Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-04 / 49. szám

8-ik oldal 1946 december 4 FIÓK H9ÜÜK (Folytatás a 7-ik oldalról) kaptak és igen jól érezték magukat a Verhovayak fánk­estélyén. Ezt az alkalmat haszná­lom fel arra, hogy a fiók ne­vében mondják hálás köszö­netét annak a jószivü tag­társnőnknek, aki a fánkhoz szükséges holmikat, a finom gyümölcsöket ajándékozta és az asztalokat oly gyönyö­rűen megtérítette és virágok­kal díszítette fel. ' Elismerés és köszönet jár azoknak a kedves Verhovay nőtestvéreknek is, akik a vacsorát készítették, a fán­kot sütötték és a felszolgálás munkáját végezték, s e szol­gálatban déltől éjfél utánig dolgoztak. Köszönöm a férfiak se­gítségét is, akik munkájuk­kal szintén hozzájárultak az est sikeréhez. Nem mulaszt­hatom el azt sem, hogy kö­szönetét ne mondjak a mű­soron szereplőknek, mert ének és zeneszámaikkal igen széppé és kellemessé tették ezt az összejövetelt. Azóta már megejtettük az elszámo­lást is és megállapítottuk, hogy ez a rögtönzött kis “kedélyes est”, melyet a múlt évben tartott “Krizantém Bál” helyett rendeztünk, úgy erkölcsileg, mint anyagilag a legszebb sikerrel végződött. Az 525-ik fiók megbízásából: GYULAY SÁNDOR, kér. szervező. —2-----------v------------------­Verhovay események NAPTÁRA DECEMBER 7, SZOMBAT Chicago, 111.— Az 503-ik fiók bankettje és tánc­­mulatsága a veteránok tiszteletére, a Northwest Hallban, 7 órai kezdettel, Sütő Imre zenekarának közreműködésével. Jegy ára $1.50, csak a táncra 55 cent. JANUÁR 4, SZOMBAT. Cleveland, O. Özvegyek bália a 361-ik Női Fiók rendezésében a Verhovay Otthonban, Szabadkai zenekarával. Belépti dij 75 cent. Vacsora, frissí­tők. JANUÁR 4, SZOMBAT. — CLEVELAND, O. — Az öz­vegyek bálját tartja meg a 361-ik Női Fiók a Verhovay Otthonban, 8637 Buckeye Road, este 7 órai kezdettel, Szabadkai zenekarának köz­reműködésével. — Vacsora egész este. Beléptidij 75c. JANUÁR 26, VASÁRNAP. — YOUNGSTOWN, O. — A 21, 108, 384 és 514-ik fiókok közös táncmulatsága a kug­lizó csapat javára a Szent István hitközség auditóriu­mában Szikora és Medve zenekarának közreműködé­sével. Verhovayak Lapja CSOMAGOT VAGY PEIZÍ KÜLDJÜNK ÓHAZAI VÉREINKNEK? A washingtoni magyar kö­vetség gazdasági tanácsosa közli: A közelgő karácsonyi ün­nepekkel kapcsolatban bizo­nyára gyakran felmerül a kérdés, hogy célszerü-e a magyarországi rokonoknak és ismerősöknek dohár át­utalást küldeni. Már a múltban is alkal­munk volt rámutatni, hogy a Magyarországot béklyóba szorító infláció megszünte­tését magukkal hozó intéz­kedések termé szetszerüleg nagy pénzhiányt eredmé­nyeztek. Az uj rendszer megalko­tásánál számot kellett vetni a Magyarországot ért sú­lyos veszteségekkel és ezért a pénzügyi intézkedéseket is úgy kellett beállítani, hogy az emberek jövedelme csak lényegesen lecsökkentet élet­nívó fedezését teszi lehetővé. Jelenleg tehát az a hely­zet, hogy a magyar pénznek, a forintnak, vásárlóerejét sikerült stabilizálni, de hosz­­szu és keserves épitőmun­­kára van szükség ahhoz, hogy az életstandard Ma­gyarországon akárcsak meg is közelítse a nyugati ní­vót. Felmerül már most a kér­dés, hogy csomagot célsze­rűbb-e küldeni, vagy pedig pénzt. Kétségtelen, hogy Magyar­­ország általános helyzete szempontjából elsőrendűen fontos, hogy áru jöjjön be az országba, viszont az is na­gyon fontos, hogy nyers­anyag bevásárlások céljára minél több dollárvaluta áll­jon rendelkezésre. Ha tehát arra gondolunk, hogy augusztus óta már Ma­gyarországon is könnyebb az árubeszerzés és ezt a nö­vekvő termelés mellett rész­ben az is okozza, hogy az em­berek nem rendelkeznek elég GIFFORD R. HART A Feen-A-Mint és egyéb gyógy­szereket előállító White Labora­tories, Inc., Newark, N. J., közli, hogy Gifford A. Hart lett kine­vezve alelnöknek, akinek hatás­körébe tartozik a hirdetési ügy­osztály. Mr. Hart 1934 óta van a vállalat kötelékében. pénzzel az áru megvásárlá­sához, ha arra gondolunk továbbá, hogy a mindennapi élet kiadásainak igen jelen­tős részét mindenképen pénz­ben kell fedezni az ottho­niaknak, akkor arra a követ­keztetésre kell jutnunk, hogy a segítésnek az a leg­jobb módja, ha a rokonok­nak és ismerősöknek szánt összeg egy részét pénzben utaljuk át és csomagban elsősorban olyan cikkeket küldünk, amelyeket Magyar­­szágon ezidőszerint pénzért sem lehet megvásárolni. Ebből a szempontból főleg kávé, kakaó, csokoládé, tea, rizs, tejpor, ksirnemüek és édességek jönnek számítás­ba, azonkívül meleg ruhá­zati cikkek és lábbeliek, vagy még inkább cipőkészitéshez szükséges anyagok. A pénz átutalásával kap­csolatban az alanti példák tájékoztatást adnak arról, hogy az óhazaiak mit vásá­rolhatnak az átutalt dollá­rok ellenértékéért. A legmagasabb állami fi­zetés havi 1350 forint, tehát körülbelül 125 dollár átuta­lásával a miniszterelnök jö­vedelmével azonos összeget juttatunk az otthoni roko­noknak és ismerősöknek. Egy háromszobás lakás bére 200—250 forint között mozog; egy ilyen lakás bá­rét tehát mintegy 20 dollár ellenértékéből lehet fedezni. Egy ebéd ára első osztályú vendéglőben 5—6 forint, te­hát kb. 50 cent ellenértéké­nek felel meg. Magyarországon igen nagy hiány van cipőben, mégis lehet cipőt csináltatni 120 forintért. Mérték utáni cipő árát tehát 10—11 dollár el­lenértékéből lehet fedezni. A férfiszövet ára méteren­ként 120—150 forint között mozog, a szabó 200 forin­tot számíthat a megcsinálá­­sáért, a ruha költsége tehát mintegy 700 forint és ahhoz körülbelül 60—65 dollárt kell átutalni. A női öltözködés egység­árait nehezebb szemlélte­tően felsorolni, tájékozásul szolgáljon azonban, hogy igen jó müselyem harisnya ára 10 forint, ami nem egé­szen 1 dollárnak felel meg. Moziba 30-40 cent forint-, ellenértékért lehet menni és a legdrágább színházjegyek ára sem több másfél dollár­nál. Pénzátutalás bármelyik amerikai pénzintézet közve­títésével vagy pedig postai Money Order felhasználásá­val eszközölhető; az egy­szerű átutalás általában 3—4 hét alatt érkezik meg Magyarországra, a sürgönyi átutalás viszont 1—2 nap alatt. (Folytatás) Aki gyűlölte a nagyok nagyjait, kikiabálja azt az ut­cán s aki szeretett valakit titokban, megcsókolja szeretőjét az utcán. S a föld még mindig közeledett a naphoz. Március tizenötödike volt. Az alkotmány kihirde­tésének napja. A sajtószabadság napja. Száz uj hírlap keletkezik egyszerre; fenhangzó ne­vű, büszke jelszavu hírlapok, miknek neveit a remény­­teljes fiatalság, az utcai gyerkőcök árulva hirdetik a vá­sáros népnek. Millió röpiv száll kézről-kézre, csoportok­tól olvasva az utcaszögleteken. A messze látszó István tornyáról óriási lobogó úszik a szellőben, a nagy német nemzet háromszinü lobogója: arany-vörös-fekete. Aki csodálkozva kérdezi, mi az, an­nak megmagyarázzák, hogy a császári várkapu fölött is ugyanaz lobog. Egymást váltja a zajos népünnepély. Minden órá­nak k'jut a maga pompája. Korán reggel harsonaszó­val járnak az utcákon lovasok, hirdetve a kiadott alkot­mányt, a nép diadalorditása nyomja el a hirdetést és trombitahangot. Majd ünnepélyes menet jön. "A császár és császárné vonulnak végig a nép között; nem kiséri őket testőrség, katonai véderő, de kiséri a nép megmérhetetlen szere­­tete. A hintó nem gördül, de úszik a néptenger köze­pette, nem a paripák, de a nép vállai viszik azt előre. Délután megint gyászpompa váltja fel az utcák örömzaját. A tegnapelőtti harc áldozatait, temetik; most koszoruzott koporsók úsznak végig a néptengerben, az örömriadal helyett gyászinduló, mély zokogás hangja szakítja meg a mozgó csendet. Az elvonuló menetnek al:g akar vége szakadni. És ismét uj jelenet következik. Minden eddiginél hangosabb riadal. Erősebb a harckiáltásnál, örvendetesebb a diadal harsonájánál. A kettő együtt! A magyar országgyűlés küldöttsége érke­zett meg Pozsonyból. Az az öröm, az a lelkesedés! Az az üdvkiáltás, azok a testvéri csókok! Minden utca tömve férfiakkal, min­den ablak hölgy-arcoktól ragyog. Nemzetőrök, aula-tagok képezik a fegyveres sorfalat; virágzápor, háromszinü szalagos koszorúk özöne omlik alá az érkezőkre. Két szerető szív talál egymásra, két ország szive: fiatalsága. Talán álmodtuk mindet? Bizony csak úgy álmodtuk mindezt. Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk előtt történt; éreztük a csókot, a jó barát csókját s a fiatal hölgy csókját; úgy tetszett, mintha még most is édes volna tőle a szivünk; pedig hát mégis álom volt! Ne adj rá semmit, ifjú olvasó, egy poéta meséli el neked, amiket háromszor hét év előtt álmodott. És Jenő és Alfonsine mindenütt ott voltak. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents