Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-11 / 50. szám

2-ik oldal

1946 december 11

. ^...ovayak Lapja

ÖNFEGYELEMMEL TÖBBRE MEGYÜNK MINT VAK ERŐSZAKKAL

(Folytatás az 1-ső oldalról) val gyűlik meg a baja. Akár dolgozik, akár nem, egyik esetben sem cselekszik szabad akaratából.

De nem itt van a lényeg, hanem ott, hogy a bírói utasításnak eleget kell tenni, még akkor is, ha az nem igazságos, j mindaddig, amig a birói uta- I sitást a felsőbb bíróság meg nem semmisiti. Ez a törvény, ez a nemzeti lét rendje. Lewisnak módjában állott törvényes utón szembeszállni a birói utasítással és annak megsemmisítését teljes joggal várhatta a legfelsőbb bíróságtól, még pedig aránylag rövid idő alatt. Időközben, birói utasításra folyt volna tovább a munka, de csak ideiglenesen, mig a kérdés el nem dől. Ha a legfelsőbb bíróság megállapítja, hogy a Lewis-Krug féle szerződés felbontható, akkor a kormány azonnal annak értelmében járt volna el. Ha pedig az ellenkezőjét állapítja meg, akkor a bányászok a szerződés érvényességének a lejártáig

kénytelenek azt betartani, mert hiszen ezt várják a munkaadóiktól is.

Ily körülmények között semmi szükség nem volt a sztrájkra. He Lewis a birói intésre visszavonta volna a sztrájkra hivó jelszót, akkor a bányászok tekintélye megnövekedett volna, mert hiszen törvénytisztelő voltukat bizonyították volna be.

Lewis ezzel szemben az ellenkezőjét tette és ezzel azt mutatta meg az egész világnak, hogy a törvényt ő csak addig tiszteli, amig az neki ad igazat, de fittyet hány rá, ha ellene dönt. Már pedig ez anarchia. Ha mindenki igy gondolkozna, akkor az igazságszolgáltatás komédiává is válna, mert hiszen mindenki, aki tetszése elleni Ítéletet kap, odavághatná a bírónak, hogy “nekem ugyan nem parancsolhatsz, csak az ellenfelemnek.”

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy senkisem lehet önmaga bírája és senkisem veheti az

igazság szolgáltatást a saját kezébe. Ha ma megteszik a munkások, holnap megteszik a munkaadók.

ÖNFEGYELEM CSAK HASZNÁLT VOLNA AZ ÜGYNEK.

Félmillió bányász kivonult a munkából és ha a sztrájk sokáig tart, Amerika népe újabb nagy lépéssel közeledik a nemzeti nyomorúság felé. Fölösleges részleteznünk az országos szénsztrájk következményeit: mindenki kezdi már megtapasztalni a saját bőrén. He Lewis törvénytisztelő ember módjára fegyelmezte volna önmagát és a birói utasítás törvényes vagy törvénytelen voltának kiderítéséig folytatta volna a munkát, akkor az országot megkímélte volna egy rettenetes megrázkódtatástól, melynek nemcsak belső, de külső következményei is vannak, mert hiszen lejáratja hazánkat a világ népei szemében, nem is beszélve arról, hogy az éhező népek nyomorúságait is megtetézi azzal, hogy megvonja tőlük a legnagyobb szükség idején Amerika segítségét.

Lewis nem volt következetes, nem volt fegyelmezett, s nem volt humánus, amikor a sztrájknak nem vetett véget és rengeteget ártott nemcsak a bányászoknak, hanem Amerika összes munkásainak is!

A JÖVENDŐ TÖRVÉNYHOZÁS.

Sokan Írják azt, hogy Lewis azért sietett sztrájkolni, hogy az uj kongresszus egybe gyűlése előtt vívhasson ki még néhány előnyt. Nem hiszszük ezt sok okból. Először is azért nem, mert hiszen Lewis maga is republikánus volt, tehát ' a republikánus kormányzat benne támogatóját láthatta volna. Másodszor azért nem, mert ha vannak is a republikánus törvényhozók között sokan, akik szeretnék a munkásokat megfosztani szerzett jogaiktól, van valami, amit még annál is jobban szeretnének: m e g m a r a dni Washingtonban s megőrizni a Republikánus párt uralmát. Teljesen tisztában vannak a republikánusok azzal, hogy az összmunkásság szavazataival együtt elveszítenék az ország jóérzésü polgárságáét is, ha a munkások jogait elvennék. Már pedig ez esetben csak néhány éves pünkösdi királyságban lehetne részük.

Nagyon is valószínű, hogy a republikánusok óvatosan szándékoznak a munkástörvényekkel bánni, mert nem kockáztathatják már a kezdet kezdetén uralmukat.

Igen sok uniovezér azonban egyenesen kihívja a munkásig jogos érdekeivel ellenkező törvényhozást. Elvégre az állandó országos gazdasági bénultság ellen tenni kell valamit. És ha a munkásság Lewis féle módszerekhez folyamodik, akkor lehetetlenné teszi azt, hogy a törvényhozók meg fontoltan, higgadtan alkossák meg a törvényeket. Gyors, elsietett s ennek következtében szélsőséges törvén yhozásra kényszerítik a kormányzatot, tehát maguk alatt vágják a fát.

Egyes unió vezéreknek a jelek szerint ez a célja... Nagyon valószinü, hogy elnyomatást akarnak elő idézni, mert annak forradalmi állapotok volnának a következményei, melyekből ők, úgy vélik, csak nyertesként kerülhetnek ki.

Ezeknek a szerződéseket bontogató, törvényt gúnyoló vezéreknek eljárását hatalmi mámorral magyarázni badarság... Eddig is tudták, hogy mit akarnak, most is tudják. Eddig se kötötték még a saját uniójuk tagjainak orrára sem, ezután se fogják. Ők mindent mindenkinél jobban tudnak, felelősséggel nem tartoznak s soha ki nem nyilvánított céljaiknak alárendelik nemcsak a uniójuk tagjainak, hanem az összes kenyérkeresőknek, s az egész nemzetnek a sorsát is.

Mással Lewis eljárását magyarázni nem lehet...

Mindezen segíteni hamarjában nem lehet. Nincs józanul gondolkozó ember az országban, aki a bányászokat kárhoztatná. Mindenki tudja azt, hogy a munkások érdekében hozott törvények másrészről megkötik a munkások kezét is. Csak felsőbb jóváhagyással cselekedhetnének. Fölösleges és hiábavaló tehát ily irányban próbálkozni. Csak sajnálni tudjuk a bányászokat és mindazokat, akik a sztrájk révén kenyér nélkül maradnak, hogy egy embernek fegyelmezetlen, törvénytelen magatartása miatt kell szenvedniük.

Bizonyos azonban, hogy a munkásságnak is rá kell ébrednie helyzete visszásságára. A diktatúra és a vak engedelmesség sohasem vezet jóra. Miközben a legnagyobb elismeréssel vagyunk olyan munkásvezérek iránt, akik a munkássággal együtt irányítják a unió sorsát, figyelemmel lévén úgy a jövendőre, mint a nemzeti érdekre, — melynek minden egyes polgár alá van rendelve — ugyanakkor a következmények alapján kell el Ítélnünk minden olyan helyzetet, melyben egy ember százezrek sorsát intézi a fejük felett, anélkül, hogy nekik abban bármily szerepet is juttasson azonkívül, hogy minden évben háromszor-négyszer tétlenségre és Ínségre kárhoztassa őket.

Ismét rámutatunk arra, hogy ez a sztrájk, mint sok másik, nem a bányatulajdonosokon üt nagyot, hanem elsősorban a bányászokon, másod sorban a kenyérkeresőkön, harmadMÉG TÖBB SEGÉLYT

AZ ÓHAZA NÉPÉNEK

(Folytatás az 1-ső oldalról)

babkávé és valódi tea olyanokhoz, akiknek eddig rokoni csomag nem érkezett Amerikából.

Kelendők a Segélyakció Karácsonyi bélyegei.

Csillagos égből aláereszkedő kőszáli sas — az Egyesült Államok jelképes madara — csomagot visz tengerentúlról kinyújtott, vézna karok felé ... Ez az Amerikai Magyar Segélyakció ez évi karácsonyi bélyegeinek terve. Fábri Rezső festőművész, aki az eredeti rajzot jótékony célra adományozta, annyira eltalálta elgondolásával a kivándorolt és az óhazai magyarság közötti érzelmeket és a Segélyakció célját, hogy a Ligonierben tartott igazgatósági gyűlés határozata alapján a bélyeg motívumaiból készül majd az 1947 március 15-iki országos “Tag Day” jelvénye is.

És az a szív, mely a sas karmai közötti csomagokat ékesíti, az a magyar szív nem csupán a karácsonyi bélyegen látható, hanem melegen dobog minden amerikai magyar kabátja alatt. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy egyre többen érdeklődnek a Segélyakció egyes osztályainak vezetőségénél olyanok, akik nemcsak a maguk, hanem amerikai ismerőseik részére is egy vagy több iv karácsonyi (bélyeget vásárolnak, hogy az ily módon összegyűlt adományból didergő óhazai gyermekek helyzetén segíthessen ez az emberbaráti intézmény.

Óriási gyógy szer szállítmányt kaptak az óhazai kórházak.

Úgyszólván nincs a “U. S. Pharmacopeia”, az amerikai gyógyszerkimutatásban olyan orvosság, amiből ne lett volna abban a hatalmas szállítmányban, amit az Amerikai Magyar Segélyakció még a hajósztrájk előtt útnak indított az óhazába. Nagy tételekben vásárolt gyógyszereken kívül egyedül a Los Angeles-i 10-es számú osztály $5,231.60 értékű, legkülönbözőbb gyógyszermintát gyűjtött és szállított át a központi iroda révén.

A los-angelesiek a kiviteli engedély megszerzéséhez szükséges pontos kimutatást éppen olyan lelkiismeretes ügyszeretettel és hetek munkáját igénylő gonddal készítették el, mint amilyen buzgalommal végezték az orvosság-gyűjtést. Ezzel példát nyújtottak más városok magyarságának, ahol még nem járták sorra az orvosokat és gyógyszertárakat, hogy a nagy hiányt szenvedő hazai kórházakon természetbeni adományok utján segítsenek.

Az Amerikai Magyar Segélyakció budapesti irodájának részletes s helyszűke miatt lapunkban nem közölhető kimutatása szerint a gy ógysaer száll it mányt 84 városban és községben működő 139 kórház között osztották szét.

sorban a nemzeten és végül a hazán. Ha azt vesszük, hogy a sztrájkot ki ’ bírja legtovább nagyobb baj és kár nélkül, akkor nyilvánvaló, hogy sem a kenyérkeresők, sem a bányászok, sem a nemzet, hanem a bányatulajdonosok. — Hát érdemes milliókat fejbekólintani csak azért, hogy egy apró tüszurást helyezhessünk el azokon, akik ellen irányul a sztrájk?

Ismét azt mondjuk, hogyha az összes uniók félretennék az önzést és összefogva törekednének arra, hogy egészséges és emberséges törvényhozás biztosítsa nekik jogaikat, akkor sokkal nagyobb és maradandóbb eredményt érnének el, mint az országnak vitatható jogosságu sztrájkok általi megbénítása révén.

S igy a gondolkozó ember kénytelen megállapítani azt, hogy sok esetben a munkásnak, a legnagyobb ellensége a vezére, aki a legfelsőbb bíró, hadúr és végrehajtó szerepében gyakorolja megfellebbezhetetlen hatalmát.

A munkásság becsületesen betartott szerződéseket akar — joggal. Be kell tehát tartania a maga részéről is a szerződéseket azok lejártáig.

A munkásság a törvény védelmét várja — joggal. Tiszteletben kell tehát tartania a törvényt annál inkább is, mivel a törvényes jogorvoslásnak van lehetősége még akkor is, ha az alsóbb bíróság esetleg oly ítéletet hoz, melynek méltányosságában nem tud megnyugodni a munkásság.

S ne felejtsük el azt sem, hogy a munkásság jövőjét nem lehet elválasztani a nemzet sorsától. A nemzet rovására nem érvényesítheti senki a követeléseit. Ha nincs nemzet, akkor nincs munkásság, nincs jólét, nincs rend, nines kenyér. Lewis és társai azon az utón járnak, mely a végzetes depresszió felé visz. Ideje, hogy a munkásság kinyissa a szemét és megszabaduljon ily vezérektől, akik hitleri módszerrel viszik csődbe nemcsak azokat, akik vakon követik őket, hanem velük együtt az egész nemzetet is. — Ezt mi írjuk, akik lelkűnkön hordozzuk a bányász sorsát s nem bírjuk elnézni azt, hogy egyesek pillanatnyi előnyök ért kockára tegyék egész jövőjüket!

Lapzárta után jelentették, hogy Lewis visszarendelte a bányászokat a munkába a szerződésben eredetileg megállapított időtartamra, hogy igy időt adjon a legfelsőbb bíróságnak arra, hogy ez ügyben nyugodtan hozhassa meg Ítéletét.

Ezt kellett volna tennie a birói tilalom kimondása idején és akkor a bányászokat megkímélte volna 17 napi bér veszteségtől.