Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-02-14 / 7. szám
(Verhovay Journal) 31 VGL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 FEBRUÁR 14 No. 7. SZÁM HŐSI HALOTTAINK NEW YORKI EMLÉKÜNNEPE ALAPÍTÓK és utódok Küszöbön van immár a Verhovay Segély Egylet egyik legnagyobb szabású és nagy jelentőségű társadalmi eseménye, a new yorki 83-ik és 35-ik fiók közös Nagy bizottsága által rendezett tiszteletadó emlékünnepe, melyet február 24-én, szombaton este 7:30 órai kezdettel fognak megtartani New Yorkban, a Szent István Hitközség Fehér Termében. Ezen az ünnepen, mondhatnánk sűrített formában fog megnyilatkozni a Ver hovay Segély Egylet nagy családfának közös fájdalma. Mert a mi Egyesületünk sokat veszített ebben a háborúban. Immár 124 tagja áldozta fel életét a haza oltárán és szinte napról-napra jönnek be az uj bejelentések. Országos viszonylatban bizony az amerikai magyarság talán a legtöbbet veszített nemzetiségi csoport, melynek katonai halálozási arányszáma épen kétszerese az országos átlagnak! . . . G G Q A Verhovay Segély Egylet 124 hősi halottja közül hét került ki new yorki és vidéki fiókjaink tagságának sorából. Horváth Edward . . . Bakó László . . . Kovách József . . . Kurtzman János . . . Orosz György . . . Hűlik Bálint . . . Hamp J. Lochlion ... — e hét hősnek neve, mely a szerető emlékezet aranybetüivel van beírva minden Verhovay tagnak szivébe. A hét hősi halottnak remekművű arckép festménye, Hugh M. Poe országos hirü j festőművész mestermüve, már útban van New Yorkba. Február 24-én, ötszáz főnyi illusztris vendég jelenlétében fogja leleplezni ezt a hét képet a Verhovay Segély Egylet nevében s mint annak ajándékát, Bencze János, központi elnök, Révész Kálmán, központi titkár és az Egyesület igazgatóságának több tagja. A 83-ik és a 35-ik fiók díszvendégként hívta meg erre a megindító kegyeletes ünnepségre a hét hősi halottnak családtagjait. Nemcsak a hősöknek, hanem szüleiknek, hitvesüknek, testvéreiknek fog tiszteletet adni és részvétet kifejezni ez alkalommal a Verhovay Segély Egylet nevében a díszes emlékünnep ötszáz vendége. Hét család együttes fájdalma megrendítő súllyal nehezedik rá majd ennek az emlékünnepnek közönségére. Nem a vigadozás, hanem az emlékezet ünnepe ez. Nem a mulatságé, hanem a háláé. Nem a jókedvé, hanem a tiszteletnek és kegyeletnek kifejezéséé. A Verhovay részvét és a Verhovay fájdalom borulnak össze ezen az estén és ebben a részvétben és fájdalomban testvérként fog egymásra találni az az ötszáz vendég, aki ■ a leleplezés és átadás kegyeletes aktusának szemtanúja lesz. G G G S mert ez az ünnep a részvétnek, a fájdalomnak, a kegyeletnek és a hálának ünnepe, azért annak jövedelmét a két fiók nem tartja meg magának, hanem odaadja annak a nemzetnek, melynek felszabadításáért ontotta vérét New York és vidékének hét hős Verhovay katonája és Amerikának 124 Verhovay hőse. Az est egész jövedelmét a két fiók közös Magyarországi Segély Alapjához csatolják, s igy ez a két hős még halálában is, utoljára és még egyszer MAGYARORSZÁGNAK SEGÍT. Igaz, hogy Magyarorzság földjétől messze érte őket a hősi halál. De végeredményben Magyarországért is ontották a vérüket, mert hiszen ennek a háborúnak végső célja minden elnyomott nép felszabadítása. Életükben nem tudtak Magyarországnak közvetlenül segítséget nyújtani, de halálukban elérik azt, hogy a szerencsétlen magyar népnek kenyeret, ruhát adnak. Mert ők adják ezt, akik a legtöbbet adták — az életüket. G G G Ezen az estén 52,000 Verhovay tagtárs lesz New Yorkban, a Szent István Hitközség Fehér Termében, ötszáznál többen lesznek ott TESTBEN és a többiek mind ott lesznek LÉLEKBEN. Különösen ott lesznek lélekben azoknak a fiókoknak a tagjai, akiknek sorából már szintén estek el tagtársak a harc mezején. Oda fog szállni a gondolatuk, szivük meleg érzése, hogy a részvét ölelésével zárja szivére azt a hét vérző szivü családot, mely a fájdalmas emlékezésnek ezen az ünnepén át fogja venni a Verhovay Segély Egylet részvétének és hálájának maradandó kifejezését ezekben az arcképekben. És ők meg fogják érezni ezen az estén e hatalmas lelki tábor szerető közelségét. Meg fogják érezni, hogy gyászukban nincsenek egyedül. Meg fogják érezni, hogy a Verhovay Segély Egylet tagsága nemcsak megérti a fájdalmat, hanem részt is kér belőle. Abban az emlékben, melyet az Egyesület ajándéka ad nékik, életük végéig előttük fog állani annak bizonysága, hogy 52,000 Verhovay tagtárs holtig tartó elkötelezettséget érez azok iránt, akik a haza szolgálatában a legnagyobb áldozatot hozták: akik a harc mezején estek el, életüket adták; és akik gyászoiják őket, azt adták oda, aki nekik a legdrágább volt. S a Verhovay Segély Egylet tagságának maradandó hálája fogja őket meggyőzni arról, hogy azok, akiket gyászolnák, nem éltek és nem haltak meg hiába: vértanúi lettek ők az emberiség legnagyobb ügyének és ezért emlékük mindenkor megmarad, mint mindazoké, akik az emberiség szolgálatában haltak meg. H 3^4^01 S ennek az emlékünnepnek, a tiszteletadó bankettnek emlékét fel fogja magasztalni számukra az a tudat, hogy annak jövedelméből vértestvéreink nyomorát fogják enyhíteni a hazafias hűség . . . a testvéri szeretet ... és a testvérsegités ünnepére egybegyült Verhovay testvérek! — A TAGSZERZÉSI VERSENYRŐL — Nagyszerű emberek voltak az amerikai magyarság pionirjei. Látva a munkásember kiszolgáltatottságát, látva özvegyek, árvák és betegek nyomorát, összefogtak, szövetkeztek és egyesületet alapítottak a testvérek megsegítésére. Összerakták a fillérjeiket, hogy abból részesedjen minden tag, akinek sorsa rosszra fordult. Házaltak, kilincseltek, munkában meggémberedett kezekkel leveleket Írtak, hogy megnöveljék a Verhovay testvérek családját. És scnkisem mondhatja, hogy ma nehezebben vagy többet dolgoznak a tagtársak a háború miatt, mint amennyit ezek a régi bevándorlók dolgoztak! Mert bizony akkor nem volt 40 órás munkahét és az akkori munkásember nem panaszkodott, ha overtime-al 60 órát kellett dolgozni, mert bizony azok a régiek fillérekért dolgoztak napi 14 órákat s jól tudjuk, hogy sokan megtették, hogy 24 órát is átdolgoztak, csak azért, hogy családjuknak megszerezzék az útiköltséget Amerikába, vagy a betevő falatot, ha már itt voltak. Bizony nagyszerű emberek voltak ezek a régi amerikások, mert bár iskolázottság tekintetében elmaradtak a mai amerikás magyarok mögött, de volt bennük hihetetlen munkaerő, kitartás és amellett akkora testvér szeretet, testvér iránti felelősség, hogy bár rogyásig dolgoztak, mégis vállaltak Verhovay tisztséget, mégis mentek uj tagok után és szereztek is uj tagokat bőven, PEDIG AKKOR SOKKAL, DE SOKKAL KEVESEBBET ÍGÉRHETTEK AZ UJ TAGOKNAK, mert hiszen a kezdet kezdetén álló Verhovay Segély Egylet a haláleseti dijaknak nagy kinnal való kifizetésén kívül ugyan nem tehetett semmit sem tagtársaiért. Nem sokat nyújtott akkor a Verhovay, de az alapítók és az első terjesztők lelkesedése és akaratereje pótolta a hiányt s egyre növekvő számban jelentkeztek felvételre a magyarok s később a más nemzetiségűek is a Verhovay Segély Egyletbe. Bizony, nagyszerű emberek voltak ezek a régi Amerikások! G O O Ma bizony más a helyzet. A hazeltoni kis kezdő egyletke az amerikai magyarság legnagyobb egyesületévé növekedett. A 13 bányásznak 52,000 örököse élvezi a tizenhárom egyszerű munkásember testvéri szeretetének és felelősség érzésének áldásait és gyümölcseit. Több mint hat és félmillió dolláros vagyonnal védi és segíti az egyesület a tagjait és bizony óriási különbség van aközött, amit az 50 év előtti tagszerző Ígérhetett a jelentkezőnek és aközött, amit ma Ígérhet az egyesület egyenes megbízásából a tagszerző a jelentkezőnek. Nem akarjuk újra felsorolni, hogy mihez van jussa a Verhovay tagnak • . kívülről kell, hogy ezt tudja az egyesületnek minden tagja és tisztviselője s aki még most sem tudja, azon nem tudunk segiteni, mert az soha sem fogja megtanulni. A mai tagszerzőnek már van mire hivatkoznia. Oly egyesületet hirdet, mely megállja a versenyt bármely biztosítási társasággal szemben. Mi az, hogy megállja! Hiszen kisebb pénzért többet nyújt a mi egyesületünk, mint bármelyik kompánia! Aztán azt se mondhatja a mai tagszerzéssel foglalkozó Verhovay tagtárs, hogy ő rosszabb helyzetben van, mint az alapítók és elsőterjesztők. Mert azok ugyan nem kaptak fizetést az uj tagok után és később is, amikor kaptak, bizony akkor is csak igen-igen halványan csillogó centecskéket kaptak érte, mig ma a Verhovay tagszerzési dija semmivel sem kevesebb, mint bármelyik biztositó társaságé. Hol a hiba tehát? Mert valahol hiba van, hiszen azt kell látnunk, hogy a tagszerzési munka komoly lendülettel való megindulásához külön versenyeket kell rendezni, ami külön megterhelése az egyesületnek. De még ez sem volna baj, ha azok a versenyek legalább eredményesen végződnének. Például a múlt évi alapitók versenye csaknem 800
