Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-03-14 / 11. szám
1945 március 14 7-ik oldal Verhovayak Lapja VerhovaY Hőstörténet (Folytatás a ;6-ík oldalról)Németországban 1944 december 16-án, a nagy német ellenoffenziva első napján, ütközetben eltűnt. S/Sgt. UDVARY ISTVÁN egy káplár, lövést kapott a hátába s a golyó a mellén ment ki a testéből. Azonnal meghalt ... A repülőgép tüzet fogott és Udvary István igyekezett eloltani a tüzet és eközben súlyosan megégette a kezét. ő maga is háromszor sebesült meg, de mindegyik esetben felépült s visszament hogy tovább harcoljon a győzelemért . . . Szivünk minden szeretetével veszünk részt Udvary Lajosné testvérünk végtelen aggodalmában és fájdalmában. Adja Isten, hogy mind egyik fia felépüljön és hazatérhessen. Ennyi fájdalom és aggodalom után igazán megérdemelne ez a mi hűséges ügykezelő tagtársnőnk egy kis örömet is. Megérdemli annál is inkább, mert nemcsak kiváló hősöket nevelt, hanem jó fiukat, akik szinte példátlan szeretettel ragaszkodnak édesanyjukhoz, a mint azt a fényképeikre írott szavaik bizonyítják. Legidősebb fia Péter, ezt irta a képre: “Egy Angyalnak, áldott édesanyámnak. . . ” és Lajos igy ir: “Mindég magára gondolok . . ” Valóban áldott anya az, aki ily fiakat nevelt és kívánjuk hogy az Isten hétszeresen áldja meg azzal, hogy visszakapja épségben mind a hét fiát! JÓ HÍR A “SZOMORÚSÁG HAJLÉKÁBÓL” Egy hónappal ezelőtt “A szomorúság hajléka” cím alatt irtunk id. Matto Dánielről, a Star Junction, Pa.-i 16-ik fiók ügykezelőjéről, aki szeretett hitvesét 1944 május 28-án veszítette el és akinek mélységes gyászához egyik fiáért való végtelen aggodalom csatlakozott amikor a hadvezetőség arról értesítette, hogy fia, Ifj. Matto Dániel főhadnagy, 1st Lt. Ifj. MATTO DÁNIEL Hős tagtársunk még az Egyesült Államokban volt, amikor édesanyja megbetegedett és szabadságra három nappal édesanyja halála előtt érkezett haza. Jó szülőknek szerető, jó fia ifj. Mattó Dániel, aki három napon át éjjel-nappal édesanyja mellett volt a kórházban és élet-halál küzdelmét gyermeki -szeretetének megéreztetésével könny itette meg. Harmadnapra elhunyt az édesanyja és nemsokára Dánielt átvitték tengerentúlra. Mikor lapunkban megjelent annak hire, hogy ütközetben eltűnt, Mattó Dánielt közeltávolról felkeresték a jóbarátok, hogy vigasztalják az aggódói édesapát, akinek szivén oly mély sebet ütött feleségének halála . . . örömmel jelentjük, hogy tiz hétre rá, hogy eltűnésének hire megérkezett, id. Mattó Dániel újabb értesítést kapott a hadvezetőségtől, melyben arról tudatták, hogy fia német hadifogságba esett és biztonságban van. Az apának kimondhatatlan megkönnyebbülése azonban határtalan boldogsággá vált, amikor néhány napra rá fiától, a fogolytáborból levelet is kapott. Itt közöljük ezt a megindító szép levelet, mely ismét bizonyságát szolgáltatja a magyarszivü amerikai katona lelki erejének és lelki szépségének. “Kedves apám és családom! Kérem az Istent, hogy ne aggódtak légyen túlságosan mostani megpróbáltatásom miatt: bizony mondhatom, hogy aggodalmuk nagyon aggasztott engem is. Jól vagyok és jó reménységgel nézek ama nap felé, amikor ezt a tényt a saját szemeikkel is láthatják. Ha Isten is úgy akarja, akkor EZ MÉG EZ ÉVBEN BEKÖVETKEZIK! .Addig kérem, ne aggódjanak értem és írjanak mindnyájan amilyen gyakran csak tudnak. Kérem, ne küldjenek csomagokat, mert az szükségtelen, írjanak Bettynek és a barátainknak, tudassák velük, hogy jól vagyok és szívből jövő szere tetemet küldöm nekik. Elemér, ma jobban, mint valaha kérlek, hogy folytasd mostani munkádat, mindent kövess el, hogy sikered legyen és dolgozz és gondolj a jövőre. Most kell elkezdened a sikered megalapozását s te meg tudod tenni. Remélem, hogy mindnyájuknak szép karácsonyuk és Boldog Újévük volt. Következő karácsonyra otthon akarok lenni. Apám, már alig várom, hogy megizleljem piritósát, kávéját, no meg a lepényt és kolbászt.... addig pedig legyenek boldogok és ne aggódjanak. Szerető fia, DÁN.” S itt van a képe MATTO ELEMÉRNEK, Dániel öcscsének, aki Bethany Collegeban a tengeri haderő repülő kadetje és most kezdi meg utolsó évfolyamát. ELMER MATTO Ifj. Mattó Dániel főhadnagy levele egyike a legszebbeknek azok között, melyek a háború folyamán kezünkbe akadtak. Németországban fogták el, tehát nyilvánvaló, hogy a legmesszebbre előretolt csapatokkal harcolt akkor amikor a nagy német ellenoffenziva megkezdődött. A szenvedésnek, a harcnak kellős közepén volt és látta baj társait elhullani százával, megsebesülni ezrével és gyengéd szive vérzett értük, de ő maga csak ment tovább összeszoritott fogakkal, kitartással. Egyik haza irt levelében említette, hogy sárban éltek, sárban aludtak és bizony, amikor a golyók valóságos zápora süvített el a fejük felett, még . . . ették is a sarat. Mind e szörnyű küzködés és gyötrődés közepette a lelke otthon volt az övéivel és szive fájt az édes apjáért, akinek gyásza jobban bántotta őt, mint a saját gyötrődése. Azután elfogták. Leveleiben mindég lelkesen irt társairól, csapatáról ... s bizonyos, hogy nagyon fájt neki, amikor elszakították tőlük s nem vehetett részt tovább a küzdelemben, hogy megoszthassa társaival a katona-élet szenvedéseit. Nem fogságra termett lélek ifj. Mattó Dániel főhadnagy . . . És mégis, a hadifogságban saját helyzete nem aggasztotta annyira, mint az a tudat, hogy édesapja menynyire gyötrődött az ő eltűnése miatt! Milyen megható az is, hogy öccsét bátorítja, buzdítja, hogy tanulmányait szorgalmasan folytassa . . . egy apának bölcsessége és egy igazi testvér szeretetének melegsége árad e sorokból. Milyen csodálatos, hogy az, aki hadifogságban sínylődik, bátorítja, buzdítja és lelkesíti az otthoniakat. A magunk részéről örülünk annak, hogy hadifogságban van, mert ott mégis viszonylagos biztonságban van az élete. Már pedig úgy érezzük, hogy ő már megtette a magáét, küzdött, szenvedett s megérdemli, hogy legalább az élete biztosítva legyen, bár a fogolytáborban való élet nem aranyélet, különösen ma nem, amikor a németek maguk annyira koplalnak, hogy kijelentették, hogy a hadifoglyaikat nem hajlandók táplálni, de megengedik hogy az amerikaiak táplálják őket s ezért az amerikai hadifoglyoknak a Vörös Kereszt utján küldenek táplálékot innen, Amerikából, állandóan. Ily körülmények között csak örülhetünk annak, hogy id. Mattó Dániel ügykezelő tagtársunknak megadatott az, hogy fia életében maradásának hírét megkaphatta s azt, hogy fia saját bizonysága szerint jó egészségnek örvend. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy megtartotta ezt a fiatalembert, aki mint fiú, mint testvér, mint katona és társ egyaránt kiválik kortársai között és társává lesz azoknak, akiknek szerepe ebben a háborúban elmúl hatatlan, drága emléke lesz az amerikai magyarságnak. Ismét szeretettel biztatjuk tagtár salukat, hogy küldjék be katonáink kiváló szerepléséről szóló jelentéseiket. Különösen hálásan vesszük, ha a helyi újságból megküldik a kivágásokat, mert az újságírók — szakemberek lé'vén — rendszerint jobban össze tudják állítani azokat az adatokat, melyek fontosak. Egyre több levelet kapunk lapunk olvasóitól, melyekből kitűnik, hogy a Verhovay Hőstörténetnek hatalmas és érdeklődő olvasótábora van. E érthető is, mert hiszen semmi sem érdekel bennünket ma jobban, mint az, hogy mit végzenek, hogyan élnek a mi katonáink. A “Verhovay Hőstörténet’> lapjaiból egyre dicsőségesebben bontakozik ki az amerikai magyar ifjúság nagyszerű szereplése ebben a háborúban. Ezeknek az adatoknak összegyűjtésével még nagy szolgálatot tehetünk egykor az amerikai magyarságnak, de még talán szülőhazánknak, Magyarországnak is.-------------------v_---------------VISSZAHELYEZETT TAGJAINK NÉVSORA Reinstated January 31, 1945 Fiók-Br. 14 Gavallér Joseph 32 Mizerak Julius 33 Polasko John, Jr. 34 Krivijanski Elizabeth, Kuscsik. Elizabeth, Varga Endre 39 Juhasz Joseph 42 Bujtás Ferencné 49 Gramme George 52 Kantor Louis, Kantor Mrs. Louis 83 Otrok Louis 98 Varjas András, Tomasik János 112 Bero Carl 114 Roth László 120 Myers Frank 121 Ifj. Karpi József, Szalay Paul 127 Berkeczi János, Berkeczi Jánosné, Berkeczi Yolanda 129 Kiss Alfred A. 163 Dzadony Jacob 163 Istenes Irene, Oliver Helen, Oliver William J., Oliver Mrs. William 171 Fustos Kathryn H. 217 Varga Imréné 229 Victor Andrew Jr. 231 Dvorszky János, Dvorszki John, Dvorsky Joseph, Dvorsky Michael, Dvorsky Stephen V. 234 Fülöp Károly 272 Balog Andrew 321 Feher Helen, Such Andrew, Such Mrs. Louis, Such Mrs. Louis; Szucs Ernest, Timko Joseph S., Timko Joseph S. 350 Fodor László 353 Kren Edward 356 Laslo Rudolph 366 Andrássy Joseph J., Sabo Andrew J., Szabó Andrew 394 Shaytos Julia 396 Matrenits James 399 Lutz Andrásné 409 Vargo Mrs. Zigmah 412 Glann Mrs. Albert R. 414 Marcus Mrs. Louis 430 All Mrs. John 432 Radulovich Mrs. Daniel 466 Aszody Paul 486 Toth Mrs. George 488 Ciko John 490 Penzenik Vladimir 511 Herdon Mrs. John 521 Czako Mrs. Paul , 65 tag Pittsburgh, Pa., 1945 január hó 31-én. PHILLIPS EMMA E. h. kp. számvevő
