Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-02-14 / 7. szám

84k oldal Verhovayak Lapja_________ I a JERHOYAY 1945 február 14 KATONÁK □ (Folytatás) Az ő estélyeik - nevezetesen látogatottak voltak s azok­ban sok országos és szivbeli cselszövény lett kifőzve. Ha­nem az volt a feltűnő, hogy azokban az estélyekben még sem az a társaság vett részt, amelyet ők szoktak látogatni. Nem lehetett náluk egy Sedlniczkyvel, Inzaghival, Appo­­nyival találkozni, hanem azoknak tanácsosaival és titkárai­val. Windischgraetz és Colloredo hercegeket senki sem ke­reste ottan; hanem azért voltak jelen tisztes arcú, érdem­rendes mellű, arany galléros katonai kitűnőségek, annál j több fiatal életvidám tiszt és nemes testőr. A hölgykoszoruj is igen válogatott volt, rang. hivatal, születés által kitün­tetett családok hölgyei és kisasszonyai. Ami pedig a hangot illeti, az minden kifogáson felüli volt, a ccmvenientia és societas szabályait illetőleg. A mu­latság igényeit tekintve pedig az az előnyük volt Planken­­hoLsték estélyeinek, hogy ott elegáns társaságban lehetett élvezni fesztelenül, ami nem mindig adatik együtt, mert vagy fesztelenül mulat az ember, csak hogy a társaság nem elegáns hozzá; vagy pedig elegáns társaságban mulat, csakhogy decidáltan unja magát mellette. Plankenhorstéknál mind a két előny egyesült. Hanem azért mégis, mikor este kilenc órakor Jenő tel­je., bál-ornátusban elment Richardért, hogy majd elviszi :magával, azt még egészen öltözetlenül találta. A pamla­­gon feküdt s valami regényt olvasott. — Hát te nem készülsz az estélyre? — Micsoda estélyre? — Plankenhorstékhoz. — No nézd, erről egészen elfeledkeztem; — szólt Ri­chard felugorva a pamlagról. — Héj, Pál ur! — Ugyan mondd meg, Richard, miért huzódol te olyan nagyon ezektől az emberektől, akik olyan nyájasak, olyan előzékenyek hozzánk; s akiknél olyan jól lehet mulatni. — No mi baj? — kiálta be az ajtón Pál. — Jöjjön be Pál ur, aztán borotváljon meg! — mondta' az öregnek Richard. Nemcsak szakácsa volt az, hanem !borbélya is. — Hiszen már régen akartam mondani, hogy miért inem készül? — dörmögé az öreg. — Ha én fejemben nem tartanám, felit is elfeledné dolgának. Pedig a meleg viz .is kész már. No hát üljön le. Richard le hagyta magát ültetni egy székre s nyakába köttetni a törülközőt. — De hát az én kérdésemre miért nem felelsz? — un­szoló Jenő, míg Pál ur a szappant habarta. — Miért'ide­­geukedel Plankenhorstéktól? — Tudja a mennykő! — felelte Richard. — Olyan gs ,'»fhatnám emberek. Jenő önbizalmasan mosolygott. — Én nem tapasztaltam. — No tartsa az állát! rivallt rá Pál ur a gazdájára s elkezdé a képét köröskörül beszappanozni. Mikor aztán egészen be volt a képe szappanozva egész a szája széléig, akkor Richard elkezdett valamit mesélni az becsének, mig Pál ur a beretvát megfeni a szíjon. — Te Jéni! Egyszer, mikor Bolognában voltam, taláK ’koztam a tengerparton egy faquinnal, akinél volt egy hosz­­szu horgas végű sodrony. Kérdeztem tőle, mit keres itt? (Ebédre valót, felelt a faquin. Éppen apály ideje volt, s a tengerhomokban apró gömbölyű lyukacskákat lehetett lát­ni A faquin kivett a korcából egy csipetnyi sót s azt egy ilyen homoki lyukba hintette. Arra egyszerre hirte­len kitolta a lyukból az ujját egy csigabiga, amit úgy hi­ttak az olaszok, hogy pesca canella. A faquin hirtelen ke­resztül ütötte rajta a hegyes drótszigonyt s kirántotta a jámbort a hüvelyéből. Akkora kis féreg, mint az ujjam. iNo bizony barátom, ez sovány ebéd, mondtam a faquinnak. A faquin mosolygott; hosszú madzagot húzott a drót másik végébe s azután egyik sziklához ment, ahol mély volt a viz, oda leeresztette a vickándozó pesce cannellát s egy kis idő, múlva egy nagy bolond Stockfisht húzott ki a horga végén. PVT. BARTHA IMRE 121. Buffalo, N. Y. LENGYEL JÁNOS S.l/C 482. Highcoal, W. Va. PFC. LENGYEL JÓZSEF 482, Highcoal, W. Va. Verhovay Hőstörténet Egyetlen fiú — eltűnt ÍFolytatiuk) SAN IS LOW HENRIK őrmester Sanislow Henrik őrmester, a Monongahela, Pa.-i 193-ik fiók tagja már szerepelt egy­szer a Verhovayak Lapjának hasábjain, múlt év szeptem­berében, amikor megírtuk, hogy a Bibor Szív kitünte­tést kapta meg ütközetben szerzett sebesüléséért. Sanislow Henrik az afri­kai, szicíliai és olasz had­járat veteránja volt, amikor az olasz fronton megsebesült s akkor még T/4 rangfoko­zata volt. Azóta őrmesterré léptették elő. Szülei többször kérték leveleikben, hogy írja meg a részleteket sebesülé­séről, de a fiuk csak annyit válaszolt, hogy égéseket ka­pott. Felgyógyulása után újra beosztották szolgálatra és ezúttal Franciaországba vit­ték és a francia fronton tűnt el ütközetben december 30- án, a hadvezetőségnek a szü­lőkhöz intézett távirata sze­rint. Sanislow Henrik, Sanislow János és nejének egyetlen fia: rajta kívül két leányuk van, mindkettő férjnél. Szívből kívánjuk, hogy a Sanislow család mélységes ag g oda Imát hamarosan örömre váltsa az a jó hir, hogy fiuk megkerült és ép­ségben van. MEGSZÖKÖTT A HADIFOGSÁGBÓL Katonáknak ütközetben való eltűnése mindég mély­séges aggodalmat jelent hoz­zátartozóinak, mely bizony számtalan esetben gyásszá változik. Ezúttal szokatlan történetről számolunk be és csak azt sajnáljuk, hogy nem kaphattunk részelete­­sebb jelentést e hős katona élményeiről. Czakóczi Edward, Czakóczi Imre és nejének fia, Home­stead, Pa -ból, a 89-ik fiók tagja, a múlt esztendőben ütközetben eltűnt. Később arról értesítette a hadvezető­ség a szülőket, hogy fiuk Németországban van, hadi­fogoly táborban. Most aztán végtelenül örvendetes meg­lepetés érte a szülőket. Cza­kóczi Edward ugyanis több társával együtt megszökött a német hadifogoly táborból és sikerült visszaküzdenie ma­gát a csapatához. Leleményességének és ki­tartásának elismeréseként 21 napi szabadságot kapott s már meg is érkezett a szülői otthonba. Szabadsága után ismét be fogják osztani s fia­tal hősünk úgy sejti, hogy ezúttal a japánok ellen fog­ják vinni. ŐSZI VADÁSZAT — Hol voltál tegnap az autóddal? — Vadászaton. ■—■ És volt zsákmány? — Három gunár és egy borjú. —• Szerencsétlen, hát nem tudsz célozni? — Célozni tudok, csak ve­zetni nem! HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK (Folytatás a 4-ik oldalról) LALVA küldhetik el. Figyelmeztetjük azonban az ügyke­zelő tagtársakat arra, hogy a pénztári szelvényeket to­vábbra is az eddigi rend szerint kell kiállítani, tehát egyet a gyermekostzály és egyet a felnőtt osztály számára. Soha semmi körülmények között ne Írják egy pénztári szelvényre a két osztály havidijainak összegeit, hanem az ifjúsági osztály pénztári szelvényére Írják a gyermekosztály havi­dijainak elszámolását és a felnőtt osztály pénztári szelvé­nyére, tehát külön szelvényre a felnőtt osztály havidijai­nak elszámolását. Csak annyi az újítás, hogy most már egy csekken, vagy egy utalványon küldhetik be mindkét osz­tály havidijait. Hozzátesszük még, hogy a csekkhez mindég csatolják hozzá a pénztári szelvényeket. Megtörténik, hogy egyes tagtársaink nem mellékelnek szelvényt, csak a csekket kül­dik be. A posta elosztója kiveszi a csekket a boritékból s mikor a csekk leér a számvevői osztályba, akkor kutatni kell, hogy melyik fióktól érkezett az. A pénztári szelvény­nek és a csekknek egy borítékban kell megérkeznie. A csekket ne füzzük a pénztári szelvényhez, hanem csak rakjuk hozzá. Abban a reményben, hogy ez az egyszerűsítés ügykezelő tagtársaink megelégedését fogja kivívni, maradok tagtársi tisztelettel SZALÁNCZY JÁNOS, központi pénztárnok. JÓKAS MOH REGÉNYE a kőszívű EMBER FIAI

Next

/
Thumbnails
Contents