Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-11 / 50. szám

• • Önfegyelemmel többre megyünk mint vak erőszakkal Joh„ L. Lewis és a bányászok sztrájkja. Szivünkhöz mindig igen közel álltak a bányászok, hiszen az ő sorsuk egybefor­rott a Verhovay Segély Egy­letével. A mi egyesületünk mim bányászegylet indult és megalakulásában igen nagy szerep jutott a bányatulajdo­nosok lelkiismeretlen önkény­­uralmának s a bányászok véd­telen kiszolgáltatottságának. A Verhovay bányászok azért alakították meg egyesületü­ket. hogy védelmet találjanak oly válságok ellen, melyekben égen-földön semmi támoga­tásra nem számíthattak pénz­éhes munkaadóik részéről. — Azóta eltelt ugyan hatvan év, a bányászok sorsa összehason­líthatatlanul -kedvezőbb, _de véleményünk a bányatulajdo­nosokról épp úgy- nem válto­zott meg, mint ahogy nem változott meg az a meggyőző­désünk sem, hogy a legszük­ségesebb és legnehezebb mun­kát végző bányászembernek holta napjáig biztos kenyér­rel. emberséges megélhetéssel és földalatti munkájának ve­szedelméért kárpótló jóléttel tartozik a nemzet. Ezt a meggyőződést tettek­kel is kész volt mindenkor be b i z o n y it ani egyesületünk, amelynek vezetősége számta­lan esetben szállt szembe a bányatársulatokkal és vereke­dett ki munkájukban megbe­tegedett vagy megsérült bá­nyász tagtársainknak olyan kompenzációt, melyet a bá­nyatársulat a saját orvosának és ügyvédjének ügyességében bizv-a kereken megtagadott. Tiszteljük, becsüljük és sze­retjük a mi bányász testvére­inket és jogaikért bármikor készen vagyunk síkra szállni és csak a legnagyobb helyes­léssel állunk melléjük, amikor jjogos érdekeikért harcolnak. Ez adja meg nekünk a jo­got arra, hogy a most folyó foány ászsztrájkkal foglalkoz­zunk s ezt most is úgy tesz­­szük. hogy kizárólag a bá­nyászok érdekeit tartjuk szem előtt. h . A BÁNYÁSZOKNAK IGAZUK VAN. Igenis, igazuk van a bányá­szoknak, amikor kedvezőbb «munkafeltételekért harcolnak ;es igazuk lesz mindaddig, a jmig nem ők lesznek az or­szág legjobban fizetett, vé­dett és ellátott munkásai. Más kérdés azonban az, hogy helyesen folyik-e a harc jogos követeléseik teljesítésé­ért. John L. Lewis, a bányá­szok sorsának szinte korlát­lan hatalmú irányítójává és egyeduralmi fejedelmévé nőt­te ki magát. Bármit Írnak az újságok a bányászok között uralkodó elégedetlenségről, a tény az, hogy a bányászok megrendithetetlen h ü s é ggel ragaszkodnak hozzá, bíznak benne, hisznek Ítélőképessé­gében és követik őt tűzön-vi zen át. Kénytelenek vagyunk azon­ban rámutatni arra, hogy John L. Lewis nem egészen olyan nagy ember, mint ami­lyennek követői tartják. És ebben rejlik Lewis uralmának nagy veszedelme a bányászok számára. A bányászok ugyan­is minden eddig éléit ered­ményt kizárólag John L. Le­wis javára Írnak s elfelejtik azt, hogy John L. Lewis soha­sem érte volna el a felét sem annak, amit elért, ha történe­tesen nem állt volna melléje Roosevelt elnök és a demok­ratikus kormány, mely tör­vényhozás utján teremtette meg a lehetőségét annak, hogy John L. Lewis kiharcol­hassa a bányászok jobb sorsát. A demokratikus,, munkásba­rát kormányzatnak legalább annyi szerepe volt a bányász unió sikereiben, mint John L. Lewisnak, aki maga is elfe­lejtette már, hogy mily sokat köszönhet Roosevelt demok­ratikus kormányzatának és úgy lép fel, mintha mindent csak a saját maga erejéből ért volna el. — Ebből a ké­nyelmes feledékenységből szü­letett meg az a hihetetlen magabizás, mely John L. Le­wis legutóbbi lépéseit jellem­zi. A SZERZŐDÉS ÉS A TÖRVÉNY A munkásember jelene és jövője a vele kötött szerződé­sek és a róla szóló törvények sérthetetlenségén múlik. John L. Lewis mind a két téren igen kockázatos szerepre vál­lalkozott. Az ország Legfel­sőbb Bíróságának dolga lesz megállapítani azt, hogy Lew­isnak igaza van-e abban, hogy a kormánnyal kötött szerződés felbontható-e vagy sem. Oly sok minden szól azonban a mellett, hogy Lewis a szerző­dés érvényességét a kormány kezelésének időtartamára el­ismerte, hogy nehéz minden tárgyi bizonyíték nélkül el­hinni az ellenkezőjét. Ezt a kérdést majd eldönti a legfel­sőbb bíróság, e helyütt tehát csak azt jegyezhetjük meg, hogy Lewis kétségtelenül a szerződés szövegének fogya­tékosságai következtében fel fedezhető kibúvót használt ki akkor, amikor kijelentette, hogy a kormánnyal kötött szerződés is felbontható. — Már most a munkásság min­dég joggal ítélte el a vállalko­zókat azért, hogy a szerződé­sek szövegezési hiányosságai­ba belekapaszkodva bújtak ki vállalt kötelezettségeik alól.. Nyilvánvaló, hogy a munkás­ság nem követheti a vállalko­zókat azon az utón, melyet következetesen elitéit. A mun­kásság csak úgy őrizheti meg a nagyközönség és a törvény hozók tiszteletét és jóakara­tát, ha a szerződések betartá­sa terén külömbnek mutatko­zik, mint azok, akiket mindig és joggal bírált meg. Ha az iparbáróknak nem szabad a szerződésben kínálkozó kibú­vókat felhasználni, akkor nem szabad a munkásságnak sem. Hasonló a helyzet, de sú­lyosabb a törvény dolgában. A munkásság a törvényhozás által az utóbbi másfél évtized folyamán biztosított jogainak tiszteletben tartását követeli meg. Joggal követelheti, hogy a bíróságok a munkásság ja­vára szóló törvényeknek sze­rezzenek érvényt minden e­­setben. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a törvény védelmét csak az veheti igénybe, aki maga is tisztelet­ben tartja a törvényt. S ezt nem tette meg Lewis, amikor a biró utasítása elle­nére is hagyta, hogy a sztrájk életbe lépjen. Tisztára lázitás azt állítani, hogy ily esetben az ideiglenes injunctio rab­szolgaságot jeljmt. Ha parancs szóra dolgozni rabszolgaság, akkor rabszolga ság az is, ha parancs-szóra nem dolgozunk. Egyik oldalon Lewis parancsol, másik olda­lon a kormány. A bányász két malomkő között őrlődik. Ha Lewisnak engedelmeske­dik, akkor a törvényt szegi meg, ha a törvény utasításá­nak enged, akkor meg a unio­(Folyt«tí* ■ 2-ik oldalon) MÉG TÖBB SEGÉLYT AZ ÓHAZA NÉPÉNEK — Az Amerikai Magyar Segélyakció közleménye — Az Amerikai Magyar Segélyakció Ligonierben meg­tartott rendes félévi igazgatósági gyűlésére úgyszólván valamennyi nagy osztály küldött delegátust, illetőleg kép­viseltette magát. Ugyanekkor mutatkozott be annak a 32 osztálynak az uj igazgatója, illetőleg helyettes igaz­gatója, akik az áprilisi közgyűlés értelmében résztvesz­­nek a Segélyakció irányításában, osztályaik választása alapján. A ligonieri gyűlés elsősorban is tisztázta a félreérté­seket és Cukor Mór jogtanácsos magyarázata alapján megnyugodott abban, hogy a Segélyakció valamennyi aktiv osztálya egyenrangú tagja az American Hungarian Relief, Incorporated testületének. Ugyancsak részlete­sen tárgyalta a gyűlés a benyújtott javaslatokat, melyek közül egyhangúlag az alábbiakat fogadta el: 1947 folyamán $1,000.000 értékű segélyalappal igyek­szik támogatni a magyar népet. A Segélyakció központja által hazaküldendő szállítmányok zöme ezentúl mara­dandó segélyre fordittassék. Tehát miután az élelmezési és gyógyszerei látási hely­zet javult, traktor-alkatrészek, tenyészállatok, keltető­tojás, szerszámok hazaküldése képezze a központi iroda főfigyelmét. Az általános segélyezésen kivül cél-adomá­nyok továbbítását is vállalja ezentúl a központi iroda olyan intézmények részére, melyeket az adakozók nevez­nek meg, ha megfizetik a szállítás diját. A megjelentek javaslatai alapján ez év december 31-ig valamennyi osztálynak be kell küldeni azok neveit, akiket a létesítendő National Sponsor Committee-be való megválasztásra mint a Segélyakció érdekében befolyásos, — sőt nagyobb adománnyal hozzájárulni tudó. pártfogó­kat ajánlanak a januári közgyűlésnek. Utóbbi alkalommal fogják megválasztani a Segély­akció országos elnökét is, tehát ennek személyére vonat­kozó javaslatokat is be kell a központnak küldeni újév előtt. Egyhangú lelkesedéssel fogadta el a ligonieri igaz­gatósági gyűlés azt az indítványt, mely az Egyesült Álla­mok valamennyi magyar lakta városában “Tag Day” előkészítését és rendezését mondotta ki a Segélyakció javára 1947 március 15-ike hetében, a helybeli körülmé­nyeknek legmegfelelőbb napon. Ugyancsak megszavazott a gyűlés $10,000 értékű fonalat, hogy abból Magyarországon szegény asszonyok olyannyira nélkülözött szőttest készíthessenek maguknak és családjuknok. Egyhangúlag fogadta el az igazgatósági gyűlés azt a javaslatot is, hogy a központi iroda szorosabban együtt fog működni a vidéki segélymunkával és az ‘egyik titkár meg fogja látogatni az osztályokat, hogy a központ ré­szére is elősegítse azok tevékenységét és megteremtse a szükséges személyes kapcsolatokat az ottani vezetőséggel. A “MAGYAR NEMZET” 1946 OKTÓBER 18-IKI SZÁMÁBÓL: ‘'Több mint 30,000 kiló értékes élelmiszeri osztott szét az Amerikai Magyar Segélyakció”. “Amint erről korábban hirt adtunk, ismét nagy­­értékű élelmiszerszállitmány érkezett Magyarországra az Amerikai Magyar Segélyakció révén. Magyarországi bi­zottság legutóbbi ülésén körülbelül nyolc tonna kávét, 1.5 tonna teát, hat tonna bébitápszert, öt tonna tejport, valamint konzerveket és tojásport osztott ki az állam, a székesfőváros, valamint az egyházak és a nagy társa­dalmi, jóléti szervezetek kezelésében levő intézmények között, amelyek a Segélyakció raktárából készletüket már el is szállították. Elsőizben jut most a régóta áhított . (Folytatása a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents