Verhovayak Lapja, 1948 (31. évfolyam, 9. szám)

1948-05-05 / 9. szám

1948. május 5. 5-IK OLDAL Vérhovayak Lapja Á gyors és pontos betegsegélyzésrol (Folytatás a 4-ik oldalról) betegedés 8-ik napjától kezdődőleg, ha megbetegedését annak első napján közölte az ügykezelővel. Ha a tag betartja a meg­egyezésnek ezt a pontját, akkor az Egyesület sohasem fogja vi­tatni ebből a szempontból a segélyre való jogát. Ép azért a tag jogai érvényesitése érdekében azonnal tu­datja az ügykezelőt, ha megbetegszik. Ezt a tagtársak sokszor elmulasztják abban a hiszemben, hogy egy héten belül úgy is felgyógyulnak és mivel a betegsegély úgy is csak a 8-ik naptól kezdődőleg jár, arra igényt támasztani nem fognak. A legtöbb esetben ez be is következik. A tag felgyógyul egy héten belül és igy betegsegély igénylésre nem kerül a sor. Megtörténik azonban, hogy a tag csalódik. A betegség elhú­zódik, bonyodalmak állanak be. A tag látva, hogy mégis szüksé­ge és joga lesz betegsegélyre, erre bejelenti az ügykezelőnek a megbetegedést. Az ügykezelőt azonban szigorúan kötik az alap­szabályok, melyek szerint ő a megbetegedést csak attól a nap­tól kezdődőleg veheti tudomásul,-" amikor a bejelentést meg­kapta. Kötelességszerüen azt azonnal be is jelentette a központi hivatalnak. Mi történik? Tegyük fel, hogy az ügykezelőnek junius 1-jén telefonálnak, hogy a tag megbetegedett, még pedig május 20- ikán. Az ügykezelő mindjárt megmondja a jelentést tevőnek, hogy május 20-ikán kellett volna őt értesíteni. A jelentés tevő erre azzal védkezik, hogy nem számított betegsegélyt igényelni, de a betegség elhúzódott s azért kéri, hogy az ügykezelő május 20-ikától vegye figyelembe a bejelentést. Az ügykezelő a dol­got igy meg is Írja a központi hivatalnak. És a központi hivatal teljesen magától értetődően tudomásul veszi a megbetegedést, úgy, hogy az a szerződés értelmében junius 1-jén kezdődött. Nem tehet mást, mert az alapszabályok szigorúan megkötik a köz­ponti hivatal kezét. A tag ezután beadja az orvosi bizonyítványt. Az első hét napra az Egyesület nem fizet betegsegélyt. Ezt a tag is tudja. Azt várja, hogy a központi hivatal május 27-ikétől fog fizetni betegsegélyt, óriási a felháborodása, amikor kisül, hogy junius 8-ikától kezdődőleg kap csak betegsegélyt. A tag összeszidja az ügykezelőt megvádolja az Egyesületet azzal, hogy ki akar bújni szerződésszerű kötele^^aealól és végül is megfelebbezi a köz­­~ pommriva cülHitezKeaesef"az Igazgatósághoz. Az Igazgatóság meghallgatja a íelebbezést és betekint az ügyre vonatkozó iratokba. Megállapítja, hogy a tag a megbete­gedést junius 1-jén jelentette. Következésképen junius 8-ikától fogva jár neki a betegsegély. A központi hivatal tehát nem té­vedett, sem nem járt el igazságtalanul, csak az alapszabályokat tartotta be. S igy az Igazgatóság nem tehet mást, mint hogy jóváhagyja a központi hivatal intézkedését. Mert az alapszabá­lyokat az Igazgatóság sem teheti félre. Mi történne ha a központi hivatal mitsem törődve az alap­szabályokkal elismerné a tag megkésett bejelentését? Az Egye­sület ügyvitelét felülvizsgálja az Ellenőrző Bizottság, az Igaz­gatóság, a Hites Könyvelési Szakértő és az Insurance Depart­ment. Mind a négy ellenőrző hatóság azonnal fennakadna azon, hogy a központi hivatal jogtalanul tett kedvezményeket egyes tagoknak. Ez méltán szolgáltatna okot gyanúsításokra és vá­dakra. Nem lehet ezt megtenni. A tagot is, a központi hivatalt is kötik az alapszabályok. Ha a tag nem tartja be a szerződést, akkor azzal lehetetlenné teszi a központi hivatal számára azt, hogy igénylését teljesítse. Ezt a tag is elismerte és elfogadta, amikor aláírta a felvételi ivet. Elvégre, igazán nem nagy dolog bejelenteni a megbetege­dést akár telefonon, akár küldönc, akár póstakártya utján. Ha a tag minden megbetegedést annak első napján bejelent az ügy­kezelőnek, akkor nem lesz semmiféle félreértés. Mire Való E Szabály? Alapjában véve teljesen fölösleges arról vitatkozni, hogy szükséges-e vagy sem ez a feltétel. A legtöbb felebbező azzal próbálja kimagyarázni azt, hogy nem jelentette be a megbete­gedést annak első napján, hogy az ő véleménye szerint erre sem­mi szükség nincsen. Egy szerződés feltételeit azonban nem lehet ily módon hatályon kívül helyezni. A feltételekről lehet vitat­kozni a szerződés aláírása előtt, nem pedig akkor, amikor a fel­tételeket akár az egyik, akár a másik fél érvényesíteni kényte­len. Ha egyszer a szerződést mind a két fél aláírta akkor annak minden pontja érvényes, tekintet nélkül arra, hogy akár az egyik, akár a másik fél utólag nem tartja helyesnek vagy méltányosnak annak egyes feltételeit. Érvényes szerződést tehát szükségtelen magyarázni. De azért mégis szolgálunk magyarázattal, hogy tagtársaink megértsék a dolgot. Vegyük figyelembe, hogy a betegsegélyzés feltételeit a kon­venció állapítja meg. A konvenció tagjai kivétel nélkül tagjai a Vérhovayak az Amerikai Magyar Szövetségért — Az Amerikai Magyar Szövetség Közleménye. — A Verhovay Egyesület igazgatósága belső gazdasági okokból évi $5,000-ról $l,000-ra csökkentette az Amerikai Magyar Szövetség országos munkáját segitő anyagi támogatását. A határozat különféle visszhangokat keltett. Cikkek jelentek meg, amelyek egyrészt a Verhovay Igazgatóságot kritizálták a határozatért, másrészt az Amerikai Magyar Szövetség jövő­jéért aggódtak. Amig a nyilvánosság előtt különféle vélemények hangzottak el, addig a legszebb bizonyságtételek özöne ért a Szövetség központjába a Verhovay osztályoktól. Megemlítünk közülük egynéhányat: 1. ) Hét Verhovay Osztály befizette intézményes tagdiját Szövetségünk fenntartására: a Fairport Harbor, O.-i 20-ik; a Youngstown, O.-i 21-ik; a Toledo, O.-i 27-ik; a Martins Ferry, O.-i 40-ik; a Uniontown, Pa.-i 101-ik; a McKees Rocks, Pa.-i 163-ik és a Logan, VV. Va.-i 7-ik osztályok. 2. ) Huszonhárom Verhovay Osztály lett tagja az “1848-as Országos Kossuth Bizottságinak, pedig csak a “drive” legkezdetén vagyunk: Kulp­­mont, Pa., 2-ik; Trenton, N. J. 12-ik; Cleveland, O. 14-ik; Youngstown, O. 21-ik; Martins Ferry, O. 40-ik; New York, N. Y. 48-ik; Philadelphia, Pa. 76-ik; Lackawanna^, N. Y. 84-ik; Daisytown, Pa. 85-ik; Buffalo, N. Y. 121- ik; McKees Rocks, Pa. 163-ik; Congo, O. 186-ik; Granite City, 111. 187-ik; Milwaukee, Wis. 204-ik; St. Louis, Mo. 209-ik; Stowe, Pa. 295-ik; East St. Louis, 111. 303-ik; Corapolis, Pa. 352-ik; Cleveland, O. 361-ik; Trenton, N. J. 417-ik; Los Angeles, Calif. 525-ik; San Bernardino, Calif. 527-ik; Terrace, Pa. 569-ik osztály. 3. ) Egyéni tagjaink sorából helyszűke miatt lehetetlen az összes Ver­hovay tagok neveit felsorolni. De a Verhovay tagság Szövetségünket sze­rető lelkületére legméltóbban a Middletown, O.-i, 192-ik osztály érdemes jegyzőjének a levele (és az azzal együtt küdött $55.00 csekk) világit rá. így ir Botos István testvérünk: “Egy pár kivételével az összes magyar­ság megjelent ... Az összes jövedelmet a Magyar Szövetség központi iro­dájának küldjük . . . Mindnyájan tiszta szívből adtuk, mert a Szövetség az összes magyarság ügyét szolgálja.” (Kelt 1948. ápr. 17.) Szükségesnek tartjuk ezeket megírni, mert megegyezünk Szövetségünk barátjának, Dr. Meleghnek a felfogásával, amit olyan szépen meg ís irt: “Nem hiszem, hogy a Vérhovayak gondolkodása a Szövetséggel szemben megváltozott volna”. Sőt hisszük, hogy a Verhovay osztályok vezetői országszerte követni fogják e jelentésben említett sok Verhovay tag nemes példáját s úgy az osztályaik intézményes tagsági dijaival (havi 1 cent tagonként), mint a magános tagok egyéni dijaival (egy évre $2.00) bőven kipótolják azt az összeget, amit az Igazgatóság le kellett hogy vonjon a költségvetésünkből. Mi hiszünk az amerikai magyarságban s tudjuk, hogy Verhovay test­véreink elsők lesznek azok között, akik nem engedik meg, hogy csalódjunk önmagunkban. DR. KEREKES TIBOR BALOGH E. ISTVÁN ügyvezető igazgató központi titkár betégsegélyző osztálynak is. Nekik tehát érdekük volna, hogyr a betegsegélyzés feltételeit úgy határozzák meg, hogy az nekik legyen előnyös. Ha tehát mégsem voltak hajlandók ki törülni ezt a feltételt az alapszabályokból, akkor nyilván nyomós okuk le­hetett rá. Volt is, van is. Minden józanul gondolkozó ember beláthatja, hogy e szabály törlése mindenféle visszaélésnek nyitná* meg az útját. Már pedig ép ez az, amitől az egyesületet a tagság érde­kében meg kell védeni. Az M.D. Orvosok Alapszabályaink ismételten és a leghatározottabban előírják a központi hivatalnak azt, hogy csakis M.D. orvosok által ki­töltött bizonyítványokat fogadhat el betegség igazolására. Van­nak O.D. és másfajta doktor orvosok és az Egyesületnek e sza­bállyal egyáltalán nem az a célja, hogy tudásukat, érdemeiket lekissebbitse, amikor az M.D. orvosokhoz ragaszkodik. Ez a sza­bály, mely a szerződés értelmében köti úgy a tagot, mint az Egyesületet. Sok tagtársunk hivatkozik arra, hogy másfajta orvos meg­gyógyította, vagy legalább is enyhítette baját. Ebben nem kétel­kedünk. De itt is áll az, amit fentebb mondottunk: amikor az egytől-egyig a betegsegélyző osztályban tagsággal biró nagygyü­­lési delegátusok úgy határoznak, hogy ezt a szabályt érvényben tartják, akkor erre bizonnyára megvan az okuk. S mert a szabály megköti a központi hivatal kezét, lehetetlenség elvárni tőle, hogy O.D. vagy egyéb nem — M.D. orvos bizonyítványa alapján — alapszabály ellenesen — fizessen ki betegsegélyt. Külömben is, az Egyesület egyetlen tagját sem tartja vissza — attól, hogy akármilyen orvossal kezeltesse magát. De amikor a tag betegsegélyre tart igényt, akkor az erre vonatkozó szabá­lyokat be kell tartania s igy vagy M.D. orvossal állíttatja ki az orvosi bizonyítványt, vagy a szerződése értelmében lemond a be­tegsegélyről. A Hetenkénti Kezelés Az alapszabályok értelmében az Egyesület csak akkor fizet­het betegsegélyt, ha az M.D. orvos igazolja, hogy a beteget he­tenként legalább egyszer kezelte. E szabály alól az alapszabályok értelmében is van kivétel. Van munkaképtelenség, mely nem igé­nyel hetenkénti kezelést, mint pl. a csonttörés. Amikor azonban ily természetű betegségről vagy sérülésről van szó, akkor az or­vosnak a bizonyítványon világosan feli kell tüntetnie, hogy bár (Folytatása a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents