Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-03-13 / 11. szám
2-ik oldal 1946 március 13 VERHOVAY ÜGYKEZELŐK ALBUMA BANDRÉ GYÖRGY - 68-IK FIÓK - BRIDGEPORT, CONN. A Verhovay Segély Egyletnek e 60-ik jubileumi évében 160 tagja van, aki 76 vagy annál is több esztendős korú. Az öreg amerikás magyarok e Verhovay családjának egyik kedves tagja Bandré György, aki Bőőd községben, Abauj megyében, Magyarországon született 1870 február 4-én. Hat évig járt az elemi iskolába, majd Szepsibe került egy szabómester mellé tanoncnak. Négy és fél esztendőt töltött el mesterének szigorú keze alatt. Végre felszabadult és egy ideig Kassán, majd Miskolcon dolgozott és azután 20 kijött Amerikába. Egy zongora-gyárban dolgozott 1929-ben való viszavonulásáig. 1898-ban vette nőül Németh Katalint. Hat gyermekük van, György, aki 47, Katalin 46, Bernát 44, Borbála 40, Teréz 38 és Ilona 36 esztendős. Valamennyien házasok. Bandré György és nejének öt unokája van, valamennyien fiuk. 1913-ban lett tagja a bridgeporti 68-ik fióknak, melynek tagsága 1923-ban választotta meg elnöknek, titkárnak és e tisztségeit 1937-ig viselte, amikor ügykezelő-titkárnak válastzották meg. Közel háromszáz tagból álló fiókját azóta ő kezeli. Az 1939 és 1943 évi Verhovay konvención mint kerületének delegátusa vett részt. Mint a bridgeporti Első Magyar Református Egyház tagja és három országos szövetségnek volt tisztviselője, ifjabb éveiben vezető szerepet játszott az amerikai magyar közéletben. A bridgeporti hetilap olvasóközönségét pedig évek során át gyönyörködtette “Egyleti Élet” cimü rovatával, melyben kedves derűvel emlékszik vissza az amerikai magyarság honfoglalásának küzdelmeire, melyekben oly fontos szerepet játszott e fiókját bölcsen vezető ügykezelő tagtársunk is. ISTEN HOZTA (Folytatás az 1-ső oldalról) az Igazgatóság végigjárja az uj központi épületet, bizonyos, hogy úgy érezzük majd, hogy Brogley Ferenc lelke velünk jár . . . Igazgatóságunk tagjai Detroitból jönnek majd egyenesen a pittsburghi gyűlésre. A legnagyobb arcképátadási emlékünnepről jönnek, ahol 17 hősi halált halt tagtársunk emlékének hódolnak Detroit magyarságával együtt . . . És az ő áldott emléküknek fényére ráhullik elvesztésük fájdalmának árnyéka ... S igy lesz az Igazgatóság gyűlésének első szaka a kegyelet és hála ünnepségévé . . . NAGY FELADATOK ELŐTT . . . Igazgatóságunkra nagy feladatok várnak. Az évi irodavizsgálat már magában is nagy és felelősségteljes munka egy hét és fél millió dolláros vagyonnal rendelkező egyesületnél . . . Ehhez jönnek a beadványok és a háború tartamára függőben maradt ügyek elintézése . . . (Kevesen tudják, hogy még a Verhovaynalc is vannak “rekonverziós” 'problémái, pedig vannak. Hogy csak egyet említsünk: katonáink visszahelyezése a betegsegélyző osztályba. A betegsegélyző osztálynak katonai szolgálatba vonult tagjait fel kellett függeszteni s az még aránylag egyszerű eljárás volt. Sokkal bonyolultabb és több munkával járó dolog a visszahelyezés. Orvosi vizsgálati ivek átvizsgálása, bizony soknak kiegészítésre való visszaküldése levél • kíséretében, a visszahelyezett tagtárs okmányának kiállítása, kiküldése, havidijainak kiigazítása, tagsági kártyájára az adatok rávezetése . . . ez mind nem volt a háború előtt és alatt és most százával jönnek vissza e tagtársak, hiszen összesen NÉGYEZER volt katona visszahelyezésére kell számítani . . . Nem csoda, hogy sokszor nem bírunk lépést tartani és egyes ügyekkel késik az illetékes ügyosztály ... Ez a “rekonverzió” egyik következménye, nem is a legsúlyosabb, s ezzel az Igazgatóság nem is foglalkozik.) De vannak más háború okozta problémák, melyekkel az Igazgatóság ezúttal fog foglalkozni. Ilyen az osztalékok kérdése, s hasonló ügyek és hisszük, hogy ezeket az Igazgatóság a tagság osztatlan megelégedésére fogja elintézni. esztendős korában, 1890-ben Verhovayak Lapja "RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK!" (Folytatás az 1-ső oldalról) A VERESÉG KÖVETKEZMÉNYEI Sajnos, nem igy történt. S az elvesztett háború után a magyar nép tovább folytatta a kálvária járást, megmaradt a feudáls rendszer, maradt minden a régiben, maradt a tömegeknek egyes kiváltságosak jólétéért koldussorban való verejtékezése. Ez azonban nem cáfolja meg azt a tényt, hogy a magyar nép a demokratikus emberi szabadságjogokért már évszázadok óta harcolt, mert a szabadság eszméje a magyar ember lelki világának drágaköve volt már akkor, mikor más népek körében még azt sem tudták, hogy kutyakorbács nélkül is lehet élni. Mikor tehát a magyar nép ma a demokratikus életrendszer megvalósítására tér, akkor azt nem azért teszi, hógy ezzel meghóditsa a háborút megnyert demokráciákat. Jó volna, ha a világ megértené ezt, amit meg kellett volna értenie már egy negyed évszázaddal ezelőtt, amikor demokratikus jogokról mitsem sejtő országok ügyes politikusai felültek a wilsoni szekérre és ÚGY TETTEK, mintha a demokratikus életrend megvalósítása érdekében szeretnének a magyar földből jókora darabokat kihasítani. A csehszlovák kormány ma ugyanazt a játékot játsza, mint 27 esztendővel ezelőtt és ha csak a békeasztalnál nem derítik ki az illetékesek az igazságot, akkor megint sikerül a porhintés — a tartós béke árán! A magyar nemzet egyszerű tömegei lelkesen mentek harcolni Kossuth demokratikus Magyarországának zászlaja alá, mert érezték, hogy ez az ő háborújuk, a szegény népé, a kisembereké, akiknek jogot és életet akart biztosítani Kossuth. m KIK LETTEK NÁCIK? A kiváltságos osztály vagy a kiváltságos osztályból kibukni készülő felsültek tömegei vonzódtak a horogkereszthez, nem a magyar munkásság, sem a magyar parasztság. Az igazi magyar ember, “a föld népe”, nem értette a zsidóüldözést, Ju- i goszlávia megtámadását, az oroszok és amerikaiak ellen indított esztelen, értelmetlen és indokolatlan háborút. —> Nincs az a magyar, paraszt, aki méltóságának örökre való elvesztése nélkül képes lett volna a kezét “Heil Hitler” köszöntésre cirkuszi mozdulattal az égnek lendíteni. A magyar “úri” és “közép”osztálynak igaz magyar érzésű tagjainak ezrei, sőt tízezrei hasonlóképen éreztek. Ha nem lettek volna Bajcsy- Zsilinszkyek, Tildyek és hasonlók, akkor kétségbe lehetne vonni ennek az osztálynak nemzeti értékét. Hála Istennek, voltak nagy számmal, akiknek lelkében elevenen élt a kossuthi örökség. És az ő vezetésük mellett szabotált a magyar munkás, a magyar földműves, az ő irányításuk mellett adtak menedéket a menekülő lengyeleknek ... az üldözött zsidóknak ... és egyetértéssel csillogott össze a szemük, amikor, a libasorban masírozó náci kiskirályokra gúnyt és átkot szórtak! Másként lett volna mindez, ha Kossuthot nem hagyta volna magára Franciaország és — Amerika . . . Mert ha melléje állottak volna, akkor már 1849-ben megszűnt voltatta a magyar népet a horogkeresztes és nyilaskeresztes hóhéroknak. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Most született meg az a köztársaság, melyért Kossuth népe fogott fegyvert. Megszületett az a kormány, mely a “népből, a népért és a nép által” van. De közben elmúlt csaknem száz esztendő és a késedelem oly szörnyű következményekkel járt, hogy kétséges, vájjon a magyar népnek módjában lesz-e megtapasztalni nemzeti újjászületésének előnyeit. Mert amig egy nemzet az éhhalál szélén áll, addig a szabadsággal nem sokat érnek a polgárai. S bár a magyar inkább választja a halált, mint a szolgaságot, tisztában kell lennünk azzal, hogy a halott nép nem sokat ér azzal, hogy szabad. És épp ezért a mi felelősségünk és kötelességünk megadni a magyar népnek minden támogatást, hogy lehetővé tegyük azt, hogy a nép Iábraálljon és a romok felett uj nemzeti életet tudjon építeni. AMERIKA ADÓSSÁGA Magyarország ezt a támogatást megérdemli nemcsak az amerikai magyarságtól, hanem egész Amerika polgárságától is. A szabadság szent eszméjéért elfolyt vér rokonná avatta az amerikaiakat , és a magyarokat . . . Közel egy évszázaddal ezelőtt Amerika népe úgy ünnepelte Kossuth Lajost, mint minden idők egyik legnagyobb vezéralakját — aminthogy az is volt. A baj csak az volt, hogy Amerika az ünneplésen kívül nem sokat (Folytatás a 3-ik oldalon) A 60-IK ÉVFORDULÓ Fontos része a gyűlés napirendjének a jubileumi ünnepség. Ez az utolsó gyűlés a nagy évforduló előtt. Egyesületünk hatvan éves fennállását a Verhovay Székház felavatásával és országos kuglizó mérkőzés lefolytatásával egybekötve rendezi meg egyesületünk Igazgatósága. Természetes, hogy a tárgyalásokban szerepe lesz a nagy, hat hónapos jubileumi versenynek is, melynek most értünk a hatodik, utolsó hónapjába. Már képet alkothatunk magunknak arról, hogy hány nyertes meghívására számíthatunk ... S itt emlitjük meg, hogy szép és testvéries megnyilatkozás volna, ha tagtársaink az Igazgatóság gyűlésének hetében ugyanoly buzgalommal dolgoznának a jubileum sikeréért kint a munkamezőn, mint igazgatóink az uj központi székházban és ha azon a héten úgy elárasztanák a központi hivatalt felvételi ivekkel, mint ahogy azt tették egyesületünk 60-ik születésnapján, amikor SZÁZEZER dollárral ajándékozták meg versenyzőink a Verhovayak táborát! NEMZETI KÖTELESSÉGEINK . . . Igazgatóságunk az elmúlt esztendők folyamán sokszor megnyilatkozott általános amerikai, magyar nemzeti életünket érintő kérdésekben ... És megnyilatkozásait erőteljes cselekvéssel erősítette meg . . . Erre épp oly nagy szükség van ma, mint volt akkor, amikor Magyarországra először borult rá a golgothás sors tragikus árnyéka . . . Hiszen nemcsak egyesületünknek tartozunk munkánkkal, hanem azoknak is, akiket származásunk révén felelősségünkké tett a Gondviselés ... Mindezeknek a feladatoknak teljesítésében már az elmúlt években is páratlanul nagy és eredményes munkát végzett Igazgatóságunk és hisszük, hogy az idén, Uj Székházunk megnyílásának lelkesítő hatása alatt még a múlténál is jelentősebb elhatározásokkal fogja szolgálni az Igazgatóság a Verhovay Segély Egylet tagságát, az amerikai magyarságot, a bennünket örökbefogadó Hazankat és tengerentúl sínylődő magyar testvéreinket. És ennek bizonyosságában várjuk és fogadjuk igaz testvéri szeretettel Ellenőrző Bizottságunk és Igazgatóságunk tagjait . . . szívből jövő Isten Hozott-al és Jó Munkát kívánva! na az a RENDSZER, mely kilenc évtizedre rá kiszolgál-
