Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-07-31 / 31. szám

8-ik oldal Verhovayak Lapja Két nagyváros jofiíleumáii aratott diadalt a magyarság! MAGYAR DÍSZKOCSI MILWAUKEE SZÁZ ÉVES JUBILEUMI FELVONULÁSÁN 350,000 néző csodálta meg a Milwauk;e-i Centurama felvonuláson résztvett 104 díszkocsit, melyek közül a szépségében kimagasló magyar kocsi előállításáért díszokle­velet kapott a várostól a Wiscónsini Közös Magyar Egyletek Nagybizottsága. A dísz­kocsi előtt látjuk Weiler Györgyöt, a Közöj Magyar Egyletek Nagybizottsága elnökét és Sinitz János pénztárost. A wiscónsini magyarság e kiváló nag/bizottsága rendkivül kiterjedt tevékenysé­get folytat, amit semmi sem mutat meg jobban, mint az a tény, hogy a kebelébe tar­tozó magyar egyletek és egyes' segítségre szorult egyének között több, mint ötezer dol­lárt osztott szét működése folyamán. Ily teljesítményt csak ott lehet elérni, ahol a magyarság lelkesedik a közös megmozdulások iránt és összetart, amikor azok támoga­tásáról van szó. Ez úgy látszik megvan a Milwaukee-i magyarság körében. S ennek a lelkületnek jelképe ez a gyönyörű díszkocsi, mellyel kapcsolatban Milwaukee város jubileumi bizottsága a következő levelet küldötte Fejes Jánosnak, a felvonuláson részt­vevő magyar csoport marshall-jának: Tisztelt Uram: kérem adja át testületének a mellékelt díszoklevelet azért a gyönyörű, házilag díszített díszkocsiért, mel/et a magyarok állítottak elő Milwaukee város 100 éves jubileumán megtartott Ceniurama parádéra. Mindnyájan gyönyörködtünk abban a lelkületben, mely az Amerikát és Magyar­­országot ' jelképező díszkocsiban jutott kifejezésre. Ugyanakkor hálásak vagyunk sok fáradozásáért Weiler Györgynek, a Centurama bizottság tagjának, aki a nemzetiségek felvonulásának elnöke volt. Abban a reményben, hogy máskor is velünk tartanak, maradunk tisztelettel a MILWAUKEE CENTURAMA.” Gratulálunk a Wiscónsini Közös Mag ear Egyletek Nagybizottsága tagjainak, tisztviselőinek és kiváló elnökének, Weiler György tagtársunknak! CLEVELAND is ünnepel, még pedig a város megalapításának 150-ik évfordulóját. Itt is hatalmas parádét rendeztek, melyen 175,000 néző a leglelkesebb tapssal a magya­rok díszkocsiját ünnepelte, melynek művészi kivitelű magyar falusi jelenete fénypontja volt a felvonulásnak. Clevelandban egyébként két magyar díszkocsi szerepelt a parádé­ban. Az egyik az Óhazát, a másik pedig az amerikai magyarság kulturális teljesítmé­nyeit jelképezte, még pedig oly sikerrel, hogy mindkét díszkocsi dijat nyert. Népsze­rűségben az első dijat, $100-t, nyerte el a magyar falusi jelenetet ábrázoló díszkocsi, mig a tervezésért a másodikat, 50 dollárt, a kulturális teljesítményeket jelképező ma­gyar díszkocsi nyerte el a clevelandi magyarság dicsőségére! Mindkét város magyarsága dicséretet érdemel azért, mert oly nagy sikerrel mu­tatta be a magyar nép tehetségét és tudását! 1946 julius 31 JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) Tehát a fegyveres megyei őrség ott várt a jeladásra. A szomszéd teremben kivont kardokkal, szuronyos fegy­verekkel s a szomszéd kaszárnya udvarán lábhoz tett fegy­verrel állt reggel oca egy zaszlóalj katonaság, hogy ha netalán a megyei karhatalom nem elég. — Tehát , legyen meg, amint önök kívánnak! — kiálta Rideghváry s azzal hátrafordult. Főbíró ur, tegye ön kötelességét! Az a főbíró és nehány körűié csoportosult tisztviselő Rideghváry teremtményei voltak. Elszánt, vakbuzgó em­berek. Amint Rideghváry parancsa hangzott, a főbíró fel­nyitva az elnök mögötti ajtót, bekiáltott a készen álló fegyveresekhez: — Utánam pandúrok! És azzal maga a legkomolyabban véve az elnöki pa­rancsot, kirántá kardját s tisztviselő társai élén megro­hanta a zöld asztal mellett ülőket. Az első meglepetés percében azt hitte mindenki, hogy az talán csak mégis tréfa. Az ónodi gyűlés óta nem történt az, hogy. tanácskozó hazafiak egymás ellen kirántsák kardjaikat bárminő gyülésteremben; csak ak­kor szörnyedt el mindenki, mikor a vértől elborított ala­kokat látta tántorogva székeikről felugrálni, tisztes, bé­kés ősz hazafiakat a zöld asztal mellett megsebesítve, a földre letiporva, s a vértől fecskendő kardokat a lég­ben. Hanem a másik percben aztán az elszörnyedésnek más hangja is támadt. A zöld asztal ülnökei szintén kardot viseltek olda­laikon, fiatal joggyakornokok ugráltak segélyükre az ősz táblabiráknak, s támadt egy oly ádáz orditás, kard­­csattogás, dulakodás a gyülésteremben, a minőnek soha hírét sein hallotta senki, és mindez, az adminisztrátor ux legmélíóságosabb színe előtt és jóváhagyásával. Hanem az már azután nem a méltóságos adminisz­trátor ur jóváhagyásával történt, Rogy nehány percnyi tusa után a főbírót és fegyveres társait a rájuk vissza­­röffent fehér tollas nemes fiatalság a szögletbe szoritá kardjaikat kiverte kezeikből, s a legrövidebb utón az ab­lakon keresztül kiadogatta őket a teremből. Biz azok nem tudni hogy értek le? De hát a fegyveres pandúr-sereg az meg hol ma­radt? Azok csak nem jöttek elő. A méltóságos ur hasztalan tekintgetett hátra as ajtó feié„ hol maradnak az emberei? Más is bámult azor eleget, hogy nem jönnek sietve! A félig nyílt ajtón ál látszik szuronyaik villogása, még sem jönnek; hallhatjál idebenn jól a kardcsattogást, dulakodást, még sen jönnek. CALIFORNIA! HÍREK ELTEMETTÜK GACSÁLYI SÁNDORT Julius 12-én, pénteken délelőtti temettük el az. 59 éves korában elhunyt Ga­­csályi Sándor tagtársunkat a Los Angeles-i Református Egyház szertartása szerint a Washington Blvd-on lévő Rosedale temetőbe. A gyászistentiszteletet Nt. Szabó Antal, a gyülekezet lelkésze végezte Nt. Hady Al­bert, a gyülekezet volt lel­késze segédletével. A teme­tőben ia Verhovay Segély Egylet 525-ik fiókjának tag­ága nevében Gyulay Sándor kerületi szervező mondott búcsúztatót. Gacsályi Sándor tagtár­sunk a pennsylvaniai Spring­­dale városából jött Los An­gelesbe, ahol évek hosszú során át egyik vezető egyéni­sége volt a magyar egyházi és egyleti életnek. Magyarországból, a Szal­mái’ megyei Cégény-Da­­nyádról 34 évvel ezelőtt ér­kezett Amerikába, Halálát gyászolja bánatos szivü özvegye, Emma, vala­mint gyermekei, Ottó, Jenő, Erzsébet, Sándor és Boriska. De Gaesányi Sándor tagtár­sunk korai elhunyta nagy ^cmoruságot okozott az 525- ik fiók tagságának is. Hi­­zen ő volt az, aki május 3-iki gyűlésünk alkalmával, •mikor Bencze János köz­­, önti elnök is, körünkben olt, ajánlotta egy Los An­­les-i Verhovay . Otthon megvásárlását. Bizony bol­dog lett volna, ha megér­hette volna álmának betelje­sedését. Gacsályi testvér, midőn újra búcsút mondunk neked, mi, akik itt maradtunk, igér­­íük neked, hogy azon le­szünk, hogy a Verhovay agságnak előbb-utóbb itt is legyen egy otthona, ahol társadalmi életet folytatva találkozhatunk időről-időre és gyakorolhatjuk egymással szemben azt a testvér­­szeretetet és testvérsegitést, melyre elhivattattunk. Ga­csályi testvér — Isten veled! Emlékedet a néked kijáró tisztelettel és kegyelettel őrizzük meg szivünkben! Az 525-ik fiók megbízásá­ból: GYŰLAY SÁNDOR kerületi szervező. ValaKi megbabonázta tán őket? Meg ám. Egyike volt ez a scrs véletlen, emberi ész által k nem gondolt intézkedéseinek, a mik ha nem élő em lékező emberek szeme láttára történtek volna, a szkep szisz azt mondaná rájuk, hogy “Theater-coup.” Abban a pillanatban, amelyben a gyülésterem ajta Iából a főbíró bekiáltott a pandúrokra: “utánam pan durok!” a főispáni lakosztály belsejéből, az ellenkező aj tón egy ifjú délceg alak lépett ki e szobába. Az Baradlay Ödön volt. (Folytatjuk) KERESTETÉS Dr. Bánhegyi Imre, po­zsonyi orvos keresteti Bán­hegyi Cilit, aki 1939-ben ván­dorolt ki Bécsből, Pitts­­burghban telepedett le és egy bútorkereskedőnél dol­gozott. Dr. Bánhegyi évek ! óta nem kapott hirt tőle és j nem tudja, hogy jelenleg hol J tartózkodik. Ha valaki ismer Bánhegyi Cilit, kérjük kö zölje jelenlegi címét szer kesztőségünkkkel, és ha le hetséges, hívja fel figyelmé erre a kerestetésre. Előre i köszönetét mondunk annai a tagtársunknak, aki ez ügy ben segítségünkre van. A SZERKESZTŐSÉ«:

Next

/
Thumbnails
Contents