Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-10-03 / 10. szám

8-IK OLDAL 1951. október 3. Verhovayak Lapja Az Igazgatóság jelentése a Konvenció elé (Folytatás a 7-ik oldalról) savai pedig TAYLOR S. JÓZSEF testvérünket hívtuk be igazga­tónak. A megüresedett alelnöki tisztséget pedig Dr. KOVÁCS ANDOR tölti be, mint ARI B. ALBERT utódja. Jelentjük azt is, hogy Alapszabályunk rendelkezése értelmé­ben, első igazgatósági gyűlésünk igazgatósági elnökké ARI B. ALBERTET, majd az ő elhalálozása után MACKER GYULÁT választotta meg. Az Igazgatóság jegyzői tisztségét az Igazgatóság egyhangú bizalma folytán, mind a négy éven át, PHILLIPS J. RICHARD testvérünk töltötte be. Az 1947-ben hozott alapszabály-módositások során létesítet­tük a szervezési felügyelői tisztségeket, megalkottuk a szervezési kerületeket és 1948. január 1-vel igyekeztünk azon, hogy a Kon­venció átal elfogadott szervezési rendszert keresztülvigyük. Saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy nem a rendszerben, hanem az emberekben volt a hiba s igy a Konvenció által elrendelt szervezési terv nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Min­den igazgatósági gyűlésen igyekeztünk azon, hogy a szerzett ta­pasztalatok alapján, rendszerünket javítsuk, a meg nem felelő embereket kicseréljük, mig végül az elmúlt közel három esztendő eredményei alapján meg kellett állapítani, hogy tényleges és jelentős eredményeket csak akkor várhatunk, ha központi szer­vezőt állítunk be. Meggyőződtünk arról, hogy a mai, késhegyig menő biztosítási versenyben csak akkor s csak úgy tudjuk he­lyünket megállni, ha a munkamezőn olyan képviselőink vannak, akik megfelelő kiképzés, oktatás és biztosítási nevelés után, ké­pesek arra, hogy tagsági kötvényeinknek előnyeit egyrészt kellő­képpen meg tudják az üzletféllel értetni, másrészt tökéletesen képzettek az üzletszerzésben. Rájöttünk arra, hogy versenyképe­sek csak akkor leszünk, ha minden jelentékenyebb fiókunknál ügykezelőink biztosítási téren szakképzett emberek lesznek, akik megfelelő üzletszerzők s ugyanakkor tagjainknak elsőrendű ki­szolgálást tudnak nyújtani. Tapasztalatból tudjuk, hogy a köt­vénybeváltások, törlések nagy részét el tudtuk volna kerülni ha fiókjainknál mindenütt megfelelő ügykezelők működtek volna, akik a veszendőbe menő üzletet, kellő felvilágosítás után, meg tudták volna tartani. Ezért az 1950. szeptemberi igazgatósági gyűlésen egyhangúlag elfogadtuk BENCZE JÁNOS kpi elnök ja­vaslatát, melyben arra kérte az Igazgatóság tagjait, hogy a szer­vezési ügyek közvetlen intézése alul mentsék fel, mert nem egy­szer úgy érezte, hogy lehetetlen ezzel a nehéz feladattal megbir­kóznia. BENCZE JÁNOS kpi elnökünknek ezért a főszervezői te­endők alul való egyidejű felmentése mellett, a legnagyobb mér­tékű elismerésünket fejeztük ki, közel három évi buzgó munkás­ságáért, amely idő alatt a kpi elnöki munkakör mellett, a szer­vezés közvetlen irányítását is olyan önzetlen készséggel igyeke­zett ellátni. Mivel a tapasztalat azt mutatta, hogy a szervezési munka feltétlenül leköti egy ehhez értő szakember minden ide­jét, rengeteget kell utazn:a, stb.: Egyesületünk jól felfogott érde­kében szükségesnek láttuk a főszervezői tisztség felállítását s azért azt, az 1950. szeptemberi gyűlésünkön elhatároztuk. Meg­győződésünk és egységes véleményünk az, hogy mint minden más biztosítási intézménynél, úgy nálunk is, feltétlenül szük­séges egy ilyen állás abban az esetben, ha azt egy arra minden tekintetben alkalmas szakember tölti be. Tisztelettel kérjük a Nagygyűlés tagjait, hogy ezt az intézkedésünket hagyja jóvá s ugyanakkor a jövőre nézve is határozza el, hogy a központi szervezői állást fenntartja, ügyanakkor azonban megfelelő sze­mély kiválasztásával a mindenkori Igazgatóságot bízza meg. Jelentjük az igen tisztelt Nagygyűlésnek, hogy a legutóbbi Konvención hozott határozatok közül egyeseket csak megvál­toztatva, másokat pedig egyáltalán nem hajthattunk végre, mi­vel ezek költségeire a takarékossági programra következtében az Ügykezelési Alap nem nyújtott kellő fedezetet, a) Hivatalos lapunkat évi 48 szám helyett csak huszonnégy­szer jelentettük meg és az oldalszámot is korlátoznunk kellett, tekintettel az óriási mértékben megnőtt nyomdai költségekre. b) Az Amerikai Magyar Szövetségnek és a Verhovay Alapnak megszavazott, tagonkinti egy centes havi hozzájárulásunkat évi ezer dollárra csökkentettük. c) A Nyugdíjalapra az előbbi Konvenció évi $2,500.00-t sza­vazott meg, amit azonban nem vettünk igénybe és a Nyugdíjalap létesítését ez év november 1.