Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-07-03 / 27. szám
2-ik oldal * Verhovayak Lapja 1946 julius 3 Egyesületünk Múltja, Jelene és Jövendője BENCZE JÁNOS KÖZPONTI ELNÖK ÜNNEPI BESZÉDE A JUBILEUMI DÍSZKÖZGYŰLÉSEN HÖLGYEIM ÉS URAIM, KEDVES VENDÉGEINK! Egyesületünk 60 éves működését dióhéjban a következőkben ismertetem. Ha az ember figyelmesen átlapozza a Verhovay Egylet történetét, olyan érzése támad, mintha mesét olvasna, mert mesébe illő az, hogy az az egylet, amelyet 60 évvel ezelőtt, pontosan 1886 február hó 21-én, 13 magyar bányász Pennsylvania állam Hazleton városában megalakitott, ma közel 55 ezer taggal, valamint hét és fél millió dollár vagyonnal rendelkezik. Alakultak hasonló egyletek száz számra, New Yorktól Sanfrancisco-ig, csodálatos tehát, hogy mégis az az egylet fejlődött ki az amerikai magyarság legnagyobb testvérsegítő intézményévé, amelyet 13 magyar bányász alakított meg, egy olyan félreeső kis városban, mint HAZLETON. Szerintem az lett volna természetes, ha valamely New York, Cleveland vagy Chicago-ban alakult egylet fejlődött volna ki ilyen hatalmas intézménnyé. Úgy látszik, hogy a nagy városokban letelepedett magyarság nem volt hajlandó szabad idejéből egyleti munkára annyit áldozni, mint a kisebb telepeken lakó magyarok . . . Talán ezzel magyarázható meg leginkább, hogy a kisebb városokban alakult egyletek fejlődtek ki országos intézményekké. Tudom, hogy alakult magyar egylet ebben az országban előbb, mint a Verhovay, mely azonban kénytelen volt működését beszüntetni, mert a vezetősége nem volt képes az akkor itt élő magyarságot az egyletbe való belépésre rábírni. Az akkor ide bevándorolt magyaroknak nagy része ugyanis nem letelepedési szándékkal jött Amerikába, hanem kiszámítottál! azért, hogy meglevő kis birtokához vehessen még pár hold földet, vagy pedig, hogy újra építhesse azt a kis házacskát, amely már roskadozó állapotban volt a feje felett. Ezek az emberek minden fizetés után azt számitgatták, hogy mikor lesz együtt az az összeg, amit itt, a családjuktól távol, összekuporgatni szándékoztak. Nem akarták tehát az itt tartózkodásuk idejét meghosszabbítani azáltal, hogy valamely egyletbe havidijat fizessenek. Amikor őket az egyletbe való belépésekre kérték, majdnem minden esetben az volt a válasz, hogy: “Nem akarok én Amerikában meghalni!” A mi alapító tagjainknak volt tudomása arról, hogy mások is kísérleteztek már egylet alakításával, mégis neki fogtak a nehéz munkának, mert olyan sajnálatos eseteknek voltak sokszor a tanúi, ami határozottan arra késztette őket, hogy egyletet alakítsanak. Sok esetben látták, hogy egyes honfitársaik hosszabb ideig betegek voltak, ilyen esetekben, ha az illetőnek nem volt rokona, vagy jóbarátja, aki eltartásáról és gyógykezeléséről gondoskodott volna, éhen pusztulhatott el a más sövénye alatt. Látniok kellett továbbá ezeknél sajánlatosabb eseteket is. Többször megtörtént, hogy egy-egy magyar hirtelen elhunyt, olyan, akinek nem volt megtakarított pénze, ilyen esetekben a jóbarátok plézről-plézre, házról-házra járva kellett, hogy összeszedjék a temetés költségeire szükséges összeget. Ezek az esetek ösztökélték egyesületünk alapitó tagjait egy testvérsegitő egylet alakítására. Érthető, hogy kezdetben ezeknek is nagy nehézségekkel kellett megküzdeni, mert a visszavándorolni szándékozó magyaroknak nehéz volt megmagyarázni az egylethez való tartozás szükségességét. De nem adták fel a harcot, hanem házrói-házra járva igyekeztek a megalakult egyletnek tagokat szerezni. Megalakulás után nemsokára megkezdték a fiókosztályok alakítását is, azonban e mellett a megfeszített munka mellett is csak jó pár esztendő leforgása után kezdett az egylet tagsága figyelemre méltó módon fejlődni. Ez a szépen megindult fejlődés 1924-ig tartott. Ekkor nemcsak a Verhovay Segély Egylet, hanem a többi országos egyesületek is kénytelenek voltak a törvény rendelkezése és az egyes államok Biztosítási Felügyelőségének utasítása folytán áttérni a tartalékalappal biró kötvények rátájának bevezetésére. Azon a konvenciónkon, amelyen a törvény rendelkezése értelmében elhatároztuk a készpénz értékkel biró kötvények kiadását és ezek rátájának bevezetését, alaposan meg lett magyarázva a konvención megjelent képviselőinknek, hogy a felemelt ráta mellett kiadandó kötvények milyen előnyös kedvezményedet biztosítanak tagjainknak. Taglétszámunk mégis rohamosan csökkent. Hónapról-hónapra látva a csökke■ nést, egyesületünk vezetősége hivatalos lapunkban állandóan magyarázta az uj kötj vények által biztosított kedvezményeket az állandó viszszaesést azonban ezzel sem lehetett megállítani. Tagjainknak egy része csak azt látta meg, hogy magasabb havidijat kell fizetni, de azt nem vette figyelembe, hogy az uj rendszer bevezetésével olyan kötvény birtokába jutottak, amely sok tekintetben előnyösebb a nagy biztositó társaságok által kiadott kötvényeknél is. Ilyen volt a helyzet a többi országos egyesületeknél is, melyek abban az időben tértek át hasonló kötvények kibocsájtására. Az uj rendszer bevezetése után pár év leforgása alatt taglétszámunk 25 ezerről leesett 18 ezerre és dacára annak, hogy Vagyonban feltűnően megerősödtünk, taglétszámban! lényeges emelkedést évek hosszú során nem tudtunk felmutatni. Csak akkor kezdődött egyesületünk tagságának ismét rohamos emelkedése, amikor a szervezésre nézve is uj rendszert vezettünk be. Most már elárulhatom, hogy tagságunk és fiókjaink tisztviselőinek nagy része ezt az újítást is olyan ellenszenvvel fogadta, mint az uj kötvények bevezetését. Jól emlékszem még ma is, hogy több fiók ügykezelőnk fenyegetett meg levélben, hogy oda ne merjem küldeni a szervezőt, mert seprűvel fogja kiverni. Erősen állították, hogy ők fel tudják Írni az uj tagokat, — ha akadnak — szervező nélkül is. Nincs tehát szükség arra, hogy a szervező őket háborgassa. Az volt a feltűnő, hogy a legjobb Verhovay munkások tiltakoztak a szervezők beállítása ellen, akik azelőtt is írtak fel uj tagokat. Azok azonban, akik évek hosszú során egyetlen uj tagot sem szereztek, hallgattak. Hogy helyesen cselekedtünk, amikor a szervezői kart beállítottuk, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nyomban megindult az uj tagok felvételi kérelmének a központi hivatalhoz való beözönlése. Vannak szervezőink, akik még ma is keserűséggel gondolnak arra az ellenszenvre, amivel kezdetben a fiókok körében találkoztak, de hála Istennek, ma már teljesen más a helyzet. Most már nem szurós-szemmel, hanem mosolyogva nyitnak ajtót szervezőinknek a fiókok ügykezelői és ha pár hét leforgása alatt nem kopogtatnak valamely ügykezelőnek az ajtaján, akkor ők tesznek szemrehányást a hosszú távolmaradás miatt. A kerületi szervezőink ma már nemcsak uj tagok szerzésében vannak segítségére a fiókok ügykezelőinek, hanem megadják a felvilágosítást minden szükséges egyleti ügyben, ami nagy előnyére van a Központi Hivatalnak. Ha nem mondanám, akkor is tudni kell minden Verhovay tagnak, hogy a szervezői kar beállitása óta TAGLÉTSZÁMUNK TÖBB, MINT KÉTSZERESÉRE EMELKEDETT. El kell ismernünk és elismerik a kerületi szervezőink is, hogy ennek elérésében nagy része van a fiókok ügykezelőinek és azoknak a tagtársaknak is, akik nekik segítségükre voltak uj tagok szerzésében, főképen pedig azoknak a nyerteseknek, akik ma mint az egyesületünk díszvendégei itt ülnek ebben a teremben. Nem akarok azonban minden bokrétát a kerületi szervezők, a fiókok ügykezelői és a helyi szervezőknek a kalapjához tűzni, meg kell tehát említenem, hogy a központi tisztviselőknek és az igazgatóság tagjainak is jár pár szál virág az elért szép siker fejében. Mert a szervezésnél nagy fontossággal bir az is, hogy az egylet irányítása olyan emberek kezére van bízva, akik bírják, — nemcsak az egylet tagságának — hanem az egész amerikai magyarságnak a bizalmát. Vagy 15 évvel ezelőtt az egyik fiókunk ünnepélyén azt a kijelentést tettem, hogy szeretném megérni, amikor 50 ezer tagja lesz Egyesületünknek. Még ma is látom magamelőtt azokat az arcokat, amelyek akkor gúnyos mosollyal néztek rám. Nagy elégtétel tehát részemre az, hogy megértem azt, hogy egyesületünk t a g 1 é ts z áma nemcsak elérte az általam akkor említett számot, hanem jóval meg is haladta azt. Azóta 15 hosszú esztendő telt el, egy-két évvel én is megöregedtem, jósolni tehát most már nem merek, de hogy ne álmodjak, azt nem tudom meggátolni. A 60 éves jubileumi és székházavatási ünnepélyünkön tehát azt álmodom, hogyha az a 100 DÍSZVENDÉGÜNK, akik uj tagok szerzésével érdemelték ki, hogy ezen a szép ünnepélyen jelen lehetnek, ha otthonaikba való visszatérésük után is folytatni fogják azt a szorgalmas munkát, amit a jubileumi versenyünk alatt végeztek, akkor még megérem, hogy 75 ezer tagja lesz szeretett egyesületünknek! Ha ez az álom teljesülne, ígérem, hogy annak megünneplésére akkor is eljövök, ha a gyermekeimnek, vagy az unokáimnak kell az ünnepélyre karomnálfogva eltámogatni. KEDVES TAGTÁRSAIM! önökhöz szólok most, akik évek óta hűséges munkát fejtenek ki egyesületünk fejlesztése érdekében . . . Tudom, hogy Önöknek éppen úgy a szivükhöz van nőve a Verhovay Segély Egylet sorsa, mint az enyémhez, kérvekérem tehát mindannyiukat, hogy fogadják meg ezen az emlékezetes napon, hogy ezután is olyan szorgalommal fognak dolgozni szeretett egyesületünk fejlesztése érdekében, mint most, a jubileumi ünnepélyünket megelőző versenyben tették . . . Hálás köszönetemet fejezem ki úgy a nyerteseknek, mint a kerületi szervezőknek azért a szorgalmas munkáért, amit a verseny alatt a jubileumi és székházavatási ünnepélyünk sikeressé tétele érdekében kifejtettek. Hálás köszönet továbbá azoknak a tagtársaknak is, akik szintén szereztek uj tagokat a verseny alatt, de itt nem lehetnek jelen. Ugyancsak hálás köszönés jár a magyar sajtónak is mely jóakaratu támogatásé val elősegítette ünnepélyünl sikerét. Tudom, érzem, hogy az ét fejem felett is eljár az idő mégsem búcsúzom önöktő könnyezve, mert ha nem i: érném meg Egyesületünk 7< éves jubileumi ünnepélyéi akkor is nyugodtan hajtőn le fejemet örök-álomra, mer érzem és tudom, hogy azt ; munkát, amit a tagság bizal ma vállamra helyezett, min dig becsülettel végeztem el! Békét, összetartást és egy más iránti szeretetet kívánó úgy tagtársaimnak, mint a egész AMERIKAI MAGYAE SÁGNAK.----------V---------EXTENDEDBŐL TÖRÖLTEK MÁJIJS 31, 1946 Lapsed Members from the Extended MAY 31, 1946 Fiók-Br. 21 Góber János 100 Oláh Gáborné 141 Petró Vilmos 150 Bogozi Irene 163 Kutris Gust 366 Ökrös Mrs. Joseph 452 Rodighiero Judy 7-Members Pittsburgh, Pa., 1946 máji 31-én. JOHN SAB' S. Auditor ililiillHIIHIRlHWimwmmiHHlj BUY SAVINGS BONDS ll!!!!il!li!iii!lüiiili!!t!iii!lili!l!!i!!tl
