak, mely nemcsak katonáink sorából szedi áldozatait, hanem pénzügyi, gazdasági téren is az egyik bizonytalanságból a másikba viszi egész életünket. Szomorú igazságként kell megállapítanunk, hogy a háborút megnyertük, de »az azt követő békét elvesztettük éppen úgy, mint az első világháború után. Mély szomorúsággal kell leszögeznünk, hogy magyarországi testvéreinkre rászakadt egy, a tatárjárásnál is kegyetlenebb megpróbáltatás korszaka. Azok, akik Magyarországon maradtak és azok, akiket a világnak úgyszólván minden tájára szétszórt a második világháborút követő “felszabadítás,” ma is szenvednek, keserves nélkülözések közepefte és el kell visel niök az ínség minden válfaját. Minden részvétünk, együttérzésünk, szeretetünk azoké, akik a második világháború ártatlan áldozataiként, ma is sok százezer számra a világ országutjainak vándorai lettek s mindenüket elveszítve, egyedül a Mindenható igazságtevésében bízva, tengetik kétségbeejtő, céltalan életüket egyik napról a másikra. S amikor ezekről a testvéreinkről emlékezünk meg, akik sem názik, sem fasiszták nem voltak, akkor nemcsak a magyarokra gondolunk, hanem mindazokra a testvéreinkre is, akik talán sok millió számra, ennek a rettenetes világégésnek áldozataivá lettek. Az utolsó négy esztendő azonban központi vezetőségünkből is elszólitotta a maga áldozatait. 1949. junius 26-án villámcsapásként ért bennünket az a hir, hogy Igazgatóságunk elnöke, alelnökünk, ARI B. ALBERT hirtelen elhunyt. Az ő elhunytéval nemcsak Egyesületünket érte súlyos, szinte pótolhatatlan veszteség, hanem az egész amerikai magyarságot is, amelynek ARI B. ALBERT testvérünk egyik legértékesebb és legtevékenyebb vezetője volt. Az igen tisztelt Konvenció tagjaink legnagyobb része nemcsak ismerte és tisztelte ARI testvérünket, hanem becsülte és szerette is, azért az önzetlen, minden áldozatra kész munkásságáért, melyet Egyesületünk fejlődése, naggyá tétele érdekében oly odaadással, szinte éjt nappá téve, végzett. Ezt a szomorú halálesetet megelőzte 1949. április 27-én KUN BERTALAN igazgató tagtársunk elhunyta, aki hosszas betegség után visszaadta nemes lelkét az Egek Urának, ő benne is áldozatkész, hűséges testvérünket gyászoljuk, aki hosszú esztendőkre visszanyúló Verhovay munkássága során mindig az építők, haladók táborához tartozott. Mindkettőjük méltó emlékét őrzi az a munka, amelyet ők az amerikai magyarság s közelebbről Egyesületünk érdekében, sokszor emberfeletti áldozatokat hozva, önzetlenül végeztek. Mindkettőjükben nemcsak hűséges egyesületi vezérembert, munkatársat, hanem igaz és megértő barátot is siratunk, akiknek mindennapi kenyerévé vált az Egyesületünk előbbre viteléért hozott, szüntelen áldozathozatal. Legyen emlékük áldott, legyen munkás életük és önzetlen áldozatkészségük követendő példa! Súlyos csapás ért bennünket kiváló munkatársunk, E. T. KNODEL, Actuary halálával, akiben egy minden tekintetben megbízható, odaadó készséges és problémáinkat megértő szakembert veszítettünk el. Váratlan halála után, ideiglenesen a Miles M. Dawson and Son cég látta el actuarial munkálatainkat, véglegesen azonban a Harley N. Bruce and Associates,, Actuaries céget kértük fel hites biztosítási szakértőnek. E cég egyik tagja, Mr. CHAS. R. KEENE Pittsburghba költözött s azóta legnagyobb megelégedésünkre látja el ezt a minden tekintetben fontos és felelősségteljes munkát. Az' elmúlt négy esztendő során tagjaink, fióktisztviselőink közül is nagy számmal szedte áldozatait a kaszás Halál. Kegyeietes szeretettel emlékezünk itt meg Egyesületünk 1911 felnőtt és 48 gyermek halottjáról, akiknek elmúlása széles rendet vágott sorunkban. Megértő részvétünk, testvéries együttérzésünk szálljon azok felé, akik bennük szerető szülőt, hitvest, vagy szeretett gyermeket gyászolnak. Az amerikai magyar közélet terén is igyekeztünk megfelelni annak a kötelezettségünknek, amely reánk hárul. Az általunk, több magyar intézménnyel együtt megteremtett Amerikai Magyar Segélyakciót továbbra is tőlünk telhető erővel támogattuk. Az Amerikai Magyar Segélyakció igazgatóságában és intézőbizottságában haláláig ÁRI B. ALBERT testvérünk képviselte Egyesületünket, az ő váratlan halála után FALUSSY C. ALAJOS testvérünket bíztuk meg képviseletünkkel. A Segélyakció karácsonyi bélyegakcióiban, az utolsó 4 évben is résztvettünk. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy fiókjaink, tagtársaink teljes megértéssel segítettek bennünket ebben a munkában is. Jótéteménnyel nem szokás dicsekedni, de meg kell örökítenünk az igazság kedvéért azt, hogy mint mindenben, úgy az áldozathozatalnak ebben a formájában is elsők voltunk az egyenlők között. A columbiai egyetemen, New York, N. Y. felállítandó magyar irodalmi és kulturális tanszék céljaira ezer dolláros adományt szavaztunk meg. Ennek az összegnek a kiutalására azonban ezideig nem került sor, mivel a kiutalás előfeltételei eddig nem lettek teljesítve. Az anyagi segítség mellett igyekeztünk szellemi és erkölcsi téren is a magunk részéről minden lehetőt megtenni, hogy testvéreink érdekében — egyrészt, mint az Amerikai Magyar Szövetség tagjai, másrészt közvetlen összeköttetéseink révén, — mindig felemeltük szavunkat, amikor annak szükségét láttuk. Amikor több mint tiz esztendővel ezelőtt, Egyesületünk kiadásában megjelentettük a “MAGYAR BETŰ—MAGYAR SZÓ” cimü ábécéskönyvünket, hogy az amerikai magyar nyári iskolák részére megfelelő tankönyv álljon a gyermekek rendelkezésére, nem is gondoltunk, de nem is gondolhattunk arra, hogy ezzel egy évtized elmúltával is mennyi jót tudunk majd tenni. A második világháború áldozataiként a földkerekség minden részébe, mint “az oldott kéve” széthult testvéreink kezébe, ennek az ábécés könyvnek a formájában, igazán pótolhatatlan értékű ajándékot tudtunk adni. Közel háromezer példányt küldtünk szét s a levelek, újságcikkek egész légiója bizonyítja, hogy ezzel milyen felmérhetetlen értékű jót tettünk. Jelentésünk során engedjék meg az igen tisztelt Konvenció tagjai, hogy csak az egyik, Dél-Amerikában megjelent újságcikknek következő sorait idézzük“Sok várakozással s bizony sok keserűséggel is néztünK eddig a világ különböző pontjain fennálló, régi, gazdag magyar egyesületekre. Kultúránk kincseinek pusztulása idején, joggal vártunk tőlük messzeható kulturális kedvezményeket. Amit azonban a Verhovay Segély Egylet tett, az felülmúlta minden várakozásunkat. Ez az északamerikai magyar szervezet meglátta a legnagyobb szükségletet s “MAGYAR BETŰ — MAGYAR SZÓ” címmel, díszes kiállítású, jól megszerkesztett, képes ábécével lepte meg a hazátlan magyarságot. PETROVITS MILÁN szép rajzaival, BOGÁR KAROLY szerkesztésében jelent meg ez a könyv, fehér, műnyomó papíron, tartós, ízléses kötésben. Máris gyermekek ezrei böngészik a gyönyörű ajándékból az anyanyelv titkait. Szülőik és nevelők szeretete és hálája száll a nagylelkű északamerikai testvérek, a Verhovay Segély Egylet magyarjai felé, akik ezzel a könyvvel nemcsak az emigrációnak, hanem — a barbár könyvpusztitás napjaiban — az egész magyar népnek tettek felbecsülhetetlen történelmi szolgálatot. Az argentin magyar családok külön köszöntik ez alkalommal DEMES PÉTER lelkipásztort, aki ezt az értékes ajándékot megszerezte és továbbította az argentínai magyar gyermekekhez.” Tisztelettel jelentjük, hogy KUN BERTALAN elhunytával HORNYAK A. JÁNOS testvérünket, ARI B. ALBERT elhalálozá(Folytatás a 8-ik oldalon)
