Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-04-07 / 9. szám
1947. május 7 2-IK OLDAL Verhovayak Lapja ISTEN HOZTA Tildy Zoltánná Elnökasszonyt az amerikai magyarság körébe! (Folytatás az első oldalról.) A Krisztus tanításait sárbatipró zsarnokság ellen tiltakozó uránok keresztjét magára vállalta, vele hordozta; társa volt nemcsak a papiak békességében, hanem a földönfutás ezer veszedelmében . . . A halálos agóniában, nyílt sírok tövében, temetőben született Magyar Köztársaságnak lett Elfíökasszonya . . . s bizony, ez sem jutalom, hanem töviskoronás dicsőség ... nem magasztos pozíció, hanem vállatroskasztó felelősség . . . Nehéz sors Magyar Nőnek lenni, de még nehezebb a Magyar Nők között elsőnek lenni . . . De akik végigjárták a halál árnyékának völgyét, nem félnek elsők lenni még akkor sem, amikor az elsőbbség nem dicsőség, hanem töviskorona, nem jólét, hanem igavonás, nem biztonság, hanem, szüntelen küzdelem . . . Tildyék együtt imádkoztak, együtt bujdostak, együtt sírtak, együtt reménykedtek, együtt hirdették a feltámadás bizonyosságát és együtt álnak most is az ellenséges világ körébe zárt feltámadó magyar nemzet élén . . S mindezért — azzal a szeretettel, tisztelettel, sőt — hódolattal fogadjuk a Magyar Köztársaság elnökasszonyát, mely a Magyar Nőt, a Magyar Nemzet örök ékességét megilleti. ¥ ❖ * örömmel fogadjuk, mert a magyar nemzetnek nem halálát, hanem feltámadását hozza hírül. Hálával fogadjuk, mert a magyar nemzet feltámadásában neki is része volt. Úgy is, mint Magyar Nőnek, úgy is, mint a Magyar Köztársaság Elnökasszonyának. Tisztelettel fogadjuk, mert meglátjuk rajta a Magyar Sorsnak minden igaz Magyar Nő lelkén ütötte sebeit. Bizalommal fogadjuk, mert Őbenne az a Magyar Női Lélek nyilatkozik meg, mely egy évezred óta bátorítása, reménysége, vigasztalása és ereje volt a magyar férfinek. Hittel fogadjuk, mert tudjuk, hogy ajkáról nem a politika kétélű szavait, hanem Magyar Nő Szivének örökké igaz, őszinte, egyértelmű üzenetét halljuk. Ujjongva fogadjuk, mert tudjuk, hogy amíg a magyar népnek ilyen Asszonyai vannak, addig a nmzet nem pusztulhat el, reménysége nem foszlik el, értéke nem hullhat a sárba és a jövőjét nem homályosithatja el semmi sem. Büszkén fogadjuk őt mi, amerikai magyarok, mint a mi vendégünket, mert úgy mutathatjuk be őt Amerikának, mint A Magyar Nőt, a magyar nemzet életerejének drága forrását, a magyar nemzet becsületességének zálogát, a magyar nemzet elhivatottságának bizonyítékát, a szabadságáért küzdő magyar nemzet védangyálát . . . ¥ * ¥ S ezért készülnek országszerte az amerikai magyarok a Magyar Köztársaság Elnökasszonyának fogadtatására. Ezrével fognak egybegyülni a magyarok mindenhol, ahová ellátogat, hogy bizonyságot tegyenek az óhaza iránti szeretetükről, a Magyar nemzet jövőjébe vetett hitükről, a magyar szabadságvezérek iránti rendíthetetlen bizalmukról s a magyar testvér iránti áldozatkészségükről. Hiszünk, mint ahogy mindég is hittünk a Magyar Népben, a magyar jövendőben, a magyar szabadságban, függetlenségben és abban, hogy a magyar nemzet végül is le fog gyűrni minden pusztulást, minden ellenségeskedést, minden nehézséget, minden széthúzást, minden bizalmatlanságot s el fogja foglalni méltó helyét Középeurópában, a nemzeti becsületnek és emberi jogoknak békés hazája. E hitünk bizonyságtevésére lesz alkalom minden egyes ünnep, melynek díszvendége lesz Magyarország Első Aszszonya, Tildy Zoltánná Elnökasszony. Pittsburghban, a hazelwoodi Magyar Házban, 120 Flowers Avenue, május 13-ikán, kedden este 8 órai kezdettel JELKÉPES KENYÉR ÉS VIZ BANKETTET rendez közösen az Amerikai Magyar Segély Akció 2-ik és 117-ik osztálya és a Verhovay Segély Egylet központi hivatala a pittsburghi és vidéki egyletek és egyházak közreműködésével Tildy Zoltánná Elnökasszony tiszteletére. E magyarságunk történetében egyedülálló eseményre NE CSAK VIRÁGGAL . . . (Folytatás az 1-ső oldalról) veszti az Anyák Napi megemlékezés, mert azt a gondolatot kelti bennük, hogy kötelességeiknek eleget tettek és édesanyjuk is meg lehet elégedve azzal, hogy milyen “figyelmes” és “hálás” gyermekei vannak. Mivel pedig igen-igen sokan vannak az ilyen csak virágszálial figyelmeskedők, az Anyák Napi ünneplés számtalan édesanyának csak fájdalmat okoz. Az a virág az ő számára annak jelképe, hogy minek kellene lennie, mig az Anyák Napját követő hétköznapok egytől-egyig azzal gyötrik, ami nincsen meg. Ha jóért jó, szeretetért szeretet, megértésért megértés jár, akkor bizonyos, hogy a gyermek sirig tartó jósággal, szeretettel és megértéssel tartozik az Édesanyának, aki bölcsőtől fogva jó volt hozzá, szerette és megértette. És ezt a tartozást virággal, üdvözlő kártyával, alkalmi megemlékezéssel lerónni nem lehet. Amilyen állandó az anyai szeretet, oly állandó kell, hogy legyen a gyermeki szeretet is. A délibábszerü szeretet, mely ma van és holnap nincsen, nem örömnek, hanem bánatnak forrása, mert ébren tartja az anyai szivben az epekedést és reménykedést gyermekének szeretete után, pedig annak délibábjából sohasem válik megbizható ragaszkodás. Úgy érezzük, hogy az igazi gyermeki szeretet nem alkalmi érzelgés, hanem sirig tartó hálából fakad életprogram, mely MEGÉRTŐ GONDOSKODÁSÁBAN mutatkozik meg állandóan, a hétnek, a hónapnak, az évnek és az életnek minden napján, ép úgy, ahogy ebben mutatkozik meg az igazi anyai szeretet is. Ennek a gondoskodásnak célja az, hogy az édesanya szükséget ne lásson, gondtól ne gyötrődjön, árván ne maradjon, magában ne kelljen küzdenie a mostoha élettel. S ha ezt meggondoljuk, akkor egyszerre tisztán látjuk azt, hogy a HAZELTONI 13 MAGYAR BÁNYÁSZ sokkal szebb, sokkal maradandóbb módon emlékezett meg „az édesanyákról, mint ahogy az Anyák Napjának csillogó, de múló keretei között lehetséges. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyletalapitó bányászok az ÉDESANYÁKRA gondolta^ amikor megteremtették i n t é zményünket. GONDOSKODNI akartak az Édesanyákról: a bányászok gyermekeinek édesanyáiról úgy, mint a bányászok küzködő édesanyáiról. Látva az élet bizonytalanságát, BIZTOSÍTANI akarták azt, hogy ezek a fiatal és öreg édesanyák ne jussanak koldusbotra, ha a férj és a fiú a sirba dől mellőlük. Egyletet alapítottak hát és bérükről hétről-hétre félretették a garasokat, hogy minden hónapban befizessék az édesanyákról való gondoskodásnak az árát. Minden nap Anyák Napja volt, mert hiszen azok az édesanyák jól tudták, hogy férjeik és fiaik mindennapi munkájából kerül ki az a bizonyosság, hogy nem fognak koldusbotra jutni, ha a halál elszakítaná tőlük életük támaszát. Az életbiztositás gondolatának bölcsője ez egylet volt, s bár azóta felnőtt a biztosítás és az ország leghatalmasabb üzletévé vált, lényetisztelettel