Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-09-18 / 38. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 SZEPTEMBER 18 NO. 38. SZÁM EZREN R0TTÄK LE A KEGYELET ADÓJÁT HŐSI HALOTTAINK CHICAGÓI EMLÉKÜNNEPÉN — A KORMÁNY, AZ EGYHÁZAK, A HADSEREG, A RÁDIÓ ÉS SAJTÓ EGYÜTT HÓDOLTAK A VERHOVAY TAGSÁGGAL A HŐSÖK EMLÉKÉNEK. — CHICAGO, ILL. — 1946 SZEPTEMBER 8, VASÁRNAP Szomorú vasárnapra ébredtek a chicagóiak a hosszú éjszakai esőzés után, de délre a nap szétkergette a felhőket s a ragyogó ég kék kárpitját vonta a város fölé, hogy mindenki elmehessen a nagy ünnepélyre, melyet a sajtón és rádión már hetek óta hirdettek. S Chicago Verhovay tagsága, hónapok óta készülvén a kegyeletes emlékünnepre, tömegesen tódult a Burnside-i Magyar Ház felé a világváros minden részéből. S négy órára az ezer főnyi közönség befogadására berendezett diszterem zsúfolásig megtelt vendégekkel, akik megilletődötten szemlélték a gyönyörűen kidiszitett hatalmas színpadot, melyen öt külön állványon álltak a letakart képek, mögöttük két hatalmas amerikai zászlóval s körülöttük ékes pálmákkal. A szinpad alatt volt a főasztal, melynél a közönséggel szemben ültek az ünnepség szónokai és szereplői, mig a színpaddal szemben az elesett hősök gyászoló hozzátartozói foglaltak helyet. Előre kell bocsájtariunk, hogy ez emlékezetes ünnepségnek rendkívül magas színvonalú műsora volt. Kiváló közéleti egyéniségek, nagyszerű szónokok oly mélyen szántó, tartalmas és jelentás beszédekben emlékeztek meg hőseinkről, hogy e beszédeknek legalább is részletes kivonatban való közlése nélkül nem számolhatnánk be méltóképen erről a kimagasló eseményről. ügy érezzük, hogy beszámolónk hosszúságát igazolni fogja tartalmának az ünnepélyen elhangzott megnyilatkozásokból merített gazdagsága. Akik figyelmesen végighallgatták az ott elhangzottakat — és a chicagói közönség igy hallgatta végig '— azok kijárták az Amerikai Demokrácia magas iskoláját, lelkűket betöltötték azok a magasztos élvek és célok, melyeket egy nemzetnek háborúban és békében egyaránt követnie kell és szivükben megszülettek azok az elhatározások, melyeket kötelező örökségként hagyták ránk azok, akik értünk és helyettünk % vérüket ontották. S mivel ezek azok a tényezők, melyek a testvérsegitő egyesületek öntudatos tagságát mozgatják, úgy érezzük, hogy ’apunk elhivatottságának teszünk eleget akkor, amikor egyesületünk össztagságának tolmácsoljuk mindazt, amit a chicagói emlékünnep több mint ezer főnyi közönsége hallott azon az emlékezetes délutánon. AZ ÜNNEPÉLY MEGNYITÁSA Varga András, a 37-ik fióknak és az Emlékünnep Bizottságnak elnöke a következő szavakkal köszöntötte a közönséget. “Szomorú szívvel üdvözlöm önöket emlékünnepélyünkön, melyre március óta készültünk. Köszöntőm önöket, akik eljöttek, hogy velünk együtt hódoljanak öt hősi halált halt tagtársunk emlékének. Fájdalommal emlékezünk meg róluk, hiszen mind jóbarátaink voltak. De életüket kellett adniok, hogy megvédve demokráciánkat, biztosítsák számunkra a szabad életet. Mély részvétünket fejezem ki önöknek, hőseink szüleinek és hozzátartozóinak, akiknek oly szörnyű csapást jelentett szeretteik korai halála. Ugyanakkor köszönetemet fejezem ki Egyesületünk tisztviselőinek és igazgatóinak azért, hogy lehetővé tették ezeknek a gyönyörű, élethü arcképfestményeknek a tagság ajándékaként való átadását. Kérem Mr. Szalánczyt és Mr. Szabót, hogy adják át nekik köszönetünket ezért a nemes tettért, mely a vigasztalás forrása lesz a gyászoló szülők számára. Egyben köszönetemet fejezem ki a chicagói fiókoknak azért a megtiszteltetésért, hogy az Emlékünnep Bizottságának elnökeként szolgálhattam. Mindenekfelett azonban kérem önöket, e hősi halottak gyászoló szüleit, hogy fogadják szeretettel ezeket az arcképeket, melyekben Egyesületünk fiaik emlékét örökítette meg az utókor számára. Oly meghatóan élethü és szép képek ezek, hogy a szemeim megteltek könynyekkel, amikor kicsomagoltam őket. Ezekben a képekben úgy, mint mindannyiunk szivében, hazánk és egyesületünk hősi halottainak emléke megmarad mindenkor.” A megható megnyitó beszéd után Matányi János elénekelte az Amerikai Himnuszt, Rudnyánszky Sándor, Chicago nagy magyar zeneszerzőjének és zongoraművészének kísérete mellett, majd Török W. V, ügyvéd, a ceremóniamester, tisztelgett az amerikai zászló előtt. Ekkor a Veterans of Foreign Wars 5412-ik osztályának küldöttsége Lipták Máté