Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-10-01 / 19. szám

6-IK OLDAL 1947. október 1 (Folytatás az 5-ik oldalról.) Az Uj Szervezési Terv. Az Igazgatóság jelentésének függőben maradt részeivel kap­csolatban ezután került sorra az uj szervezési rendszer beter­jesztése és megvitatása. A be­terjesztést osztatlan érdeklő­déssel várták nemcsak a dele­gátusok, hanem a sajtó képvi­selői is, akik emlékiratukban is hangsúlyozták e kérdés fon­tosságát. Az Igazgatóság által elfoga­dott tervezetet Révész Kálmán központi titkár olvasta fel és azt a nagygyűlés részletes vi­ta tárgyául elfogadta. Majd hosszas, minden részletre ki­terjedő vita után a nagygyű­lés a tervet teljes egészében magáévá tette. Nagy általános­ságban az uj szervezési rend­szer a következőkből áll: Az Egyesület szervezési tévé kenységét a központi elnök irá­nyítja. Az ő közvetlen felügye­lete alatt működik NÉGY SZERVEZÉSI FELÜGYELŐ (az eddigi 8 kerületi szervező he­lyett) . Mindegyik szervezési felügyelő nagyjából két jelen­legi szervezési kerületnek ösz­­szevonása révén formált terü­leten folytatja munkáját. A szervezési felügyelőket az Igaz­gatóság szerződteti. Rendes, havi készpénz fizetést kapnak a jelenleg érvényes kommissió rendszer helyett. A fiókoknál szerzett tagok után esedékes járulékokban tehát nem ré­szesednek. A hozzávetőlegesen 1,000 ta­got számláló fiókokból az Igaz­gatóság önálló szervezési ke­rületeket alkot. Ott ahol egy városban, vagy egymáshoz kö­zeli, szomszédos városokban, több fiók működik, az Igazga­tóság ezek összevonásával, de mindegyik fiók önállóságának megőrzése mellett, szintén ala­kíthat ily szervezési kerületet. Minden ilyen (hozzávetőle­gesen 1,000 tagot számláló) szervezési kerület élén a KE­RÜLETI SZERVEZŐ áll. A ke­rületi szervezőket a szervezési felügyelők beterjesztésére a központi elnök szerződteti az érdekelt fiók, vagy fiókok, jó­váhagyásával. Munkakörük az összes ügykezelői teendők ellá­tása, tagmegtartás és tagszer­zés. Ez a főfoglalkozásuk, tel­jes időt dolgoznak, tehát az egyesületnek ugyancsak hiva­tásos munkásai ők. A kisebb fiókokban, vala­mint ott ahol kerületi szerve­ző kinevezésére nézve megál­lapodás nincs, az ÜGYKEZE­LŐK folytatják a szervezés és tagmegtartás munkáját. A teljes időt dolgozó kerü­leti szervezőket, valamint az ügykezelőket ezentúl teljes egészében a központi hivatal javadalmazza, és pedig százalé­Verhovayak Lapja kos alapon. A fizetési tábláza­tokat az Egyesület actuary-ja dolgozta ki úgy, hogy a teljes I időt dolgozó kerületi szervezők számára tisztességes megélhc tést és az ügykezelők számá­ra tisztességes mellék-kerese­tet biztosítson. Tekintve, hogy a fiókok ügy­kezelését végző munkatársakat ezentúl a központi hivatal fi zeti, a fiókoknak eddig fize­tett tagonkénti és évenkénti 30 cent, valamint az ügyke­zelők részére ugyanezen címen utalt 50 cent megszűnik. Ter­mészetes azonban, hogy a fió­kok továbbra is megtartják a minden kötvény után felvett havi 5 centet. Ebből fedezik a mellék kiadásokat. A szervezési tervezet megvi­­tatása során a delegátusok fel- j kérésére hozzászóltak ahhoz Cher Ferencz és Simó Mihály I kerületi szervezők is, akik hi­vatkozva másfél évtizedes ta­pasztalatukra a leghatározot­tabban a terv mellett foglal­tak állást. A leghosszabb vitát termé­szetesen a fiókoktól megvont évi és tagonkénti 30 cent okoz­ta.1 Különösen érzékenyen érin- , tette ez a nagy fiókokat, me­lyeknek képviselői arra hivat­koztak, hogy a központ e hoz­zájárulásának megvonása a ; testvérsegitő tévé kenységek megszűnését fogja eredmé­nyezni. ők is belátták azonban azt, hogy a fiókok ügykezelésére eddig utalt összeg nem hozta meg a szervezés és tagmegtar­tás terén a kivánt eredményt. Belátták azt is, hogy az Egye­sület pénztárát nem lehet meg­terhelni az ügykezelők teljes javadalmazásával is, meg a fiókok ügykezelési költségeivel is. Viszont mindenkinek be kell látni azt, hogy a fiókok test­vérsegitő tévéké nységeinek költségét nem méltányos ráru­házni az Egyesületre. Azért nevezzük magunkat testvérse­gitő egyesületnek, mert haj­landók vagyunk áldozatokat is hozni bajbajutott testvéreink­ért és mindazon emberbaráti ügyekért, melyeket Egyesüle­tünk tagsága jó szívvel fel­karol. Áldozatról azonban nem lehet szó akkor, ha azt a más zsebéből, nem a magunkéból fizetjük. Minden fióknak elsőrendű érdeke, hogy tevékeny társa­dalmi életet folytasson. Ott, ahol van társadalmi élet, bevé­tel is van, melyből telik arra, hogy elhunyt tagtársaink ra­vatalára koszorút helyezzünk i és adakozzunk, amikor adni I kell. Ahol pedig nincs társa- 1 dalmi élet, ott a fiók rend­szerint testvérsegitő tevékeny­ségek dolgában is gyenge Iá- \ bon áll. ! A nagygyűlés által teljes egészében elfogadott szervezé­si rendszer újévkor lép életbe. Egyes, részei természetesen csak fokozatosan valósulhat­nak meg, mint például a na­gyobb fiókok, vagy fiókcsopor­tok élére állittandó kerületi szervezők kinevezése. Egészen uj utakra lépünk e tervezet megvalósulásával. Az uj szervezési rendszerben a fió­kok ügykezelését végző tagtár­sak az eddiginél sokkalta köz­vetlenebb, szorosabb és meg­hittebb viszonyba kerülnek a központi hivatallal s, főként, a szervezést irányitó központi elnökkel, anélkül azonban, hogy ennek révén a fiókok ön­állósága és fennhatósága bár­mi téren csorbát szenvedve. Az Egyesület ügykezelői na­gyot lépnek előre! Régi, jogos óhaj valósul meg ezáltal. S en­nek következtében a szervezés munkája minden bizonnyal hatalmas lendülettel indul meg az uj fejlődés utján. Fel­téve, persze, hogy minden fiók maradéktalan jóakarattal mű­ködik együtt a központi hiva­tallal és az Egyesület elnöké­vel. A tervezet, melynek termé­szetesen csak az általános jel­legű vonásait ismertetjük itt, hosszú évek tapasztalatainak, tanulmányainak és előkészitő munká latainak eredménye. Nem egy hét, nem is egy hó­nap alatt készült. A benne megvalósított elgondolások csi­rái már évekkel ezelőtt szület­tek meg. És azokból bontako­zott ki a terv az Egyesület tisztviselőinek, igazgatóinak, kerületi szervezőinek és sok előrelátó ügykezelőjének köz­reműködésével. Mert hiszen az ügykezelők is sokat adtak hoz­zá e tervezethez. Az elmúlt évek folyamán tőlük beérkezett javaslatokat, elgondolásokat mind alapos megfontolás tár­gyává tette az e tervezet kidol­gozásával megbizott bizottság, úgy hogy szinte lehetetlenség megmondani, hány embernek, sőt hány intézménynek a ta­pasztalatát gyúrták bele az il­letékesek. Ép ezért az uj szer­vezési rendszer megérdemli, hogy mindenki hozzájáruljon, s az Egyesület további sikeres fejlődése érdekében beleadja munkája legjavát. Ha az együttműködésre megvan a hajlandóság, akkor mindaz, ami most nehézségnek látszik, simán meg fog oldódni. S az eredmény fejlődés lesz, mely­nek nemcsak az Egyesület hű­séges munkásai, hanem az egyesület minden egyes tagja is javát fogja látni. A tervezet egyhangú elfoga­dása e konvenciónak egyik leg­fontosabb teljesitménye volt. Itt valóban a jövőt épitették a delegátusok s mindenki érez­te, hogy ennek a jövőnek szi­lárd alapot vetettek. Ennek örömteljes tudatában ért véget a nagygyűlés ötödik napja. Szeptember 13. Szombat. A gyűlés megnyitása, a név­sor és jegyzőkönyv olvasása után folytatódott az alapsza­bályok módosítása előtt elinté­zendő ügyek tárgyalása. Ide­tartozott a szervezési tervezet is, mert az annak megfelelő alapszabály módosítás a terv elfogadásától függött. Ezúttal a Betegsegélyző Osztály meg­szilárdítását célzó tervezet ke­rült sorra. Az Insurance De­partment utasítására a bizto­sítási szakértő több tervezetet dolgozott ki és a nagygyűlés elé az került, amelyiket a biz­tosítási hatóságok választottak ki. E tervezet kidolgozásáig a következő fejlemények vezet­tek. A biztosítási hatóságok év­­ről-évre ellenőrzik az Egyesü­let számadásait és körülbelül három évenként közel egy hó­napos helyszíni irodavizsgála­tot végeznek. E vizsgálatok alapján a biztosítási felügyelő­ség megállapította, hogy Egye­sületünk Betegsegélyző Osztá­lyának helyzete sokat javult ugyan az elmúlt évek folya­mán, de az időközben szigorí­tott előírásoknak mégsem fe­lel meg teljes mértékben. Kü­lönösen kifogásolta a felügye­lőség azt, hogy Egyesületünk a 65 éves kor betelte után is fi­zet betegsegélyt. Ebből kifolyó­lag határozta el az 1943 évi konvenció azt, hogy az 1944 január 1 után a betegsegély­ző osztályba lépő tagpknak igény jogosultsága a 65-ik élet­év elérésével megszűnik. A biztosítási hatóságok azon­ban még mindég nehézményez­­ték a régebbi tagok jogainak teljes érvényben tartását, mely szerintük a Betegsegélyzési Osztály szilárdságát veszélyez­teti. Minden biztosítónak szi­gorúan kell követnie a biztosí­tási felügyelőségek utasítása­it és igy Egyesületünk sem te­hetett mást, mint hogy meg­bízta az actuary-t, hogy a ha­tóságok követel ményeinek megfelelő alapszabály módosí­tást dolgozzon ki. Az actuary által kidolgozott módozatok közül a felügyelő­ség csak az egyiket tartotta el­fogadhatónak és ez került a konvenció elé. E szerint az 1944 január 1 előtt belépett j tagok a 65-ik életév betöltése , után csökkentett öszegü heti I betegsegélyre tart hatnának csak jogot, de úgy, hogy a be- I tegsegélyeik teljes összege nem csorbulna meg. Akinek tehát heti $8 betegsegélye volt, az 65-ik életévének betöltése után csak heti $5-re tarthatna : igényt, de akkor is $500 erejé­í ig-A javaslat azonban rendkí­vül népszerűtlennek bizonyult. (Folytatás a 7-ik oldalon.) MI TÖRTÉNT A KONVENCIÓN?

Next

/
Thumbnails
Contents