hívjuk meg a nyugatpennsvlvaniai összmagyarságot. Beléptidij egy dollár az Amerikai Magyar Segélyakció javára. A nemes célra való tekintettel felülfizetéseket és önkéntes adományokat ugyancsak hálás szeretettel fogad a rendezőség. Erre a sokat szenvedett magyar véreink javára rendezendő jelképes bankettre nem kell hivnunk a magyar testvéreket. Mindenkit odahuz a szive, hogy a jelenlétével is megmutassa az Elnökasszonynak, hogy az amerikai magyarság olthatatlan szeretettel, a hősiességnek kijáró mélységes tisztelettel és a létért küzdő testvéreknek járó önzetlen áldozatkészséggel viseltetik az Óhaza jobb sorsra érdemes népe iránt. Ebben a tudatban köszöntjük a Magyar Köztársaság Elnökasszonyát: Isten hozta Ujhazába szakadt vérei közé. Adja Isten, hogy e látogatásából csak kedves emlékeket, csak biztató reménységet, csak a testvérszivek megértésében örvendező jóérzést vigyen haza magával. Adja Isten, hogy amikor visszatér innen a romjaiból felépülő magyar földre, akkor ezt mondhassa el óhazai véreinknek: “Sokféleképen gondolkoznak az amerikai magyarok. Sokféleképen látják és Ítélik meg a mi helyzetünket. De akárhogy gondolkoznak, akármit látnak, akármit hallanak, egy bizonyos: szeretnek minket az amerikai magyar testvérek és nem fognak bennünket magunkra hagyni sohasem.” gileg ma is az, ami a bölcsőben volt: az ÉDESANYÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS ÁLLANDÓ ÉS BIZTOS MÓDJA. Ma is minden férfinak az a célja, hogy biztosításával megvédje a gyermekeinek édesanyját és a saját édesanyját arra az esetre, ha a halál elvenné tőlük a kenyérkeresőt. Legyen az akármilyen biztosítás, eléréses, tanulmányi, korlátolt ideig fizetendő biztositás, végső célja a GONDOSKODÁS, még pedig elsősorban az ÉDESANYÁKRÓL. Ez a gondoskodás állandó, biztos, és ugyanakkor bizonyitéka a szeretet és hála őszinteségének és állandóságának is. Mert az igazi szeretet mindég teremt, mindég épit, mindég gyarapit azok .számára, akikhez fűződik. Úgy érezzük, hogy az a sokezer kötvény, mely a FELESÉGET vagy ÉDESANYÁT jelöli meg kedvezményezettnek, sokkal értékesebb, sokkal boldogitóbb és ugyanakkor sokkal állandóbb és biztosabb megemlékezés, mint az a virágcsokor és üdvözlő kártya, melylyel az emberi hálátlanság akarja kiszúrni azok szemeit, akik nekünk szentelték életüket. Ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy a mi EGYESÜLETÜNKBEN sokkal bőkezűbb és állandóbb módon mutatkozik meg az Édesanya iránti szeretet, mint Anyák Napja ünnepén. S tisztelettel emlékezünk meg azokról az alapítókról, akik az ÉDESANYA iránti hálás szeretetnek INTÉZMÉNYT emeltek, mely sokkal, de sokkal hathatósabb módon valósítja meg célját, mint ANYÁK NAPJÁNAK ünnepe. Mert az ünnepi virág pár nap alatt elhervad és elsárgult szirmára ráhullanak az árván maradt, gondokkal küzködő édesanyák könnyei ... De azok az Édesanyák, akikről GONDOSKODTAK és ma is gondoskodnak férjeik és gyermekeik, azok boldogan mosolyognak, mert e gondoskodásban megtalálják az irántuk való ÁLLANDÓ szeretetnek vigasztaló bizonyságát. JUVENILE ORDER March, 1947. The following Branches had a decrease in membership of five or more members: Branch Location Decrease 21 Youngstown, Ohio 5 27 Toledo, Ohio 11 39 Beaver Falls, Pa.6 121 Buffhio, N. Y. 5 132 South Bend, Ind.11 399 Rieheyville Pa. 5 412 Flint, Mich. 6^ JOHNSABO, SupremeAuditor.
