Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-09-03 / 17. szám
uerhoDoyakJhpja (VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXX 1947. SZEPTEMBER 3 -riSfeSSh» 51 NO. 17 KONVENCIÓ ELŐTT Irta: puskás SÁNDOR Lapunk augusztus 20-iki számában be van jelentve, hogy a kerületek jegyzőkönyvei mind le vannak közölve. Elolvastam minden kerület jegyzőkönyvét s látom, hogy sok szó esett a kerületek gyűlésein az osztalékokról, a központi tisztikar fizetésemeléséről, a szükségtelen utazásokról és magáról a nagygyűlésről is. Nem akarom én birálgatni azt, hogy jogosan emelte-e fel az igazgatóság a központi tisztviselők fizetését. Azt sem tudom, hogy történtek-e szükségtelen utazások. Ami pedig az osztalékot illeti, arra nézve minden Verhovaynak tudnia kellene, hogy a mai költséges ügykezelés nem engedi meg a nagyobb osztalék fizetését. Azonban nem tudom magamat visszatartani attól, hogy a sokat emlegetett nagygyűlésről én is el ne mondjam a magamét és röviden válaszok Kohut Béla és Lang István delegátus tagtársaimnak lapunkban megjelent cikkeire. Úgy érzem, ha valakinek megadatik, hogy a konvenció előtt lapunkban megszólalhasson, akkor az nekem is kijár. Minden Verhovay tag tudja azt, hogy a törvény reánk parancsol, hogy minden négy évben egyszer konvenciót kell tartanunk. Ezt meg kell cselekednünk még akkor is, ha az egész Verhovay tagság egyhangúlag kimondaná, hogy nem kell konvenció. Azonban, nem kötelez bennünket a törvény arra, hogy két hétig üljünk a Hotel Fort Pitt gyüléstermében és bóbiskolva hallgassuk olyan egyéneknek órákhosszat tartó beszédjeiket, akik nem hivatalos delegátusok, mely beszédek a Verhovaynak soha hasznot nem hoznak, ellenben tudjuk, hogy a múlt konvención vagy hatezer dollárjába került az egyesületnek. Félő, hogy ez a szeptemberi konvención is meg fog ismétlődni, hacsak a delegátusok keményen a sarkukra nem állnak. Megmondom, én sem hiszik a kéthetes konvencióban. Azt is merem állitani, hogy ha az elmúlt konvenciókon minden delegátus hozzám hasonlóan cselekedett volna, sohasem tartott volna két hétig a konvenció. Most is kijelentem, hogy azt a 18,000 dollárt, amit Kohut Béla előjegyez arra, hogy a konvención meglehet takarítani, egyike leszek azoknak, akik a nevezett összeget meg akarják takarítani, bár ezzel a néhány ezer dollárral az ügykezelést egyensúlyba hozni lehetetlenség. Abból a 18,000 dollárból, amit Kohut Béla a bizottságok elejtése révén meg akar spórolni, négy évre elosztva 4,500 dollár esik. A központi hivatal a múlt konvenció határozataiból nézetem szerint 20,000 dollárt költ el évente. Ha a konvenció ezeket beszüntetné, 80,000 dollárt takarítanának meg évente. Dacára annak, hogy e szükségtelen kiadások révén soha egy tagot sem kaptunk, sajnálattal jelentem ki, hogy ennek beszüntetéséről egy kerületnek a jegyzőkönyvéből sem olvastam. Képátadással egybekötött emlékünnep ség New Yorkban A New York, N. Y.-i 48-ik fiók tisztelettel hivja meg az Egyesület tagságát és az érdeklődőket október 2-ikán, csütörtökön este 8 órakor az Árpád Hall-ban (323 East 82nd Street) megtartandó díszközgyűlésre, mely alkalommal Falussy Alajos igazgató az Egyesület ajándékaként fogja átadni néhai Szkochek Lajos és Puskás Zoltán arcképfestményeit a gyászoló hozzátartozóknak. Szkochek Lajos, a volt 83-ik fiók tagja, hadihajón teljesítet szolgálatot az ázsiai vizeken, ahol 1945 február 16-ikán ütközetben eltűnt. Utóbb a hadvezetőség a tengerészet hősi halottjának nyilvánította. Puskás Zoltán, szintén a volt 83-ik fióknak tagja, 1945 április 4-ikén halt hősi halált Németországban. E két hősi halott emlékének áldoz a kegyeletes alkalomhoz illő ünnepélyes keretek között az egyesült New York-i fiókokból alakult 48-ik fiók, melynek tagjait szeretettel kérjük, hogy a Verhovay testvéri részvét tömeges megnyilvánitására jelenjenek meg teljes számban, e díszközgyűlésen. ÖRÖMMEL VÁRJUK A DELEGÁTUSOKAT — A XXI. Nagygyűlés Elé. — Mire e sorok megjelennek Egyesületünk Igazgatósága már a Verhovay Székházban folytatja félévi gyűlését s végzi annak kapcsán a nagygyűlés elé kerülő ügyek előkészítését. Mire e sorok megjelennek, itt lesz az Ellenőrző Bizottság is, hogy megejtse a négyhavonkénti irodavizsgálatot s befejezze a nagygyűlés elé terjesztendő jelentését. Mire e sorok megjelennek, az Egyesület 60 választókerületének 148 delegátusa már készül a pittsburghi utra s legtöbbjük lapunknak ezt a számát már csak itt fogja kézhez venni. S igy ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy szeretettel és bizalommal köszöntsük az immár hatvanezres taglétszámú Verhovay Segély Egylet igazgatóit, az Ellenőrző Bizottság tagjait és az Egyesület legfőbb fórumának, a nagygyűlésnek a tagjait. Az Egyesület tagságát képviselő mind a 163 tisztviselőnek és delegátusnak szívből fakadó “Isten hozott”-al szorítjuk meg a kezét, mert hiszen ez a fontos találkozó ritka, de annál nagyobb ünnepe mindazoknak, akik intézményünk fejlődésének ügyét szivükön hordják. Bizonyára vannak, akiknek ez fáj, akik jobb szeretnék, ha a konvenció nem közös munkára, egybegyülő testvérek ünnepi találkozója volna, hanem az itéletmondás rettegett alkalma. Mindég voltak, mindég is lesznek, akik konvenció előtt szóban és Írásban egyaránt igyekeztek táborokra szakítani a tagság képviselőit s mindent elkövettek, hogy a bizalmatlanság ékét verjék a képviselők és a tisztviselők közé. De mesterkedésük, bár minden konvencióra rávetette árnyékát, hiábavalóban bizonyult mégis, mert a magyar közéleti intrikák iskoláit végigjárt tapasztalt delegátusok átláttak a szitán és nem voltak hajdandók arra, hogy bármilyen ügyben is előre kimondják az ítéletet, még mielőtt a saját szemeikkel meggyőződtek volna a valóságról. A delegátusok azért jönnek Pittsburghba, hogy megismerjék a legkisebb részletig a tényeket és meggyőződjenek a valóságról. Nem sokat adnak ők azokra, akik eleve meg akarják győzni őket, még mielőtt alkalmuk lett volna alaposan beletekinteni minden egyes kérdésbe. A delegátusok nem veszekedni és nem vádaskodni jönnek, hanem dolgozni. Ha okot találnának rá, akkor magyar ember módjára a sarkukra is állnának és készen volnának ~arra is, hogy vádat emeljenek. De az okot ők akarják megtalálni és amíg nem találják meg, addig a sok kívülről áradó háborgás egyik fülükön bemegy, a másikon meg ki. Hiszen csak ennek tudható be az, hogy egyleti munkára hozzáértő, becsületes, értékes emberek is hajlandók vállalkozni. Ha megbízatásuk csak addig tartana, amig valaki beléjük nem köt, ha az egyesület törvényhozó testületé rögtön kimondaná felettük az elmarasztaló Ítéletet, mihelyst valaki a fejébe veszi, hogy vádat emeljen, akkor becsületes ember nem pályázna egyleti tisztségre. Nem pályázna, mert tudná, hogy előbb-utóbb lesz aki megirigyli tőle a tisztességesen megszolgált kenyeret, vagy a tagság bizalmát s ha a tagság már koholt vádak hallatára is hajlandó volna tőle megvonni bizalmát, akkor minden ilyen tisztség csak megbélyegzéssel végződhetne. Ha ez igy volna, akkor egyleti tisztséget csak olyan ember vállalna, akinek nyilvánvaló okokból még a meghurcoltatást és sárbatiprást is megérné, hogy néhány évig elfoglalja azt. De a Verhovay Segély Egylet konvencióináljc története éltesen bizonyítja, hogy ez nincs igy. A tagság maga választja képviselőit. Józan, jellemes embereket választ, akikről tudja, hogy véleményüket á saját meggyőződésükre, nem pedig a, máséra alapítják. S a Verhovay tagság mindég megbecsülte a tisztességes munkát. Vezetőitől csodát nem várt, lehetetlent nem követelt. Ha a vezetői másként jártak el, mint ahogy várta, akkor magyarázatot követelt és kapott. És ha a magyarázat kielégítő volt, elfogadta. A Verhovay tagság min(Folytatás a 2-ik oldalon.)
