Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-02-07 / 6. szám

1945 február 7 ______________________________Verhovayak Lapja. KEMÉNY GYÖRGY PITTSBURGHBAN Lelkes, megértő közönség, rikai magyarság kulturszere- be, aki magasabb karrierről 7-ik oldal meleg szeretettel ünnepelte Kemény Györgyöt, vasárnap, január 28-ikán a pittsburghi Verhovay Magyar Otthonban. Egész nap szakadatlanul esett a hó, szinte lehetetlen volt a közlekedés. A magyar Írást szerető és értékelő testvére­inket azonban az időjárás mostohasága sem tartotta vissza és szép számmal sereg­lettek egybe, hogy tisztessé­get tegyenek Kemény Györgynek, aki közel 52 esz­tendő óta mesteré a magyar írásnak és a Múzsának. Az ünnepségre az adott al­kalmat, hogy Kemény György a közel múltban érte el fél­százados irói jubileumát és erre a fontos határkőre felfi­gyelt a Verhovayak 34-ik fi­ókja s a pittsburghi Verhovay Magyar Otthonban meghitt ünneplés keretében mondott köszönetét Keménynek félszá­zados irói és költői ajándékai­ért. Este kilencet mutatott az óra, amikor a szépen megtérí­tett nagyteremben a közön­ség elénekelte az amerikai himnuszt s aztán Simonyák Sándor, a 34-esek, elnöke me­leg szeretettel üdvözlte Ke­mény Györgyöt, a megjelen­teket és megnyitotta az estét. Az ünnepség levezetésére a fiók elnöke Szécskay Györ­gyöt kérte fel, aki mesterien felépített beszédében párhu­zamot vont a költők és vers­faragók között s rámutatott azokra a nehézségekre, amik­kel magyar Amerikában az Írás művészeinek meg kell küzdeni. A nagy hatást ki­váltó, szép és értékes beszéd után az áldomásmester fel­olvasta Tarnócy Árpád ked­ves levelét, aki szintén ké­szült erre az ünnepségre, de utolsó pillanatban lg kellett mondani útjáról. Ft. Dizma­­csek Ferenc róm. kát. plébá­nos ugyancsak levélben men­tette ki elmaradását. Az ál­domásmester azután Bencze Jánost, a Verhovay Segély Egylet központi elnökét; Pet­­ró Istvánt, a Verhovay Társas Kör igazgatóját; Lengyel Ig­nácot, az Egyesült Magyar Polgárok Szövetségének elnö­két; Révész Kálmánt, a Ver­hovay Segély Egylet központi titkárát; Fiók Albertet, a Re­formátus Egyesület alelnökét, lapkiadó-szerkesztőt; Szalán­­czy Jánost, a Verhovay Se­gély Egylet központi pénztár­nokát hívta fel szólásra, akik mind értékes beszédben tet­tek tisztességet az est ünne­pelnének, Kemény György­nek. Kemény György mindenkit magával ragadó, költői gon­dolatokban gazdag, valóság­gal előadás számba illő, szi­vekbe markoló beszéddel kö­szönte meg a tiszteletére ren­dezett estét, hitet tett az ame­tete mellett s rámutatott ar­ra, hogy addig, amig a ma­gyar írást megbecsülik, addig biztosítva van a nemzet fenn­maradása. Szűnni nem akaró taps követte Kemény György beszédét s azután Mészáros György, a 34-ik fiók kiváló ügykezelője szép beszéd kísé­retében nyújtotta át a fiók és a Társas Kör közös ajándé­kát az ünnepeknek. Szappanos Ferenc énekszá­maival szórakoztatta a közön­séget, Csorba Viola kisérte zongorán. Az est folyamán Kemény György legújabb könyvéből 21 példányt vásároltak a meg­jelentek és a U.M.C.A. öt példányt vett át az amerikai könyvtárak részére. A 34-ik fiók lelkes nőtagjai teát és frissen sült fánkot szolgáltak fel. A pittsburghi Verhovay Magyar Otthon vasárnap es­te igazi rendeltetésének meg­felelően a magyar kultúra szolgálatába állott s ezért a közönség háláját és köszöne­tét érdemelte ki. Ezen az es­tén bizonyosságát szolgáltatta annak, hogy kulturális fel­adatok teljesítésére is hiva­tott, mert hiszen mindig van­nak és mindig lesznek szép számmal olyan magyarok, akik készek a nehéz munka­­viszonyok, a rossz idő dacára összejönni, hogy tanuljanak, okuljanak és művelődjenek. Reméljük és hisszük, hogy a nagysikerű Kemény-est csak első lépés ezen a téren s a jövőben kulturális elhiva­tottságának is eleget tesz ez a szép magyar intézmény. © A Verhovay 34-ik fiók ün­nepélyét megelőző estén a “Pittsburghi Magyar Társa­ság” vendége volt Kemény György, a Társaság megszo­kott gyüléstermében, a YWCA dísztermében. Nagy számban jelentek meg itt is a Társaság tagjai és vendégei, akik melegen ünnepelték a magyar kultúrának neves harcosát. Révész Kálmán, a Pitts­burghi Magyar Társaság el­nöke nyitotta meg a gyűlést és felkérte Nt. Rettman Far­kas lelkészt, hogy Kemény Györgyöt és költészetét mu­tassa be a közönségnek. “A költészetre mindnyájunknak szükségünk van — mondotta Rettman lelkész előadásában, •— mert a költők