Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-08-15 / 33. szám
(Verhovay Journal) 1945 AUGUSZTUS 15 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM NO. 33. SZÁM SEGÍTSÜK a MAGYAR NÉPET...! LEVÉL A TANNENBACHI FOGOLYTÁBORBÓL MIT HOZ A LEGITJABB KÖB? Nagy utat járt be ez a levél. Németországban íródott, egy faluban, ahol a felszabadító amerikai katonaság a vele szembenálló magyar katonákat tartja “hadifogságban”. Hogy milyen a sorsa az amerikaiak hadifoglyainak, arról bizonyságot tesz ez a levél, mely Németországból elindulva átkelt az óceánon és eljutott Johnston City, Illinoisba, Kovács Béla tagtársunkhoz, a 340ik fiók ügykezelőjéhez (909 W. 9th Street), akinek Németországban katonai szolgálatot teljesítő fiával, Árpáddal, ott ismerkedett meg a levél írója, akit náci erőszak kényszerűéit a horogkeresztes zászló szolgálatába. Kovács Béla ügykezelő tagtársunk elküldte nekünk a levelet, melyet nemcsak azért közlünk, mert érdekes irás és összefüggésben van egy katona-tagtársunk életével, hanem azért is, mert mint Kovács Béla ügykezelő írja a levelében: “Hátha van ismerőse, vagy rokona, akivel levelezhetne.” Ö O © Kelt Tannenbach, 1945, VI. 21-én Kedves Kovács ur! Sok szerencsével teli napokat kívánok abból az alkalomból, hogy innét, Németországból, abban a reményben irhatok, hogy nem fog reám megharagudni azért, mert ismeretlenül írok a családjának. Azért irok, mert a Kovács család Árpád nevű fiát ismertem meg itt, a tannenbachi községben. Igaz, hogy én jelenleg mint hadifogoly vagyok itt, mig Árpád a győztes amerikai csapatok egyik derék tagjaként jött ide hozzánk. Viszont, mi nem vajgyunk igazán fogolytáborban: a község egész területén szabad a mozgásunk, csak hazafelé nem mehetünk egyelőre, jóllehet, egyetlen amerikái katona sem vigyáz ránk! Árpád mondotta, hogy írjak maguknak, mint magyaroknak és ezt abban a reményben teszem, hogy igaz magyaros szeretettel írott levelemet meg fogják érteni és válaszolni is fognak rá, amikor majd sokkal többet fogok írni. Kívánom az Istentől, hogy éljenek továbbra is nyugodtan, szeretettel és békességben az egész családdal együtt, mert én, bár 24 esztendős vagyok, már elvesztettem a szüléimét, két bátyámat, menyasszonyomat s azonfelül bombatámadás áldozata lett a házunk is. Nevem Kovács János s jelenleg fogoly repülő tizedes vagyok. A Szolnok megyei Nagykövü községben születtem. Búcsúzom szeretettel, magyar üdvözlettel, abban a reményben, hogy egyszer még meglátogathatjuk egymást. Isten velük! Szeretettel KOVÁCS JÁNOS, tizedes.” o o o Ez a kis levél igen gazdag tanulságokban. Mutatja elsősorban azt, hogy mit értenek az amerikaiak “felszabadítás” alatt. Még a hadifoglyok is szabadon járkálnak. Ez persze azért van, mert a magyar hadifoglyokat különös elbánásban részesítik, mert a hadvezetőség jól tudja azt, amit sokezer mérföldnyi távolságban élő civilek nem mindég akarnak megérteni, hogy a magyarok nem jószántukból harcoltak a németek oldalán. Ezért az a megkülömböztetetten jó bánásmód, mely szerint még csak nem is őrzik e foglyokat, akik becsülettel meg is felelnek a beléjük . helyezett bizalomnak. Jele azután ez a levél annak a testvéries érzésnek, mellyel amerikai katonák közelítenek a magyar katonákhoz. Meglátszik, hogy az amerikai magyar fiuk megadják a szüleik hazájának a tiszteletet azzal, hogy szeretettel bánnak az onnan a frontra került foglyokkal. Szinte el tudjuk képzelni a jelenetet, mikor Kovács Árpád azt mondotta névrokonának, Kovács János tizedesnek: “Itt a cim, írjon a szüleimnek, ők is magyarok!” S szinte el tudjuk képzelni azt az örömet, mellyel Kovács János magyarföldi tizedes hadifogoly hozzáfogott Kovács Béla amerikai magyar Verhovay ügykezelőnek levelet írni. * De ami a legfontosabb, az a levélnek abból a mondatából tűnik ki, mélyben e fiatal hadifogoly leírja azt, hogy ő mit veszített ebben a háborúban. Apját, anyját, két bátyját, menyasszonyát és szülei otthonát! Egy-két esztendő leforgása alatt Kovács János tizedes körül rombadőlt az élet. Sirba hullottak, akiket szeretett, porba hullott a fészek, melyben felnőtt. Nem maradt senkije, semmije . . . Igazán csak az kellett hogy ennek a hadifogolynak Kovács János legyen a neve ... az a név, melyet százezrével viselnek a magyarok . . . s igy az ő neve szinte jelképévé válik a magyar sorsnak. Mert sokan vannak ám, ezrével, tízezrével és százezrével óhazai magyarok, Kovács Jánosok, akiknek élete nyitott sir és füstölgő romhalmaz . . . S vájjon hány kicsi Kovács Jancsi van, akinek feje felett összeomlott a szülői hajlék, romjai alá temetve szüleit, testvéreit . . . árva Kovács Jancsik és Juliskák . . . árvák, akikről nem gondoskodik a féltő anyai és apai szeretetét . . . árvák, akik a házak faláról kaparják a vakolatot . . .? Vájjon az amerikai Kovács Jánosok és Júliák megkönyörülnek-e rajtuk? (Folytatása a 2-ik oldalon) A VILÁGTÖRTÉNELEM LEGÚJABB KORSZAKA 1945 julius 16-án reggel 5:30-kor egy bonyolult torpedóalakú vasszerkezetbe bujtatott babszemnyi bomba akkorát robbant, hogy a hatalmas acélállvány, melyre rászerelték, az iszonyú hőségtől elpárolgott, tiz mérföldnyi távolságban álló megfigyelőket a földhöz vágott s a megrázkódtatást kétszáz mérföld távolságban is megérezték. E példátlanul hatalmas robbanás dörejével vágódott be az ajtó az Újkor után és az emberiség belépett a Legújabb Korba, az Atomkorba. A történelemtudósok több-kevesebb önkényességgel három szakaszra osztják a világtörténelem közismert évezredeit. Az első nevezik Ókornak, a másodikat Középkornak és a harmadikat Újkornak. Az Újkor a könyvnyomtatás felfedezésével kezdődött és az atombomba első robbanásával ért véget. Az angol választások után vezércikket irtunk arról, hogy “Churchill bukása — az idők jele.” Az atombomba robbanása igazolja az események akkor megirt elemzését, mert minden gondolkozó ember számára nyilvánvalóvá válik, hogy az uj találmány kényszeríteni fogja a világot arra, hogy társadalmi berendezését uj alapokra fektesse. S ez az oka annak, hogy ma az atom-bombáról vezércikkezünk, mert eltekintve attól, hogy ez a bomba Japán halálos ítéletének gyors végrehajtását jelenti, a találmány át fogja alakítani az emberiség életét. Az Uj-Mexico államban előidézett robbanás már több, mint a változó idők jele ... Ez a robbanás egy tűzhányó kitörésének hatalmas mennydörgésével jelenti be, hogy az idők máris megváltoztak s csak néhány éven, legfeljebb évtizeden múlik, hogy a változást megérezze az egész emberiség. A TALÁLMÁNY LÉNYEGE A legnagyobb nehézségekbe ütközik megmagyarázni e találmány lényegét annak, aki nem szakember. A találmány világrengető jelentősége azonban megkívánja, hogy megpróbálkozzunk a feladattal. Már régen rájöttek a tudósok arra, hogy minden, ami csak van a földön, legyen az kő, fém, virág, fa vagy élőlény, úgynevezett “elektron”-okból áll. Az elektron a legeslegkisebb elem az egész világon. Ez az elem villamossággal van telítve. Millió és millió elem alkot egy csoportot, melyet “atom”-nak nevezünk. (Az elektronokon kívül “neutron”-ok és “proton”-ok is szerepelnek az atomban, de a könnyebb érthetőség végett csak az elektronokat említjük itt.) Már most egy atomhoz tartozó elektronok egy “családot” képeznek, mely egy “sejt”-hez hasonlító központ köré csoportosul. Ez a központi sejt ép olyan, mint a nap a mi naprendszerünkben. Ahogy a föld és a csillagok forognak a nap körül, úgy forognak az elektronok az atom sejtje körül leírhatatlan gyorsasággal. A villamosság mágneses ereje tartja őket össze épp úgy, ahogy a nap vonzóereje összetartja a mi naprendszerünkbe tartozó csillagok millióit. A naphoz és csillagokhoz való hasonlóság még abban is megállja a helyét, hogy az elektronok épp oly messze vannak egymástól, mint a csillagok... az elektronok ugyanis oly mérhetetlenül aprók, hogy sok billió elektron összerakva nem volna nagyobb, mint egy gombostű feje. S az atom akkora a kis elektronhoz képest, mint egy nagyterem egy gombostű fejéhez képest. így hát az atomot nem úgy kell elképzelni, hogy az egy sejt köré tömörült elektronok billióiból áll, hanem úgy, hogy sok billió elektron egymástól nagy távolságban veszi (Folytatása a 2-ik oldalon)
