Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-11-06 / 45. szám

2-ik oldal Verhovayak Lapja 1946 november 6 Az Amerikai Magyarság j Pittsburgh! Találkozója (Folytatás az 1-ső oldalról) ettől a gyűléstől várja ennek a halálos ítéletnek elhárítá­sát! Mindazok, akik az amerikai Magyar Segélyakció igaz­­j gatósági gyűlésén résztvesznek, az amerikai magyarság kép­* viselői, akiknek arra van megbízatásuk, hogy az amerikai j magyarság akaratát hajtsák végre. Az amerikai magyarság j semmi másról nem akar még hallani sem mindaddig, amig ' az óhazai testvérek halálos nyomora el nem múlt. Az ame­rikai magyarság meg van győződve arról, hogy a magyar népen lehet segiteni. Meg van rá a módja, meg van hozzá az áldozatkészség is. Csak legyenek, akik az amerikai ma­gyarság óriási segélyforrást jelentő jóságát tetté szabadit­­ják egyetértő vezetéssel, határozott irányítással. Ez az ame­rikai magyarság óriási többségének félreérthetetlen akarata. S ennek végrehajtása a kötelessége ennek a gyűlésnek. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG IGAZGATÓSÁGÁNAK GYŰLÉSE. November 12-ikén, kedden, tartja meg az Amerikai -Magyar Szövetség Igazgatósága gyűlését a Fort Pitt szállo­dában A Szövetség hatalmas mozgalmat inditott nemrégi­ben ‘ Igazságos Békét Magyarországnak” címen. A mozga­­jiom százezer dolláros alap megteremtését tűzte ki célul a Magyarország érdekében kifejtendő nagyarányú propagan­da lehetővé tételére. E mozgalom hire Magyarországra is eljutott, mint azt a budapesti Kis Újság e számunkban közölt cikke bizonyltja. Látjuk e cikkből azt is, hogy a ma­gyar nemzet örömmel és hálával fogadja annak hirét, hogy amerikai testvérei készek arra, hogy minden erejükkel til­takozzanak a Magyarországra mért kegyetlen s igazságtalan békefeltételek ellen. Már most az a kérdés, hogy a mozga­lomnak mi volt a visszhangja az amerikai magyarság kö­rében? Ezen a gyűlésen megtudjuk és innen akarja meg­tudni az amerikai magyarság is az eddigi eredményeket úgy, mint a további programmot. 1 KÖSZÖNTJÜK AZ AMERIKAI MAGYARSÁG KÉPVISELŐIT Amidőn igaz szeretettel várjuk egyesületünk székváro­sában az Amerikai Magyar Református Egyesület, a Bridge­porti Szövetség és a Munkásbetegsegélyző egyesület köz­* ponti tisztviselőit, a Verhovay Segély Egylet igazgatóit, az ^Amerikai Magyar Segélyakció és az Amerikai Magyar Szö­­j vétség tisztikarát és igazgatóságát, igaz szeretettel köszönt- I jük mindannyiukat az amerikai magyarság e történelmi ** jelentőségű napjai alkalmával. Szívből kívánjuk, hogy í mindegyik testület végezzen sikeres, eredményes munkát, úgy az amerikai, mint az óhazai magyarság javára. Mind­egyik testületben valósuljon meg jóakaratu tagságának akarata. Mindegyik testületben uralkodjék az a békesség, egyetértés és kölcsönös megbecsülés, melyre oly régóta, oly. mélységesen vágyódik Amerika magyarsága. Emelkedjen fel ezen a négy napon az amerikai magyarság képviselete megbízatásának és elhivatottságának magaslatára, szorítson kezet az egymásra utaltság tudatával és fogjon a közös munkához azzal a teremtő akarattal, mely ahol csak meg­mutatkozott, mindég dicsőségére volt a magyarságnak s ahol csali hiányzott mindég Szégyenünkre volt. Némuljon el e napokban minden torzsalkodás... tűnjön el minden hát­só gondolat... szűnjön meg minden önző szándék... és az Isten lelke huzza meg a magyar szivekben a testvérszeretet harangját, hogy annak hivó szavára egymásra találjon a széthulló magyarság megkeseredett szivü családja... A Pittsburghban egy begy ülőktől ezt várja az óhaza árva népe... ezt követeli tőlük az amerikai összmagyarság... ezt kívánja tőlük a magyar lelkiismeret. JUVENILE ORDER SEPTEMBER. 1946 The following branches had a decrease in mem­bership of five or more members: Br. Location Decrease 71 Duquesne, Pa.--------------------------------------- 6 138 Gary, Ind. ______________________________11 168 Palmerton, Pa.-------------------------------------- 6 295 Stowe, Pa.--------------------------------------------- 8 369 Alliance, Ohio -------------------------------------- 6 443 Detroit, Mich.--------------------------------------- 8 I INDIANA KORMÁNYZÓJA IS RÉSZTVETT HŐSEINK GARY-1 EMLÉKÜNNEPÉLYÉN (Folytatás az 1-ső oldalról) arra, hogy segítse azokat, a kik hozzá fordulnak. . . . Mindég készen állunk arra, hogy a nemes büszkeség és jóság érzéseinek kifejlődé­sére lehetőséget adjon ... S ezért sohasem fogjuk elfelej­teni azokat sem, akik egy­kor ékességei voltak tábo­runknak . . . Engedtesssék meg nekem, hogy fiókunk elnöke, Peles­­key János, alelnökünk, Deb­­rosky Ferenc, jegyzőnk, Bod­nár Károly, beteglátogatónk, Verbich Lajos, és bizottsá­gunk két további tagja, Klu­­sovszky Máté és Tóth Já­nos, valamint Tóth György, kerületi szervező és Kun­­stadt Ernő, a 164-ik fiók ügykezelője, valamint a ma­gam, mint e fiók ügykeze­lője és a bizottság elnöke, nevében üdvözöljem a Fő tisz­telendő és Nagy tiszteletű lel­kész urakat, államunk és városunk vezetőit, iskoláink fejét, nagyérdemű vendé­geinket, szereplőinket és elő­adóinkat és mindnyájukat, akik eljöttek, hogy kegyelet­tel áldozzanak e fiuk emlé­kének, akik hőseinkké let­tek . . ” ZÁSZLÓBONTÁS. A Gary Memorial Post 17, rezes zenekara végezte el a zászlóbontás katonai szertar­tását, majd e veteránok cso­portjának a vezetője, OPP­­MAN MÓR, magyar és angol beszédben köszöntötte a kö­zönséget, kifejezve az ‘‘Amer­ican Legion” nevében mély részvétét azoknak a szülők­nek, akik hősi halált halt fiaikban a legnagyobb áldo­zatot hozták a hazáért. “Szent nap ez mindnyá­junk számára — mondotta és ezért fogadjuk meg e napon, hogy mi is épp oly híven fogjuk elvégezni a mi kötelességünket, mint ahogy ők teljesítették az övéket.’” LUCAS ERZSÉBET eléne­kelte az Amerikai Himnuszt KÁPLÁR ERNŐ zongora­­kísérete mellett, majd Ft. Kish Máté imát mondott. Ezután Danch Gyula be­mutatta Msgr. Papp Eleket, a Szt. Mihály Görög Ka­tolikus Hitközség plébánosát. A HÁBORÚ CÉLJÁT NEM ÉRTÜK EL . . . Msgr. Papp Elek, a Verho­vay Segély Egylet iránti me­leg elismerés szavaival kez­dette beszédét, majd igy folytatta: “Amerika azért harcolt, hogy letörje a dik­tátorok hatalmát. A háborút megnyertük, de a célt még­sem értük el, mert ahogy én látom, a demokrácia szelleme mégsem diadalmaskodott. — Már pedig a mi hőseink hiá­ba haltak meg, ha a diktá­torok egyik csoportját csak azért győzzük le, hogy aztán a hatalmat átengedjük egy másiknak. A kis népek elnyomatása azonban nem fog véget érni mindaddig, amig az igaz ke­reszténységhez vissza nem térünk. A -kereszténység a testvéri szeretetet hirdeti, már pedig ép ez az, amit az elnyomók sem megérteni, sem megtűrni nem tudnak. Az elnyomott népek közül Magyarországnak jutott a legkeservesebb sors. E nép­nek múltja dicsőséggel volt teljes. Hogy a jövője mit fog hozni, azt nem tudjuk. De tegyünk meg mindent, hogy a magyar népet egy szebb jövendőhöz segithessük. Gya­koroljuk az igaz keresztény­séget, mert ebben van nem­csak a mi számunkra, hanem a föld minden népe számára egyetlen reménységünk!” A TANÍTÓ EGYKORI TANÍTVÁNYAIRÓL LUTZ D. KÁROLY, a Gary-i elemi iskolák felügye­lője, megható beszédben em­lékezett meg azokról a fia­talemberekről, akik egykor a garyi iskolákba jártak. "“Tekintet nélkül a szárma­zásukra — mondotta Lutz Károly — gyermekeink ki­váló amerikaiakká nevelőd­tek. Bebizonyították ezt a második világháborúban va­ló dicsőséges szereplésükkel. Az önök egyesületének négy tagja áldozta fel életét a hazáért Gary városából. Vég­telen elszomorít bennnünket az, hogy ennek igy kelllett történni. Most fáj, hogy nem tehettünk többet értük akkor, amikor még velünk voltak. De most azokra kell gon­dolnunk, akik élnek, azok­ra a fiukra és leányokra, akik az iskola padokban ülnek, ő érettük imádkoz­zunk és dolgozzunk azért, hogy ez a tragédia többé ne ismétlődhessen meg. Ugyanakkor mély részvéte­met fejezem ki e hősök szü­leinek, akik oly nagy áldo­zatot hoztak örökbefogadó hazájuk eszméiért. Remélem, hogy fájdalmuk terhét meg­könnyíti az a tudat, hogy fiaik igaz ügyért harcoltak s a demokráciáért adták éle­tüket. És remélem azt is, hogy vigasztalásukra lesz az a tudat, hogy mindenkor mély hálával fogunk vissza­emlékezni mind arra, amit fiaik tettek a hazáért.” KOSTYAL JÁNOS hatásos szavalata után Nt. SZATH­­MÁRY BERTALAN, az Első Református Egyház lelkésze mondott megrendítő emlék­beszédet. HISZÜNK AZ ISTENI IGAZSÁGBAN. “Pár héttel ezelőtt gyász­ünnepet ültünk — mondotta Nt. Szathmáry Bertalan — s megemlékeztünk azokról, a kik Aradon életüket adták a szabadság szent eszméiért. Most ismét gyászlepel takar­ja e helyet s szemeinkből könnyek peregnek. . . Vissza­emlékezünk hamvaikban ál­dott szeretett kedveseinkre, akik édes hazánkért vérüket ontották s életüket adták áldozatul. Mint Megváltónk, aki szent ügyért adta életét, úgy ők is egy magasztos célért, a haza szabadságáért haltak meg. Emlékezzünk meg hála­telt szívvel hős fiaink dicső tetteiről. Gondoljunk vissza arra, hogy azokban a rette­netes időkben, hónapokon, esztendőkön át, milyen óriási küzdelmen mentek keresztül, mily kimondhatatlanul so­kat szenvedtek éhségtől, szomjúságtól, hidegtől, for­róságtól, halálos fáradtság­tól, ütközetben szerzett se­beiktől. Gondoljunk visSía arra, hogy életük mint for­gott állandóan halálos ve­szedelemben, hogy minden nap és minden éjjel mily poklot állottak ki, mint ahogy a háború egyik hires költője, Gyóni Géza, meg­írta: i “Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát, S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Mikor gránátvulkán izzó közepében Úgy forog a férfi, mint fa­levél a szélben, S mire földre omlik, — óh, iszonyú romlás! Szép piros vitézből csak fekete csontváz .... Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról . . . Mikor a rongysátor nyöszö­rög a szélben, S haló honvéd sóhajt: ‘Fiam . . . feleségem!’ ” Szivettépő fájdalom mind­erre visszagondolni. Oly sok derék jó fiú, gyengéden sze­rető hitves és apa esett el, hogy számukat alig merjük kimondani. Elhullottak a csaták tü­­zében, vagy halálos sebbel a kórházban . . . vagy pusz­tító ragálynak . . . életet emésztő nélkülözéseknek ál­dozataiként . . . fogolytábo­rokban! Elmentek tőlünk épen, bizakodó reménység­gel s aztán nem tértek vissza s nem is jönnek vissza, soha, soha többé. . . Csak az Isten tudja, hogy hol nyugszanak ... hol van a sírjuk, melyre nem ültet­het nefelejts virágot a kegye­let .. . De azért nem felejt­jük el őket! óh, hogyan is felejthet­nénk el drága kedveseinket, (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents