Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-03-21 / 12. szám

8-ik oldal

A MAGYAR BETŰ EGYIK MUNKÁSÁNAK SÍRKÖVÉRE

Orosz J. Antal lapszerkesztő elhunyta alkalmából

__________________________________Verhovayak Lapja

1945 március 21

Trenton magyarságának nagy halottja van, akinek emléke még akkor is fog élni a környék népének lelkében, amikor már sir halmán régen elhervadtak azok a koszorúk, melyekkel a fájó kegyelet takarta be azokat a kegyetlen rögöket, melyek utolsó földi otthonára borultak.

Orosz Antal a trentoni “Függetlenség” hetilap szerkesztője s a Trenton, N. J.-i 13-ik fióknak tagja március 7-én halt meg 47 esztendős korában. Idő előtti halálának tragikus hire megrázó hatással volt nemcsak Trenton és vidékének magyarságára, hanem az amerikai összmagyarságra, mely közös értékének vallotta őt. A Verhovay tábor különös részvéttel fordul özvegye, született Parichy Róza és két gyermeke, Gladys és Antal felé, mert e tagtársunkat egyesületünk tagsága a 19-ik konvenció idején ismerte meg közelről, amikor ezen a konvención mint delegátus vett részt fiókjának küldetésében.

O rósz Antal egyike volt azoknak a nagvértékü amerikai magyaroknak, akik kiveszik a részüket minden mozgalomból, mely az amerikai magyarság érdekét szolgálja. Igazgatója volt éveken át a Bridgeporti Szövetségnek és tevékeny tagja volt több mint kilenc egyesületnek, közöttük a Református Egyesületnek, a Rákóczi Egyletnek és, mint jeleztük, a Verhovay Segély Egyletnek.

A trentoni “Függetlenség” hasábjain szolgálta legnagyobbrészt ezeket az egyesületeket, melyeknek önzetlenül adta meg mindazt a publicitást, ami minden társadalmi megmozdulásnak létfeltétele.

Orosz Antal a Szabolcs megyei Oros községben született 1897 julius 4-én s iskoláit Oroson, Nyíregyházán és az ungvári és debreceni gimnáziumban végezte el. Mint zászlós vett részt az első világháborúban és 1916-ban orosz fogságba esett, ahonnan három esztendő szenvedései után angol katonák segítségével megszökött és Kanadába jött s onnan itt élő szülei hozták át az Egyesült Államokba. Mihelyst ez országba ért. azonnal tanulmányainak folytatásához fogott és a phi-ladclphiai egyetemen elektrómérnöki tanfolyamot végzett és mint mérnök működött a trentoni Public Service főtelepén. 1920-ban vette meg Zámhory Sándortól a trentoni “Függetlenség”-et, melynek halála napjáig szerkesztő tulajdonosa volt. Három évre rá, hogy a lapot megvette, 1923-ban, vette nőül Parichy Rózát, néhai Parichy István, köztiszteletben álló trentoni üzletembernek és nejének leányát, akivel közel 22 esztendeig élt boldog egyetértésben.

Trenton nagy halottját a Szent Miklós Görög Katolikus Egyház templomából temették március 10-én fényes papi segédlettel és óriási részvét mellett. Földi maradványait a River View temetőben helyezték el örök nyugalomra.

* * *

Orosz Antal halála nemcsak családjának és nem is csak a trentoni magyarságnak, hanem az egész amerikai magyarságnak veszte sége. jMert a magyar betűnek minden munkása valósággal élő része az amerikai magyarság lelkének. Generációk elmúlásával elmúlik a magyar nyelv is, de addig, amig a bevándorolt magyarság első generációs tagjai alkotják az amerikai magyarság zömét, addig ők, a magyar betű hűséges munkásai azok, ' akik ébren tartják az amerikai magyarságban azokat a lelki értékeket, melyek magyarságunk büszkeségei és amelyekkel az amerikai magyarság az amerikai nemzetiségek olvasztó kelyhének tartalmát gazdagítja.

Azok részére, akik évtizedekkel ezelőtt vándoroltak az Uj Hazába, a magyar betű munkásai azok, akik a vigasztalásnak végtelen forrásait nyitják meg számukra. Magyar betű, magyar irás és magyar szó nélkül ezek az öreg testvérek idegennek éreznék ezt a nagy országot és szinte elveszettek volnának ezen a földön. Hozzájuk a magyar újság viszi el a szülőföld otthoniasságát, az óhazai mezők és erdők illatát, a falusi harangszó felejthetetlen kongását és mindannak emlékét, amit gyermekkoruk óta lelkűkben őrizgettek. A magyar Sajtó, a magyar Egyház és a magyar Egylet építette meg számukra azt a hidat, amelyen át úgy tudtak belelépni az amerikai életbe, hogy nem érezték magukat számüzöttnek, hanem meg tudták azt szeretni és becsülni azért a végtelenül értékes szabadságért, mely itt, ebben a számukra idegen hazában is magyar újságot adott a kezükbe. S épp ez az egyik oka annak, hogy amikor az Uj Haza fegyverbe szólította e bevándoroltak fiait, akkor nem keserűséggel és nem fájdalommal engedték útjukra életük virágait, hanem azzal a hálával és azzal a komoly lelkesedéssel és kötelességtudással, melyet az Uj Haza azzal érdemelt meg, hogy e régi amerikás magyaroknak a Magyar Szó utáni vágyakozását megértette és szó nélkül engedte, hogy Amerikában is egy kicsit magyarul éljenek.

Az amerikai kormány nem nézi ellenséges szemmel a magyar sajtót, mert tudja és nyíltan elismeri, hogy ennek a nagy világháborúnak céljait és kötelességeit a magyar sajtó hűségesen és eredményesen ismertette a bevándorolt magyarsággal. S azt is elismeri, hogy az idegen nyelvű sajtó munkássága nélkül a bevándorolt lakosság hatalmas, közel húsz millió polgárt kitevő rétegei sohasem tudtak volna teljesen megismerkedni ennek a háborúnak jelentőségével és igy sohasem vettek volna részt a háborús erőfeszítésben oly hűséggel és odaadással, mellyel a bevándorolt polgárság megnyerte magának az amerikai őslakosság elismerését és háláját.

Mindezt meggondolva láthatjuk, hogy a Magyar Sajtó kétfelé teljesit felbecsülhetetlenül értékes szoglálatot. Sikeresen szolgálja azt a Hazát, mely polgáraivá fogadott bennünket és ugyanakkor végtelenül értékes, mondhatni lélekmentő munkát végzett az idősebb bevándorlók hatalmas táborába.

S mikor ezeket Írjuk, akkor már nemcsak Orosz Antalra gondolunk. Ő egyik tagja volt annak a gárdának, mely egyre ritkul, egyre halkul. Az amerikai magyar újságírásra gondolunk általában s mindazokra, akik ennek a hivatásnak betöltésére áldozták életüket. Mert áldozat volt Amerikai magyar újságírónak sovány a kenyere és bizony sokszor keserű annak az ize. Ha bátran felemeli szavát, százfelől támadják meg, ha pedig csendesen meghúzza magát a helyi hirecskék közlésének biztos berkeiben, akkor meg azért támadják. A munkásembernek egy “básza”, egy feljebbvalója van, de az újságírónak k é t s z e rannyi, mint ahány olvasója. Épp azért annál nagyobb elismerés illeti mindazokat, akik mindhalálig kitartanak ezen a pályán, de különösen elis méréssel kell adóznunk azoknak, akik nem azért tartanak ki, mert máshol nem találnának nagyobb falat kenyeret, hanem azért, mert szeretik az amerikai magyarságot, meg értik a fájdalmait, küzdelmeit és ettől a szeretettől és megértéstől indíttatva állanak az amerikai magyarság szolgálatába.

Ilyen ember volt Orosz Antal, aki amerikai egyetemen végzett tanulmányai alapján ugyanolyan szép pályát futhatott volna be, mint azok a bevándorolt magyarok, akik hátat fordítva az amerikai magyarságnak, befészkelték magukat az amerikai életbe, mert ott zsírosabb kenyérre és sokkal békésebb megélheJÓKAI MÓR REGÉNYE:

a kőszívű

EMBER FIAI

(Folytatás)

Egy szobaleány, ki az arcát megcsippentőnek kezére üt, rá nézve uj dolog.

Még eddig nem talált sem férfira, ki a küzdésben, sem nőre, ki a szerelemben mestere lett volna.

Egyszer megint összeszakadt az öccsével.

— Nem jössz egy csésze teát bevenni a buffetbe?

— Nem bánom.

Jenő arca sugárzott a dicsőségtől. Bizonyosan diadalmas előhaladásokat tett Alfonsinenél.

— Nézd csak — szólt Richard a buffetbe érkezve, — nézd, ott van az én cicuskám, csakugyan rumot és limonádét osztogat a vendégeknek.

— Te szerencsétlen! — kiáltott rá Jenő, — egyik bakot lövöd a másik után, mint valami uj Parlagi Jancsi. Hisz ez nem szobalány, hanem Edith kisasszony, a család egyik nőrokona.

Richard megütközve állt meg.

— Micsoda? Ez a családhoz tartozó rokon? Akit egyedül hagynak este a lépcsőn alá s föl szaladgálni, s az estén rumot, limonádét engednek vele osztogatni a vendégeknek?

Jenő a vállait vonogatta.

— Tudod, nagyon szegény rokonok leánya, csak úgy kegyelemből tartják. Aztán még egészen gyermek. Tán 14—15 éves, nem esik beszámítás alá.

Richard végig nézte öccsét.

— No nem is volt hát ez a te háziasszonyod bárónő ;oha.

— De hát mit csináljon ilyen szegény rokonoknak felfogadott leányából? Baronessenek nem nevelheti.

— Ne fogadná fel- Hát igy mi lesz belőle? Valami urféle el nem veheti ilyen cseléd állomásban; valami szegény ember meg nem emelkedhetik hozzá, előkelő származásánál fogva.

— Az mind igaz, kedves Richard, hanem ez engemet mind nem érdekel.

Richard azután otthagyta az öccsét s odament a kredenchez, ahol Edith kisasszony osztott cukrot és narancsot.

Edith csakugyan gyermek volt még; telt piros arcú, eleven alak, szemekkel, mint az égő parázs és nevető korallpiros jakkal; feltüzött hajat viselt, ez volt az egész fejdisze, sürü fekete és ragyogó; vékony fekete szemöldei és finom metszésű orra szelidebb kifejezést adtak merész tekintetének, mint aminőt talán szenvelgett.

Ő egészen otthon találta magát ebben a szerepben, ami neki volt juttatva. Tetszett neki ez a fesztelen bizalmaskodás, amivel a vendégek viseltettek hozzá, hogy úgy bántak vele, mint egy gyermekkel, mint egy cicával. Legalább karmolhatott érte.

Richard közelitett a leányhoz, az pedig nem hogy durcásan fordította volna el tőle fejét, amihez az első találkozás után teljes joga lett volna, sőt gúnyos daccal mosolygott feléje azokkal a csillagszóró szemeivel s mikor Richard odalépett a kredenchez, azt mondá neki:

— Ahá! Fél most tőlem, ugy-e?

Eltalálta. Richard csakugyan olyas valamit érzett.

(Folytatjuk)

tésre találtak, mint az amerikai magyarság sokszor viharos közéletében.

Orosz Antal alig volt 18 esztendős, amikor az első világháborúba sodorta végzete, ifjúságának legszebb éveit fogolytáborban töltötte, ahonnét kalandosnak látszó, de rettenetesen gyötrelmes /utón szabadidt ki. Amerikába érve a magyar betű szolgálatába állt és csaknem 25 esztendeig állta ezt a harcot... Ez év júniusában lett volna 25 éves jubileuma mint a Függetlenség szerkesztő tulajdonosának ... Talán nem is csoda, hogy szervezete nem bírta tovább az iramot és fiatalon, 47 éves korában összeroppant.

Kegyelettel, hálával áldozunk emlékének... Őszinte részvétünket fejezzük ki özvegyének és gyermekeinek ... Adjon nekik nagy gyászukban némi vigasztalást az a tudat, hogy az amerikai magyarság múlhatatlan hálával fogja megőrizni lelkében néhai Orosz Antal áldott emlékét.