Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-09-03 / 17. szám
4-IK OLDAL 1947. szeptember 3 Verhovayak Lapja lmommal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7997 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED SEMI-MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: 435—442 FOURTH AVENUE ' PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 3454 or 3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 435—442 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ...........v................................ $1.00 a year Foreign Countries ........................................................... $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER (SZŐGYI) Box 7, Woolsey Station, Long Island City 5, N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. LAPUNK UJ FORMÁJA 1946 december 4-iki lapszámunkban jelentettük be, hogy a Verhovayak Lapja 30-ik évfolyamának első számával uj köntösben jelenik meg. Addig lapunk hetenként nyolc oldalon jelent meg, oldatonként öt hasábos beosztással. Az uj terv szerint ez év januárjától kezdődőleg lapunk oldalanként 4 hasábos beosztással havonta kétszer 12 oldalon jelent volna meg. Az angol lap is igy alakult volna át s ezzel a két lap oldalszám tekintetében teljesen egyenlővé vált volna. Sajnos, ezt az elhatározást megvalósítani nem lehetett. Rövidesen kitűnt, hogy az akkor egyre sulyosbbodó papirhiány következtében képtelenek leszünk az angol és magyar lapot havonta összesen 48 oldalon kiadni. És december 25-iki lapszámunkban sajnálattal kellett bejelentenünk, hogy terveink ideiglenesen megváltoztak s lapunk januártól kezdve egyelőre havonta kétszer csak 8 oldalon jelenhetik meg. Az angol lap ezzel nem szenvedett rövidséget. Addig is havonta kétszer jelent meg 8 oldalon, azóta is, hiszen a 8 oldalas terjedelmet már nem lehetett megkurtitani. A magyar Verhovayak Lapját azonban súlyosan érintette ez a kényszerű változás. A veszteséget persze igyekeztünk tőlünk telhetőleg pótolni. A számvevői jelentések formáját átszabtuk, hogy kevesebb helyet foglaljanak el. Képek közlését beszüntettük. A lap nagyrészét kisebb betűkkel nyomtattuk s az Egyesületünk által támogatott intézmények közleményeit lényegesen lerövidítettük, hogy Egyesületünk eseményeit ép oly pontosan és részletesen közölhessük, mint azelőtt. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy rengeteg anyagot sikerült igy lapunkban elhelyeznünk és ennek következtében tagságunk minden egyleti ügyben részletes információt kapott. Augusztusban vettük az értesítést a lapunkat előállító nyomdai vállalattól, a detroiti Rapid Printing Companytól, hogy sikerült biztosítani a lapunk eredeti tervezet szerinti kiadásához szükséges papirmennyiséget és ezzel életbe lépett a nyomdászunkkal kötött megállapodásunk, mely szerint. Egyesületünk mindkét hivatalos lapját havonta kétszer 12 ‘oldalonés oldalanként4hasábos beosztásban jelentetjük meg. így történt, hogy ép az országos konvenciót megelőző számunkkal lapunk felvehette azt a formát, mellyel ez év elején indult volna el a 30-ik évfolyamba, ha a papirhiány a terv megvalósítását nem akadályozta volna meg. Nyomdatechnikai okokból a 12 oldalas magyar és angol lap ez uj formában való előállítása lényegesen olcsóbb, mint volt a 8 oldalas magyar hetilap és az ugyancsak 8 oldalas angol félhavonként megjelenő lap. így is, úgy is havi 48 oldalt tesz ki a két lap együttes terjedelme, de a beosztás révén a legsúlyosabb tételen, a szedési költségen érjük el a megtakarítást. Mivel pedig magyar lapunk ez évi első 13 száma csak nyolc oldalon jelent meg, ezzel a régen esedékes újítással olvasóink nagyrészt visszanyerik azt, amit az év elején a papirhiány következtében veszítettek. Szívből reméljük, hogy lapunk uj formájában továbbra is olvasóink megelégedésére és tetszésére szolgálhatja a Verhovay testvéri lelkűiét fejlődését és megszilárdulását. ÁLLÍTÁSOK és tények — Helytelen feltételezések csak téves következtetésekre vezethetnek. Csak a való tények ismeretében oldhatjuk meg kérdéseinket. — Lapunk legutóbbi számában foglalkoztunk egyes kerületi gyűlések tévedéseken alapuló tárgytalan határozataival. Tettük ezt abban a reményben, hogy a tévedések tisztázása révén szükségtelenné válik e javaslatoknak megvitatása a nagygyűlésen, melynek ennek következtében több ideje marad arra, hogy a konvenció hatáskörébe tartozó és valóban megoldásra váró kérdésekkel foglalkozzék. Megállapítottuk, hogy a konvenció ideje igeij drága s megállapítanunk sem szükséges, hogy igen fontos problémák állanak a delegátusok előtt, akiknek e drága idő minden percét bölcsen és szigorú önfegyelmezéssel kell felhasználnak, ha e problémákra kielégítő megoldásokat akarnak találni. Már most, amikor valamilyen ügy értelmes eldöntéséről van szó, elsősorban a tényállást kell megismerni. Ha a való tényekkel tisztában vagyunk, akkor dűlőre juthatunk a «tényekből keletkező problémákkal is. Viszont, ha a tényállást nem a valóságnak megfelelően állapítjuk meg, akkor nyilván nem lehet helyes a döntésünk sem. Az ember mindég bizonyos feltételezésekből vonja le a következtetéseit. Ha a feltételezések helyesek, akkor a józan itélőképességü ember le tudja vonni a helyes következtetést. De ha a feltételezés helytelen, akkor még a legjózanabb itélőképességü ember is csak helytelen következtetést vonhat le belőle. Ritkán lehet egy embercsoportot rávenni arra, hogy igazságtalan Ítéletet hozzon valamilyen ügyben. Az igazságtalan ítélet úgy születik meg, hogy az annak érdekében mesterkedők az alapvető tényeket félrevezető szándékkal hamis színben állítják be. Ha az ő saját egyoldalú “ténymegállapításukat” el tudják fogadtatni az ügy eldöntésével megbízott csoporttal, akkor már nyugodtan rábízhatják azt, hogy az annak megfelelő téves ítéletet is meghozza. Törvényszéki tárgyalásoknál ez a szerep jut a hamis tanúnak: a tényeket megtorzitja s ha a zsűri és a bíró a tanúvallomást elfogadja, akkor oly Ítéletet hoz, mely a tanúvallomás alapján észszerű és igazságos, viszont a való tényekkel homlokegyenest ellenkezik. A konvenció az Egyesületre váró feladatokat csak akkor ítélheti meg helyesen, ha a tényállással tisztában van. Viszont vannak sokan, akik minden áron azon mesterkednek, hogy az alapvető tények megismerése dolgában összezavarják, sőt félrevezessék a delegátusokat. Akár tájékozatlanságból, akár más okból — az alapvető tényeket úgy állítják be, hogy ha a konvenció az ő beállításukat fogadná el, akkor csakis oly döntésre juthatnának, mely a kérdést nem megoldaná, hanem még jobban összebonyolitaná és igy annak egészséges megoldását lehetetlenné tenné. Szerencsére a delegátusok nagyobb részét nem lehet félrevezetni. Akik az Egyesülettel élnek, tisztában vannak a tényekkel, nem úgy, mint azok, akik amatőr módjára csak hébe-hóba pillantanak be az Egyesület életébe és akkor sem elfogulatlanul, sőt sok esetben még jóakarattal sem. És ezek a tisztánlátó delegátusok természetesen nem engedik meg, hogy a tényeket meghamisító felfogás kerüljön felülre. De ahhoz, hogy józan Ítélőképességük érvényesülni tudjon, szükséges, hogy a konvenció idejét alapjában véve meddő vitákkal töltsék el. Ahelyett, hogy a tényleges kérdések helyes megoldására összpontosítanák figyelmüket, kénytelenek .szembeszállni a téves ténybeállitások révén félrevezetett delegátusokkal és széltében-hosszában, percenként hét dollárért, megvitatni azokat a tényeket, melyek világosak volnának, ha egyesek nem igyekeznének azokat eltorzítani. Múltkori cikkünkben rámutattunk arra, hogy tárgytalan javaslatok megvitatásával vétek volna a konvenció drága idejét elfecsérelni. Ma tovább megyünk s rámutatunk arra, hogy ép ily vétek volna, helytelen kiindulásokkal tölteni a nagygyűlés költséges óráit. Mert órákba telik, mire a helytelen kiindulásról bebizonyosodik, hogy a tények meghamisításán alapszik. S a komoly, értelmes munka akkor kezdődik meg, amikor a meghamisított tényeket kiküszöbölte a konvenció. De az addig eltelt idő veszendőbe megy. A konvenció hatáskörébe tartozó ügyek megoldási lehetőségeinek tárgya lásával most sem foglalkozunk, mert ez a konvenció dolga. De úgy érezzük, hogy a konvenciónak joga van ahhoz, hogy tiszta tényállást kapjon. S úgy érezzük, hogy kötelességünk megvédeni a konvenciót minden oly kísérlet ellen, mely annak (Folytatása az 5-ik oldalon)
