Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-11-06 / 45. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 NOVEMBER 6 NO. 45. SZÁM INDIANA KORMÁNYZÓJA IS RÉSZTVETT HŐSEINK GARY-I EMLÉKÜNNEPÉLYÉN A 138-ik fiók tagsága testületileg jelent meg a vidékről egybegyült vendégekkel együtt a Szent Imre római katolikus templomban október 27-én, vasárnap délelőtt, a fiók négy hősi halottja emlékére bemutatott Szentmisén. I i ! Ft. Győrffy Géza plébános meg ható emlékbeszédében szeretettel emlékezett meg a Verhovay Segély Egyletről is, mely hősi halált halt tagjait a hozzátartozóknak ajándékozott arcképfestményekben örökiti meg. Hammond, East Chicago, Whiting, Indiana Harbor, South Bend, Milwaukee és Chicago Verhovay tagságának számos küldöttsége délután a Froebel iskola hatalmas dísztermében találkozott a 138-ik fiók tagságával hogy résztvegyen a kegyeletes emlékünnepélyen, melyet a fiók vezetősége, Danch Gyula ügykezelővel az élén, hónapok munkájával készített elő. Több mint ötszáz főnyi közönség töltötte meg a gyönyörű dísztermet délután fél háromra, amikor DANCH GYULA ügykezelő, az Emlékünnep Bizottság elnöke, megnyitotta az ünnepséget. Ritkán hallottunk fiók tisztviselőtől oly szép beszédet, mint amilyennel Danch Gyula áldozott fiókja négy hősi'halottja emlékének. . - ■ A MEGNYITÓ BESZÉD. “Jól tesszük, ha időrőlidőre megállunk, hogy viszszanézzünk a múltba és elgondolkozzunk annak eseményein. Visszaemlékszünk gyermekkorunk napjaira, a mikor a kertben, a mezőkön, az utcákon ugrándoztunk, miközben édes anyánk gondos szeme kisért bennünket. Visszaemlékszünk arra, hogy hogyan mentünk az iskolába napsütésben, szélben, esőben, hóban. Visszaemlékszünk a falvakra és városokra, látogatásainkra, utazásainkra. És sokan közülünk visszaemlékeznek arra a nagy útra, mely tengeren és szárazföldön uj földre hozta őket, hogy itt uj életet kezdjenek . . . Felidézzük udvarlásunk és esküvőnk emlékeit . . . gyermekeink születését. Visszagondolunk arra, hogy Jani, hogy betegedett meg, Palit mikor csipte meg a méh, Béla hogyan ütötte meg a lábát . . . s mily türelmesen ápolgattuk őket s gondoskodtunk róluk . . . Boldog volt a mi sorsunk a szabad emberek e hazájában. Jó volt ez a föld mihozzánk. Meg volt a közösségi életünk, iskolánk, templomunk, otthonunk, családunk. Béke uralkodott mindenek felett. Aztán — egy hirtelen dörrenés. És az Első Világháború ágyúi kezdték kilőni lábaink alól a szilárd talajt. Apa bevonult, hogy megvédje a hazát és megmentse minden nép számára a demokráciát. “Háborúba megyünk, hogy véget vessünk a háborúknak!” — ez volt akkor a jelszó. Közülünk soknak az apja bizony nem jött vissza, soknak az apja pedig, amikor visszajött, nem az volt, aki régen . . . S mégis, valami különös, lázas, gondtalan iparkodás folyt az országban . . . úgy látszott, hogy minden jól van s a világot is rendbe tettük. Egy ideig úgy tűnt, mintha valóban tejjel, mézzel folyó Kánaánban élnénk. Aztán egy hatalmas recscsenés! Tarisznyánk alja kiszakadt. Papírból építettünk gazdagságot s a papír nem bírta a terhet, elrepedt. Mindnyájan emlékeznek a depresszióra, hiszen a sebhelyeit most is magunkon hordjuk . . . Kegyetlenül felébresztett a sors. Sokan közülünk elveszítették nehezen megkeresett kis pénzüket, a mikor a bankokat bezárták . .. Sokan elvesztették otthonukat, üzletüket . . . Hamarosan még a régi baráti kötelékek is megszakadtak . . . Mindenki úgy küzdött, hogy csak az erősebb maradhat meg ... És mi, akik egykor önzetlenül siettünk bajbajutott embertársaink megsegítésére — ekkor elkerültük a barátainkat is . . . S ép úgy, ahogy mi nem tudtunk bízni embertársainkban, úgy nem tudtak a nemzetek sem bízni egymásban. Ahogy mi elfelejtettük bizalmunkat a Teremtőbe helyezni, úgy felejtették el a nemzetek az erkölcsi törvényt... S a következmény nem lehetett más, csak — a Második Világháború. Csakhogy most nem az apánk ment háborúba, hanem fiaink és leányaink. Uj szavak kerültek életünkbe.... sorozás....katonák........ hadimunka.... regisztrálás.... OPA. hadikölcsön.... stb. stb. Jól emlékszünk mindezekre, hiszen a nagyobb részük most is velünk van még És látjuk azt is, hogy mindezek mennyi bajnak lettek a forrásaivá ... S ép úgy, mint az Első Világháborúban, most is az Erkölcsi Törvény nem sokat számit . . . Csak az erőseknek jó arra, hogy a gyengéket kihasználják . . . Most is nyugtalanság és átalakulás idejét éljük . . . miközben gyászoljuk azokat akik soha többé nem jöhetnek haza ... és siratjuk azokat, kik soha többé nem foglalhatják el helyüket körünkben úgy, ahogy az őket megilletné . . . Megint csak harcoltunk azért, hogy megmentsük a világ számára a demokráciát . . . Részvéttel és tisztelettel adózunk ma a 138-ik fiók négy hősi- halottja szüleinek. E hősök mindenüket odaadták, életüket feláldozták, hogy megfizessék a hűség adóját hazánknak és nemzetünknek és hogy mi megőrizhessük a szükségtől, a félelemtől való szabadságot, a szólásszabadságot, a vallás gyakorlatának szabadságát. Mily nagy vigasztalására volna e gyászoló szülőknek, de még elesett barátainknak is, ha tudnák, hogy nem haltak meg hiába! Mily boldogok volnának, ha látnák, hogy mi és az egész világ, megtanultuk a nagy leckét e vitézektől, akik megosztották egymással a bajt és örömet és törődtek egymással a veszedelem és félelem óráiban! Bizony, mily boldogok volnának, ha azt tudhatnák, hogy tartós békét teremtünk a most is súlyosan megpróbált világban! Valóban, illő módon áldozna a világ az ő emléküknek, ha barátok és ellenségek egyaránt jóvátennék mindazt az igazságtalanságot, amit elkövettek egymással szemben. Akkor valóban békét és boldogságot találna a lelkűk.... A mi testvérsegitő egyesüetünk mindenkor készen van (Folytatása a 2-ik oldalon) Az Amerikai Magyarság Pittsburghi Találkozója Midőn e sorokat írjuk, már egy hónapja folyik a pittsburghi szállodai alkalmazottak sztrájkja, melynek megoldását a legnagyobb aggodalommal várjuk. Aggodalommal azért, mert november 9-ikén és az azt követő három napon Pittsburghba várjuk az amerikai magyarság országos intézményeinek és mozgalmainak vezetőit és választott képviselőit. Városunk, melynek hatóságai most dolgoznak azon, hogy Pittsburghot egyszer s mindenkorra megszabadítsák a “füstös”.melléknévtől, az Egyesült Államok keleti és középső részein élő magyarság telepeinek földrajzi központjában fekszik s észak, dél, kelet, nyugat felől egyformán könynyen megközelíthető. Többek között ez is az oka annak, hogy Pittsburghban lesz az a gyűlés, melyen az amerikai összmagyarság választott képviselői révén találkozik. Történelmi jelentőségű találkozó lesz ez„ melynek kimenetelétől igen sok függ s ezért rendkívül fontos, hogy megtartását semmi se akadályozza. Ez ideig még nincs kilátás arra, hogy a sztrájk véget érjen, de reméljük, hogy most már hamarosan megoldódik ez az áldatlan helyzet, mely immár egy hónapja megbénítja e nagy város kereskedelmi életét és idegenforgalmát. EGYLETKÖZI ÉRTEKEZLET. November 9-ikén, szombaton délelőtt tartják meg az amerikai magyarság négy nagy testvérsegitő egyesületének az Amerikai Magyar Református Egyesületnek, a Bridgeporti Szövetségnek, a Munkásbetegsegélyző Egyesületnek és a Verhovay Segély Egyletnek központi tisztviselői az egyletközi értekezletet, melynek tárgysorozatán e négy országos egyesületet közösen érintő kérdések szerepelnek. E négy egyesületnek együttesen több, mint 100,000 tagj-a van s ez már magában véve is különös jelentőséget kölcsönöz ennek az egyébként rendszeresen megtartott összejövetelnek. A VERHOVAY IGAZGATÓSÁG GYŰLÉSE. November 9-ikén délután és vasárnap egész napon át tartja meg a Verhovay Segély Egylet rendkívüli igazgatósági gyűlését, melyen Falussy Alajos igazgató, az Amerikai Magyar Segélyakció Végrehajtó Bizottságának alelnöke, tartja meg beszámolóját magyarországi útja alkalmával szerzett tapasztalatairól. Falussy Alajos igazgató a Verhovay Segély Egylet képviseletében ment át Magyarországra és ezért elsősorban az őt kiküldő testületnek számol be útjáról. Falussy Alajos igazgató beszámolójának meghallgatásán és megtárgyalásán kívül több fontos, a múlt gyűlésről függőben maradt ügy szerepel az Igazgatóság rendkívüli gyűlésének tárgysorozatán. AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ IGAZGATÓSÁGÁNAK GYŰLÉSE November 10-ikén, hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel tartja meg gyűlését a pittsburghi Fort Pitt szállodában az Amerikai Magyar Segélyakció kibővített igazgatósága, melyben a Segélymozgalom osztályai teljes képviseletet kaptak. Az egész amerikai magyarság a legnagyobb várakozással tekint a Segélyakció e páratlan fontosságú gyűlése elé, melyen Falussy Alajos igazgató, Nt. Ujlaky Ferenc, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke és Dobozy Arthur, az Amerikai Magyar Segélyakció központi titkára, számolnak be magyarországi utjukról, ott szerzett tapasztalataikról és a magyar hatóságokkal folytatott tárgyalásaikról. Az amerikai magyarság ettől a gyűléstől várja az Amerikai Magyar Segélyakció működését lelassitó nehézségek végleges megoldását. Stanley L. Sommernek, a UNRRA budapesti amerikai főmegbizottjának lapunk 4-ik -oldalán közölt nyilatkozata szerint a közelgő tél halálos ítéletet jelent a magyar nép milliói számára. Az amerikai magyarság (Folytatása a 2-ik oldalon) \
