Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-09-26 / 39. szám
6-ik oldal Verhovayak Lapja 1945 szeptember 26 Munkanélküliség LEZÁRNAK A GYÁRAK. Nem olyan régen volt a depresszió, mindenki emlékszik még rá és igy nem csoda, hogy valóságos rémület fogja el a polgárságot, amikor azt a hirt kapja, hogy a gyárak lezárnak. Mindenki arra gondol, hogy lám, munka csak addig volt, amig hadianyagokat kellett gyártani, de most már, hogy vége a hadiipari termelésnek, vége a jobb megélhetésnek is. S bár az emberek határtalan megkönnyebbüléssel fogadják a háború végének hirét s boldogan várják haza a frontokról visszatérő szeretteiket, az örömbe üröm vegyül, az aggodalom, a gond keserűsége. A háborút megnyertük, de a jövő bizonytalan s mindenki félve várja, hogy mit hoz a holnap. A MUNKANÉLKÜLISÉG — ÁTMENETI. Teljesen félreismeri azonban a helyzetet az, aki egy uj depressziótól fél. A háborút kétségtelenül gazdasági fellendülés fogja követni. Három éve nem gyártottak autót, jégszekrényt, rádiót, sem semmit, melyek előállításához hadianyagok gyártásához szükséges elemek kellettek. A polgári használatra való cikkek gyártását az anyag hiányán kivíil a munkáshiány is korlátozta. Amerikában ez évben 15 millió autó fog letörni. Ezeket pótolni kell és pótolni is fogják, mert a polgári lakosságnak megvan rá a pénze. Bár War Bondjaikat sokan beváltották, mégis billiók fekszenek a polgárok fiókjaiban és ezek a billiók csak arra várnak, hogy legyen mit vásárolni. Hazatérő katonáinknál hasonló a helyzet. Sokan vannak, akiknek egy centjük se lesz, de milliókra rúg azoknak a száma, akik War Bondokban és megőrzésre hazaküldött pénzben annyit tettek félre, hogy nemcsak uj autót, hanem bizony még házat is tudnak belőle vásárolni. A termeléshez nem kell semmi, csak vásárlóképes közönség. És a vásárlóképes közönség meg van még akkor is, ha sokan, millió számra vannak közöttünk, akik a háború alatt bizony nem szedhettük meg magunkat. Az autóipar kezdi meg a polgárság számára való gyártást. S az a rengeteg autó, melyet pótolni kell, évekre ellátja munkával az autóaz acélgyárakat, szerszámgyárakat, gépgyárakat és bányákat. Hasonló a helyzet minden polgári cikk esetében. A munkanélküliség tehát csak addig fog tartani, a mig a gyárakat át nem alakítják a háborús gyártásról a polgári cikkek gyártására. NEM EGYFORMÁN ROSSZ A HELYZET. Az átmeneti állapot nem egyformán sújtja az egész országot. Nagyjából azt lehet mondani, hogy ott lesz a legnagyobb az átmeneti munkanélküliség, ahová a lakosság a legnagyobb számban özönlött a hadiiparban való nagy kereseti lehetőségek miatt. A háború tartama alatt valóságos népvándorlás indult meg California és Detroit felé. Mindkét területen súlyos munkanélküliség lesz mindaddig, mig csak teljes erővel meg nem indul a polgári cikkek gyártása. Viszont csaknem lényegtelen lesz a változás Pittsburghban s hasonló városokban (különösen ott, ahol az anyaghiány miatt szünetelt a polgári cikkek gyártása, de ahol az most megindul), mert itt a becslések szerint a munkásságnak mindössze 10 százaléka lesz ideig-óráig munkanékül. Ebbe a tiz százalékba természetesen beleszámítanak azok az öreg, nyugdíjas munkások, akiket a háború tartamára visszahívtak a gyárakba s akik ismét nyug-1 díjba mehetnek, valamint a katonafeleségek, akiknek férjeik hazajönnek és a leányok, akik hamarosan férjhez mennek s akik közül igen sokan boldogan fognak megválni a gyári és irodai munkától, hogy otthon élhessenek családi életet. S ezeket leszámítva, nem valószínű, hogy ily városokban bárki is hosszabb ideig maradna munkanélkül. PROSZPERITÁS LESZ. Kétségtelen, hogy legalább öt évig fog tartani, amig az ipar pótolja a hiányokat és ellátja a lakosságot mindgyárakat s azokkal együtt azzal, amire égetően szüksége van. S mivel a gyárak legalább öt évig fognak dolgozni azon, hogy utolérjék önmagukat, a munkásságnak lesz keresete, vásárlóképessége s ez még továbbra is meghosszabbítja majd azt az időt, melyben a munkanélküliség nem fog komoly veszedelmet jelenteni. Nagy szerepe lesz ebben a proszperitásban annak is, hogy Európa és Ázsia országai lerongyolódtak és szükségük lesz Amerika iparcikkeire és gépeire. De ezzel Amerika csak lábraállitja ezeket az országokat, melyek ennek következtében kerülnek majd abba a helyzetbe, hogy adósságaikat megfizessék. Semmi esetre sem kell tehát attól tartani, hogy depreszszió lesz a közel jövőben. KILÁTÁSOK A TÁVOLI JÖVŐRE . . . Megint más kérdés, hogy mi lesz a messzebbi jövőben. Nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb megtelik a piac és az áruval bőven ellátott közönségnek nem lesz oly égető szüksége a külömböző iparcikkekre, mint most van. Eljön az idő, amikor rengeteg lesz az áru és kevés a vevő ... s ez volt az egyik oka a háborút megelőző évek munkanélküliségének, mert bárhogy is állítják egyesek azt, hogy a gépek és találmányok több munkaalkalmat adnak, nem kevesebbet, minden a gazdasági élet tudományához konyitó ember láthatja, hogyha az autógyárak Amerika autószükségletét évente öt havi gyártással ki tudják elégíteni, akkor a gyárak munkásai hét hónapig munkanélkül maradnak. így van ez minden gyárban, ahol háztartási cikkeket és gépeket gyártanak. A mi iparosított korunkban minden évben kétszer, háromszor annyit lehet gyártani, mint amennyire szükség van s ennek következtében a gyárak mindég lezárnak egy időre, amikor iparcikkeik piaca megtelt. De a következő depresszió messze van s annak előrevetett árnyékát csak anynyiból kell figyelembe venni, hogy fel kell rá készülni oly gazdasági rendszer felépítésével, mely az eljövendő depresszió megrázkódtatásait könnyebben fogja elviselni tudni, mint a mostani rendszer, mely már annyiszor csődött mondott a múltban. A fontos most az, hogy a jelenlegi munkanélküliség ne ijesszen meg bennünket, mert a háború utóhatásaként nagymérvű prosperitás lesz, MEDDIG TART A JELEN MUNKANÉLKÜLISÉG? Washingtoni szakértők nagyjából hat hónapra becsülik az átmeneti munkanélküliség idejét. Ha igazuk volna, akkor komoly ok volna az ’aggodalomra, mert hat hónap nagy idő s a háború alatt esetleg megtakarított pénz a legtöbb esetben nem lenne elegendő arra, hogy a munkanélküliség ily hosszú idején átsegítse a dolgozókat, még ha kapnak is munkanélküli segélyt. De Washingtont már sokszor meghazudtolta az élet. A jelek szerint a gyárakban sokkal gyorsabban folyik az átalakitás munkája, mint remélni merték. Ford már gyártja az autókat, napról napra növekvő számban s a többi gyárak termé szetesen rohannak, hogy utolérjék Fordot, aki azért tudta előbb elkezdeni az autógyártást, mert ő volt egyike a legelsőknek, akiknek hadiipari szerződéseit megszüntették. Természetes az, hogy a többi nagy autógyárak semmiesetre sem fognak belenyugodni abba, hogy Ford hónapokkal előbb árassza el a piacot autóival, mint ők, és igy éjt-napot egybevetve dolgoznak az átalakításokon. A kormány elismerésre méltó gyorsasággal szüntette meg a háborús korlátozásokat és ez nagyban hozzájárul az átmeneti idő megrövidítéséhez. Nem valószínű ily körülmények között, hogy a részleges munkanélküliség három hónapnál tovább tartana azokban a városokban, ahol polgári cikkeket gyártottak a háború előtt. Persze, az elkerülhetetlennek látszó sztrájkok ezeket a számításokat könnyen keresztezhetik. Nagyon sok függ attól, hogy a gyáriparosok mennyire tudnak békésen megegyezni a munkássággal. A LEGJOBB MUNKAMEZŐK. Természetes, hogy az iskolából kikerülő ifjúság és a hazatérő katonák elsősorban azt szeretnék tudni, hogy milyen iparban tudnának legelőnyösebben elhelyezkedni. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a közeljövőben a következő iparágak fognak leginkább fellendülni: autógyártás, villanyszerkezetek és gépek (rádió, hűtőszekrény, “airconditioning”), vegyi szerek, légi közlekedés, gummi, élelmezés és — talán inkább az első helyen, mint az utolsón — építkezés. Aki ezekben az iparágakban és foglalkozásokban helyezkedik el, annak megél hetése és tisztességes jövedelme évek sorára lesz biz tositva. HOL DOLGOZNAK A VETERÁNOK? Ez fontos kérdés, hiszen Egyesületünknek több mint 6,000 katonatagja van. A törvény értelmében a szolgálatából elbocsájtott katona jogos a régi állására, vagy más, ugyanoly keresetet biztositó munkára, ha elbocsájtásától számított 90 napon belül kéri visszahelyezését. Már eddig is sok tagtársunk tért vissza a polgári életbe s közülük sokan nem vették igénybe ezt a lehetőséget, mert inkább elmentek a nagyobb jövedelmet biztositó hadiiparnak dolgozni. Sokan megtették ezt a polgári lakosság között is, mert úgy érezték, hogy kár volna elszalasztani a nagyobb kereseti lehetőségeket. S bár sok esetben a hazafiságnak is volt köze a dologhoz, az igazság az, hogy a legtöbb esetben nem a hazafias szolgálat, hanem a nagyobb kereset volt a főszempont. Persze, nagy kérdés, hogy megérte-e? Mert nyilván, az alacsonyabb jövedelmet biztositó polgári munkaadó nem szívesen veszi vissza azt az alkalmazottját, aki a jobb jövedelemért hátat fordított biztos kereseti forrásának, hogy aztán térjen viszsza hozzá, amikor már a nagy források bedugultak. Talán még nagyobb azonban _ azoknak a veteránoknak a száma, akik azért nem akarnak visszamenni régi munkahelyükre, mert a háborús tapasztalatok kiszélesítették látókörüket és most valami jobbat szeretnének találni. A legtöbb ember szeretne a maga ura lenni. Ennek tudható be az, hogy rengeteg veterán “gazolin-állomást” vásárol abban a hitben, hogy a növekedő autóforgalom állandó keresetet biztosit neki és pedig úgy, hogy munkájában nem parancsol neki senki. Ezzel az elgondolással csak az a baj, hogy túlsók gazolin-állomás lesz. A depressziós években az elszaporodott gazolin-állomások egymással ár-háborut folytattak, néha hónapokon keresztül. Ezt az ár-háborut a nagy kompániák jól bírták, de a “maga-ura” gazolin állomás tulajdonosa tönkre ment bele. A jelek szerint ez a foglalkozási ág túl van terhelve, tulsokan igyekeznek rá és igy nem valószínű, hogy tulrózsás jövővel kecsegtetne. Alighanem jobban jár az, aki inkább autójavító üzemet rendez be, feltéve ha megvan hozzá a meg felelő szaktudása. MOST NÉZZÜNK SZÉT! Depresszióról tehát nem lehet szó, mindössze átmeneti munkanélküliségről. Mindazok, akik ebben az átmeneti időben elvesztik a munkájukat, jól teszik, ha alaposan szétnéznek és megpróbálnak oly munkaterületen elhelyezkedni, mely legtovább biztosítja számukra a tisztes megélhetést. Olvasóink között sokan vannak, akiket a most beköszöntő nehéz hónapotk érintenek s nekik kívánunk szolgálatot tenni ezzel a cikkel, melynek anyagát az ország legkiválóbb és általánosan elismert, gazdasági felvilágosításokkal szolgáló forrásaiból merítettük.
