Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-09-04 / 36. szám

8-ik oldal 1946 szeptember 4 Verhovayak Lapja JÓKA! MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás). Március 13-ika volt, a bécsi népmozgalom napja. ... Be ne csapd a könyvet, ideges olvasó! Nem viszlek ki az utcára, nem mutogatom meg neked a fel­tört kövezeteket, a hevenyészett torlaszokat, nem kisér­tetem veled utcáról-utcára a legelső sebesültet, a sza­badság legelső mártírját, kit társai véresen, haldoklón vállaikra vettek s úgy mutogatták a népnek végig a vá­roson; mi csendes, biztos helyről fogjuk az egészet hall­gatni s nem lesz semmi bántódásunk. Plankenliorték termei ezen a napon is tömve van­nak a régi ismerősökkel, csakhogy zongoraszó és medi­­sance helyett az utcáról felhangzó népzaj és a távoli fegyverropogás mulattatja őket. Mi történik? A nép szabadságillatot érez! Az történik, hogy egy alvó óriás szempilláinak föl­emelésével egy egész történetvilágot, annak minden nagy emberével együtt, elűz; ti csak álmodva voltatok! A büszke urak ezúttal kifestetlenül ülnek, járnak, kelnek s tekintgetnek félve az ablakokra és hallgatóz­nak az utcára és beszélnek egymással suttogva: mi lesz a mai nap vége? Az idő estére jár; a szobák sötétedni kezdenek, de senkinek sem jut eszébe lámpákat gyújtani idebenn; z zaj, a sortüzelés döreje rázkódtatja az ablakokat. Min­den uj alak, ki érkezik, uj rémhírt hoz. A martiális termetű élelmezési főtiszt, ki máskor úgy kommandirozott a társaságban, mintha generális volna, most suttogva beszél és lenyirt barkóval jár, hogy katonás kinézését eltagadja; a kövér Medicinalrath egy szögletben ül és bámul maga elé mereven s felriad, va­lahányszor egy ajtó csapódik be a háznál; a concipista extra statum le-leszalad a lépcsőn, hogy nyajd valami uj hirt hoz s még csak visszajön egy perc múlva, hogy nem lehet odább menni. Végre érkezik valaki onnan kívülről: a polizeidirek­­torsági titkár. Már jelmeze elárulja a rossz világot odakünn. A hercegi fenkölt viselet helyett most egy ócska zubbony van rajta, minőt a munkások viselnek; arcja halovány, mint a kréta. Egyszerre odatódul hozzá az egész társaság, amint álöltönyében ráismernek. '— Nos, leverték őket? — kérdé legsürgetőbb siet­séggel az élelmezési magas ur. — Nem birnak velük, — felel a kérdezett remegve, — most jövök a rendőrségi főigazgatósági épületből. A nép betört, a Justicia szobrot ledöntötték az épület hom­lokáról, az abiakvasakat kifeszegették, a. cenzúra-hivatal­ban mindent összetéptek. Magam is csak a blúzomnak köszönhetem, hogy megmenekülhettem. — Nem rabolnak-e? — nyögött közbe a szögletből a potrohos Medicinalrath, kit otthon hagyott pénztára ag­gasztott keservesen. — De hát Istenem, nem tudnak több katonát kül­deni ellenük? — rebegé pianissimo a stentor hangú uraság. — Van ott elég katona, — biztositá őt a rendőrtit­­kár;.— hanem a császár nem akarja, hogy vérontás le­gyen. Az eddigiért is kárhoztat. — De hát, Istenem, minek kérdezik azt a császártól? Mert annak olyan jó szive van! Biznák a katonákra! — Hát tessék oda menni! — biztatá őt bosszúsan a titkár. — De mikor a katonák úgy lőnek, hogy egész sorfcüzből egy golyó sem talál. Magam szemével láttam a Mihály-téren, mikor a tüzérek a sárba dugták az égő kanócokat és kimondták, hogy nem fognak a népre lőni. — De hát én Istenem, mi lesz akkor mi belőlünk? — Éppen azért siettem ide, hogy önöket értesitsem a történtekről. Én részemről azt hiszem, hogy a nép dü­hének vannak kipécézett házai, amikben Rotschild mil­lióiért sem szeretném a legközelebbi éj tölteni. — Ön azt hiszi, hogy a mi házunk is azok közé tar­tozik? — kérdezi Plankenhorstné. A kérdezett gyanús vállvonogatással felelt. — Én mindenesetre sietek dolgom után. “Tiszta vizet a pohárba” — HIVATALOS KÖZLEMÉNY — Örömmel jelentjük ügykezelő és szervező tagtársaink­­nak, valamint olvasóinknak, hogy “TISZTA VIZET A PO­HÁRBA!” cimü uj kiadványunk megjelent és mire e sorok napvilágot látnak, azok tömeges szétküldését már be is fejezzük. Ez a tetszetős kiállítású, zsebbe férő, vékony füzet, fedőlapján a Verhovay Székház képével, röviden megirt ismertetést tartalmaz kérdések és feleletek formá­jában a Verhovay Segély Egyletre •vonatkozólag. A füzet eime alatti alcím: “A Verhovay Segély Egylet válasza min­den családfő életbevágó kérdéseire”, — jelzi, hogy e kiad­ványunkban azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, melyeket egyesületünkkel nem ismerős honfitársaink szoktak felten­ni, amikor ügykezelőink vagy helyi szervezőink az egye­sületünkhöz való csatlakozásra kérik fel őket. Ez a kis Verhovay ismertető