Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-10-01 / 19. szám

2-1K OLDAL 1947. október 1 MI TÖRTÉNT A (Folytatás az 1-ső oldalról) j óra múlva végez a munkájá­val. Azóta eltelt két óra, de a munka befejezéséről hir nem ! érkezett, sőt! Elhívták Flórián ! Imre gyorsírót is, aki a kon­venció jegyzőjének volt segít- j ségére addig. Az elnök aggo­dalmának adott kifejezést a nagy késedelemért, rámutatva arra, hogy a Verhovay Segély Egylet életében még sohasem fordult elő, hogy a delegátu­sok igazolása három teljes na­pot vett igénybe. Többen felszólaltak és köve­­telték, hogyha a bizottság egy órán belül nem végez, akkor hívják vissza azt és a konven- i ció majd elvégzi a munkájú- í kát. Végül is azonban az a felfogás győzött, hogy a Bi­zottság csak végezze be a mun­káját ha már egyszer meg­­kezdte. Addig is a gyülésvezető el­nök felkérte a Székely Izsót, hogy szóljon a konvencióhoz. Az Amerikai Magyar Népszava igazgatóját Gondos Sándor hirlapkó követte. Majd a jegy­ző felolvasta Demkó Janos de­legátusnak levelét, melyben felkérte a konvenciót arra. hogy emlékezzen meg egyik legrégibb tagtársáról, a Pas­saic, N. J.-i 87-ik fiók alapitó­járól. többszörös Verhovay tisztviselőről, Szécskay György íróról, akinek negyedik könyve jelent meg 50-ik irói jubileu­ma alkalmából. Koiozsváry Kálmán elnök szeretettel üdvözölte Szécskay Györgyöt, majd szólásra kérte úgy őt. mint Kemény György­öt, akinek szivből gratulált ahhoz, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagjává vá­lasztotta. Megjelent E. T. Knodel, az Egyesület actuary-ja, aki a nagygyűlés elé terjesztendő javaslatait ismertette. A Fellebbezési Bizottságnak 'még mindég se hire, se ham­va. Rájöttek a delegátusok, hogy egy bizottság ép úgy meg­tudja bénitani a konvenciót, mintha az összes delegátuso­kat bizottságokba osztották volna be. Koiozsváry Kálmán elnök végül is kénytelenkellet­len megnyitotta a gyűlést, melynek tárgya az Igazgató­ság jelentésének részletes tár- j gyalása. volt. Persze, /a nagy­­gyűlés csak azokat a ponto­kat hagyhatta jóvá. melyek­nél biztos lehetett affelől. i hogy a távollévő delegátusok a határozat ellen kifogást emelni nem fognak. így aztán több pont függőben maradt. ' Pe azért mégis — haladt a munka Mint várható volt, az Igaz­gatóság jelentésének a Segély­akcióval foglalkozó része némi vitára adott okot. A New York-i delegáció egyik tagja rámutatott arra. hogy a Se-Verhovayak Lapja KONVENCIÓN? gélyakció az árvapénzeket visszatartja s emiatt sokan zú­golódnak. Magyarázatot kért, melyet Bencze János központi elnök adott meg, kijelentve, hogy az árvapénzeket a Tildy Zoltánné elnökasszonnyal kö­tött személyes megállapodás alapján tartja vissza a Segély­akció mindaddig, amig az El­nök Asszony levélben nem ké­ri azok átutalását. Egyesek kérdést intéztek a gyűlések költségeivel kapcso­latban, amire megnyugtató választ adott a központi elnök és Kunstadt Ernő, az Ellen­őrző Bizottság elnöke. Többen kifogást emeltek Fa­­lussy Alajos igazgató magyar­­országi útja ellen, amire a központi elnök válaszolt. Rá­mutatott arra, hogy Egyesüle­tünk S25.000 adomány megsza­vazása mellett hétről-hétre buzdította lapunkban a Ver­hovay tagságot és az ameri­kai magyarságot a Segélyak­ció támogatására. Igen sokan voltak azonban, akik velünk szemben azt - hangoztatták - hogy az amerikai ■ magyarság adományait ■ nem azok kapják, akiknek szánták, hanem azok, akiknek politikai állásfoglalá­sa a hatóságok tetszésére volt. Kötelességünknek éreztük meggyőződni arról, hogy az amerikai magyarság adomá­nyait vallási, politikai és tár­sadalmi megkülömböztetés nél­kül osztották-e szét az arra rászorulók között, vagy sem. Ezért, küldötte ki az Igazga­tóság Falussy Alajost, aki az­zal a jelentéssel tért vissza, hogy adományainkat valóban minden megkülömböztetés nél­kül használták fel azok meg­segítésére, akik a legnagyobb szükségben voltak. Az egyik delegátus kifogást emelt Falussy Alajosnak a Ver­­hovavak Lapjában megjelent jelentésére, mely szerint poli­tikai izü volt s nem azzal fog­lalkozott, hogy a segélyt mi­re használták. “Nem teljesítet­te kötelességét” — mondotta a delegátus — “és ezzel való­jában elgáncsolta a segélyak­ciót.” A felszólalásra Falussy Ala­jos igazgató válaszolt a követ­kezőképen: “Tudják a delegátusok azt, hogy mint egy háromtagú bi­zottság egyik tagja mentem át Magyarországba. Ez a há­romtagú bizottság részletes jelentést bocsájtott ki, mely­ben kimutatta, hogy MINDEN CENT hová ment, mily célra használták azt fel. A lapban SZEMÉLYES TAPASZTALA­TAIMRÓL számoltam be a Verhovay tagtársaknak. Mi Magyarországon egy minden hatósági befolyástól független bizottságot alakítottunk, mely­re rábíztuk az amerikai segély adományok kiosztását. Ez ben­ne volt a jelentésemben. Ha a tagtárs ezt nem olvasta, azt sajnálom. Tizenöt dollár napi­­dij járt nekem, s ezt — fel­vettem. Ezzel szemben Ma­gyarországon egy hotelszoba napi $S-ba került. Az étkezés az ottani árviszonyok mellett napi 8-10 dollárt emésztett fel. Senkitől sem kérem, hogy fi­zessék meg nekem, amibe ne­kem került ez az utazás, de ha már itt felhozzák, hát meg­mondom, hogy $1,400-t fizet­tem rá. Tizenöt fontot fogy­tam. Ez az ut nem használt sem az egészségemnek, sem az anyagi helyzetemnek. Meg­tettem., mert kiküldtek. A la­punkban beszámoltam tapasz­talataimról, mert kötelessé-. gemnek éreztem, hogy a Ver­hovay tagtársaknak elmond­jam megfigyeléseimet. Ha a delegátus lírák látták volna azt, amit én láttam, akkor tudnák, hogy mért érzek úgy, ahogy érzek. Mint a Segélyakció Végre­hajtó Bizottságának elnöke sok j gyűlésen veszek részt. Azért is 15 dollár napidij jár. Soha­sem említettem, de ha már felhozzák, rámutatok ami • is? hogy azt a 15 dollárt úgy, ahogy felveszem, mindjárt át­adom a magyar árvák megse­gítésére. S ezek után van, aki \ azt mondja. hogy nyaralni vol- í tam? Köszönöm!” A keserű felszólalást ferge- ! teges tapsvihar követte, mely- j ben a delegátusok Falussy igazgató iránti őszinte bizal­muknak adtak kifejezést. Egy­két magyarázó felszólalás után : a konvenció egyhangúlag tu- j domásul is vette az Igazgató- 1 ság jelentésének ezt a részét, ; Kapott-e fizetést? Voltak derűs pillanatok is. Az igazgatósági jelentés so- j rán vett tudomást a konven­ció arról, hogy Szabó János központi számvevő, mielőtt el­foglalhatta volna tisztségét, be­vonult katonai szolgálatra és a U.S. Marine Corps köteléké­ben több mint 3 évig teljesí­tett szolgálatot a Csendes óceán szigetvilágában. Ekkor kérdezte meg az egyik dele­gátus azt, hogy kapott-e Sza­bó János számvevő fizetést, amig katona volt — “mert ilyesmiket suttognak . . óriási kacagás tört ki erre. Miközben az Igazgatóság és az Ellenőrző Bizottság tagjai egy­szerre vágták rá a kérdésre a “Nem!”-et, addig mások felhá- I borodottan jegyezték meg: “Miket nem fognak mondani' még?!” Az igazgatóság azon elhatá­rozását, hogy az Egyesület hő­si halottainak emlékét arckép­­festményekben örökíti meg, a legnagyobb elismeréssel hagy­ta jóvá a konvenció. Nagy taps kíséretében sza­vazott meg a nagygyűlés jegy­zőkönyvi köszönetét a Verho­vay Segély Egylet és a Mun­kásbetegsegélyző Szövetség tisztikarának és igazgatóságá­nak, valamint mindazoknak, akiknek az egyesülés létrejöt­tében része volt. Az Igazgatóság jelentésének a californiai szervezés ügyével foglalkozó részét hosszasan vi­tatta meg a nagygyűlés. A de­legátusok felkérésére Gyulay Sándor delegátus, volt califor­niai kerületi szervező, minden delegátus figyelmét lekötő be­szédben ismertette a munka nehézségeit és eddig elért ered­ményeit. Hatalmas taps kö­vette a beszámolót, mely tel­jesen megnyugtatta a delegá­tusokat. Felkérésre Bencze Já­nos központi elnök is szolgált magyarázattal, melyben kije­lentette, hogy Californiában nagy lehetőségek vannak és ha az áldozatot nem sajnál­juk, akkor bizonyosan ered­ményt fogunk elérni. A konvenció egyhangú ha­tározattal kötelességévé tette a megválasztandó tisztikarnak és igazgatóságnak, hogy a ca­liforniai szervezési munka folytatásáról gondoskodjék. Olvastatott a Homestead-i Első Magyar Club üdvözlő távirata, melyet köszönettel fogadott a konvenció. Az Amerikai Magyar Segély­akció ügyében a nagygyűlés elhatározta, hogy pénteken délelőtt 10 órakor meghallgat­ja Dr. Kerekes Tibort, a Szö­vetség titkárát és Király Imre pénz tárnokot és a Szövetség kérdésével azután fog foglal­kozni. Félhat lett. A Fellebbezési Bizottság még mindég nem került elő. Annyi hir azonban érkezett, hogy alighanem még legalább egy napig kell rájuk várni. Az elcsüggesztő értesí­tés nem sok örömöt keltett a delegátusok között. Koiozsvá­ry Kálmán elnök végül is el­­bocsaj tóttá másnap reggelig az izzó hőségben kimerült de­legátusokat. Szeptember 11. Csütörtök. Koiozsváry Kálmán gyülés­vezető elnök megnyitója után következett a névsorolvasás, a jegyzőkönyv olvasása és hite­lesítése. üdvözletét küldött a 45-ik fiók, a 11-ik kerület volt szervezője és a clevelandi 14- ik fiók, mely örömét fejezte ki azért a megtiszteltetésért, hogy a XXI. nagygyűlés elnö­két e fiók tagjai köréből vá­lasztotta. Folytatódott az Igazgatóság jelentésének részletes tárgya­lása. A Verhovay Otthonok ügye következett. Ezzel kap­csolatban a delegátusok több kérdést intéztek a vezetőség­hez. Miért adták el a detroiti Verhovay Otthont? Azért, mert a fiókok nem tudtak megegyez­ni. Ha a detroiti fiókok meg­találják a békés együttműkö­dés útját s egy uj otthon véte­(Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents