Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-06-26 / 26. szám

1946 junius 26 Verhovayak Lapja 5-ik oldal A VERHOVAY JÖVENDŐ ÜNNEPE (Folytatás a 2-ik oldalróll Kiszely Ica magyar éneke­it elragadtatva tapsolta meg a közönség és zugó “hogy volt!” kiáltásokkal kérte, hogy folytassa . . . Meg is tette s a közönség percekig tartó tapsviharral hálálta meg ajándékát . . . Rud­­nyánszky Sándor remek zon­­gorakisérete minden tekintet­ben mesteri volt. ÜZEN AZ ÓHAZA “Most hallottuk — mon­dotta Ári B. Albert alelnök — a békeszerető, szabadság­ért rajongó, büszke magyar nép lelkének hangját. És most vissza kell térnünk a valósághoz. A boldogságnak aranyos melódiái helyett meg kell hallanunk a romokba döntött országban az éh­halál ellen küzdő nagy nem­zetnek jajkiáltását. Népünk hazája a világtörténelem leg­véresebb harcainak lett tere és a nemzetet ellenségként jellemzik a rosszakarók, el­felejtve azt, hogy mily ne­mes .missziót töltött be Eu­rópa bujdosóinak javára. Mi­A CHICAGÓI 37-IK FIÓK 40 ÉVES JUBILEUMA (Folytatás a 4-ik oldalról) Magyar Férfi és Női Munkás Betegsegélyző Egyesület 6 taggal, a Woodman of the World 343-ik osztálya 6 taggal, a Protected Home Circle 202-ik osztálya Király Ferenccel és 4 taggal, a Protected Home Circle 22‘3-ik osztálya 6 taggal, a Club of West Pullman elnöke, Havas Andrásné a Görög Katolikus Oltáregylet részéről és Kéri István, az Amerikai Magyar Társas és Atléta Kör elnöke 5 taggal jelentek meg ezen az emlékezetes ünnepélyem Igen szép kiállitásu emlékkönyvet adott ki a 37-ik fiók vezetősége ebből az alkalomból. Ebben találjuk meg a JUBILEUMI FOGADALMAT, mely tartalmának szépsé­géért megérdemli, hogy azt lapunkban is leközöljük. A fogadalom, mely Rohály József ügykezelő aláírásával je­lent meg, a következőképen szól: * * * , A Verhovay Segély Egylet burnsidei 37-ik fiókja 40 éves évfordulóján aligha tehetnénk szebbet, mint azt, hogy újra megfogadjuk azok fogadalmát, akik pontosan 40 év­vel ezelőtt, 1946 junius 16-án, a 37-ik fiók bölcsőjénél állva mindenkinek tudtára adták, hogy a Verhovay Segély Egy­let Chicago városában megkezdte a testvérszeretet mun­káját. “Ismételjük meg tehát most, 40 év után, hogy a Ver­hovay Segély Egylet az amerikai magyarság érdekeit szol­gálja s minden akarata oda irányul, hogy a testvérsegités összefogásában rejlő erővel felemelje azokat, akiket a gond és bánat megpróbáltatása megroskaszt. Mondjuk meg úgy, amint akkor mondták, hogy a Ver­hovay portának nagy a befogadó képessege és abban a portában megértésre, szeretetre és segítségre találhat min­ien chicagói magyar testvérünk. Hirdetjük azonban ma azt, amit még negyven évvel azelőtt nem tudtunk hirdetni, hogy készen vagyunk, mint ízt az elmúlt években is tettük, még nagyobb megértéssel lolgozni együtt a többi South Side-i, North Side-i, West 3ide-i és körzetünkhöz közel működő fiókokkal az ame­­•ikai magyarság érdekében. Hirdetjük ma azt, hogy Chicago és környéke összes nagyar egyházaival és egyleteivel közösen akarunk dol­gozni óhazai szerencsétlen testvéreink érdekében, kik negbünhödték már a multat és jövendőt. Emlékkönyvünkben örökítjük meg jubileumi fogadal­­nunkat a jövő számára. ígéretet tettünk újra és igére­­ünket be fogjuk tartani. Alapitó tagjaink testvéri szere­­ete szemeink előtt lebeg, ha a Verhovay zászló érdekében lolgozunk. És erre tanítjuk aranyifjuságunkat is, akiknek nunkája lesz az 50 éves évforduló megünneplése.” * * * Eddig szól a szép fogadalom, mely reméljük és hisz­­zük, hogy a 37-ik fiók minden tagjának érzéseit és meg­­yőződését tolmácsolja. A Verhovay lélek megértéséből zületett ez a fogadalom, melyet bátran magáévá tehet linden fiókunk, mely a haldoklás útja helyett a fejlődés tját választja. Csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk a fiók sztviselőinek és hűséges tagjainak a nagyszerű ünnep íegrendezéséért és azért a Verhovay lelkesedésért, melyet gyesületünk 60 éves és fiókunk 40 éves jubileumi eszten­­ejében megmutattak. Maradjon meg ez a lelkesedés to­­ábbra is a 40 éves 37-ik fiók tagságában és vigye ezt a ókot a további fejlődés és sikerek utján az 50-ik, 60-ik és :ámtalanadik jubileum felé . . . dőn e szerencsétleneket kihaj­tották országaikból, a magya­rok földjén találtak menedé­ket és a magyarok mindenü­ket odaadták az Ínségesek­nek és betegeknek. E háborúnak még nem je­gyezték fel mind a hőstetteit, de bizonyos vagyok abban, hogy amikor egyszer majd eloszlanak a rágalmak felhői, akkor kiderül majd a magya­rokról, hogy számtalan mó­don segítették a Szövetsége­sek ügyét és akkor, de majd csak akkor tűnik majd ki, hogy a szabadságszerető ma­gyar nemzet ebben a nagy küzdelemben a szabad népek oldalán állt. És a magyar nép mai