szóról-szóra azonos szö­veggel angol nyelven is megjelent e címen: “YOUR DOL­LAR’S WORTH — 100 cents PLUS . . Mindkét füzet­ből küldünk bizonyos mennyiséget ügykezelő és szervező tagtársainknak abból a célból, hogy amikor uj tágot sze­rezni mennek, vigyenek magukkal néhány példányt és ad­janak egyet-egyet oda minden érdeklődőnek; magyarnak magyar és amerikainak angol nyelvű példányt. Magától értetődik, hogy ezt a kis füzetet előbb el is olvassák, mert hiszen e kiadványnak csak akkor lesz meg a várható hatása, ha egyesületünk fejlődését munkáló tag­­társaink maguk is tisztában vannak tartalmával. A hét hónapos jubileumi arany-gyürü verseny derekán kapják meg tagtársaink e kis füzeteket, melyekkel segít­ségükre szeretnénk lenni a tagszerzés munkájában. Külön felhívjuk figyelmüket arra, hogy az utolsó oldalon a meg­jelölt helyen írják alá ezt a füzetet, mert az tagtársaink nevében szól azokhoz, akiket a Verhovay tagság táborába óhajtanak meghívni. Arra is felhívjuk tagtársaink figyelmét, hogy mielőtt kifogynának e füzetekből, rendeljenek újabb példányokat. Minden ezen ismertető füzet tartalma iránt érdeklődő tag­társunknak szintén szívesen küldünk mutatvány példányt s a központi hivatalhoz intézett ez irányú kérelmeket ha­ladéktalanul teljesítjük. El is távozott. Ez rossz biztatás volt a többieknek. Az élelmező ur nagyon kezdett tudakozódni, hogy pem lehet-e civilruhákat kapni a háznál? Bizony nem szolgálhattak neki egyébbel, mint inasruhákkal. Már pedig a Plankenhorst család livréje nagyon rossz passe­partout volna ehhez az utazáshoz. De ismét jött egy uj alak. Ez már nem jött, de be­bukott. Alig lehetett ráismerni: ez a talleyrandi finom­ságú államkancellária referens, ki ezúttal egész conte­­nanciájából ki van zavarva. Kalapja oly laposra verve, mint egy palacsinta, kabátjának félszárnya letépve, a há­tán egy sáros tenyérnek félreismerhetetlen nyoma, az or­rán egy indiszkrét találkozás súrlódásának véres sebhelye. Lélekzete is elfúlt. — Mi történt önnel? — kérdi tőle a háziasszony előzékeny részvéttel. A talleyrandi államférfi nem veszté el galgen­­humorát. — Oh, csekélység, csali egy kicsit agyon akartak üt­ni. Valamelyik rám ismert, elkiáltotta magát: “ez is spión!” s abban a percben a kalapom ilyen lett ni. Sze­rencsémre néhány diák kiszabadított s egy Durch-hauson keresztül megmenekültem. — Ugyan kérem, nem rabolnak még? — tudakozó­dik a Medicinalrath a szegletből. —■ Az örödgbe is! Inkább nagyon is adakozó ked­vükben vannak. Menjen csak le hozzájuk. — Ugyan ké­rem, nagyságos asszony, adasson nekem egy darab angol flastromot, amivel az orromon ezt a lehámozást bera­gaszthassam. Az nekem most igen jól fog illeni; leg­alább nem ismernek rám olyan könnyen az utcán. — Hogyan? ön újra ki akar menni? — kérdé ag­gódva Antoinette asszony, mialatt a kis államférfit boud­­oirjába vezette, hogy az angol tapaszt megkárosított pro­filjára ragassza. — Sietnem kell! — suttogá bizalmasan a duodez nagy ember. — Előfogatokat és relaiseket kell megren­delnem az államkancellár számára. — Hogyan? Hát annyira vagyunk? — Alkalmasint. — ön is vele megy, nemde? — Bizony itt nem is maradok. Tanácslom, önök is, amint szén szerével lehet . . . (Folytatjuk) A VERHOVAY KARÁCSONY PESTI VENDÉGEI ALKÉR EMŐKE ÉS CSABI a 164-ik fiók vendégei lesz­nek azon a karácsonyi ünne­pélyen, melyet a fiók 60 bu­dapesti gyermek részére ren­dez az Óhaza fővárosában.-------------V------------­ÜGYKEZELŐ UNOKÁJA SASKO G. BÉLA, S.2/C. Sasko György Béla, másod­osztályú tengerész, a Wind­­ber, Pa.-i 33-ik fióknak tagja, id. Sasko Béla és nejének fia és Modok Györgynek, a 33-ik fiók ügykezelőjének unokája, Porthsmouth, Va.-ban telje­sít szolgálatot. E derék fiú nemcsak szüleinek hiányzik, hanem nagyapjának is, aki­nek sokat segített uj tagok szerzésében, okmányok kéz­besítésében és a műhelyben, mert ő vitte mindig autón a nagyapját, ha valahová menni kellett. És ami a leg­fontosabb, szívesen tette: mindig készen volt, ha sze­retett nagyapjának szüksége volt rá! Sok szerencsét kívá­nunk derék tagtársunknak a haza szolgálatában és kíván­juk, hogy mielőbb épségben térhessen vissza szüleinek és nagyszüleinek örömére!------------V-----------­EXTENDEDÜÖL TÖRÖLTEK JULIUS 31, 1946 LAPSED MEMBERS FROM THE EXTENDED JULY 31, 1946 Fiók-Br. 2 Kürty Mátyás 23 Peter András 29 Balázs Anna 34 Halasz Alexänder 127 Horvath Sándor 217 Ozmun Mrs. William 273 Hansut Istvánná 303 Sedlacek Anthony 327 Fulop László 480 Mátyás Rcse 10 Members Pittsburgh, Pa., 1946 julius 31-én. kp. hivatal JOHN SABO Auditor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents