Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-02-14 / 7. szám
1945 február 14 2-jk oldal uj taggal záródott, de az idei versenyben, most februárban, az első hét végén ennek még tizedrésze sem jött be eddig. Hol a hiba? A konkurrencia nagyobb, az igaz, de viszont egy biztositó társaság, mely kötvényen kívül semmit, ile semmit nem ad és a kötvényt is sokkal szigorúbb feltételek mellett adja, nem is versenyezhetne a sokkal többet adó egyesülettel, ha annak tagsága komolyan foglalkozna a tagszerzéssel. Hát akkor hol a hiba? A Verhovay ma jobban jutalmazza munkásait, mint azokban a régi időkben és a Verhovay tisztviselők még ma sem dolgoznak többet, mint azok a régiek, akik mégis tudtak tagszerzésre és ügykezelésre időt szakítani. Hát akkor hol a hiba? Mi az, ami régen megvolt és ma nincs meg? Mert ha ezt megtaláljuk, akkor megtaláljak a SIKER TITKÁT is! NEM LEHET más az oka, mint az, hogy a mai Verh.ovay tagság és tisztviselői kar EGYIK RÉSZÉBEN nincs Ineg az a testvérek iránti szeretet és felelősségérzet, sem pedig az Egyesület elhivatottságában és értékében való léíkés hit. ami a régieket fütötte. A mai ügykezelő fáradságot emleget. Fáradt az egyleti szolgálatban, fáradt ahhoz, hogy tagszerzéssel foglalkozzon, nem látja munkájának értékelését, úgy érzi, hogy nem érdemes neki már ezzel bajlódnia. De hát belefáradhat-e az ember embertársai javának minkálásába? Belefáradhat-e a tisztviselőséggel járó elvitathatatlan tisztességbe? Mert még ha a tagok nem is járnak el a gyűlésekre úgy, ahogy kellene, a fiók elnökének, ügykezelőjének és többi tisztviselőinek még amerikai polgártársainak szemében is társadalmi tekintélyt kölcsönöz az, hogy egy nagy egyesület fiókjának ő az egyik vezetője! És hogy nem “érdemes” ezzel bajlódni? Persze a Verfiovay nem fizethet oly munkabért, mint egy repülőgépgyár. Még a repülőgépgyár sem fizethet akkora béreket, mint fizet . . ] ma csak azért fizetnek annyit, mert nem 6k fizetik, hanem az egész nemzet! De akárhogy is áll a dolog a nagy munkabérekkel, bizonyos az, hogy egyetlen Mztositó társaság sincs a földön, mely a gyárakkal versenyezni tudna munkabérek dolgában. Minden biztositó ♦társaság azt mondja többet keresni kívánó ügynökeinek: ‘"Ha többet akarsz keresni, annak csak egy módja van: ÍRJ TÖBB BIZTOSÍTÁST ÉS TÖBB LESZ A JÖVEDELMED!” És az ügynökök megfogadják a tanácsot, mert bár ma egész Amerikában a háború következtében a békebeli Ügynöki karnak csak kétharmad része van ebben a munkában, mégis ez a kétharmad ügynöki kar 33 százalékkal ♦több biztosítást irt az elmúlt évben, mint a békebeli teljes ügynöki kar együttvéve! Mikor ezeket Írjuk, akkor nem hasonlítjuk össze az egyesület ügykezelőit biztosítási ügynökökkel. Mert a biztosítási ügynökök magasabb képesítéssel kell, hogy rendelkezzenek a biztosítási szakmában s ugyanakkor magasabb termelési teljesítményeket kívánnak tőlük a társaságok. Ezzel szemben az egyesület tisztviselője nem ügynök, harem a testvérsegités táborában a tagság vezére és jóbarát^1, akiben ma is kell hogy éljen az alapítók ékes öröksége: a testvér iránti szeretet és felelősség érzés. Ez hajtja a Verhovay Segély Egylet hűséges munkásait, ez tartja meg őket a vártán, ezt tartjuk az ő legértékesebb tulajdonságuknak. Mindamellett igazság marad az, hogy a biztosítási világban nincsenek ár- és bérhullámzások, tehát nem lehetetek emelkedő jövedelmek más módon, csak több tag felvétele által. Itt van most az alapítók emlékversenye február haváéban, Hisszük, hogy ügykezelő tagtársaink lelkesen fogják Hfelhasználni a hónap hátralevő két hetét és tagszerzési