parancsnoksága mellett felvonult a színpadra, hogy diszőrséget álljon az elesett bajtársak képei felett. Nt. Árpád György, a Burnsidei Magyar Református Egyház lelkészének lélekemelő imádsága után a ceremónia mester bemutatta az ünnepély első szónokát, R. B. Cullins őrnagyot. A HADVEZETŐSÉG HÓDOL HALOTTAINAK ‘Hálás vagyok Walton H. Walker generálisnak, az Egyesült Államok Ötödik Hadserege parancsnokának — mondotta Major Cullins — azért, hogy megadta nekem az alkalmat arra, hogy önökkel lehessek ezen az ünnepélyen, melyen szeretteikről emlékeznek meg, kik nekem is bajtársaim voltak. Walker generális is köszönetét fejezi ki az Emlékünnep Bizottságnak azért a kiváltságért, hogy ez alkalommal képviseltetheti magát, hiszen a Hadsereg mindenkor és mindenhol büszkén emlékszik meg katonáiról. Úgy érzem azonban, hogy nem idegenként jöttem el önök közé, hanem mint, aki egy önök közül, hiszen mindannyiunkat összefűz az, hogy ugyanazokban az eszmékben hiszünk. Ez az a nap, melyen hódolunk azoknak a hőslelkü férfiaknak és nőknek, akik oly sokra becsülték ideáljaikat, hazájukat és amerikai életmódjukat, hogy készeik voltak érte dolgozni, harcolni, sőt meghalni is. Ez az ünnepség csak korlátolt mértékben fejezheti ki azt a tiszteletet, melyet velük szemben érzünk, s csak némileg enyhítheti azoknak szívfájdalmát, akik szerették őket. Mégis, mindnyájan büszkék lehetünk arra, hogy az ügy, melyért életüket adták, Isten és ember előtt igaz ügy volt. S ezért ezt az ünnepet azok emlékének szenteljük, akiknek megvolt a bátorságuk arra, hogy megtartsák ezt az országot olyannak, amilyennek látni akarták és amilyennek mi akarjuk azt megőrizni: SZABAD EMBEREK HAZÁJÁNAK. Nincs egyenruha, melyet büszkébben lehetne viselni, mint a mienket; nincs zászló, mely becsületesebben lobogna, mint a mienk; nincs ország, mely igazabban szentelné oda magát a demokratikus életeszméknek, mint a mienk; nincs nép, melynek több képessége volna arra, hogy azok szerint formálja életét, mint a mienk; s mindezt azok tették lehetségessé, akikről ma itt megemlékezünk. Szeretnék önöknek egy gondolattal némi vigasztalást nyújtani és tudom, hogy akik velem voltak odaát, megerősítik, amit mondok: ezek a hősök, bár idegen földben pihennek, nem is akarták volna másképen. Mert amig odaát voltunk, csak magunkra volt gondunk, frontharcos társainkra, barátainkra, ezredünkre... Hála Istennek, nem kellett azon aggódnunk, hogy családjainkat idehaza bombázzák, ágyuzzák vagy kínozzák. TUDTUK AZT, HOGYHA MINDEN ERŐNK LATBAVETÉSÉVEL ELVÉGEZZÜK KÖTELESSÉGÜNKET OTT, AHOL VAGYUNK, AKKOR A HÁBORÚ SOHASEM FOGJA ELÉRNI OTTHONAINKAT. És a bizonysága annak, hogy milyen jól végeztük el emberfeletti feladatunkat, az, hogy ez a nemzet nem pusztult el a föld színéről. Ez az ünnepség jelképe annak, hogy e hősök tettei örökké emlékezetesek maradnak. És hazánk kormánya mindent megtesz azért, hogy a nemzet megfeleljen hősei kívánságának, amikor síkra száll azért, hogy minden nép részesüljön a NÉGY SZABADSÁGBAN, melyhez minden embernek Istentől nyert joga van. A világ minden részében az amerikai haderő képviseli az amerikai életfelfogást és jelképezi az amerikai hatalmat, melynek nem az a célja, hogy támadjon, hanem az, hogy megteremtse azt a világot, MELYBEN FÉLELEM NÉLKÜL ÉLHET MINDEN EMBER! Mi, amerikaiak, bebizonyítottuk a világnak, hogy MINDEN nemzet, MINDEN vallás, MINDEN faj SIKERESEN DOLGOZHAT ÉS ÉLHET EGYÜTT. És ma e hősök tetteinek örökségeként ránkhárul az a feladat, hogy a világ népeit NE KÉNYSZERITSÜK ennek az életfelfogásnak a követésére, hanem PÉLDÁVAL, VEZETÉSSEL ÉS A ZSARNOKSÁG LETÖRÉSÉVEL egyengessük az útját annak a szebb és nemesebb életmódnak, melynek megőrzéséért úgy az egész nemzet, mint önök, a haza polgárai, egyenként, oly nagy áldozatokat hoztak. E hősöknek és családjaiknak tartozunk egy nagy adóssággal, melyet legjobban John Pershing tábornok szavait idézve fejezhetek ki. Azok, akik emlékének hódolunk, nem számitgatták az árat, nem féltek az áldozattól. Nem szenvedély, nem gyűlölet fütötte őket. Nem nagyratörő fejedelmeket, nem irgalmatlan hatalmasságokat követtek. Nem nyereségvágy hajtotta őket. Nem homályos elméleteket hajhásztak, nem hamis isteneket követtek. A lelki és erkölcsi értékek tiszta felismerésével csak a kötelesség parancsára hallgattak és csak az igazságosság ihletének engedelmeskedtek. Szükségtelen, hogy felsorol(Folytatás a 2-ik oldalon)
