Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-12-18 / 51. szám
2-ik oldal 1946 december 18 _________ Verhovayak Lapja MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAIM (Folytatás az 1-ső oldalról) használt pennicillint az amerikai magyarság ajándékozta a kórháznak. A kórteremben az egyik beteg, mikor meghallotta, hogy amerikaiak vagyunk, megragadta Nt. Ujlaky kezét és igy szólt: “Engedje meg, hogy köszönetét mondjak az amerikai magyaroknak azért, hogy megmentették az életemet. Pennicillin nélkül meghaltam volna. És mert tulszegény vagyok ahhoz, hogy megtudjam venni, csak az önök ajándéka révén menekültem meg a haláltól, nemcsak én, hanem úgyszólván mindazok, akik ebben a kórteremben vannak és rajtunk kivül sokan, akikről önök nem is tudnak. Az Isten áldja meg önöket jóságukért.” PENNICILLINRE MOST IS SZÜKSÉG VAN. . A magyar gyógyszerügyi tanács-bizottsággal való tárgyalás alapján az a meggyőződés alakult ki, hogy a gyógyszerhiány lényegesen enyhült. Pennicillinre azonban még igen nagy szükség van. Bár ennek az életmentő gyógyszernek előállítását most már Magyarországon is megkezdték, az ára még mindég tízszerese annak, amit az Egyesült Államokban fizetünk érte. A bizottság elismerte azt, hogy az eddig Magyarországra szállított pennicillinnek 40%-át nem használták fel megfelelő módon. Ezt úgy értették, hogy sok esetben olyan betegeket is kezeltek pennicillinnel, akiknek nem volt rá végzetesen szükségük. Elismerték, hogy gyógyulást értek el oly esetekben, melyek pennicillinnel való kezelés nélkül is gyógyíthatók lettek volna. Épp ezért a pennicillin használatát most oly esetekre korlátozzák, melyekben más gyógykezeléssel eredményt nem lehet elérni és a betegek meghalnának, ha nem kapnának pennicillint. A magam részéről nem tudok egyetérteni ezzel az érveléssel. Meg vagyok győződve arról, hogy a pennicillin használatának ily módon való korlátozása számtalan emberélet kockáztatásával jár, mert hiszen igen sok esetben a betegek előbb és könnyebben gyógyulnának meg, ha mindjárt pennicillinnel kezelnek őket. MIRE VAN SZÜKSÉG EZUTÁN? Úgyszólván az összes hivatalos tényezők, akikkel csak beszéltünk Magyarországon, hangsúlyozták azt, hogy rettenetes nagy szükség van cipőre és ruhanemüekre. Az égetően szükséges cikkek sorában ezek foglalják el a legelső helyet, mig az élelmiszereket a második és gyógyszereket ai harmadik helyre teszik. 'A következő fejezetekben leirt saját megfigyeléseim megerősítették ezeket a megállapításokat. Úgy érzem azonban, hogy a jövőre nézve a legcélszerűbb terv' az volna, melyet Himler Márton vetett fel egy esztendővel ezelőtt, amikor azt javasolta, hogy főleg földmivelési szerszámok és barmok küldésével próbáljunk segíteni a magyar népen. Ezt a javaslatot megtárgyaltuk a hivatalos tényezőkkel, akik a legnagyobb lelkesedéssel fogadták azt, mert szerintük is ily módon valóban a leghathatósabb segítséget nyújtanánk Magyarország népének. Az ilyfajta küldemények az Amerikai Magyar Segélyakció tulajdonát, képeznék és mert háborús kártérítés címén kisajátíthatok nem volnának, lehetővé tennék a földműves nép számára azt, hogy földjét megmunkálja s igy szorosabban rehabilitálja önmagát is. Ugyanakkor megfontolandó azonban az, hogy a támogatásnak ezt a módját nem kellene a földműves népre korlátozni, hanem ki kellene terjeszteni az iparosokra is, akiket szerszámokkal szintén el kellene és lehetne látni. AZ ÁRVÁK ÜGYE. A Népjóléti Minisztérium rendelkezésünkre bocsáj tóttá több ezer magyar árvának névsorát, címét, életrajzi adatait és már megtettük a szükséges lépéseket az irányban, hogy ezeknek az árváknak fenntartására befolyt összegek kifizetésre kerüljenek. A hitfelekezetek és jótékonysági szervezetek intézményei igen kevés támogatásban részesültek abból, amit külföldi források, mint például az Amerikai Magyar Segélyakció, e célból nyújtottak. A különféle hitfelekezetek árvaházainak és árváinak jegyzékeit szintén megkaptuk és szívesen átadjuk bármely testületnek, mely ez irányban tenni óhajt valamit. MASOK IS SEGÍTIK A MAGYAR NÉPET Nemcsak az Amerikai magyarság siet az Óhaza segítségére. A svédek és dánok naponta több mint 20,000 iskolás gyermeket látnak el élelemmel. Az Akció Catholica naponta 14,000 embert táplál leveses konyháin. A kormány is ott és úgy segít, ahol tud. A közhivatalnokok műnk ahelyükön kapnak ebédet, mely rendszerint levesből vagy krumpliból és egy főzelékből áll. Az amerikai magyaroktól óhazai rokonaikhoz és barátaikhoz érkező küldemények fel becsülhetetlen segítséget jelentenek. Sok esetben ezek az ajándékok a háláitól mentették meg a címzettekét. Ezek a személyes mentőakciók oly óriási méreteket öltöttek, hogy az Amerikai Magyar Segélyakciónak és egyéb jótékonysági intézményeknek az ily módon segélyezett óhazaiak életbenmaradásáért már nem kell aggódniok. Egész Magyarországon elismerik az amerikai magyarok nagylelkűségét és mindenki bízik abban, hogy óhazai rokonaikról és barátaikról továbbra is fognak gondoskodni, mindaddig, a mig segítségre szükségük lesz. A SEGÉLYAKCIÓ FOLYTATÁSA ÉLETSZÜKSÉGLET. Ugyanakkor azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy millió és millió magyarnak nincs Amerikában se rokona, se barátja. Ezeken is kell valakinek segíteni és az Amerikai Magyar Segélyakció az egyetlen szervezet, melyhez kérő szóval fordulhatnak! Mindezek alapján alakult ki az a szilárd meggyőződésem, hogy a Segélyakció működésének folytatása életszükséglet a magyar nemzet számára. Azonban, hogy a mi szervezetünk nyújtotta segítség hathatósságát biztosítsuk, szükséges, hogy további programunkban egy bizonyos területre szorítkozzunk vagyis, specializáljuk magunkat egy bizonyos segítési módban. Az Amerikai Magyar Segélyakció igazgatóságának dolga, hogy a helyzet gondos áttanulmányozása után megállapítsa, hogy e bizonyos téren mire van szükség és azután minden erőfeszítésével azon legyen, hogy hathatós támogatásban részesítse azt a népcsoportot, melyért a felelősséget magára vállalja. Ha ezt az igazgatóság megteszi, akkor köztudomású dolog lesz, hogy mi egy speciális segély-programmot hajtunk végre és más segélyszervezetek nem fogják az ő terveikbe belefoglalni az általunk kisajátított teret, hanem más, esetleg szintén hézagpótló segítséget fognak nyújtani. A saját megfigyeléseim alapján meggyőződtem arról, hogy az Amerikai Magyar Segélyakció lényeges mértékben hozzájárult a magyar nemzet életben maradásához. Ugyanígy meg vagyok győződve arról is, hogy tevékenységeinknek — főként a fent említett iránybani — folytatásával oly segítséget nyújthatunk, amilyenről semmiféle gondoskodás nem történt eddig és igy minden eddiginél hathatósabb módon támogathatjuk a magyar népet. II. A GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI HELYZET Kétségtelen, hogy a föld elfelejtett népe a magyar. Nincs még egy nemzet, mellyel oly méltánytalanul bántak volna el, mint a magyarral. Igaz, hogy Magyarország elvesztette a háborút, de nem volna szabad elfelejteni, hogy nem önként ment bele, hanem belekényszerült, földrajzi helyzete révén és annak következtében, hogy a demokráciák a legnagyobb szükség idején magára hagyták. Persze, nem lehet azt várni, hogy ily megfontolások enyhítsék azt a tényt, hogy Magyarország vereséget szenvedett és most fizetnie kell mindazért, amiben bűnösnek találták. Viszont aki azt várja, hogy Magyarország fizessen, annak tisztában kell lennie azzal is, hogy csak fizetőképes ország tud fizetni. A magyar nemzet számára tehát oly helyzetet kell biztosítani, melyben kötelezettségeinek képes eleget tenni. Olvasóink tisztában vannak vele, hogy Magyarországot először a nácik fosztották ki, azután a náciknál is rosszabb magyar nyilaskeresztes nácik, akik még a németeknél is többet loptak és akiknek bűne az, hogy Budapest lett a világ legborzalmasabban összebombázott városa, végül pedig kirabolták a magyarokat az oroszok. Ez a háromszoros rablás a szó szoros értelmében levetkőztette a magyar népet. Mindenét elvették, gépeit, barmait, ruházatát. Ugyanakkor a hivatalos adatok bizonyítják, hogy az összes UNRRA és egyéb külföldi segélyben részesült népek közül Magyarország kapta a legkevesebbet! Az adminisztrációs költségek leszámításával Magyarország a UNRRA-tól tényleges támogatásban kapott három millió háromszázezer dollárt ($3,300,000), vagyis fejenként 25 centet. Ezzel szemben Ausztria, mely távolról sem szenvedett annyit, mint Magyarország, száztizenhét millió dollárt ($117,000,000) kapott, ami fejenként 17 dollárt tesz ki. Ily körülmények között nem volna csoda, ha Magyarország népe tétlenségbe csüggesztő kétségbeesés rabjává vált volna. Ennek azonban ép az ellenkezője történt. A magyar nép bátor lelkülete oly csoda, melyre mindannyian csak büszkék lehetünk. Nem hiszem, hogy volna Budapesten épület, melyet a háború meg ne rongált volna. Nem hiszem, hogy volna Budapesten olyan utca, melyben ne volnának rombadőlt épületek. Az ostrom után leírhatatlan romhalmaz volt ez a város. A szenny, a törmelék — borzalmas volt. Nem lehetett végigmenni egy utcán úgy, hogy holttestekbe ne botlott voina az ember és az utcákat is csak romokon át bukdácsolva leheteti megtalálni. És mégis, egyetlen esztendő alatt Budapestet úgy megtisztították, hogy nem lehet ráismerni. Oly teljesítmény volt ez, melyet felmérni nem lehet. Persze ezzel nem azt mondom, hegy Budapestet felépítették mert ez szakemberek szerény becslése szerint legalább egyezer millió dollárba kerülne! A MAGYAR VALUTA MEGSZILÁRDÍTÁSA Az uj magyar pénz értékének megszilárdítása különös és kedvezőtlen helyzetet teremtett. Az infláció alatt bőven volt pénz, de élelmiszert és egyéb cikkeket lehetetlenség volt vásárolni. Igen megbízható helyekről hallottam, hogy voltak, akik a pénz megszilárdítása előtti időkben perzsa szőnyegeket két dollárért, meisseni porcellán készleteket egy dollárért, ezüstöt és más értékes holmikat pedig centekért adtak el, hogy amerikai pénzhez jussanak. Ezek az értékes holmik nem voltak szükségesek az életben maradáshoz s tulajdonosaiknak meg kellett tőlük válni, ha enni akartak. Mindenki kész volt mindenét feláldozni, hogy be szerezhesse a legelemibb élet szükségleteket. De most, hogy a magyar pénz értékét megszilárdították, annak a dollárhoz viszonyított beváltási értékét túlságos magasan állapították meg. így például hat és tiz dollár között kell fizetni szállodában egy éjtszakára és egy Amerikában egy dollárért kapható egyszerű ebédnek vendéglőben három dollár az ára. Azért a nyakkendőért, amelyért itt egy dol(Folytatás az 5-ik oldalon)
