Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-10-01 / 19. szám

7-IK OLDAL 1947. október 1 Verhovayak Lapja MI TÖRTÉNT A KONVENCIÓN? TUB E OLYAN ÁLLÁST TALÁLNI MELY JOBB ENNÉL? Megfelel egy évi $2500-os polgári állásnak .. . utazás ... neveiét,... kaland. Mindezekben része lehet—mi­helyt a high schoolt bevégezte—ha belép a Rendes Hadseregbe. • Jól hangzik, ugy-e? Élelmezéséről, ruházatáról, lakásáról, orvosi és fogorvosi kezeléséről és liberális nyugdijáról—ingyen gondoskodtak. Mint közkatona 75 dollárt kap havonta és ez csak a kezdet. Gyorsan megy előre, ha rendelkezik azokkal a tulajdonságok­kal melyek az előmenetelhez szükségesek. Tetszeni fog a Katonaélet. És mindenekfelett ré­sze lesz abban a mélyenszántó megelégedésben, mely onnan ered, hogy a világ egyik legfontosabb munká­ját végzi. A legköze­lebbi U. S. Army vagy Légi Haderő Toborzó Ál­lomásnál megtudhatja a részleteket. CAREERS WITH A FUTURE U. S. Army and II. S. Air' Force CHAMBER OF COMMERCE BUILDING, ROOM 403 SEVENTH AVENUE, PITTSBUGH, PA. (Folytatás a 6-ik oldalról) Tisztában voltak a delegátu­sok azzal, hogy az öregebb tagtársak semmiképen sem nyugodnának bele heti beteg­segélyeik csökentésébe, még akkor sem, ha annak végösz­­szegében rövidséget nem szenvednének. Voltak delegá­tusok, akik mitsem törődve azzal, hogy itt a biztosítási ha­tóságok követeléséről volt szó, keserűen támadták a vezető­séget azért, hogy ilyen “jog­fosztó” javaslatot “akarnak el­fogadtatni” a nagygyűléssel. De a központi elnök és a köz­ponti titkár a leghatározot­tabban utasították vissza eze­ket a támadásokat és a nagy­gyűlés elé tárták a bizonyíté­kokat, melyekből a delegátu­sok is láthatták, hogy a köz­ponti vezetőség hatósági kény­szer alatt cselekedett és e ja­vaslat előterjesztésére is csak hosszas ellenállás után szánta rá magát. A kedélyek lecsil­lapodtak, de a javaslatot a nagygyűlés elvetette azzal, hogy próbáljon meg az Egye­sület biztosítási szakértője oly módozatot találni, mely nem rövidíti meg az öreg tagtársa­kat ily fájdalmasan érezhető módon. Az actuary vállalko­zott is rá, hogy mielőbb kidol­goz egy uj tervezetet, melyet a konvenció elé terjeszt, ha idejében elkészül vele. Maradnak a szervezők. Sürgősségi indítványban ve­tődött fel az a kérdés, hogy a szervezési ügyek megbeszélésére behívott kerületi és helyi szer­vezők továbbra is ott marad­janak a nagygyűlésen. Megle­pő volt, hogy az ügy nagyobb vitává fejlődött. Még megle­pőbb volt, hogy a delegátusok nem voltak hajlandók nyílt szavazással eldönteni a kér­dést, hanem 74 szavazattal a 38 ellenében titkos szavazás mellett döntöttek. A legna­gyobb meglepetés azonban ak­kor érte a nagygyűlést, amikor kitűnt, hogy a titkos szavazás is eldöntetlenül végződött, mert 73 delegátus szavazott a szervezők marasztalása mellett és 73 ellene. így aztán a gyülésvezető elnökre hárult a vita eldön­tésének kényes feladata. Ko­lozsvári Kálmán elnök meste­rien oldotta meg a kérdést. Hi­vatkozva arra, hogy a nagy­gyűlés egyhangúlag hívta be először a kerületi szervezőket, azután pedig a helyi szervező­ket, kimondotta, hogy most már maradjanak a konvenció végéig. A bölcs döntést követő hatalmas tapsvihar mutatta, hogy a delegátusok örömmel nyugodtak bele a gyülésvezető elnök intézkedésébe. Alapszabály Módosítások. Ezután az alapszabályok mó­dosításának nagy feladatához fogott hozzá a nagygyűlés. Bandré György delegátus ol­vasta a régi szöveget, Révész Kálmán központi titkár az Igazgatóság javaslatait, mig a kerületek javaslatait a delegá­tusok terjesztették elő . Akadtak a nagygyűlésen jö­vő-menő vendégek között, akik hosszadalmasnak, olykor kínosan unalmasnak tartották az alapszabályok módosításá­val lekötött ülésszakokat. De ezt csak a tapasztalatlan szemlélő mo7idhatja. A való­ságban ezek az ülésszakok rendkívül értékesek és lebilin­­cselöen érdekesek voltak. Hi­szen az alapszabályok minden egyes módosított pontja fontos egyleti újítást jelent, melynek hatását az Atlanti Óceántól a Csendes Óceán partjáig megér­zik tagtársaink még a legki­sebb fiókban is. Ezeken az üléseken az Egyesület jövőjé­nek útját ásták a delegátusok. Lassan haladtak, mert alapos munkát végeztek. Gondosan megszűrték az előadott módo­sításokat s tekintet nélkül ar­ra, hogy ki terjesztette elő a módosítást, ha az Egyesület és a tagság szempontjából jó­nak látták elfogadták, ha pe­dig nem látták jónak, elvetet­ték, mig sok esetben a módo­sítási javaslatok — módosítá­sait fogadták csak el. Régóta vitatott kérdések dőltek el. Régóta követelt újítások való­sultak meg. A delegátusok eredményes munkát végeztek. Konvenciós képviselet. Mindenki tisztában volt az­zal, hogy a kerületek taglét­számának emelésére vonatko­zó javaslat hosszú, heves küz­delemre ad majd alkalmat. így is volt. Eddig egy-egy választó ke­rület 300 tagból állott. A ke­rületek 300 tag után egy, 451- 750 tag után két, 751-1050 tag után 3 nagygyülési képviselőt küldtek a konvencióra. Csak­hogy ezt a szabályt réges-régen hozták íheg, amikor az Egye­sületnek még fele anyi tagja sem volt, mint ma. A taglét­szám oly nagy mértékben emel­kedett, hogy e szabály módosí­tásának ideje már igazán elér­kezett. S igy az Igazgatóság azt javasolta, hogy ezután leg­alább 500 tag alkosson egy ke­rületet és hogy a tagságot a nagygyűlésen minden ötszáz tag után egy delegátus képvi­selje. Néhány kerület magáévá tet­te az Igazgatóság javaslatát. Egyes kerületek közvetítő ja­vaslatot fogadtak el, mely sze­rint a nagygyülési képviselet­re jogosító kerületi taglétszám 300-ról 400-ra emelendő fel. De a kerületek többsége a módosí­tási javaslatot mindenestől el­vetve mereven ragaszkodott a régi képviseleti rendszerhez, mely szerint 300 tag alkot egy választó kerületet. Ezeknek a kerületeknek a de­legátusai is átérzik azonban azt, hogy takarékoskodni kell. A konvenció óriási költséget je­lent. Ezt a költséget lehet csök­kenteni a tagság jogainak sé­relme nélkül, mert hiszen a képviselet arányos és igazsá­gos lesz akkor is ha a válasz­tó kerületek taglétszámát fel­emelik. Nyomós érvek hangzottak el minden oldalrcjl. De már a vita elején nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatóság javaslatát sem­miképen sem fogja magáévá tenni a nagygyűlés. S ezért, vita közben, az Igazgatóság­­rögtönzött megbeszélést tartott, melynek eredményeként Ben­­cze* János központi elnök ki­hirdette, hogy az Igazgatóság eredeti javaslatát visszavonva indítványozza, hogy a kerüle­tek taglétszáma 300-ról 400-ra emeltessék fel. Hatalmas taps tört ki e bejelentésit. Az Igaz­gatóság engedékenysége lát­hatóan megnyugtatta a feliz­gatott kedélyeket* Mindenki átérezte, hogy a javaslat mél­tányos és a négyszázasok elein­te túlnyomó kisebbségben lévő pártja egyszerre megnöveke­dett. Percek alatt eldőlt a kér­dés. Nem kellett hozzá név szerinti, de még titkos szava­zás sem. A delegátusok feláll­va szavaztak és 93 szavazattal 54 ellenében kimondották, hogy az Egyesület tagságát ezentúl minden négyszáz tag után egy delegátus fogja kép­viselni a nagygyűlésen. A döntés megnyugvást kel­tett a delgátusok körében. Mindenki szemmel láthatólag meg volt elégedve a kiegyezés­sel. És igy, a megelégedettség és egyetértés hangulatában ért véget a nagygyűlés hatodik napja. Táncmulatság a Segélyakció Javára. Este az Amerikai Magyar Segélyakció pittsburghi ifjúsá­gi 117-ik osztálya táncmulat­ságot rendezett a Fort Pitt szálló English termében, Hor­váth Guszti neves cigányzene­karának közre?nüködésével Tizenhét állam magyarságá­nak képviselői vettek részt ezen a táncmulatságon, mely a pittsburghi magyar társada­lomnak egyik legnagyobb si­kerű, legemlékezetesebb mu­latsága volt, melynek jövedel­me tekintélyes összeggel fog­­fa gyarapítani a segélyakció pénztárát. Amire még nem volt példa: a hatalmas terem zsú­folásig megtelt, annyira, hogy a táncpadlón olykor mozdulni is alig lehetett. .4 társadalmi élet minden rétegének képvi­selői találkoztak ez alkalom­mal és igazi magyaros jókedv­ben, testvéri egyetértésben töl­tötték el ezt a felejthetetlen estélyt, mely a Segélyakció 117-ik osztályának legnagyobb sikerű vállalkozása volt. Ebéd a Springdale-i Verhovay Otthonban. A Springdale, Pa.-i 296-ik fiók meghívására másnap, vasár­nap, a delegátusok tekintélyes csoportja kirándult a 20 mér­­földnyire lévő springdalei Vér­it avay Otthonba, ahol oly ma­gyaros sziveslátásban volt ré­szük a delegátusoknak,. hogy másnap a konvenciót kérték fel arra, hogy nevükben jegy­zőkönyvi köszönetét szavazzon meg a springdalei fiók veze­(Folytatás a 8-ik oldalon) T

Next

/
Thumbnails
Contents