Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-06-12 / 24. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 JUNIUS 12 NO. 24. SZÁM A VERHOVAY JÖVENDŐ ÜN NEPE ... Elfogódott szívvel fogunk hozzá ahhoz, hogy megírjuk jubileumi ünnepségeink történetét s igy osztozunk lapunk olvasóival, tagtársainkkal, ezeknek az emlékezetes napoknak felejthetetlen élményeiben. Sokat szeretnénk Írni, sokat is kell Írnunk e nagy évfordulóról, hiszen annak minden jelenete esemény volt és minden itt elhangzott beszéd maradandó érték marad mindazok számára, akik itt voltak. Az a hatszáz vendég, aki a jubileumon résztvett, egybehangzóan bizonyságot tesz arról, hogy a jubileum egészen rendkívüli jelentőségű esemény volt. Ennek az eseménynek részletes történetét ép azért el kell vinnünk minden tagtársunkhoz, hegy lapunk hasábjain keresztül ők is átélhessék velünk ezeket a napokat. Az e héten megjelenő angol lapszámunkban teljes egészében közöljük a jubileumi ünnepségek részletes beszámolóját. De a terjedelmében sokkal korlátozottabb magyar számunkban ezt nem vagyunk képesek megtenni. Kénytelenek leszünk tehát folytatásokban megírni jubileumunk történetét . . . AZ EGYHÁZ, A VÁROS ÉS A VERHOVAY (Courtesy of Pittsburgh Press) Három nagy közéleti vezérférfi' találkozása a Verhovay Székház előcsarnokában. Rt. Rév. Msgr. Eördögh Elemér, az amerikai magyar katolikus egyház legmagasabb dignitáriusa, mondotta az imát, Hon. David L. Lawrence, Pittsburgh polgármestere, a város nevében mondott ünnepi beszédet és Bencze János központi elnök avatta fel egyesületünk 188 hősi halottja emlékére a Verhovay Székházat 1946 május 31-én, pénteken délután 4 órakor. Rendkívüli élményekben, biztató jelenségekben, tanulságos előadásokban, jelentős megnyilatkozásban, örömben, testvéri szeretetben, ünnepi hangulatban, sokszor egetverő lelkesedésben gazdag ünnepség volt a Verhovay jubileum. A legkisebb részletekre kiterjedő gondossággal előkészített ünnepnapok simán, zökkenő nélkül folytak le és ez volt a siker egyik titka. A másik az volt, hogy a két napos műsornak minden egyes száma oly értékes volt, hogy mindegyik magában fénypontja lehetett volna bármily ünnepségnek. A harmadik ok a közönségben rejlett, mely elhozta magával a Los Angeles és New York között élő Verhovay táborok lelkesedését, egyesülete iránti határtalan bizalmát és végtelen szeretetét. Ezt a közönséget nem volt nehéz lelkesíteni, szórakoztatni, felvilágosítani. Ennek a jubileumnak a vendégei nyílt szívvel jöttek . . . akartak látni, akartak tanulni, akartak lelkesedni, akartak szórakozni. Örömmel, a hálának ezer megnyilatkozásával fogadták mindazt, amivel Egyesületünk Igazgatósága és Központi Tisztikara várta őket . . . A jubileumi ünnepek példátlan sikerének főtitka azonban az volt, hogy ez alkalommal az Egyesület itt ünneplő tisztviselői, tagjai és vendégei nemcsak a multat ünnepelték, hanem még annál is jobban ,a jövendőt. Ahogy az ünnepély műsora óráról-órára növekvő szépségében kibontakozott és az ünneplő közönségnek a múlt iránti hálája mellett egyre teljesebben megmutatkozott a jövendőbenéző léleknek még nagyobb sikerekre törő elhatározottsága, úgy erősödött meg bennünk az az érzés, hogy a testvérek családjában csoda történt. Hálával és kegyelettel hódoltunk a 13 egyletalapitó bányász emlékének . . . áldottuk azokat, akik átvették és tovább fejlesztették a rájuk maradt gazdag örökséget. Különösen mély fájdalommal és kegyelettel emlékeztünk meg a világháborúban elvérzett tagtársainkról, akiknek lelkét oly magasztos ihlettel ajánlotta Isten kegyelmébe Rt. Rév. Msgr. Eördögh Elemér pápai prelátus, a Verhovay Székház avatása alkalmából. Tüntető lelkesedéssel ünnepeltük azokat, akik a legutóbbi hónapok folyamán végzett nagysikerű munkájukkal egy újabb nagy lépéssel vitték előre egyesületünket a fejlődés utján. — Mindebben a Múltnak hódoltunk. Mindebben azoknak tisztelegtünk, akik eddig dolgoztak. Aztán észrevétlenül, nem is lehetne megmondani, hogy mikor, a közönség tekintete a jövőbe irányult. Megnyilatkozott a bizalom a Verhovay Jövendő iránt. Megszületett az akarat a múltnál is nagyobb sikereket arató jövendő megteremtésére! Megmutatkozott az összetartás, múltúnknak ez a legdrágább öröksége, melyet a tagság fegyverként visz magával a jövendő útjára. Ma már tisztán látjuk, hogy Egyesületünk jubileuma nemcsak a hatvan éves múltnak, hanem a Verhovay Jövendőnek volt az ünnepe. Ma már szentül meg vagyunk győződve arról, hogy Széchenyi szavát egyesületünkre is lehet vonatkoztatni és elmondhatjuk azt, hogy A VERHOVAY NEM VOLT, HANEM LESZ . . .! CSÜTÖRTÖK MÁJUS 30. Központi hivatalunk Memorial Day ünnepére lemondott a . munkaszünetről. Érkeztek már a vendégek az ország minden részéből, közöttük elsőkként az Igazgatóság, az Ellenőrző Bizottság és a Szervezői Kar tagjai. Már e napon Özönével érkeztek az üdvözlő táviratok, sürgős levelek a jubileumra. Egyre-másra nyílott az ajtó. Az Igazgatóság az ünnepély atolsó részleteinek és más sürgős ügyeinek elintézésére rendkívüli gyűlést tartott. Közben már a városba érkezett vendégek egymásnak adták a kilincset a Verhovay Székházban, hogy megtekintsék annak berendezését és megismerkedjenek az alkalmazottakkal. A pittsburghi Fort Pitt szálló előcsarnokában már reggel óta készen állt kéthárom központi hivatali alkalmazott, hogy az érkező vendégeknek átadhassák a műsort, a jegyeiket és mindenféle útbaigazítással elláthassák őket. Volt is dolguk elég, mert egyre-másra érkeztek a Verhovay testvérek s az elsők között a legtávolabbiak, a californiai tagtársak. Estére véget ért az igazgatósági gyűlés és akkor a Központi Hivatal testületileg átvonult a szállodába, hogy rendelkezésére álljon az akkor már tömegesen érkező vendégeknek. Ment is minden, mint a karikacsapás, fennakadás nem volt és akik a jubileumi ünnepekre érkeztek, rögtön otthon érezték magukat s ez már magában véve is jó jel volt a következő két napra. Estére már százával voltak az ünneplők. Régi barátok itt találkoztak újra, messze vidéken élő testvérek itt ismerkedtek meg egymással s ünnepi hangulat uralkodott a szállodában . . . MÁJUS 31, PÉNTEK Reggel 8 és fél 10 között volt a reggeli a Fort Pitt Szálló aranytermében. Már akkor több mint négyszáz vendégünk volt, akik jókedvűen köszöntötték egymást és bizakodva néztek e napnak eseményei elé. Gyönyörű idő volt ... a tiszta égből ragyogva küldte le szikrázó sugarait a nap s mindenkinek külön öröme volt, hogy a Verhovay Székház felavatására szép időnk lesz. Pontosan tiz órakor megindult a népvándorlás a szálloda Angol terme felé. A kerületi szervezők voltak a vendégfogadók mind a két ünnepnapon keresztül . . . (Folytatása a 2-ik oldalon)
