Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-06-26 / 26. szám

1 6-ik oldal Verhovayak Lapja. 1946 junius 26 // 0 ® A VERHOVAY JOVENDO ÜNNEPE ... A. VERHOVAY NŐI BAJNOKSÁGOT SOUTH BEND ELSŐ NŐI CSAPATA VITTE EL A South Bend, Ind.-i 132-ik fiók egyes számú női csapata 2,285 fával megnyerte az országos Verhovay bajnokságot. Ugyanakkor ez a csapat guritotta a legmagasabb já­tékot 824 fával, és a csapat két tagja érte el az egyéni rekordokat is. E nagyszerű kug­­lizók kedvessége és fegyelmezett játéka megnyerte a mérkőző csapatok és a nézőközön­ség osztatlan tetszését. (Folytatás az 5-ik oldalról) nagyságára. Az európai ha­dizónából súlyos sérüléssel hoztak haza egy fiatal vete­ránt. Egy New York melletti kórházban helyezték el, ahol több operáció végrehajtása után végül is úgy látták or­vosai, hogy már nem élhet tovább. A fiatal hős, tisztá­ban lévén azzal, hogy órái meg vannak számlálva, az egyik ápolónak megvallotta utolsó kivánságát, hogy még egyszer szeretné hallani azo­kat a magyar dalokat, me­lyeket édesanyja ajkáról hal­lott először. A kórház vezető­sége Svéd Sándorhoz fordult, aki mindent félretéve, a hal­dokló amerikai magyar köz­legényhez sietett és ágya mellett sorba énekelte egyik szép magyar nótát a másik után, mig csak egy sóhajjal le nem hunyta a szemét a fiatal hős s visszaadta lelkét a Teremtőnek . . Svéd Sándor énekelt . . . De ez több volt, mint ének­lés. Valóban, ennek a mű­vésznek aranyszive van, de a szive — a hangjában él . . . S amint művészetének kincs­tárából egyik nótagyémántot a másik után adta ajándékba a közönségnek, szinte fájt az a lélekzetet fojtó gyönyörű­ség, mellyel szivünkbe ittuk azokat a drága dallamokat, melyeket soha, senki ily mes­terien nem adott még elő. • Kétszer énekelt a műsor folyamán és mikor másodíz­ben énekelt a Maros vizéről, karjának egyetlen lendületé­vel felnyitotta a könnyes szemű közönség szivét feszi­tő érzések zsilipjeit s egy­szerre vele énekelt hatszáz vendég és a hatszáz könny­ben és mosolyban fürdő hang viharosan zugó dallama fe­lett mesteri fölénnyel szár­nyalt az ő dörgő, csengő, ha­talmas hangja, mely úgy ra­gadta magával a hatszáz ma­gyar énekét, mint a vihar a letépett virágszálat. Aztán kitört, újra meg új­ra, az ajándékba kapott gyö­nyörűség hálájának vihara. És tudjuk, hogy Svéd Sándor megérezte, hogy a tomboló tapsorkán nemcsak a művész­nek kijáró elismerést fejezte ki . . . Magyar szivek kö­szönték meg neki azt, hogy megszólaltatta mindazt a fá­jó, kínlódó, boldogságra vá­gyó reménykedő epekedést, mely a magyar szivet el­tölti . . . Kiszely Ica is kétszer éne­kelt azon a felejthetetlen él­ményekben dús estén és a hálás közönség percekig tar­tó tapssal köszönte meg azt a sok gyönyörűséget, melyet Svéd Sándor, Kiszely Ica és Rudnyánszky Sándor, az énekszámokat zongorán kisé­rő zeneművész, szerzett . . . A VERSENYDIJAK ÁTADÁSA Bencze János központi el­nök lépett ekkor a mikrofon elé, hogy egyenként felhívja a jubileumi tagszerzési ver­senynek nyerteseit és átadja nekik a jutalomdijakat és a minden verseny nyertesnek kijáró elismerő díszoklevelet. Elsőnek Wukovits Feren­cet, a South Bend, Ind.-i 132- ik fiók ügykezelőjét és helyi szervezőjét hívta fel, aki a héthónapos versenyben a leg­nagyobb eredményt érte el. Mikor Wukovits Ferenc tag­társunk átvette a dijat, a mikrofonhoz lépett és a kö­vetkező szavakkal fejezte ki köszönetét: “Boldog vagyok, hogy South Bend megnyerte a versenyt. így terveztem és azon voltam, hogy ezt a célt elérjem. A South Bend vá­rosában írott 222,000 dollár értékű biztosítás bizonyítéka annak, hogy e munkában mily nagy fontossága van a gyakorlatnak és tapasztalat­nak. Nem érhettem volna el ezt az eredményt, ha nem töltöttem volna el életem javát a biztosítási munkában. South Bendnek százezer la­kója van, akik közül hatez­ren • vannak magyarok. De a South Bend-i magyarság és a Központi Hivatal mellet­tem álltak és ezért sikerült elérnem ezt az eredményt. Meg vagyok azonban győződ­ve arról, hogy amit South Bendben meg lehetett csinál­ni, azt el lehet érni más vá­rosokban is.” A közönség lelkesen meg­tapsolta a főnyereményes versenyzőt és a többieket, amint egyiket a másik után mutatta be a központi elnök. Itt nem ismételhetjük meg á névsorukat, mert hiszen azt a versenygyőztesek teljesít­ményeivel együtt két ízben is, május 8-iki és május 22- iki lapszámunkban közöltük. Meg kell azonban monda­nunk azt, hogy az egyesület amerikai és magyar vendé­geire igen mély benyomást gyakorolt az a tény, hogy a Verhovay versenynek SZÁZ GYŐZTESE VOLT ... So­kat Írnak ma az egyleti élet alkonyáról, de bizony a Ver­hovay Segély Egylet verseny­ző tagjai bebizonyították, hogy CSAK OTT VAN AL­­KONYODÁS, AHOL NINCS MIÉRT LELKESEDNI! A Verhovay Segély Egylet egy­re szélesebb mederben folyó testvérsegitő munkája meg­hozza a gyümölcseit abban, hogy a tagság hajlandó meg­mozdulni és dolgozni, ami­kor nagy feladatok végrehaj­tásáról van szó. A jubileumi verseny és a jubileumi ün­nepségek számunkra meg­dönthetetlen b i z o n y i tékát szolgáltatták annak, hogy a Verhovay portán olyan mesz­­sze vagyunk az egyleti élet hervadásától, amilyen mesz­­sze van a hajnal az alkony­tól ... A VERHOVAYTAG­SÁG KÖRÉBEN NEM AL­­KONYODÁST, HANEM HAJNALHASADÁST LÁ­TUNK ... És ennek az uj hajnalhasadásnak a bizonyos­ságáért köszönetét mondunk mindazoknak, akik résztvet­­tek az első jubileumi tag­szerzési versenyben, különö­sen pedig azoknak, akik nagyszerű munkájuk révén a jubileumi ünnepségeken, MINT AZ EGYESÜLET DÍSZVENDÉGEI VETTEK RÉSZT! KUGLIZÓ BAJNOKOK Ári B. Albert alelnök, mint az Országos Verhovay Kug­lizó Mérkőzés Bizottságának elnöke, bemutatta a kugli­zó mérkőzés díjnyertes csa­patait és tagjait, amint őket lapunk múlt heti számában megjelent beszámolónkban is­mertettük. Nagy tapssal kö­szöntötte őket a közönség, aminthogy nagy taps fogadta az alelnök ama bejelentését, hogy ezentúl minden eszten­dőben igyekszünk megren­dezni a kuglizó mérkőzést és pedig úgy, hogy még az idei­nél is nagyobb összeggel já­rul hozzá az egyesület a nye­reményekhez. A kuglizó mérkőzés nyer­teseinek bemutatása után kö­vetkezett a vendégek bemu­tatása és a táviratokban és levelekben beérkezett üdvöz­letek felolvasása. Úgy a ven­dégek névsorát, mint az üd­vözleteket — mint jeleztük — lapunk következő számai­ban fogjuk közölni. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG Dr. Kerekes Tibor, az Ame­rikai Magyar Szövetség ügy­vezető titkára volt a követ­kező szónok. “Büszkeséggel köszöntőm önöket — mondotta Dr. Ke­rekes — egyesületük hatvan éves jubileumán. Hálával emlékezünk meg arról a ti­zenhárom bányászról, aki megvetette a Verhovay Se­gély Egylet alapját és a fér­fiak és nők ezreiről, akik naggyá fejlesztették. De ma ugyancsak meg kell emlé­keznünk magyarországi test­véreinkről, akik tőlünk vár­ják a segítséget. Ez a mi leg­első kötelességünk: meguj­­hodott bizalmat adni nekik a jövendő iránt és bátorítást arra, hogy újraépítsék Ma­gyarországot, melynek népe önhibáján kívül sodródott bele ebbe a háborúba. Köte­lességünk azután mindent el­követni annak megakadályo­zására, hogy megismétlődjön az, ami egy negyedszázaddal ezelőtt történt. Jelenjünk meg azért junius 16-án, va­sárnap New Yorkban, í Central Operaházban éí emeljük fel hangunkat an nak érdekében, hogy igazsá gos békét kapjon a magyai nép, melyet meg kell men tenünk attól, hogy akarati ellenére oly helyzetbe kerül jön, melyben lehetetlenm válna számára az ország uj jáépitése.” Nagy tapssal fogadta a kö zönség Dr. Kerekes szavai és utóbb igen sok vendé günktől hallottuk azt az ige retet, hogy ott lesznek Ne\ Yorkban, hogy az amerikt magyarság jogos követelésé nek hangsúlyt adjanak. BEFEJEZÉS Ekkor következett Své Sándor második, tombol tapsorkánnal fogadott csődé latos szereplése és a hároi művésznek ünneplése. Máj Szalay József központi ale nők lépett a mikrofon elé é záróbeszédében köszöneté mondott mindazoknak, aki (Folytatása a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents