Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-11 / 50. szám

• •

Önfegyelemmel többre megyünk mint vak erőszakkal

Joh„ L. Lewis és a bányászok sztrájkja.

Szivünkhöz mindig igen közel álltak a bányászok, hiszen az ő sorsuk egybeforrott a Verhovay Segély Egyletével. A mi egyesületünk mim bányászegylet indult és megalakulásában igen nagy szerep jutott a bányatulajdonosok lelkiismeretlen önkényuralmának s a bányászok védtelen kiszolgáltatottságának. A Verhovay bányászok azért alakították meg egyesületüket. hogy védelmet találjanak oly válságok ellen, melyekben égen-földön semmi támogatásra nem számíthattak pénzéhes munkaadóik részéről. — Azóta eltelt ugyan hatvan év, a bányászok sorsa összehasonlíthatatlanul -kedvezőbb, _de véleményünk a bányatulajdonosokról épp úgy- nem változott meg, mint ahogy nem változott meg az a meggyőződésünk sem, hogy a legszükségesebb és legnehezebb munkát végző bányászembernek

holta napjáig biztos kenyérrel. emberséges megélhetéssel és földalatti munkájának veszedelméért kárpótló jóléttel tartozik a nemzet.

Ezt a meggyőződést tettekkel is kész volt mindenkor be b i z o n y it ani egyesületünk, amelynek vezetősége számtalan esetben szállt szembe a bányatársulatokkal és verekedett ki munkájukban megbetegedett vagy megsérült bányász tagtársainknak olyan kompenzációt, melyet a bányatársulat a saját orvosának és ügyvédjének ügyességében bizv-a kereken megtagadott.

Tiszteljük, becsüljük és szeretjük a mi bányász testvéreinket és jogaikért bármikor készen vagyunk síkra szállni és csak a legnagyobb helyesléssel állunk melléjük, amikor jjogos érdekeikért harcolnak.

Ez adja meg nekünk a jogot arra, hogy a most folyó foány ászsztrájkkal foglalkozzunk s ezt most is úgy teszszük. hogy kizárólag a bányászok érdekeit tartjuk szem előtt.

h .

A BÁNYÁSZOKNAK IGAZUK VAN.

Igenis, igazuk van a bányászoknak, amikor kedvezőbb «munkafeltételekért harcolnak ;es igazuk lesz mindaddig, a jmig nem ők lesznek az ország legjobban fizetett, védett és ellátott munkásai.

Más kérdés azonban az, hogy helyesen folyik-e a harc jogos követeléseik teljesítéséért. John L. Lewis, a bányászok sorsának szinte korlátlan hatalmú irányítójává és egyeduralmi fejedelmévé nőtte ki magát. Bármit Írnak az újságok a bányászok között uralkodó elégedetlenségről, a tény az, hogy a bányászok megrendithetetlen h ü s é ggel ragaszkodnak hozzá, bíznak benne, hisznek Ítélőképességében és követik őt tűzön-vi zen át.

Kénytelenek vagyunk azonban rámutatni arra, hogy John L. Lewis nem egészen olyan nagy ember, mint amilyennek követői tartják. És ebben rejlik Lewis uralmának nagy veszedelme a bányászok számára. A bányászok ugyanis minden eddig éléit eredményt kizárólag John L. Lewis javára Írnak s elfelejtik azt, hogy John L. Lewis sohasem érte volna el a felét sem annak, amit elért, ha történetesen nem állt volna melléje Roosevelt elnök és a demokratikus kormány, mely törvényhozás utján teremtette meg a lehetőségét annak, hogy John L. Lewis kiharcolhassa a bányászok jobb sorsát. A demokratikus,, munkásbarát kormányzatnak legalább annyi szerepe volt a bányász unió sikereiben, mint John L. Lewisnak, aki maga is elfelejtette már, hogy mily sokat köszönhet Roosevelt demokratikus kormányzatának és úgy lép fel, mintha mindent csak a saját maga erejéből ért volna el. — Ebből a kényelmes feledékenységből született meg az a hihetetlen magabizás, mely John L. Lewis legutóbbi lépéseit jellemzi.

A SZERZŐDÉS ÉS A TÖRVÉNY

A munkásember jelene és jövője a vele kötött szerződések és a róla szóló törvények sérthetetlenségén múlik. John L. Lewis mind a két téren igen kockázatos szerepre vállalkozott. Az ország Legfelsőbb Bíróságának dolga lesz megállapítani azt, hogy Lewisnak igaza van-e abban, hogy a kormánnyal kötött szerződés felbontható-e vagy sem. Oly sok minden szól azonban a

mellett, hogy Lewis a szerződés érvényességét a kormány kezelésének időtartamára elismerte, hogy nehéz minden tárgyi bizonyíték nélkül elhinni az ellenkezőjét. Ezt a kérdést majd eldönti a legfelsőbb bíróság, e helyütt tehát csak azt jegyezhetjük meg, hogy Lewis kétségtelenül a szerződés szövegének fogyatékosságai következtében fel fedezhető kibúvót használt ki akkor, amikor kijelentette, hogy a kormánnyal kötött szerződés is felbontható. — Már most a munkásság mindég joggal ítélte el a vállalkozókat azért, hogy a szerződések szövegezési hiányosságaiba belekapaszkodva bújtak ki vállalt kötelezettségeik alól.. Nyilvánvaló, hogy a munkásság nem követheti a vállalkozókat azon az utón, melyet következetesen elitéit. A munkásság csak úgy őrizheti meg a nagyközönség és a törvény hozók tiszteletét és jóakaratát, ha a szerződések betartása terén külömbnek mutatkozik, mint azok, akiket mindig és joggal bírált meg. Ha az iparbáróknak nem szabad a szerződésben kínálkozó kibúvókat felhasználni, akkor nem szabad a munkásságnak sem.

Hasonló a helyzet, de súlyosabb a törvény dolgában. A munkásság a törvényhozás által az utóbbi másfél évtized folyamán biztosított jogainak tiszteletben tartását követeli meg. Joggal követelheti, hogy a bíróságok a munkásság javára szóló törvényeknek szerezzenek érvényt minden esetben. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a törvény védelmét csak az veheti igénybe, aki maga is tiszteletben tartja a törvényt.

S ezt nem tette meg Lewis, amikor a biró utasítása ellenére is hagyta, hogy a sztrájk életbe lépjen. Tisztára lázitás azt állítani, hogy ily esetben az ideiglenes injunctio rabszolgaságot jeljmt.

Ha parancs szóra dolgozni rabszolgaság, akkor rabszolga ság az is, ha parancs-szóra nem dolgozunk. Egyik oldalon Lewis parancsol, másik oldalon a kormány. A bányász két malomkő között őrlődik. Ha Lewisnak engedelmeskedik, akkor a törvényt szegi meg, ha a törvény utasításának enged, akkor meg a unio(Folyt«tí* ■ 2-ik oldalon)

MÉG TÖBB SEGÉLYT

AZ ÓHAZA NÉPÉNEK

— Az Amerikai Magyar Segélyakció közleménye —

Az Amerikai Magyar Segélyakció Ligonierben megtartott rendes félévi igazgatósági gyűlésére úgyszólván valamennyi nagy osztály küldött delegátust, illetőleg képviseltette magát. Ugyanekkor mutatkozott be annak a 32 osztálynak az uj igazgatója, illetőleg helyettes igazgatója, akik az áprilisi közgyűlés értelmében résztvesznek a Segélyakció irányításában, osztályaik választása alapján.

A ligonieri gyűlés elsősorban is tisztázta a félreértéseket és Cukor Mór jogtanácsos magyarázata alapján megnyugodott abban, hogy a Segélyakció valamennyi aktiv osztálya egyenrangú tagja az American Hungarian Relief, Incorporated testületének. Ugyancsak részletesen tárgyalta a gyűlés a benyújtott javaslatokat, melyek közül egyhangúlag az alábbiakat fogadta el:

1947 folyamán $1,000.000 értékű segélyalappal igyekszik támogatni a magyar népet. A Segélyakció központja által hazaküldendő szállítmányok zöme ezentúl maradandó segélyre fordittassék.

Tehát miután az élelmezési és gyógyszerei látási helyzet javult, traktor-alkatrészek, tenyészállatok, keltetőtojás, szerszámok hazaküldése képezze a központi iroda főfigyelmét. Az általános segélyezésen kivül cél-adományok továbbítását is vállalja ezentúl a központi iroda olyan intézmények részére, melyeket az adakozók neveznek meg, ha megfizetik a szállítás diját.

A megjelentek javaslatai alapján ez év december 31-ig valamennyi osztálynak be kell küldeni azok neveit, akiket a létesítendő National Sponsor Committee-be való megválasztásra mint a Segélyakció érdekében befolyásos, — sőt nagyobb adománnyal hozzájárulni tudó. pártfogókat ajánlanak a januári közgyűlésnek.

Utóbbi alkalommal fogják megválasztani a Segélyakció országos elnökét is, tehát ennek személyére vonatkozó javaslatokat is be kell a központnak küldeni újév előtt.

Egyhangú lelkesedéssel fogadta el a ligonieri igazgatósági gyűlés azt az indítványt, mely az Egyesült Államok valamennyi magyar lakta városában “Tag Day” előkészítését és rendezését mondotta ki a Segélyakció javára 1947 március 15-ike hetében, a helybeli körülményeknek legmegfelelőbb napon.

Ugyancsak megszavazott a gyűlés $10,000 értékű fonalat, hogy abból Magyarországon szegény asszonyok olyannyira nélkülözött szőttest készíthessenek maguknak és családjuknok.

Egyhangúlag fogadta el az igazgatósági gyűlés azt a javaslatot is, hogy a központi iroda szorosabban együtt fog működni a vidéki segélymunkával és az ‘egyik titkár meg fogja látogatni az osztályokat, hogy a központ részére is elősegítse azok tevékenységét és megteremtse a szükséges személyes kapcsolatokat az ottani vezetőséggel.

A “MAGYAR NEMZET” 1946 OKTÓBER 18-IKI SZÁMÁBÓL:

‘'Több mint 30,000 kiló értékes élelmiszeri osztott szét az Amerikai Magyar Segélyakció”.

“Amint erről korábban hirt adtunk, ismét nagyértékű élelmiszerszállitmány érkezett Magyarországra az Amerikai Magyar Segélyakció révén. Magyarországi bizottság legutóbbi ülésén körülbelül nyolc tonna kávét, 1.5 tonna teát, hat tonna bébitápszert, öt tonna tejport, valamint konzerveket és tojásport osztott ki az állam, a székesfőváros, valamint az egyházak és a nagy társadalmi, jóléti szervezetek kezelésében levő intézmények között, amelyek a Segélyakció raktárából készletüket már el is szállították. Elsőizben jut most a régóta áhított . (Folytatása a 2-ik oldalon)