Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-09-03 / 17. szám
2-IK OLDAL 1947. szeptember 3 Verhovayak Lapja ÖRÖMMEL VÁRJUK A DELEGÁTUSOKAT (Folytatás az első oldalról.) dég készen volt arra, hogy a neki dolgozókat ép oly méltányosan bírálja el. mint amity méltányosan elbírálást követéi meg magának, ki-ki a maga munkahelyén. S ezt tudva, értékes, munkás, tisztességes emberek szívesen vállalkoztak arra,, hogy az Egyesületnek dolgozzanak. Tudták, hogy a munkáról számot kell adni, de aki becsülettel végzi munkáját, az nem fél a számotadásnak, hanem ÖRÜL neki. örül neki, mert hiszen ilyenkor tűnik ki, hogy értékes munkát végzett, mellyel annak használt, akinek dolgozik. A becsülettel elvégzett munkáról való számotadás azonban nemcsak öröm, hanem megkönnyebbülés is. Minden munka felelősséget jelent. S a konvenciótól konvencióig terjedő négy esztendő alatt egyre növekszik a felelősség. S a növekvő felelősség terhét nagyon is lelkiismeretesen hordozó tisztviselő alig várja már, hogy számot adhasson és ezzel lerakhassa a ránehezedő felelősség egyre halmozódó terhét. Újult erővel indul neki azután a jövendőnek, uj bizalommal, új lelkesedéssel megújult odaadással . . . így van vele minden tisztviselő, minden igazgató, minden felelős munkása az Egyesületnek. Akad, aki azt mondja: “minek az a négyévenkénti konvenció?” Mi pedig azt mondjuk, hogy jó, hogy legalább négyévenként van konvenció, mert ha még ritkábban volna, akkor még nagyobb lenne a felelősség terhe és még nehezebben kellene várni, a felelősség hordozóinak azt, hogy végre számot adhassanak. S igy örömmel várjuk az idei konvenciót, örömmel azért, mert minden légből kapott állítás ellenére az igazság az, hogy az Egyesület anyagilag, erkölcsileg talán soha nagyobbat nem haladt, mint az elmúlt négy esztendő alatt, holott bizony az állandó és egyre sulyosbbodó gazdasági válság számtalan tekintetben megnehezítette a haladást. Nem mindig jár sikerrel a jól végzett munka. Előre nem látható körülmények sokszor évek munkáját borítják fel napok alatt De aki dolgát becsületesen végezte, az még a sikertelenségben is felemelt fővel állhat meg a számot adás napján, mert hiszen jó lelkiismerettel még akkor sem tagadhatja le senki, hogy hozzáértéssel, legjobb tudása szerint és odaadón végezte a munkáját. A világháború alatt örök dicsőséget szereztek maguknak a batáni hősök, pedig nem tudták megvédeni Batánt. A pusztulás iramát gátolták meg. Viszont az emberiség sohasem fogja elfelejteni azt a. legendás hősiességet, kitartást, önfeláldozást, mellyel — elveszítették Batánt. Így van ez minden becsületesen elvégzett, de sikertelenül végződő munka esetében is. Mennyivel nagyobb azonban a jól elvégzett munka felemelő tudatának öröme, ha azt még siker is koronázta! És mily sokat ad még hozzá a siker öröméhez az, ha ezt a sikert rendkívüli nehézségek ellenére érte el az ember! Már pedig Egyesületünk Igazgatósága ily sikerről ad majd számot ezen a konvención. Egyesültünk vagyona négy én alatt több, mint három millió dollárral növekedett. A valóságban azonban többel, mert az Egyesületet felülvizsgáló szakértő jelentése szerint Egyesületünk értékpapír állományának értéke több mint 12 millió dolláros adás-vételi forgalom után rendkívüli mértékben megszilárdult. Egyesületünk taglétszáma négy év alatt több mint tízezerrel gyarapodott és az érvényben lévő biztosítások öszszege több, mint 11 millió dollárral. Az Egyesület négy évi munkáját felülvizsgáló és ellenőrző szakértő (Certified Public Accountant) szerint “az önök egyesülete a fraternális biztosítók által elért eredmények átlagán felüli növekedést ért él.” Hasonlóképen tesz jelentést a konvenciónak a szakértő a központi hivatal ügyvezetéséről, munkamenetéről, de nem akarunk elébe vágni a konvenciónak azzal, hogy e most elkészült jelentés részleteivel foglalkozzunk. Elég az hozzá, hogy nemcsak becsületes, hanem sikeres munkából számolhat be az Egyesület vezetősége. És a négy év folyamán sorozatosan elért eredményeket mintegy megtetézte a Munkás Betegsegélyző Szövetség csatlakozása, mely nem valósulhatott volna meg az Egyesületünkbe vetett korlátlan bizalom megléte nélkül. S mindezt nem volt könnyű megvalósítani. A háború óta bizonytalanná váló viszonyok rendkívül megnehezítették úgy A 361 -ik női fiók elnöknője meghall — Kocsis Andrásné váratlan halála megdöbbentette a clevelandi magyarságot. — ' Nagy gyásza van a clevelandi 361-ik női fióknak s gyászában osztozik a Verhovay Segély Egylet össztagsága. Váratlanul veszítette el ez a lelkes, minden egyleti munkában odaadással résztvevő fiók kiváló elnöknőjét, Kocsis Andrásnct, a clevelandi magyar társadalomnak egyik kiemelkedő egyéniségét, akit minden magyar mozgalomban a dolgozók első soraiban lehetett látni mindenkor. Augusztus 3-ikán még többezer főnyi közönség tapsolta meg az Öreg Amerikás Magyarok Családjának piknikjén előadott jelenetben, melyben a földesgazda feleségének szerepét játszotta nagy sikerrel. A rákövetkező csütörtökön, augusztus 7-ikén, rosszullét fogta el s elment a háziorvosához. Tüneteinek elmondása közben esett össze. Orvosa injekciókkal igyekezett szivének működését megindítani, de sikertelenül. Azonnal átvitette a Glenville kórházba, ahol mindent elkövettek, hogy megmentsék, — de hiába. Mire férje a kórházba ért — feleségét már csak holtan láthatta. Az elhunytat Lukács' István és fia temetésrendező kápolnájában terítették ki, ahol a 361-ik Női fiók tagjai egyenruhában álltak őrt a ravatala mellett az augusztus lilikén, hétfőn, lefolyt temetési szertartásig. A temetési szertartást Ft. Tabakovich Ödön esperes-plébános végezte Kocsis Andrásné ravatalánál, a Szent János magyar görög katolikus templomban és a Calvary temetőben. Az öreg Amerikás Magyarok Családjának és a 361-ik Női fióknak kiküldöttei teljesítették a halott vivői szolgálatot. A temetés előtti estén megjelentek a kápolnában a 361- ik Női fióknak és az Öreg Amerikás Magyarok Családjának tagjai, akiktől Kolozsváry Kálmán, öreg amerikás családfő, búcsúztatta el a halottat megrázó, szivebemarkoló emlékbeszédben. Kocsis Andrásné, sz. Deák Júliát, gyászolja férje, valamint fia, ifj. Kocsis András és a nagyszámú rokonság. Úgy a gyászoló hozzátartozóknak, mint a lelkes elnöknőjét veszített 361-ik női fióknak őszinte részvétünket fejezzük ki. Kocsis Andrásné áldott emlékét pedig kegyelettel őrizzük szivünkben. az Egyesület vagyonának gyümölcsöző kezelését, mint a szervezés és ügyvezetés munkáját. A biztosító hatóságok egyre több követelést támasztanak úgy a biztositó társaságokkal, mint az egyletekkel szemben és e követelések kötelező megvalósítása nem egyszer kényszeritette a tisztikart oly lépésekre, melyek nem voltak népszerűek a tagság körében. Mégis megtették a lépéseket abban a tudatban, hogy a biztosító hatóságok végre is a biztosított közönség és tagság javát nézik és igy e követelések előnyeit előbb-utóbb a tagság is meg fogja látni. Mindezek tudatában nyugodtan tekinthetünk vissza az elmúlt négy esztendőre. Nagy utat tettünk meg és most, ennek az útszakasznak a végén hálát adunk Istennek, hogy sikerült idáig eljutnunk. Ugyanakkor meleg szeretettel szorítjuk meg mindazon értékes tagtársaink kezét, akik megértéssel, munkás szívvel vettek részt a négy év alatt ránkháruló nagy feladatok megoldásában. Ez a négy esztendő, bár küzdelmes, mégis szép volt. Minden életidő szép, melyben az ember munkáját siker koronázza. És e siker adta szépségért szívből mondunk köszönetét mindazoknak, akik úgy osztoztak meg velünk a munkában, mint ahogy most osztoznak a jól végzett munka csendes örömében. ■ örömmel fogadjuk a konvenciós delegátusokat, mert alkalmunk lesz arra, hogy mindezt megmutassuk nekik. Persze, meglátják ők azokat a vállalkozásokat is, mélyek nem sikerültek. Meglátják ők a hiábavaló próbálkozásokat, meglátják a kudarcokat, tévedéseket, hibákat is. De ez igy van rendjén. Senkisem tökéletes. Nem az a jó ember, aki tökéletes, hanem az, akiben több a jó, mint a rossz. Mindenki munkájának az értékét az dönti el, hogy végeredményben mit ért el véle. örömmel fogadjuk a konvenciós delegátusokat azért is, mert most ők veszik át a felelősséget. A változóit idők változott feladatokat hoznak és változott utasításokat tesznek szükségessé. A viszonyok sokat változtak. Sok újításra, sok uj útmutatásra van szükség. De ezt a konvenciónak kell megadni. S örülünk, hogy végre eljött az ideje annak, hogy megadhassa. Ezzel az örömmel szorítunk kezet delegátus tagtársainknak és kívánjuk, hogy ezen a 21-ik nagygyűlésen az Egyesület össztagsága javára eredményes és maradandó értékű munkát végezzenek.
