Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-11-06 / 45. szám
2-ik oldal Verhovayak Lapja 1946 november 6 Az Amerikai Magyarság j Pittsburgh! Találkozója (Folytatás az 1-ső oldalról) ettől a gyűléstől várja ennek a halálos ítéletnek elhárítását! Mindazok, akik az amerikai Magyar Segélyakció igazj gatósági gyűlésén résztvesznek, az amerikai magyarság kép* viselői, akiknek arra van megbízatásuk, hogy az amerikai j magyarság akaratát hajtsák végre. Az amerikai magyarság j semmi másról nem akar még hallani sem mindaddig, amig ' az óhazai testvérek halálos nyomora el nem múlt. Az amerikai magyarság meg van győződve arról, hogy a magyar népen lehet segiteni. Meg van rá a módja, meg van hozzá az áldozatkészség is. Csak legyenek, akik az amerikai magyarság óriási segélyforrást jelentő jóságát tetté szabaditják egyetértő vezetéssel, határozott irányítással. Ez az amerikai magyarság óriási többségének félreérthetetlen akarata. S ennek végrehajtása a kötelessége ennek a gyűlésnek. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG IGAZGATÓSÁGÁNAK GYŰLÉSE. November 12-ikén, kedden, tartja meg az Amerikai -Magyar Szövetség Igazgatósága gyűlését a Fort Pitt szállodában A Szövetség hatalmas mozgalmat inditott nemrégiben ‘ Igazságos Békét Magyarországnak” címen. A mozgajiom százezer dolláros alap megteremtését tűzte ki célul a Magyarország érdekében kifejtendő nagyarányú propaganda lehetővé tételére. E mozgalom hire Magyarországra is eljutott, mint azt a budapesti Kis Újság e számunkban közölt cikke bizonyltja. Látjuk e cikkből azt is, hogy a magyar nemzet örömmel és hálával fogadja annak hirét, hogy amerikai testvérei készek arra, hogy minden erejükkel tiltakozzanak a Magyarországra mért kegyetlen s igazságtalan békefeltételek ellen. Már most az a kérdés, hogy a mozgalomnak mi volt a visszhangja az amerikai magyarság körében? Ezen a gyűlésen megtudjuk és innen akarja megtudni az amerikai magyarság is az eddigi eredményeket úgy, mint a további programmot. 1 KÖSZÖNTJÜK AZ AMERIKAI MAGYARSÁG KÉPVISELŐIT Amidőn igaz szeretettel várjuk egyesületünk székvárosában az Amerikai Magyar Református Egyesület, a Bridgeporti Szövetség és a Munkásbetegsegélyző egyesület köz* ponti tisztviselőit, a Verhovay Segély Egylet igazgatóit, az ^Amerikai Magyar Segélyakció és az Amerikai Magyar Szöj vétség tisztikarát és igazgatóságát, igaz szeretettel köszönt- I jük mindannyiukat az amerikai magyarság e történelmi ** jelentőségű napjai alkalmával. Szívből kívánjuk, hogy í mindegyik testület végezzen sikeres, eredményes munkát, úgy az amerikai, mint az óhazai magyarság javára. Mindegyik testületben valósuljon meg jóakaratu tagságának akarata. Mindegyik testületben uralkodjék az a békesség, egyetértés és kölcsönös megbecsülés, melyre oly régóta, oly. mélységesen vágyódik Amerika magyarsága. Emelkedjen fel ezen a négy napon az amerikai magyarság képviselete megbízatásának és elhivatottságának magaslatára, szorítson kezet az egymásra utaltság tudatával és fogjon a közös munkához azzal a teremtő akarattal, mely ahol csak megmutatkozott, mindég dicsőségére volt a magyarságnak s ahol csali hiányzott mindég Szégyenünkre volt. Némuljon el e napokban minden torzsalkodás... tűnjön el minden hátsó gondolat... szűnjön meg minden önző szándék... és az Isten lelke huzza meg a magyar szivekben a testvérszeretet harangját, hogy annak hivó szavára egymásra találjon a széthulló magyarság megkeseredett szivü családja... A Pittsburghban egy begy ülőktől ezt várja az óhaza árva népe... ezt követeli tőlük az amerikai összmagyarság... ezt kívánja tőlük a magyar lelkiismeret. JUVENILE ORDER SEPTEMBER. 1946 The following branches had a decrease in membership of five or more members: Br. Location Decrease 71 Duquesne, Pa.--------------------------------------- 6 138 Gary, Ind. ______________________________11 168 Palmerton, Pa.-------------------------------------- 6 295 Stowe, Pa.--------------------------------------------- 8 369 Alliance, Ohio -------------------------------------- 6 443 Detroit, Mich.--------------------------------------- 8 I INDIANA KORMÁNYZÓJA IS RÉSZTVETT HŐSEINK GARY-1 EMLÉKÜNNEPÉLYÉN (Folytatás az 1-ső oldalról) arra, hogy segítse azokat, a kik hozzá fordulnak. . . . Mindég készen állunk arra, hogy a nemes büszkeség és jóság érzéseinek kifejlődésére lehetőséget adjon ... S ezért sohasem fogjuk elfelejteni azokat sem, akik egykor ékességei voltak táborunknak . . . Engedtesssék meg nekem, hogy fiókunk elnöke, Peleskey János, alelnökünk, Debrosky Ferenc, jegyzőnk, Bodnár Károly, beteglátogatónk, Verbich Lajos, és bizottságunk két további tagja, Klusovszky Máté és Tóth János, valamint Tóth György, kerületi szervező és Kunstadt Ernő, a 164-ik fiók ügykezelője, valamint a magam, mint e fiók ügykezelője és a bizottság elnöke, nevében üdvözöljem a Fő tisztelendő és Nagy tiszteletű lelkész urakat, államunk és városunk vezetőit, iskoláink fejét, nagyérdemű vendégeinket, szereplőinket és előadóinkat és mindnyájukat, akik eljöttek, hogy kegyelettel áldozzanak e fiuk emlékének, akik hőseinkké lettek . . ” ZÁSZLÓBONTÁS. A Gary Memorial Post 17, rezes zenekara végezte el a zászlóbontás katonai szertartását, majd e veteránok csoportjának a vezetője, OPPMAN MÓR, magyar és angol beszédben köszöntötte a közönséget, kifejezve az ‘‘American Legion” nevében mély részvétét azoknak a szülőknek, akik hősi halált halt fiaikban a legnagyobb áldozatot hozták a hazáért. “Szent nap ez mindnyájunk számára — mondotta és ezért fogadjuk meg e napon, hogy mi is épp oly híven fogjuk elvégezni a mi kötelességünket, mint ahogy ők teljesítették az övéket.’” LUCAS ERZSÉBET elénekelte az Amerikai Himnuszt KÁPLÁR ERNŐ zongorakísérete mellett, majd Ft. Kish Máté imát mondott. Ezután Danch Gyula bemutatta Msgr. Papp Eleket, a Szt. Mihály Görög Katolikus Hitközség plébánosát. A HÁBORÚ CÉLJÁT NEM ÉRTÜK EL . . . Msgr. Papp Elek, a Verhovay Segély Egylet iránti meleg elismerés szavaival kezdette beszédét, majd igy folytatta: “Amerika azért harcolt, hogy letörje a diktátorok hatalmát. A háborút megnyertük, de a célt mégsem értük el, mert ahogy én látom, a demokrácia szelleme mégsem diadalmaskodott. — Már pedig a mi hőseink hiába haltak meg, ha a diktátorok egyik csoportját csak azért győzzük le, hogy aztán a hatalmat átengedjük egy másiknak. A kis népek elnyomatása azonban nem fog véget érni mindaddig, amig az igaz kereszténységhez vissza nem térünk. A -kereszténység a testvéri szeretetet hirdeti, már pedig ép ez az, amit az elnyomók sem megérteni, sem megtűrni nem tudnak. Az elnyomott népek közül Magyarországnak jutott a legkeservesebb sors. E népnek múltja dicsőséggel volt teljes. Hogy a jövője mit fog hozni, azt nem tudjuk. De tegyünk meg mindent, hogy a magyar népet egy szebb jövendőhöz segithessük. Gyakoroljuk az igaz kereszténységet, mert ebben van nemcsak a mi számunkra, hanem a föld minden népe számára egyetlen reménységünk!” A TANÍTÓ EGYKORI TANÍTVÁNYAIRÓL LUTZ D. KÁROLY, a Gary-i elemi iskolák felügyelője, megható beszédben emlékezett meg azokról a fiatalemberekről, akik egykor a garyi iskolákba jártak. "“Tekintet nélkül a származásukra — mondotta Lutz Károly — gyermekeink kiváló amerikaiakká nevelődtek. Bebizonyították ezt a második világháborúban való dicsőséges szereplésükkel. Az önök egyesületének négy tagja áldozta fel életét a hazáért Gary városából. Végtelen elszomorít bennnünket az, hogy ennek igy kelllett történni. Most fáj, hogy nem tehettünk többet értük akkor, amikor még velünk voltak. De most azokra kell gondolnunk, akik élnek, azokra a fiukra és leányokra, akik az iskola padokban ülnek, ő érettük imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy ez a tragédia többé ne ismétlődhessen meg. Ugyanakkor mély részvétemet fejezem ki e hősök szüleinek, akik oly nagy áldozatot hoztak örökbefogadó hazájuk eszméiért. Remélem, hogy fájdalmuk terhét megkönnyíti az a tudat, hogy fiaik igaz ügyért harcoltak s a demokráciáért adták életüket. És remélem azt is, hogy vigasztalásukra lesz az a tudat, hogy mindenkor mély hálával fogunk visszaemlékezni mind arra, amit fiaik tettek a hazáért.” KOSTYAL JÁNOS hatásos szavalata után Nt. SZATHMÁRY BERTALAN, az Első Református Egyház lelkésze mondott megrendítő emlékbeszédet. HISZÜNK AZ ISTENI IGAZSÁGBAN. “Pár héttel ezelőtt gyászünnepet ültünk — mondotta Nt. Szathmáry Bertalan — s megemlékeztünk azokról, a kik Aradon életüket adták a szabadság szent eszméiért. Most ismét gyászlepel takarja e helyet s szemeinkből könnyek peregnek. . . Visszaemlékezünk hamvaikban áldott szeretett kedveseinkre, akik édes hazánkért vérüket ontották s életüket adták áldozatul. Mint Megváltónk, aki szent ügyért adta életét, úgy ők is egy magasztos célért, a haza szabadságáért haltak meg. Emlékezzünk meg hálatelt szívvel hős fiaink dicső tetteiről. Gondoljunk vissza arra, hogy azokban a rettenetes időkben, hónapokon, esztendőkön át, milyen óriási küzdelmen mentek keresztül, mily kimondhatatlanul sokat szenvedtek éhségtől, szomjúságtól, hidegtől, forróságtól, halálos fáradtságtól, ütközetben szerzett sebeiktől. Gondoljunk visSía arra, hogy életük mint forgott állandóan halálos veszedelemben, hogy minden nap és minden éjjel mily poklot állottak ki, mint ahogy a háború egyik hires költője, Gyóni Géza, megírta: i “Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát, S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Mikor gránátvulkán izzó közepében Úgy forog a férfi, mint falevél a szélben, S mire földre omlik, — óh, iszonyú romlás! Szép piros vitézből csak fekete csontváz .... Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról . . . Mikor a rongysátor nyöszörög a szélben, S haló honvéd sóhajt: ‘Fiam . . . feleségem!’ ” Szivettépő fájdalom minderre visszagondolni. Oly sok derék jó fiú, gyengéden szerető hitves és apa esett el, hogy számukat alig merjük kimondani. Elhullottak a csaták tüzében, vagy halálos sebbel a kórházban . . . vagy pusztító ragálynak . . . életet emésztő nélkülözéseknek áldozataiként . . . fogolytáborokban! Elmentek tőlünk épen, bizakodó reménységgel s aztán nem tértek vissza s nem is jönnek vissza, soha, soha többé. . . Csak az Isten tudja, hogy hol nyugszanak ... hol van a sírjuk, melyre nem ültethet nefelejts virágot a kegyelet .. . De azért nem felejtjük el őket! óh, hogyan is felejthetnénk el drága kedveseinket, (Folytatás az 5-ik oldalon)