fejezik ki mindazokat a nagy fájdalmas érzéseket, melyek bennünk is megvannak, de kifejezésükre nincsen tehetségünk. A köl­tők Írásaiban találjuk meg a •magunk érzéseinek a kifeje­zését és azok olvasásában könnyebbül meg a megterhelt lélek.” Kemény Györgyöt, mint az amerikai magyar munkásság költőjét mutatta mondott le, hogy a kivándo­rolt magyarság érzésvilágá­nak tolmácsa maradhasson. Ezután Jócsik Albertné is­mertette angol nyelven Ke­mény György életét és felol­vasta néhány költeményét. Majd Kemény György be­szélt. Előadását feszült figye­lemmel hallgatta a közönség. Ez esetben Kemény György arról szólott, hogy miként ér­tékeli az óhazai magyarság az amerikai magyar költészetet. Érdekes ismertetéseket olva­sott fel magyar irodalomtör­téneti könyvekből, melyekből kitűnt, hogy az Óhazában nagy értéket és jelentőséget tulajdonítanak az amerikai magyar költők művészetének a szakavatott irodalmi körök. Előadása végeztével, közkí­vánatra költeményeiből is többet felolvasott a költő, akinek előadását szűnni nem akaró tapssal és a legőszin­tébb elismeréssel fogadta a közönség. Az elismerés legszebb bizo­nyítéka az volt, hogy a jelen­lévők örömmel vették meg Kemény György legutóbb megjelent értékes kötetét, az Élet Könyvét. A műsort tea-estély követ­te, melyen a közönség még sokáig élvezte a költő szelle­mes társaságát.----------V---------­Fiók-hírek (Folytatás a 6-ik oldalról) 108-IK FIÓK. — YOUNGS­TOWN, O. — Havi gyűlésün­ket február 11-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tartjuk meg. Ez alkalommal a Vö­rös Kereszt képviselője fog­­előadást tartani. Épp ezért kérem mindazokat a tagtár­sakat, akik ekkor nem dol­goznak, hogy jelenjenek meg e gyűlésen. — Ismételten hívom fel a tagtársak figyel­mét arra, hogy a lakásomon minden hétfőn este 6 és 8 óra között veszek át havi­dijakat. Aki napközben, vagy más estéken jön el, eset leg hiába fárad, mert nem mindég találhat otthon. — Beteg tagtársaink: Cohol Pálné, Mészáros Mihály, Kondás András, Bertók Já­nos, Marshall József né, — akiknek mielőbbi felgyógyu­lást kívánunk. ( TURNER JÓZSEF, ügykezelő 141-IK FIÓK. — ELL­­WOOD CITY, PA. — Gyű­léseinket minden hónap má­sodik vasárnapján tartjuk meg az Ellwood City-i Ma­gyar Ház helyiségében dél­után 2 órai kezdettel. Aki csak teheti, szíveskedjen a havidijait itt megfizetni. Aki HŐSI HALOTTASUK PFC. KRUPA ISTVÁN Egyesületünk 114-ik hősí halottja» akinek Belgiumban, 1945 január 5-én bekövetkezett hősi haláláról lapunk mult számában tettünk jelentést. Hősi halottunk a Richmond, Ind.-i 344-ik fióknak volt tagja. CPL» VARGO ISTVÁN Egyesületünk 115-ik hősi halottja Vargo István káplár, Bruce ville, Ind.-ban született 1922 november 8-án. Szülői otthona Dayton, O.-ban van, ahol a 362-ik fióknak volta tagja s e fióknak első hősi halottja lett. Szülei ugyanis azt a szomorú hirt kapták, hogy fiuk 1944 november 30-án Franciaország­ban ütközetben szerzett sebesülésébe belehalt. A nyu­gateurópai frontnak ő a 44-ik hősi halottja. Őszinte részvétünket fejezzük ki elesett hősünk hozzátartozói­nak. EGYESÜLETÜNK 115 HŐSI HALOTTJÁNAK EM­LÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR Kitüntetett Verhovay orvos tagtárs Nagy örömmel értesültünk arról, hogy Dr. Ifj. Christian J. Loomis orvost, 128 Locust Street, Harrisburg, Pa., nagy elismerés érte, amikor a “Who’s Who in Medicine for 1944’ cimü, az ország leghíre­sebb orvosait ismertető könyvben ismertetés jelent meg róla. Dr. Christian Har­azonban nem tud a gyű­lésen résztvenni és a házam­nál fizeti a havidiját, az szí­veskedjék azt a hónap 20-ig elhozni, mert az azután be­fizetett havidijakat csak a következő hónapban számol­hatom el. MONDELL JÁNOS, . ügykezelő. 516 Denny Avenue, Ellwood City, Pa. risburgban egyesületünknek évekig volt vizsgáló orvosa s egyúttal tagtársunk is. Dr. Loomis Pittsburghban végezte az orvosi iskoláit, s Harrisburgban telepedett le, ahol hamarosan a harrisburgi kórház főorvosa lett. 18 éve orvos Pennsylvania fővárosá­ban, a belgyógyászat specia­listája és a múlt évben nyúj­tott orvosi segítséget az ez­redik csecsemőnek, amelyik keze alatt megszületett. A ki­váló orvosnak édesapja is or­vos Paxtangban s már 55 éve folytatja áldásos működését.-1 Kitüntetése alkalmából a legnagyobb szeretettel kö­szöntjük kiváló tagtársunkat és további pályafutásához sok sikert kívánunk neki egyesü­letünk tagsága nevében.

Next

/
Thumbnails
Contents