-ig elhalasztottuk. d) A Nagygyűlés azon határozatát, hogy bizonyos esetekben egész életen át fizetendő kötvényeinket a 85 éves kornál hama­rább tekintsük teljesen k fizetettnek, nem hajthattuk végre, mert Actuarynk véleménye szerint ez rendkívül súlyos anyagi megterhelést jelentett volna számunkra. Példának említjük meg, hogy 1950. december 31-iki zárlattal százhuszonegy 81 és 85 év közötti tagunk volt s e kedvezmény tagonkínt kb. 200 dollár költségtöbbletet jelentene, ami összesen körülbelül 24,200 dol­lárt jelent. Továbbmenőleg, 75 és 85 év között 525 tagunk volt; a határozat végrehajtása erre a korcsoportra körülbelül 250 dollár kiadást jelentett volna tagonkint, ami összesen $131,000.00-ra rúg. e) Ifjúsági osztályunk taggyarapodását nem vehettük figye­lembe a sportsegélyek utalásánál, sőt az eddigi .feltételeket is meg kellett szigorítanunk. Reméljük, hogy delegátus testvéreink megnyugvással veszik tudomásul fentebbi intézkedéseinket, melyek mindegyike Egye­sületünk legjobb érdekeit szolgálta. Tagszerzési és életbiztosítási téren időről-időre, amint azt Egyesületünk szempontjából hasznosnak és kivihetőnek láttuk, bizonyos újításokat vezettünk be, hogy ezekkel versenyképesek legyünk s ügykezelőink, üzletszerzőink kezébe olyan lehetősége­ket adjunk, melyek segítségével munkájuk meg legyen könnyítve. Legyen szabad az alábbiakban felsorolnunk ezeket az újí­tásokat: a) 1949. január l.-jével uj 2 V2%-os kötvényeket hoztunk forgalomba, az American Men Table of Mortality alapián. b) Az egész életen át fizetendő biztosítások kibocsájtását megszüntettük s ezek helyébe a 85 éves korban kifizetésre kerülő kötvényeket vezettük be. c) Megszüntettük a 15 centes és 25 centes “term” gyermek­kötvények kibocsátását s ezek helyébe a havi 40 centes term kötvényt vezettük be. d) Gyermekek felvételénél az eddig szokásos következő (next) életkor helyett a közelebbi (nearest) életkort vesszük figyelembe. e) Gyermektagjainknak kétezer dollárig balesetbiztosítást is adunk, tiz éves kortól kezdve. f) Ugyancsak gyermekosztályunkái bevezettük az úgyneve­zett “Payor Benefit” biztosítást. g) Gyermek-osztályunknál a biztosítás maximális összegét ötezer dollárban állapítottuk meg, mindazokban az államokban, ahol a törvény ezt lehetővé teszi. h) Hozzájárultunk az úgynevezett üzleti biztosítások Írásá­hoz is, melyeknél örökösnek nemcsak személy, hanem cég, válla­lat, stb. is megnevezhető. i) Felnőtt osztályunknál a biztosítás összegének maximumát tízezer dollárra emeltük, beleértve a balesetbiztosítások összegét is, 21-50 éves korok között. j) A balesetbiztosítás összegének maximumát ötezer dollárban állapítottuk meg. k) Bevezettük az úgynevezett Non Medical biztosítás Írását is, bizonyos feltételekhez kötve, ötszáz és ezer dollár összegben születéstől kezdve 35 éves korig. l) Az 1949. január l.-jén vagy azután felvett uj tagok részére, két évi tagság után osztalékot utalunk, mivel az uj, 2y2%-os alapon kibocsátott biztosítások dija ezt lehetővé teszi. A következő további újításokat is elhatároztuk s azoknak életbeléptetése azonnal megtörténik, amint a különböző biztosí­tási felügyelőségek ezekhez az újításokkal kapcsolatos formákhoz hozzájárulásukat adják: a) Mentesítés a további fizetés alul, teljes munkaképtelenség esetére (Premium Waiver of Disability). b) Megegyezési módozat arra nézve, hogy a biztosítás név­­értéke lejáratkor ne egyszerre, hanem részletekben legyen kifi­zethető (Settlement Option). c) Balesetbiztosítási dijaink foglalkozási ágak szerint való megállapítása. d) Gyermek-osztályunknál, amely államokban a törvények ezt megengedik, a biztosítás teljes összegének kifizetése már egy éves korban is (Full Benefit at Age One). Alapszabályunk rendelkezésének eleget téve, az 1950. szep­temberi gyűlésünk után fiókjainkhoz megküldöttük az Alapsza­bályt módosító javaslatainkat. Tisztelettel jelentjük, hogy azokat tagjaink többsége, azaz 25,164 tag, minden változtatás nélkül magáévá tette; 9579 tag pedig ezeket a javaslatokat egy-két pont kivételével elfogadta. Mindössze 7751 tag határozott úgy, hogy ezeket a módosításokat nem fogadja el. Ennek következtében, amennyiben a fiókjaink taglétszám szerinti többsége által már megszavaztatott módosításokat a Konvenció elfogadja, úgy azok automatikusan Alapszabállyá válnak. Itt meg kell állapítanunk, hogy fiókjaink egy bizonyos része nem élt Alapszabály-adta jogával s el sem juttatta hozzánk decemberi gyűlésének a módosításokra vonatkozó határozatát. Ezt követően az idei tavaszi gyűlésünk újabb módosításokat javasolt. Ezeket a Konvenció jóváhagyása után még ki’ kell küldenünk fiókjainkhoz megszavazás végett, hogy azok alap­szabály-pontokká válhassanak. Meg kell állapítanunk azt is, hogy egyes kerületi gyűlések szintén szavazás alá bocsátották a tagok többsége által már el­fogadott alapszabály-módosító javaslatokat, amihez azonban Egyesületünk törvényei szerint se hatáskörük, se joguk nem volt. (Folytatás a 9-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents