Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-11-06 / 45. szám

(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 NOVEMBER 6 NO. 45. SZÁM INDIANA KORMÁNYZÓJA IS RÉSZTVETT HŐSEINK GARY-I EMLÉKÜNNEPÉLYÉN A 138-ik fiók tagsága tes­tületileg jelent meg a vidék­ről egybegyült vendégekkel együtt a Szent Imre római katolikus templomban októ­ber 27-én, vasárnap délelőtt, a fiók négy hősi halottja em­lékére bemutatott Szent­misén. I i ! Ft. Győrffy Géza plébános meg ható emlékbeszédében szeretettel emlékezett meg a Verhovay Segély Egyletről is, mely hősi halált halt tagjait a hozzátartozóknak ajándékozott arcképfestmé­nyekben örökiti meg. Hammond, East Chicago, Whiting, Indiana Harbor, South Bend, Milwaukee és Chicago Verhovay tagságá­nak számos küldöttsége dél­után a Froebel iskola hatal­mas dísztermében találkozott a 138-ik fiók tagságával hogy résztvegyen a kegyeletes em­lékünnepélyen, melyet a fiók vezetősége, Danch Gyula ügykezelővel az élén, hóna­pok munkájával készített elő. Több mint ötszáz főnyi kö­zönség töltötte meg a gyö­nyörű dísztermet délután fél háromra, amikor DANCH GYULA ügykezelő, az Em­lékünnep Bizottság elnöke, megnyitotta az ünnepséget. Ritkán hallottunk fiók tisztviselőtől oly szép be­szédet, mint amilyennel Danch Gyula áldozott fiókja négy hősi'halottja emléké­nek. . - ■ A MEGNYITÓ BESZÉD. “Jól tesszük, ha időről­­időre megállunk, hogy visz­­szanézzünk a múltba és el­gondolkozzunk annak ese­ményein. Visszaemlékszünk gyermekkorunk napjaira, a mikor a kertben, a mezőkön, az utcákon ugrándoztunk, miközben édes anyánk gon­dos szeme kisért bennünket. Visszaemlékszünk arra, hogy hogyan mentünk az iskolá­ba napsütésben, szélben, eső­ben, hóban. Visszaemlékszünk a fal­vakra és városokra, látoga­tásainkra, utazásainkra. És sokan közülünk visszaemlé­keznek arra a nagy útra, mely tengeren és szárazföl­dön uj földre hozta őket, hogy itt uj életet kezdje­nek . . . Felidézzük udvarlásunk és esküvőnk emlékeit . . . gyer­mekeink születését. Vissza­gondolunk arra, hogy Jani, hogy betegedett meg, Palit mikor csipte meg a méh, Béla hogyan ütötte meg a lábát . . . s mily türelmesen ápolgattuk őket s gondos­kodtunk róluk . . . Boldog volt a mi sorsunk a szabad emberek e hazájá­ban. Jó volt ez a föld mi­­hozzánk. Meg volt a közös­ségi életünk, iskolánk, temp­lomunk, otthonunk, csalá­dunk. Béke uralkodott min­denek felett. Aztán — egy hirtelen dör­renés. És az Első Világ­háború ágyúi kezdték kilőni lábaink alól a szilárd talajt. Apa bevonult, hogy megvédje a hazát és megmentse min­den nép számára a demo­kráciát. “Háborúba megyünk, hogy véget vessünk a háborúk­nak!” — ez volt akkor a jel­szó. Közülünk soknak az apja bizony nem jött vissza, soknak az apja pedig, ami­kor visszajött, nem az volt, aki régen . . . S mégis, valami különös, lázas, gondtalan iparkodás folyt az országban . . . úgy látszott, hogy minden jól van s a világot is rend­be tettük. Egy ideig úgy tűnt, mintha valóban tej­jel, mézzel folyó Kánaánban élnénk. Aztán egy hatalmas recs­­csenés! Tarisznyánk alja kiszakadt. Papírból építet­tünk gazdagságot s a papír nem bírta a terhet, elrepedt. Mindnyájan emlékeznek a depresszióra, hiszen a seb­helyeit most is magunkon hordjuk . . . Kegyetlenül fel­ébresztett a sors. Sokan kö­zülünk elveszítették nehezen megkeresett kis pénzüket, a mikor a bankokat bezár­ták . .. Sokan elvesztették ottho­nukat, üzletüket . . . Hama­rosan még a régi baráti kö­telékek is megszakadtak . . . Mindenki úgy küzdött, hogy csak az erősebb maradhat meg ... És mi, akik egykor önzetlenül siettünk bajba­jutott embertársaink meg­segítésére — ekkor elkerül­tük a barátainkat is . . . S ép úgy, ahogy mi nem tud­tunk bízni embertársaink­ban, úgy nem tudtak a nem­zetek sem bízni egymásban. Ahogy mi elfelejtettük bizal­munkat a Teremtőbe helyez­ni, úgy felejtették el a nem­zetek az erkölcsi törvényt... S a következmény nem lehe­tett más, csak — a Második Világháború. Csakhogy most nem az apánk ment háborúba, ha­nem fiaink és leányaink. Uj szavak kerültek életünkbe.... sorozás....katonák........ hadi­munka.... regisztrálás.... OPA. hadikölcsön.... stb. stb. Jól emlékszünk mindezekre, hi­szen a nagyobb részük most is velünk van még És lát­juk azt is, hogy mindezek mennyi bajnak lettek a for­rásaivá ... S ép úgy, mint az Első Világháborúban, most is az Erkölcsi Törvény nem sokat számit . . . Csak az erőseknek jó arra, hogy a gyengéket kihasználják . . . Most is nyugtalanság és átalakulás idejét éljük . . . miközben gyászoljuk azokat akik soha többé nem jöhet­nek haza ... és siratjuk azo­kat, kik soha többé nem fog­lalhatják el helyüket körünk­ben úgy, ahogy az őket meg­illetné . . . Megint csak har­coltunk azért, hogy meg­mentsük a világ számára a demokráciát . . . Részvéttel és tisztelettel adózunk ma a 138-ik fiók négy hősi- halottja szüleinek. E hősök mindenüket oda­adták, életüket feláldozták, hogy megfizessék a hűség adóját hazánknak és nemze­tünknek és hogy mi meg­őrizhessük a szükségtől, a félelemtől való szabadságot, a szólásszabadságot, a vallás gyakorlatának szabadságát. Mily nagy vigasztalására volna e gyászoló szülőknek, de még elesett barátainknak is, ha tudnák, hogy nem hal­tak meg hiába! Mily boldo­gok volnának, ha látnák, hogy mi és az egész világ, megtanultuk a nagy leckét e vitézektől, akik megosztot­ták egymással a bajt és örö­met és törődtek egymással a veszedelem és félelem órái­ban! Bizony, mily boldogok volnának, ha azt tudhatnák, hogy tartós békét teremtünk a most is súlyosan meg­próbált világban! Valóban, illő módon áldoz­na a világ az ő emléküknek, ha barátok és ellenségek egy­aránt jóvátennék mindazt az igazságtalanságot, amit el­követtek egymással szemben. Akkor valóban békét és bol­dogságot találna a lelkűk.... A mi testvérsegitő egyesü­­etünk mindenkor készen van (Folytatása a 2-ik oldalon) Az Amerikai Magyarság Pittsburghi Találkozója Midőn e sorokat írjuk, már egy hónapja folyik a pitts­burghi szállodai alkalmazottak sztrájkja, melynek megoldá­sát a legnagyobb aggodalommal várjuk. Aggodalommal az­ért, mert november 9-ikén és az azt követő három napon Pittsburghba várjuk az amerikai magyarság országos in­tézményeinek és mozgalmainak vezetőit és választott kép­viselőit. Városunk, melynek hatóságai most dolgoznak azon, hogy Pittsburghot egyszer s mindenkorra megszabadítsák a “füstös”.melléknévtől, az Egyesült Államok keleti és kö­zépső részein élő magyarság telepeinek földrajzi központjá­ban fekszik s észak, dél, kelet, nyugat felől egyformán köny­­nyen megközelíthető. Többek között ez is az oka annak, hogy Pittsburghban lesz az a gyűlés, melyen az amerikai összmagyarság választott képviselői révén találkozik. Törté­nelmi jelentőségű találkozó lesz ez„ melynek kimenetelétől igen sok függ s ezért rendkívül fontos, hogy megtartását semmi se akadályozza. Ez ideig még nincs kilátás arra, hogy a sztrájk véget érjen, de reméljük, hogy most már hamaro­san megoldódik ez az áldatlan helyzet, mely immár egy hónapja megbénítja e nagy város kereskedelmi életét és idegenforgalmát. EGYLETKÖZI ÉRTEKEZLET. November 9-ikén, szombaton délelőtt tartják meg az amerikai magyarság négy nagy testvérsegitő egyesületének az Amerikai Magyar Református Egyesületnek, a Bridge­porti Szövetségnek, a Munkásbetegsegélyző Egyesületnek és a Verhovay Segély Egyletnek központi tisztviselői az egyletközi értekezletet, melynek tárgysorozatán e négy or­szágos egyesületet közösen érintő kérdések szerepelnek. E négy egyesületnek együttesen több, mint 100,000 tagj-a van s ez már magában véve is különös jelentőséget kölcsönöz ennek az egyébként rendszeresen megtartott összejövetel­nek. A VERHOVAY IGAZGATÓSÁG GYŰLÉSE. November 9-ikén délután és vasárnap egész napon át tartja meg a Verhovay Segély Egylet rendkívüli igazgató­­sági gyűlését, melyen Falussy Alajos igazgató, az Amerikai Magyar Segélyakció Végrehajtó Bizottságának alelnöke, tartja meg beszámolóját magyarországi útja alkalmával szerzett tapasztalatairól. Falussy Alajos igazgató a Verho­vay Segély Egylet képviseletében ment át Magyarországra és ezért elsősorban az őt kiküldő testületnek számol be út­járól. Falussy Alajos igazgató beszámolójának meghallgatá­sán és megtárgyalásán kívül több fontos, a múlt gyűlésről függőben maradt ügy szerepel az Igazgatóság rendkívüli gyűlésének tárgysorozatán. AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ IGAZGATÓSÁGÁNAK GYŰLÉSE November 10-ikén, hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel tartja meg gyűlését a pittsburghi Fort Pitt szállodában az Amerikai Magyar Segélyakció kibővített igazgatósága, melyben a Segélymozgalom osztályai teljes képviseletet kaptak. Az egész amerikai magyarság a legnagyobb várako­zással tekint a Segélyakció e páratlan fontosságú gyűlése elé, melyen Falussy Alajos igazgató, Nt. Ujlaky Ferenc, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke és Dobozy Arthur, az Amerikai Magyar Segélyakció központi titkára, számolnak be magyarországi utjukról, ott szerzett tapasz­talataikról és a magyar hatóságokkal folytatott tárgyalása­ikról. Az amerikai magyarság ettől a gyűléstől várja az Ame­rikai Magyar Segélyakció működését lelassitó nehézségek végleges megoldását. Stanley L. Sommernek, a UNRRA budapesti amerikai főmegbizottjának lapunk 4-ik -oldalán közölt nyilatkozata szerint a közelgő tél halálos ítéletet je­lent a magyar nép milliói számára. Az amerikai magyarság (Folytatása a 2-ik oldalon) \

Next

/
Thumbnails
Contents