tevékenységükkel meg fogják mutatni azt, hogy él még bennük a Verhovay Segély Egylet iránti lelkesedés, megvan üennük a meggyőződés arra nézve, hogy a Verhovay Segély Egylet tagja többet kap, mint puszta biztosítást és igy jójt tesz az embertársával az, aki őt tagjaink táborába behozza. Felhívjuk ügykezelő tagtársainkat lapunk e számában megjelenő egyik cikkünkre, mely megmutatja élő példával, hogy a gyászolónak mily hűségesen siet segítségére a Verhovay Segély Egylet . . . A Verhovay Segély Egylet jövője szilárd. De növekedése és tevékenységének még nagyobb és áldásosabb móü|jh való kiterjesztésének lehetősége attól függ, hogy ifcsZNEK-E AZ UTÓDOK OLY NAGYOK, MINT AZ ALAPÍTÓK? Tagtársainkon áll. hogy erre a kérdésre a feleletet megadják. Verhovayak Lapja- EZ A VERHOVAY! -Bizony megtörténik, bár csak kivételesen, hogy egyes tagtársak, vagy még inkább volt tagtársak, szorult helyzetben teljesithetetlen követeléseket támasztanak az egyesülettel szemben és amikor visszautasitással találkoznak, akkor elkeseredett haraggal fordulnak szembe az egyesülettel s azt hiresztelik, hogy az egyesület nem felel meg az általa hirdetett és vallott testvérsegitő elveknek. Megtörtént már az is, hogy valaki alig egy évi tagság után elfelejtette a Verhovayt s évek múlva mégis eszébe jutott, hogy kamatostul vissza követelje a befizetett összegeket. Az ilyenek nem értik meg, hogy biztosítási ügyekben az Egyesület és annak tagjai szerződéses viszonyban vannak. A szerződés feltételei világosan le vannak fektetve a kötvényekben. A feltételeknek azonban nemcsak az egyesület kell, hogy megfeleljen, hanem a tag is. Aki belépésétől számitott három éven belül abbahagyja a fizetést, töröltetik a kötvényben világosan leirt feltételek értelmében. De az ilyen törölt tag is visszahelyeztetheti magát teljes jogaiba. Viszont, aki már 3 éven át tagja volt az egyesületnek s havidijait ez időre megfizette s akkor hagyja abba a havidijak fizetését, annak az egyesület kérésére kifizeti a kötvény készpénzértékét — mely természetesen nem lehet egyenértékű a befizetett havidijak összegével, mert hiszen az egyesületnek nagy kiadásai • voltak a tag felvételével kapcsolatban — vagy ad a tagnak egy kifizetett kötvényt oly értékben, mely megfelel a befizetett havidijak összegének, vagy pedig ha a tag egyszerűen kimarad s nem törődik többet az egésszel, akkor extendbe helyezik, ami azt jelenti, hogy az illető tag biztosítását az egyesület érvényben tartja annyi további esztendőig, amennyi megfelel a befizetett havidijak összegének. A meghosszabbított érvényességű idő leteltével a tagnak panaszra joga nincs, mert hiszen az egyesület a befizetett havidijak fejében életbiztosítást adott a tagnak, mely hozzátartozóit ,a megfelelő időre védte halálának anyagi következményei ellen. AZ EGYESÜLET FIZET, BÁR NEM SZÁMÍTANAK RÁ. A Verhovay testvéri elkötelezettségnek egy szép példájával szolgálhatunk. Hősi halált halt egy Németh Antal nevű VOLT tagtársunk. Ez a tagtársunk azonban már régen nem fizetett havidijat. 1935 január 17-én lett egye-A VERHOVAY HŰSÉG ÉS TESTVÉRSEGITÉS EGYIK PÉLDÁJA! sületünk tagja és 1941 novemberéig fizette a havidijakat. Az előírásos három hónap elteltével az Egyesület extendbe helyezte, ami azt jelentette, hogy a befizetett havidijak összegének megfelelően minden további fizetési kötelezettség nélkül az Egyesület a TELJES ÖSSZEGRE érvényben tartotta a biztosítását 1945 junius 30-ig. Ha történetesen a tag ez év júliusában hunyt volna el, akkor az egyesület már nem fizethette volna ki a haláleseti dijat, mert akkor AZ EGYESÜLET SZEGTE VOLNA MEG A SZERZŐDÉST. S mi történt? Az történt, hogy Németh Antal tagtársunk 1944 december 10-én, tehát a meghosszabbitott érvényesség határideje előtt mindössze hat hónappal, hősi halált halt a haza szolgálatában. Petrovicz Vendel, a 2-ik fiók hűséges és éber ügykezelője azonban figyelemmel kisérte a fiók tagjainak a sorsát és amikor a haláleset tudomására jutott, megkérdezte a központi hivatalt, hogy mi ennek a hősi halottnak és családjának a helyzete. A válasz az volt, hogy az Egyesület a szerződés értelmében kifizette a kötvény összegét, $500-t, mert a tagtárs a meghosszabbitott érvényesség határideje előtt halt meg. Hét évig volt tagja egyesületünknek Németh Antal tagtárs. Havi 68 cent havidijat fizetett, tehát összesen befizetett $56-t. És édesanyja, az örökös, $500-t kapott. Pedig a megtört szivü édesanya bizony nem számitott arra, hogy fia után megkaphatja a biztosítási összeget, mert ő maga tudta, hogy már régen törölni kellett őt az egyesület tagjainak sorából. Mikor megkapta a biztosítási összeget, a következő levelet irta egyesületünknek: “Mélyen tisztelt Központi Titkár ur: Bánatos szívvel mondok köszönetét azért, AMIRE NEM IS SZÁMÍTOTTAM. Az az 500 dollár mintha az égből esett volna, mikor Petrovicz Vendel ur elhozta. Nagyon sajnálom, hogy annak idején nem tudtam fizetni a havidijakat, mert négyen voltunk és ő keresett, de nem kapott munkát és hányalyukakban dolgozott. Végül az is elfogyott és akkor nem volt semmi sem. A számlák felhalmozódtak. Végül elment katonának és megölték Németországban ... Nagyon szépen köszönöm az Önök jóságát. Bár inkább a gyermekem volna meg, de nincsen... Mégis az a vigasztalásom, hogy valamikor majd viszontlátjuk egymást... A jó Isten áldását kérem önökre, hogy hatalmassá növekedjen a Verhovay. Elmondtam már mindenkinek, hogy milyen jó egyesület ez, a szomorúság idején ott van mindjárt a vigasztalásával, mert tudja, hogy olyankor szükség van a pénzre. Ezer hála és köszönet érte. Imádkozni fogok önökért... Most már csak egy kérésem volna, hogy Imre fiamnak magyarul is küldjék az újságot, mert abból tanul magyarul olvasni. Tiszta szivemből megköszönve a jóságukat, Isten áldását kérem önökre s ezzel bezárom soraimat s maradok igaz tisztelettel özv. Németh József né.” * # * Köszönjük ezt a szép levelet nehéz sorsa alatt roskadozó tagtársnőnknek. Sok hozzátenni valónk nincs ehhez a történethez, mely önmagáért beszél. Talán csak annyit mondhatnánk, hogy ha már igy kellett történnie, akkor bennünket részben mégis vigasztal az, hogy még akkor történt, amikor szeretett fiának biztosítása érvényben Volt. A Verhovay mindenkin szeretne, segíteni, de a törvényes szerződési feltételeket nem hághatja át. De ez a történet bizonyítja, hogy a Verhovay soha sem akarja magát kihúzni a testvérsegités kötelességének teljesítése alól. JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT a Verhovay Segély Egylet 164-ik fiókja 1945 február 2-án tartott rendes gyűlésének jegyzőkönyvéből: “Uj ügyek tárgyalásánál elitéli a fiók gyűlése Benedek Márton újságcikkek Írásával is foglalkozó chicagói lakos egyik chicagói lapban megjelent alaptalan és indokolatlan támadásait Bencze János központi elnök, a 164-ik fiók tiszteletbeli tagja ellen.” “Magáévá teszi és helyesli a fiók gyűlése a fiók titkára válasz cikkét, melyben a Benedek Márton összes személyi támadásait visszautasítja.” Utasítja a gyűlés a fiók hivatalos jegyzőjét, hogy a február havi gyűlés jegyzőkönyvének hivatalos kivonatát az illetékes chicagói lapoknak és a Verhovayak Lapjának közlés céljából sürgősen küldje ki. 1945 február hó 3. BARNA LAJOS, jegyző
