Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-09-03 / 17. szám
5-IK OLDAL Verhovayak Lapja GYÁSZJELENTE» 1947 JUNIUS HÓRÓL Á Verhovay Segély Egylet szomorodott szívvel jelenti az alant megnevezett tagok elhuny tát: Fiók Tag neve Kora Fiók Tag neve Kora 3 Horvath Mrs. Mich.49 87 Csabai István 73 10 Demi Ferenc 58 :90 Kiss János 58 13 Pcrey Themas 66 i 98 György Joseph 58 14 Lazin Jánosné 54 120 Csabay József 78 14 Traxler Mrs. Frank 59 121 Takács József I 56 17 Fedor László «3 :127 Soos Jánosné 71' j 21 Adam János <62 135 Elő Sándor 78 j I M 23 Neiszer Peter 82 138 Jakab Julius 63 26 Tomko István 73 153 Horváth Sándor 59 32 Kosty Mihály 59 163 Bubtya György 80 33 Tamas Mrs. John«7 163 Bubtya György 80 36 Kalmar Paul :57 168 Kiss György 70 36 Vörös Lajos 79 194 Kis János 69 45 Kosko Mihályné 65 209 Soros Andrew 72 48 ■Szuchan Mrs. Julia 52 247 Lukács Károly 65 48 Balogh Charles 59 249 Koncz István 60 48 Balogh Charles Sr.59 269 Vigh Mihály 57 M 51 Kovaly Mihály 73 275 Jakab Frank 65 M 62 Kiss Mrs. Kalman 69 275 Jakab Ferencz 65 j 68 Koos Károly €4 291 Madai József 69 M 68 Kiss György 70 292 Köteles Lajos 62 70 Gromann Károly 73 405 Németh Imre 42 M 77 Rogic István 44 443 Parraghi Joseph 73 87 Tamás Imre 70 511 Dani Mrs. Vendel 58 ; LEGYEN ÁLMUK CSENDES. 1947. szeptember 3 ÁLLÍTÁSOK (Folytatás a 4-ik oldalról.) összezavarására irányul s ezzel részint költségesebbé, részint nehezebbé teszi annak munkáját. Nézzük tehát azokat a téves feltételezéseket és tény beállításokat, melyeket egyszerű magyarázattal is tisztázhatunk, anélkül, hogy a konvenció drága idejét kellene azok cáfolatával eltölteni. A TAGSZERZÉS Vannak, akik azt állítják, hegy súlyos bajok vannak a tagszerzés terén. Statisztikai adatokkal is “igazolják” állításaikat, már pedig köztudomású dolog, hogy “a számok beszélnek”, de kevésbbé tudott dolog, hogy a számokat be lehet állítani, hogy azt mondják, amire ép szükség van! Különösen a gyermekosztály taglétszámának csekély növekedését panaszolják fel egyesek. Akadt még olyan “tájékozott” tagtárs is, aki kijelentette, hogy tudja, hogy a rendes (ordinary) kötvények nem számítanak a gyermekosztályba, de a növekedést igy is kevesli. Persze, ezen még a legkisebb fiók ügykezelője is mosolyog, mert hiszen ő tudja, hogy minden 16 éven aluli tag a gyermekosztályhoz tartozik, tekintet nélkül arra, hogy milyen kötvénye van. (Ép az ilyen elszólások mutatják azonban a tájékozatlanságot, mely annál bizalmatlanabbá kellene hogy tegye a tagságot az ilyenekre épített “ténymegállapításokkal ” szemben.) Nézzük azonban a gyermekosztály növekedésének való tényeit. Minden egyleti munkás tisztában van azzal, hogy a gyermekosztályba születéstől a 16-ik születésnapig vesz fel tagokat az Egyesület. Tehát ez az osztály 16 korcsoportot képvisel, mig a Felnőtt osztályba 44 korcsoportból kerülnek ki a felvételre jelentkezők. Természetes tehát, hogy a gyermekosztályban nem lehet ugyanakkora a növekedés, mint a felnőtt osztályban. Igaz, hogy az ifjúság az Egyesület jövője. De téves beállítás az, amikor az ifjúságról úgy beszélünk, mintha azt csak a gyermekosztály képviselné, mig a felnőtt osztályról úgy beszélnek egyesek, mintha csupa sirbaszálló öreg emberekből állana. Nagy tévedés! Amilyen fontosak a gyermekek az egyesület jövője számára, ép oly fontos az az ifjúság, mely már kinőtt a gyerekcipőből, maga gyakorolja tagsági jogait és a saját akaratából és pénzéből tartozik az Egyesülethez. A közel jövő munkásainak ezek sorából kell kikerülni. Ezek is fia-ÉS TÉNYEK talok; ők az egyesület tevékeny ifjúsága. És ezt az ifjúságot igen tekintélyes tömeg képviseli, hiszen egyesületünk tagságának 53%-a 30 éven aluli! Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a felnőttek osztályának az ifjúsága évről-évre gyarapszik a gyermekosztályból áthélyezettekkéL Négy esztendő alatt 5,562 gyermek lépett át a felnőtt osztályba —• nem azért, mert elöregedett, hanem azért, mert 16-ik születésnapját érte el. A felnőtt osztályból azonban a tagok már nem lépnek egy másik osztályba s igy ebben az osztályban nem lehet ilyen természetes veszteséget felfedezni. És ez sem veszteség, mert hiszen ezek a felnőtt osztályba áthelyezett tagok megvannak, csak hogy most már a felnőtt osztályban. Aki tehát a gyermekosztály lassú fejlődésének okát abban keresi, hogy nem veszünk fel elég gyermektagot, az téved. A tény az, hogy 4 év alatt 9,135 gyermektagot vettünk fel, tehát többet, mint a felnőttek osztályába! Senkisem mondhatja tehát, hogy az ifjúság körében nem folytatott az Egyesület elég erélyes toborzó munkát. Hát ha igy van, akkor miért nincs nagyobb taglétszám gyarapodás a gyermekosztályban? Nyilván nem azért, mert nincs tagszerzés, hanem azért, mert a tagmegtartás munkája nem folyik úgy, ahogy kellene. Viszont jól figyeljük meg, hogy szervezésünk kritikusai állandóan “tagszerzésről” és “üzletszerzésről” beszélnek. De a gyermekosztály fejlődése nem azért lassú, mert nincs “üzletszerzés”! Az üzletet megszerezték a szervezők és ügykezelők. De tekintélyes részét nem tartották meg. Ha van hiba. akkor az tehát nem a tagszerzésben keresendő, hanem a tagmegtartásban, ez pedig két dolog! Fiatal tagszerzők Szervezési e r e d m é nyeink egyes kritikusai megállapítják tehát, hogy az ifjúság beszervezése gyenge és hiányos. Bár nyilvánvaló, hogy ez tévedés, mégis tovább mennek és keresik az *okot. Megállapítják a második “tényt”, hogy egyesületünk üzletszerzői között alig látni fiatalokat, főleg veteránokat. Nem tudjuk, hogy akik igy okoskodnak, honnan veszik az információt. Állítólag adataikat lapunkból veszik. Már pedig a lapból ugyan nem lehet ' megállapítani, hogy hány fiatal és hány idősebb ügykezelője van Egyesületünknek. Aki nemcsak azért hoz fel egy többnyire légből kapott érvet, hogy aztán a maga irányának helyességét bizonyítsa vele, az tisztában van vele, hogy ez a második ténymegállapítás ép oly téves, mint az első. Mindenekelőtt le kell azonban szegeznünk azt, hogy sajnáljuk, hogy a szervezési ügybe akad, aki beledobja a veterán kérdést, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha Egyesületünk nem adna elegendő alkalmat veteránjainknak az érvényesülésre. A valóság az, hogy vezetőségünk állandóan keresi a szervezési munka iránt érdeklődő fiatalokat — tekintet nélkül arra, hogy veteránok-e vagy sem. Ha veteránok, annál jobb. De végeredményben nem lehet munkába állítani valakit csak azért, mert veterán. Senkisem válik tagszervezővé annak révén, hogy katona volt. A veterán kérdést felvetők úgy beszélnek, mintha a fronton biztosítási szakképzettséget adtak volna minden katonának és most már csak az Egyesületen múlik, hogy a nagyszerű alkalmat felhasználja, hogy e fiukat munkába állítsa. A civilek között úgy, mint a volt katonák között igen sokan vannak, akiket nem érdekel az egyleti vagy biztosítási munka. Más érdekli őket. Már pedig akarata ellenére munkába állítani s arra kiképezni nem lehet senkit. Mindamellett megállapítjuk a való tényként azt, hogy Egyesületünk egyetlen volt katonát sem utasított el, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy megpróbálkozzék az egyleti munkával. Persze, egyesület vagyunk s mint ilyen egyetlen becsületes ügykezelőt sem foszthatunk meg tisztségétől, csak azért, hogy egy arra esetleg vállalkozni hajlandó veteránt állítsunk helyébe. S ezt a veteránok sem akarják. Különös, hogy ezt oly sokan nem akarják megérteni. A veteránnak nem dicsőség, ha őt azért alkalmazza egy vállalat, mert üzleti tőkét akar kovácsolni az ő katonamultjából. A veteránok legnagyobb része hisz abban, hogy mindenkinek a hajlandósága és képessége szerint adassék meg az érvényesülési lehetőség, nem pedig katonai szolgálat alapján. Mindezt azonban csak előrebocsájtjuk annak megvilágítására, hogy mily helytelen dolog szervezési problémák megoldását a veteránkérdésben keresni. Viszont magát az állítást illetőleg megállapíthatjuk, hogy Egyesületünk a háború befejezése óta tucatjával állította munkába a veteránokat. Ma már több, mint száz második generációs, angolul beszélő ügykezelőnk van s az ügykezelő változások 75%-ában fiatal, amerikai születésű férfi vagy nő foglalja el a leköszönt tisztviselő helyét. Mivel pedig a tagság az ügykezelőket nem a veteránság, hanem hajlandóság és arravalóság alapján választja meg, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy fiatal ügykezelőink közül hányán veteránok, de személyes érintkezésből tudjuk, hogy ma legnagyobb városi fiókjaink tekintélyes részének veterán az ügykezelője. (Pl. New York, Dayton, Youngstown stb.) Ily körülmények között csak félrevezetőnek lehet minősíteni azt az állítást, hogy Egyesületünk tagszerzői között alig látni volt katonát. (Folytatás a 6-ik oldalon)
