Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-04-07 / 9. szám
(Verhovay Journal) 511 VOL. XXX. ÉVFOLYAM 1947. MÁJUS 7 No. 9 A Munkás Betegsegélyző Szövetség tagsága nagy többséggel mondotta ki az egyesülést Nagy örömmel jelentjük lapunk olvasóinak, hogy a Munkás-Betegsegélyző Szövetség tagsága az április 25-ikén befejeződött referendum alkalmával hatalmas többséggel szavazta meg a Szövetségnek a Verhovay Segély Egylettel való egyesülését. A Szövetség érdemes tagsága körében az egyesülés ügye iránti érdeklődést világosai* mutatja az a tény, hogy a felnőtt osztály tagjainak 53% -a adta le írásban a szavazatát. A 2,018 szavazatból 1901 szólt az egyesülés mellett és 117 ellene. Fiókok szerint pedig 101 szavazott az egyesülésre és csak 4 ellene. E számok bizonyítják, hogy a Szövetségnek öntudatos, lelkiismeretes tagsága van. mely az egylet sorsával való gondos törődésnek párját ritkító példáját szolgáltatta. Az egyesülés végrehajtását követő időre rendkívül biztató jel az, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagságának 95%-a foglalt állást az Intéző Bizottság javaslata mellett. Szinte példátlan többség ez, mely a Verhovay Segély Egylet iránti bizalomnak lélekemelő megnyilatkozása. Hisszük, hogy a Verhovay Segély Egylet tagsága mindenütt méltónak fog mutatkozni erre a nagy bizalomra és testvéri szeretet-' tel, hagyományos Verhovay szolgálatkészséggel és megbecsüléssel fogja azt viszonozni. Hisszük azt is, hogy a tagságunk körében uralkodó méltányosság és kölcsönös jóakarat végül is meg fogja hódítani a Szövetség tagjainak azt az öt százalékát, mely a Szövetség történelmi múltjában gyökerező egyleti öntudatból az egyesülés ellen szavazott. Őszinte testvéri szeretettel fogadjuk a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagjainak nemes elhatározását és a küszöbön álló egyesülés alkalmából örömmel szorítunk kezet mindegyikükkel. Mint jeleztük, most az állami biztosítási hatóság végleges jóváhagyását kell kivárnunk, mielőtt az egyesítést végrehajtanánk. Minden reményünk meg van azonban arra, hogy a jóváhagyást rövidesen elnyerjük és akkor a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagságának határozata életbe lép. A biztositó hatóságok jóváhagyását sem várjuk tétlenül. Tekintettel arra, hogy Konvenció előtt állunk, melyen a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagságának megfelelő képviseltetését kívánjuk biztosítani, a Szövetség fiókjainak a megfelelő Verhovay kerületekbe való beosztását már megkezdettük. S igy, ha az állami jóváhagyást még a kerületi konvénciók előtt megkapjuk — amire minden reményünk megvan — akkor a Szövetség fiókjai azokon szintén képviseltetik magukat s e réven az országos nagygyűlésen való egyenrangú képvisel tetősüket is biztosítjuk. Az egyesüléssel kapcsolatos teendőket nyilvánosságra hozzuk mihelyst az állami jóváhagyást megkapjuk. Addig, természetesen, a Munkás Betegsegélyző Szövetségtagjai továbbra is a saját központi hivatalukkal bonyolítják le összes hivatalos ügyei két. Abban a bizonyosságban, hogy az egyesülés úgy a két testület tagságának, mint az amerikai összmagyarságnak javára szolgál, elismeréssel adózunk a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagjainak, akik az amerikai magyarság nagyobb egysége felé tettek történelmi jelentőségű lépést. Az az érzésünk, hogy ez a lépés az amerikai magyar egyleti élet uj virágkorának hajnal hasadását jelenti. NE CSAK VIRÁGGAL . . . Sugárzó tavaszi napfényben és pompában érkezik el hozzánk ANYÁK NAPJA s Amerika népe virágokkal, ajándékokkal, verses üdvözlő kártyákkal fejezi ki háláját, szeretetét és ragaszkodását az édesanyák iránt. Költemények, újságcikkek és ünnepi beszédek szólnak az nyai szeretetről, hiszen annak forrásában születtünk és medrében jártuk az élet útját; mig csak a halál el nem szólította, szeretetének fénye és melege sugározta be életünket. Mindazok, akik számára az Édesanya a szeretet kiapadhatatlan forrása, joggal gondolnak rá múlhatatlan hálával és örömmel fogadják ezt a külön alkalmat, melyen hálás szeretetüknek látható jelét adhatják. De Anyák Napja nemcsak a szeretet különös megbizonyitásának alkalma, hanem emlékeztető azok számára is, akik könnyen felejtenek és hátat fordítanak az édesanyjuknak, mihelyst a maguk lábán tudnak állni. Amig szükségük volt rá, addig mindent magától értetődően fogadtak el tőle és amikor már úgy érezték, hogy megvannak nélküle is, akkor magára hagyják, hogy öregsége napjaira árván maradjon s éljen meg úgy, ahogy tud. Anyák Napja azt a célt szolgálja, hogy az ilyenek lelkiismeretét ébresztgesse, figyelmeztetvén őket arra, hogy az elörejgedett édesanyának ép oly szüksége van a gyermekére, mint neki volt szüksége kicsi korában az édesanyjára. Soknak fel is ébred a lelkiismerete, de csak annyira, hogy megvesz egy anyák napi üdvözletei, meg talán egy cserép virágot s elküldi vagy elviszi neki. Ezzel- aztán úgy érzi, hogy arra az évre letudta gyermeki kötelességeit és a következő Anyák Napjáig nem is tartozik neki semmivel. Az ilyeneknél célját té(Folytatás a 2-ik oldalon.) ISTEN HOZTA Tildy Zoltánná Elnökasszonyt az amerikai magyarság körébe! A magyar nemzet kálváriás utjának ezeréves vándora ... a nemzet keresztjének ezer éves siratója . . . a nemzet sírjának mindég gyászoló, de mindég uj jeltámadásért imádkozó őrizője ... A MAGYAR NŐ. — Népének gyengeségében bátoritója, elesettségében ápolója, viharos éjében fénylő csillaga, roskadásában ereje, küzdelmében bajtársa, diadalában büszkesége, mindenben és mindenkor ékessége: A MAGYAR NŐ. Vérével, verejtékével és könnyével irta tele az ezer éves magyar történelem lapjait . . . Munkájával szántotta fel és áldozataival vetette be az ezer éves magyar földet, melynek termését óh, de hányszor letörte a viharzó jégverés . . . hányszor legázolta az ellenség . . . hányszor felégette a testvérviszály! De a rombadőlt otthon üszkös küszöbén, a véráztatta föld kifosztott göröngyein — mégis ott állt mindég és várta, várta vissza, várta haza elsodort urát, szétszóródott gyermekeit a Magyar Nő .. . Könnyfátyolos szemében is égő szeretettel; százszor megsebzett, lekoplalt, lerongyolódott testében is diadalmasan dobogó szívvel várta a Hazatérőket, várta a Vihar elmúlását, Uj Nap hasadását . . . Várta, hogy újra elölről kezdhesse azt, amit sohasem tudott befejezni, de aminek beteljesedéséről lemondani sohasem tudott. H- * * S a most elmúlt tüztenger és vérzivatar közepében most is óit áll a Magyar Nő . . . Mindazt, ami ezer éven át részletekben gázolt keresztül otthonán, földjén, lelkén és életén, most egyszerre szenvedte el a Második Világháború sűrített borzalmaiban ... S ezúttal öt sem kímélte meg a sors semmitől . . . A Magyar Nő ezrei pusztultak el szüleikkel, férjeikkel, gyermekeikkel együtt . . . Bomba, golyó, tűz, éhség, betegség és emberi gonoszság tizedelte soraikat. De, akik megmaradtak, tovább folytatták a küzdelmet a létért... Megmaradt szeretteikkel együtt ismét egybegyűltek a nemzet sírja körül és hatalmas hitük erejével ismét hívták azt . . . A sirt betakarták, a romokat eltakarították, rongyaikat összetüzdelték és ismét hozzáfogtak otthont teremteni a sivatagban, életet facsarni a kősziklákból, s a reménységért hálás szív fájdalmas mosolyával takarják be a lélek gyógyíthatatlan sebeit . . . Az, hogy ma élet van a magyar földön, az a Magyar Nő örök dicsősége, győzhetetlen életigenlésének, határtalan hitének, kiapadhatatlan szeretetének, fenségesen türelmes önmegtagadásának lélekemelő bizonyítéka . . . * * * S most, hogy a tűzvészt eloltották, a romokat eltakarították és a véráztatta földből uj élet ígérete fakadt, eljött hozzánk, amerikai testvéreihez, látogatóba a Magyar Nő — Tildy Zoltánná, Magyarország elnökasszonya személyében. Nálánál méltóbb képviselőt a föld legtöbbet szenvedett, leghősiesebben hivő és szerető női nemzedéke nem találhatott volna. Ö, aki férjével együtt a szenvedő, vigasztalásra, szeretetre vágyó árva magyar lelkek önzetlen szolgálatában töltötte el élete leggyümölcsözőbb éveit, — az üldözöttek keserű kenyerét ette, a hontalanok könyeit sírta, a szeretteiért reszkető szívvel aggódó Magyar Asszony, Magyar Édesanya fájdalmának nehéz keresztjét hordozta . . . (Folytatás a 2-ik oldalon.)