nyomorúsága és küzkö­­dése mellett is élni akar. Él­ni is fog, mert erre határozta el magát. Ma este abban a megtisz­teltetésben részesült ünk, hogy megjelent közöttünk e népnek egyik hőse, aki elha­gyatott és boldogtalan né­pünknek üzenetét hozza el nekünk.” Percekig tartó tapsvihar tört ki, amikor Szegedy Ma­szák Aladár, Magyarország washingtoni követe szólásra emelkedett. Nem hangzott el vezényszó, de a közönség mégis egyszerre felállt és falrengető tapssal tisztelgett a követnek. A magyar nép iránti örök ragaszkodás, a magyar nép képviselője irán­ti mély bizalom, a sokat szen­vedetteket megillető tisztelet volt a rugója annak a hatal­mas tüntetésnek, mellyel az amerikai magyarságnak az ország minden részéből egy­­begyült képviselői ünnepel­ték Dr. Szegedy Maszák Ala­dárt. Neki szólt ez a tünte­tés, de rajta keresztül szólt annak a keresztre feszitett népnek, melynek fájdalmas végzete gyógyíthatatlan seb­ként fáj az amerikai magyar­ság lelkének, Magyarország követe le­hajtott fővel fogadta a könnybelábadt szemek fátyo­­lán átsugárzó szivek egyre hatalmasabb demonstrációját. Olykor-olykor felpillantott és tekintete összekapcsolódott az ünneplőkével, mintha jelezni akarta volna, hogy — meg­értette ennek a lelkesedésnek jelentőségét. Végre lecsendesedett a kö­zönség és a követ beszélni kezdett. Világosan, gyorsan, szinte hangsúlytalanul olvas­ta beszédét, mint aki eleve elhárította magától a Szónoki hatásokra való törekvést. Az­zal a mondanivalóval, amivel a magyar követ jött el a Ver­hovay jubileumra, más em­ber lendületes, érzelmekre ható szónoklatot vágott vol­na ki. De — a mai magyar ember nem szaval többé. Csendesen, egyszerűen olvas­ta fel üzenetét Szegedy Ma­szák Aladár is. De a közön­ség mégis megértette minden egyes mondatnának mély, gazdag tartalmát, kijelenté­seinek óriási horderejét. Az együtt dobogó szivekre nem kellett hatni. Magyar ész szólt a magyar észhez, Két hete közöltük teljes egészében a Magyar Köztár­saság követének beszédét, mely gyémántként fénylik a kétnapos Verhovay ünnepsé­gek ragyogó foglalatában. Minden második-harmadik mondatát tapsvihar szakítot­ta félbe ... a csendesen, minden páthosz nélkül el­mondott mély igazságokat mindenki megértette, értékü­ket mindenki felismerte . . . Miközben beszélt, az Óhaza és az Ujhaza magyarsága ta­lálkozott . . . egymás szivére borult és megújította az egy­más iránti, sírig tartó szere­tetnek fogadalmát. Dr. Szegedy Maszák Aladár ünnepi beszédének emlékével szivünkben köszönetét mon­dunk neki ezúton is azért, hogy megjelent a mi nagy ünnepünkön . . . Köszönetét mondunk neki azért, hogy elhozta a Verhovay Segély Egylet 54,500 tagjának az óhaza felejthetetlen üzene­tét .. . Köszönetét mondunk neki azért, hogy a magyar lélek kinyilatkoztatásaként fogadott beszédével közelebb hozta egymáshoz a két világ magyarságát . . . Beszédének végeztével megismétlődött az előbbi je­lenet. Ismét felállt az egész közönség és most még hosz­­szabban, még fergetegeseb­ben ünnepelte a Magyar Köztársaság követét, mert most már megismerték őt és e második tüntetésben meg­mutatkozott a közönség meggyőződése, hogy a ma­gyar kormány nem választ­hatott különb embert arra, hogy Washingtonban képvi­selje a magyar népet, mint Dr. Szegedy Maszák Aladárt. A KORMÁNYZÓ JELÖLT “Nagy örömünk — foly­tatta a műsort a ceremónia mester —, hogy megjelent közöttünk az a férfi, akit a republikánus párt Pennsyl­vania állam kormányzói mél­tóságára jelölt. Mint New Jersey-i republikánus tiszte­letemet fejezem ki iránta eb­ből az alkalomból. A jelek szerint biztosra vehetjük, hogy meg is fogják választa­ni, mert hiszen mint Penn­sylvania állam Attorney Ge­­neral-ja értékes szolgálatai­val megszerezte az állam polgárságának bizalmát.” Nagy taps fogadt Hon. James H. Duff Attorney General-t, aki hivatkozással arra, hogy a közönség szóra­kozni is akar még, néhány tréfás megjegyzés után me-AZ ÖN UJ FORD KOCSIJA JÓN TEHÁT BIZTO­SI i SOR Mostani RutójásaH becserélő értéket KH^ HOZZA "Haza" Fordjját karbantartásra Az ön Ford kereskedője leg szeretettel gratulált az egyesület tagságának és ve­zetőségének. FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY Megköszönve Ilon. James H. Duff kedves szavait, Áry B. Albert alelnök igy mu­tatta be a legnagyobb ma­gyar baritont: “Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy közöttünk van ma este a Metropolitan Ope­ra Társulat egyik leghíresebb tagja, aki művészi pályafutá­sának a csúcspontján is min­den szabad idejét a USO-nak és közkatonáinknak áldozta. Arany hangja és arany szive van. Sohasem fogom elefelej­­teni a következő eseményt, mely rendkívül jellemző (Folytatása a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents