Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-10-01 / 19. szám
VOL. XXX 1947. OKTÓBER 1 NO. 19 (VERHOVAY JOURNAL) (A konvenció lefolyásáról irt | beszámolónknak csak az első két napról szóló részét sikerült beszorítanunk lapunk legutóbbi számába. Most ott folytatjuk, ahol elhagytuk, a harmadik nap délelőttjén. Bár sok tekintetben kívánatos volna ezt a beszámolót rövidebbre fogni, mégis szükségesnek érezzük azt, hogy kiterjeszkedjiink a részletekre, mert tagtársaink csak így mérhetik fel azt a hatalmas munkát, melyet a Verhovay Segély Egylet XXI.-ik nagygyűlése végzett. Ugyanakkor olvasóink a konvenciónak e naplójából szerezhetnek értesülést azokról a nagyfontosságu határozatokról, melyeket a delegátusok hoztak. Egyesületünknek legfontosabb eseménye a konvenció s ezért feltétlenül kívánatos, hogy lapunk korlátozott terjedelmének keretein belül a legnagyobb részletességgel foglalkozzunk vele. A szerda délelőtti ülésszak beszámolóját az alábbiakban folytatjuk.) Előbb azonban a konvención jelenlévő újságírók kérelmére a gyülésvezető elnök elrendelte a következő Emlékiratnak a felolvasását: Emlékirat. “Mi, amerikai magyar újságírók, amerikai magyar életünk legnagyobb intézményénének, a Verhovay Segély Egyletnek, mindnyájunk életére és jövőjére annyira fontos intézményünk konvencióját tisztelettel üdvözöljük. Azért jöttünk erre a konvencióra, hogy írásainkon keresztül, miként a múltban tettük, most is jelentést tegyünk az amerikai magyarságnak mindarról, amit a konvenció végzett. A hatvanegy éves munkából, amely a Verhovayt nagygyá tette', mi, a sajtó napszámosai, a múltban is kivettük részünket és úgy érezzük, hogy most, mikor a Verhovay rohamléptekkel halad előre, többet kell tennünk, mint eddig. A magyar közvéleménynek tájékoztatást kell nyújtanunk afelől, amit ez a konvenció végzett. Mikor azt az odaadó munkát figyelemmel kisérjük, amit most végez a konvenció, főleg a szervezés nagy kérdése érdekel bennünket és főleg ezen a téren igyekszünk majd a haladás érdekében dolgozni. A konvenció igen tisztelt delegátusai nagyon jól tudják, hogy mi, az- amerikai magyarság tolforgató napszámosai, nehéz gondokkal küzdünk állandóan, anyagi erőnket túlfeszíti az a munka, amelyet itt a Verhovay érdekében végzünk. Bízunk benne, hogy a konvenció méltányolni fogja az áldozatot, amelyet megjelenésünkkel, munkánkkal hoztunk és azt meg is jutalmazza. De amikor ezt kérjük, akkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy tekintet nélkül arra, amit a Verhovay konvenció bölcses- \ sége nekünk nyújt, mi továbbra is önzetlenül, legjobb erőnkkel fáradozunk majd azon, hogy a Verhovay további növekedését írásaink révén segítsük, a fejlődés utjából gátakat hárítsunk el. Ez a konvenció életbevágó fontosságú amerikai magyarságra. Kisérje a konvenció munkáját teljes siker! Tiszteletünk kifejezése mellett maradunk készséges híveik, az amerikai magyar sajtó részéről: KÁLDOR KÁLMÁN, SZÉKELY IZSÓ, GONDOS SÁNDOR, SZÉCSKAY GYÖRGY, EDMUND BOHNER, RÁKOSI SÁNDOR, PATAKY SÁRI, KEMÉNY GYÖRGY, MARGARET KUNSTADT, KELEMEN JÁNOS.” A konvenció meleg szeretettel és örömmel fogadta az emlékiratot, melyért a gyűlésvezető elnök mondott tréfásan, de meleg szívvel köszönetét. A nagy próba. A Felebbezési Bizottság nevében Pálos Ernő szerkesztő, a bizottság jegyzője, olvasta fel annak időközben hozott határozatát, mely szerint a bizottság egyhangú döntésre nem jutván, Csömör Mózes ügyének eldöntését a konvencióra bízza azzal, hogy a bizottság 18 szavazattal a 7 ellenében azt javasolja, hogy a konvenció ismerje el Csömör Mózest, mint amerikai kerület delegátusát. • Mi tűrés-tagadás, itt már kitört a vihar. Az ifjúság ra- I gaszkodott ahhoz, hogy a konvenció alig néhány perccel azelőtt hozott határozata értelmében ne ismerje el Csömör Mózest. Több idősebb delegátus melléjük állt, mig sokan viharosan tiltakoztak az Igazgatóság azon határozata ellen, mely Csömör Mózest nem ismerte el. Mátyási István jogi véleménye az ifjúság érvei mellett szólt. Révész Kálmán központi titkár az alapszabály rendelkezéseit ismertette. Sok heves felszólalás hangzott el. Az ifjúság, mint az fenti határozati javaslatából is kitűnik, szerzett jogait féltve tiltakozott a precedens ellen, mig az idősebbek a fiók-alapitó idősebb tagtársak érdemeinek semmibevételét látták az elutasító határozatban. Több sikertelen szavaztatási próbálkozás után végre is névszerinti szavazásra került a sor. A konvenció 99 szavazattal 59 ellenében úgy döntött, hogy az Igazgatóság döntése értelmében, Csömör Mózes megválasztását, alapszabály ellenesség címén, nem ismeri el. Örömmel Írhatjuk meg, hogy a két órás heves küzdelem után a kedélyek azonnal lecsillapultak. Része volt ebben talán annak is, hogy Kolozsváry Kálmán elnök felfüggesztette a gyűlést. A konvenciónak az ifjúság határozati javaslatát elfogadó döntése kiállotta a próbát. Volt alkalmunk utána beszélgetni Csömör Mózes tagtárssal is és örömmel tapasztaltuk, hogy ő belenyugodott a többség határozatába, mely az alapszabályok helyes értelmezésén alapult. Közben a Felebbezési Bizottság ismét elvonult, hogy befejezze szokatlanul nagy munkáját. A konvenció pedig abban a reményben, hogy rövidesen végez a bizottság, ebéd utánig elnapolta gyűlését . . . Üdvözletek. Mikor ismét egybegyűltek a delegátusok. Kolozsváry Kálmán gyülésvezető elnök sajnálattal jelentette be, hogy a felebbezési bizottság még nem tért vissza. Miután a gyűlést felfüggesztette, tudó mására Ijozták, hogy a bizottság egy (Folytatása a 2-ik oldalon) MI TÖRTÉNT A KONVENCIÓN? Folytatólagos közlemény SZAVAZNAK A DELEGÁTUSOK (Photograph by: Adolph .Biehl) A XXI. Nagygyűlés egyik jelenetét örökíti meg a fenti kép. A mikrofonnál áll Kolozsváry Kálmán gyülésvezető elnök; mellette balfelől Bokor Mózes és jobbfelől Young Károly alelnökök számolják a felállással szavazó delegátusokat. A gyülésvezető elnök mellett ül Révész Kálmán, központi titkár, kezében az alapszabály módosítások szövegével. Az előtérben, háttal a közönségnek, ül Flórián Imre, a konvenció gyorsírója, aki a Segélyakció 117-ik osztályának szeptember 14-ikén megtartott táncmulatságán óriási sikert aratott művészi énekszámaival.
